24 óra, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-02 / 204. szám
1993. szeptember 2., csütörtök Derék Mihály grafikája Bemutatkozik az Android A bajnai UFO-tábor után hazai pályán találkoznak a tatabányai Galaktika Baráti Kör tagjai. Szeptember 3-án, pénteken délután öt órától a Kertvárosi Művelődési Házban jönnek össze, hogy megosszák egymással nyári olvasmány- és filmélményeiket. A klub vendégeket is vár, méghozzá az Android című folyóirat munkatársai is. Várják a régi klubtagokat, és mindazokat, akiket érdekel a fantasztikum, a (még) megmagyarázhatatlan dolgok-történések világa. TITOKZATOS OLDAL Szomorú adatok Komárom múltjából Amikor „rémséges hajnalokra verradt a város” A napokban a vértesacsai epicentrumban kipattant földrengés különösebb riadalmat sehol sem okozott, miután erőssége alig érte el a Richter-skála szerinti 3,5 tized erejű fokozatot. A jó alvók fel sem ébredtek a csupán poharakat, edényeket megcsöndítő földmozgásra, épületkár sehol sem keletkezett. Ám nem mindig úsztuk meg ily szerencsésen a földkéreg nyugtalankodásait, a XVIII.-XIX. századi krónikák nem akármilyen, tragikus kimenetelű földrengésekről adtak hírt hazánk területéről, íme. A Duna két partján nagy területen felépült „híres nevezetes” Komáromot csaknem másfél évszázadon át, mint sajátos arculatú földszintes várost tartották számon a korabeli krónikások, s az egykori utazók. Mint a történeti kutatások igazolják, nem volt ebben a megállapításban semmi túlzás, Komárom tisztes polgárai és városatyái valóban hosszú ideig nem szánták rá magukat több emeletes házak építésére. Ez a furcsa, a magas építményektől való iszonyodás nem holmi puritanizmusból fakadt, a következetes földszintes városfejlesztésnek meg volt a maga nyomós magyarázata. 1763 júniusában rettenetes erejű földrengés rázta meg Komáromot. Hét kisebb-nagyobb templom tornya kártyavárként omlott össze, mint az akkori szemtanúk állították, szörnyű morgás közepette a komáromi várban kénkő szagú láng tört fel, majd „zavaros víz” és kénes homok áradása következett oly nagy mennyiségben, hogy rövid idő alatt három-négy láb magasra betöltötte az úgynevezett infant-schantz árkot... A levéltár adatai szerint 279 ház dőlt romba, 785 tetemesen megsérült, 63 polgár lelte halálát a romok alatt, 102 pedig súlyosan megsebesült. Kisebb-nagyobb megszakításokkal júniustól szeptemberig nyugtalankodott a föld, a rémület lett úrrá a városon. Ekkor rendelte el a helytartótanács, hogy az építendő házak csak földszintesek legyenek és nem szilárd anyagból, hanem fából „emelendők és mellőzendők a bolthajtások is”. E túlzottnak látszó óvatosság nem volt hiábavaló, mert két évtized múltán, 1783 tavaszán ismét megrendült a föld. Ezúttal nem kevesebb, mint félezer ház pusztult el. A földrengés után a tanács határozatot hozott, a „zenét és ingadozást” egy esztendőre mindenütt betiltotta a város területén. A sorozatos természeti katasztrófa már-már feledésbe merült, de 39 év elteltével, 1822-ben újra megrázkódott a föld. A rengések hat napon át ismétlődtek, repedeztek a falak, omladoztak a házak, a krónikás szavai szerint „rémséges hajnalokra verradt a város”. Hosszú időnek, emberöltőnek kellett eltelnie, amíg a rettegés napjait feledtetni tudta az idő. Az épülő, szépülő Komárom, a napjainkban kialakult városközpont lakói közül a legtöbben már mit sem tudnak a hajdani pusztulás óráiról. Nem emlékeztet már erre a város határában a hetvenes évek elején fakasztott forró gyógyvíz sem, amit talán éppen a nyugtalan föld mélye hagyott örökül... Vajna György Szégyellje magát professzor úr!, avagy Már megint a fránya gabonakörökről Az augusztus 5-ei Titokzatos oldalon már írtunk a gabonakörökről. Most újra felelevenítjük az ezekkel kapcsolatos vitát, mert Nemere István nyílt levelet juttatott el szerkesztőségünkbe, amely túlmutat a gabonakörök rejtélyén. A pontosabb érthetőség kedvéért közöljük Szentágothai professzor levelét Ezt olvasva ragadott tollat az ismert író. Hogy melyiküknek van igaza? Döntse el a Kedves Olvasó. Ha megtette, kérjük, küldje el véleményét szerkesztőségünkbe, „Gabonakor” jeligével (2801 Tatabánya, Pf. 141.) Szentágothai János levele (Tarcali Gábor úr, a Magyar UFO Kutató Hálózat vezetője) Uram! Július 10-éről kelt levelét megkaptam, és továbbítom a Természet Világa, illetve a Szkeptikusok Szerkesztőségéhez. Természetesen azzal az ajánlással, hogy a két bátor fiatal semmiképpen se álljon szóba Önökkel. Ha akarja tudni - bár nincsenek illúzióim az Önökféle obszkurantisták begyepesedett agya tekintetében - ennek okát, azt is elmondhatom. A két fiatal magyar a nemzetközi sajtóból értesült a gabonakörök keletkezési mechanizmusáról, és ezt csak játékosan ismételték. Nem gondolhatták, hogy nálunk a félművelt publikum félrevezetettsége folytán a dolog majd ilyen szenzációvá dagad. Mi a TIT részéről csak védelmükre léptünk fel. A valóság az, hogy valamikor 1991 táján a nyugaton nagyon elterjedt TIME MAGAZINE című lap számos színes helikopterfelvétel mellett bemutatta, hogy a gabonakörök angol feltalálói - saját bemutatásuk szerint - hogyan csinálták meg a gabonaköreiket előbb Angliában, majd Belgiumban és Észak-Franciaországban is. Céljuk az volt, hogy az UFO-hívőket nevetségessé tegyék. Ez sikerült is nekik a műveltebb Nyugaton, csak Magyarországon vannak ennek a kapitális ostobaságak javíthatatlan hívei. (Más motívumú UFO-hívei a világnak persze vannak, de az ostobaság nemzetközi.) Kutassák tehát nyugodtan tovább az UFO-k titkait. Én történetesen még gyermek voltam, amikor kb. 1925 augusztusában lehetett Rákoshegyen délután, még fényes napsütés mellett, láttam egy sistergő-ropogó, hosszú füstcsóvát maga után hagyó meteorit leesését. Annak idején persze még az UFO-ostobaság nem lévén, egy 13 éves gimnazista tanuló eszével is felfogtam, hogy mit láttam. Évfolyamtársaim kivétel nélkül ugyanúgy értékelték volna a jelenséget, tehát megfigyelésemhez semmiféle különleges természettudományi ész nem kellett. Önök még ezen a szinten sincsenek, ezért mélységesen sajnálom Önöket. (Ha esetleg perre gondolnának, figyelmeztetem Önöket: fel leszek készülve, és kikészítem Önöket.) Dr. Szentágothai János a TIT elnöke kizárják a durva emberi beavatkozást. Arról sem sokat tud eddig a magyar közvélemény, hogy az egyik hazai UFO-kutató szervezet vezetői felszólították a fiúkat: nyilvánosan, közönség előtt ismételjék meg a „taposást” ugyanott. Ez elől a fiúk - mint kiderült, Ön és az úgynevezett „Tényeket Tisztelők Társasága” felbújtatására - elzárkóztak. Vagyis igazolják gyanúnkat: annak idején a tévében nem mondtak igazat. Amikor az UFO-kutatók Önnek is írtak levelet ez ügyben, jött a hideg zuhany. Válasza nélkülözi az érveket, és minősíthetetlen hangneme láttán még eleinte kételkedtünk is, valóban Ön írta? Nem hiszem, hogy az Ön tekintélyét növeli, ha ellenfeleit „begyepesedett agyúaknak” nevezi és azzal fenyegeti, hogy majd „kikészítem önöket” (!). Ezt egy professzor, a TIT elnöke nem írhatja le. Sajnos Ön mégis megtette, és levelét a sajtóban is nyilvánosságra hozták. Levelében Ön arra hivatkozik, hogy a két magyar fiatal csak megismételte azt, amit évekkel korábban Nyugaton mások is megtettek. Két brit személyről van szó, akik állították a tévében, hogy maguk taposták ki a gabonaköröket. Ezzel elintézettnek, megmagyarázottnak látja a gabonakörök keletkezését, sőt leleplezettnek véli az „UFO-kutatók mesterkedéseit” is. Kár, hogy a két említett nyugati „úr” nem tudott magyarázatot adni arra: 1. hogyan tapostak ki több kört ugyanazon az éjszakán egymástól több száz kilométerre, valamint Angliában, a kontinensen és Új-Zélandon is ugyanabban az időben, és 2. vajon oly hosszú életűek-e, hogy már kétszáz éve tapossák e köröket? A mezőgazdasági krónikák többszáz évre visszamenően jelzik e körök létrejöttét minden nyáron. Az Ön célja is ez volt: nevetségessé tenni az UFO-hívőket. Most, hogy visszafelé sült el a dolog és Önök lepleződtek le, bevallhatom: egyáltalán nem biztos, hogy a gabonaköröket UFO-k okozzák. Lehet más keletkezési ok (plazma, villám, földmágnesesség stb.) is. Ön felvilágosult kutatónak tartja magát, miközben egy természeti jelenség létét tagadja. Mert az UFO-k ugyanúgy a természet részei, mint bármi más, ami ebben a természetben demonstrálódik. Vagyis szélhámosságnak minősíti azt, amit a tizennyolcadik század végétől számos csillagász (a nagy Mercier-től kezdve) megörökített a csillagászati szakfolyóiratokban. Abban is téved, hogy összetéveszthető a meteorit és az UFO, és hogy 1925-ben - mint írja ominózus levelében - még nem volt „ez az UFO-ostobaság”. Elárulom Önnek, hogy maga a „repülő csészealj” szóösszetétel is több mint száz éves. UFO-kat pedig többezer éve látnak a Földön. Ennyit az Ön felkészültségéről és témaismeretéről. Amelyről különben olyan határozottan nyilatkozgat. Nem az UFO-hívők ködösítenek - hiszen ők most is a tudománytól várják a magyarázatot a jelenségre -, hanem Ön és társai, akik segítettek abban, hogy Magyarországon évtizedeken át elhallgassák előlünk a tényeket. Az Ön által nem létezőnek és „kapitális ostobaságnak” titulált UFO-ügyekkel eközben már számos szakember, csillagász és - hogy mást ne mondjak - az ENSZ is foglalkozik. Létezésükben csak azok kételkednek, akik befogják szemüket-fülüket, miközben másokat lenéznek és sértegetnek. Ahogyan ezt Ön is tette az UFO-kutatóknak írt levelében. Állítom, Ön nagyon melléfogott a székesfehérvári fiúk felmagasztalásával, akik nem tapostak kilencven gabonakórt, sőt egyet sem. Melléfog, amikor lenézi és sértegeti azokat, akik nem értenek egyet Önnel. A TIT pedig szégyenbe került azzal, hogy Ön a szervezet nevében vette védelmébe azokat, akik ma bujkálnak a bizonyítás elől. A „tudományos” „ismeretterjesztő” társaság netán ismét az ismeretek elhallgatója lesz, mint a pártállam idején? Azt hiszem, a „Tényeket Tisztelők Társasága” éppen csak a tényekkel nem törődik. Ön pedig, professzor úr, az intolerancia olyan fokára jutott, hogy csak ismételhetem: szégyellje magát. Ez a véleményem akkor is, ha Ön beváltja leírt fenyegetését és oly sok eszmetársához hasonlóan megpróbál ,felkészíteni” minket. Nemere István nyílt levele A címben foglalt felszólításnak - „Szégyellje magát, professzor úr! - Ön persze úgysem fog eleget tenni, mégis reménykedem. Messze nem tudós kutatóhoz méltóan viselkedett. Az előzmények: 1992 őszén két székesfehérvári diák közölte, hogy a nyáron talált egyik ún. gabonakört ők taposták le egy éjszakán. Ennek a bejelentésnek egy tévéműsorban nagy reklámot is csaptak. Ön és barátai a „tiszta, szent Tudomány nevében” többszáz dollárral is jutalmazták a fiúkat, mint akik lám, megmutatták, hogy minden UFO-hír hazugság. A normálisan gondolkodók számára már akkor gyanús volt, hogy szó sem esett az ugyanakkor Magyarországon felfedezett csaknem kilencven egyéb gabonakörről és arról sem, hogy szakértők szerint két ember pár óra alatt semmiképpen sem taposhat le 4 ezer négyzetmétert. A világszerte spontán (és eddig ismeretlen módon) keletkező gabonakörök jellegzetességei 13 Morgás meséi, A-tól Zs-ig Show John McLight, az ír származású zseniális professzor először felüvöltött, aztán röhögni kezdett, megfékezhetetlenül. Egész életében arra vágyott, hogy választ adjon a legnagyobb kérdésre, és most tessék, megkapta... A röhögésroham után, és a minden pillanatban várható újabb üvöltés előtt újraolvasta a központi számítógép által megfejtett üzenetet, amelyet a nemrégiben Földre érkezett ufonauta űrhajójában találtak: „A Galaktikus Show örökre emlékezetes marad mind a háromezer bolygón, ahol értelmes lények élnek. Milliárdok vettek részt a nagyszabású ünnepségeken, és szinte mindenki végignézte a lenyűgöző tűzijátékot. A technikusok figyeltek arra, nehogy egy lakott rendszer közelében durranjanak az égi petárdák. A gondosan előmelegített csillagok vakító fényességű gömbökké duzzadtak, és a színskála minden árnyalatát megmutatva robbantak szét. Az Univerzum születésnapján mindenki boldog volt... ...csak a takarítók nem. Az irdatlan mennyiségű szemét összegyűjtését csak tessék-lássék módon végezték. Valahol a peremvidéken hagytak is egy kupaccal. Legyintettek, amikor munkaidejük végén meglátták a kis vörös csillagot, és a körülötte keringő bolygókat. Amikor száz időegységgel később megint arra járt egy takarítóbrigád, a parancsnok meglepődve vette észre, hogy a vörös törpe harmadik bolygóján, majdnem a szemét kellős közepén, elkezdődött az erjedés. „Ebből még lehet valami...” - gondolta, és továbbálltak.” - Galaktikus Show... ősrobbanás... Az élet keletkezése... - motyogta John McLight professzor, miközben a megértő ápolók ráhúzták a kényszerzubbonyt. UFO-tábor Bajnán „Katasztrófák lesznek, világvége nem” Már maga a hír is érdekes volt: a tatabányai UFO-klub tábort szervez Bajnán. Vajon hogyan zajlik le egy ilyen nem mindennapos összejövetel, mivel töltik az időt a táborlakók? A táborozókat a tájházban és a ház szomszédságában találjuk. A szobákban matracok vannak leterítve, az udvarban sátrak állnak, családias a környezet. - Tavaly is itt voltunk, nagyon megtetszett ez a hely, szép a környék, barátságosak az emberek, szívesen jöttünk ide vissza, örömmel láttak itt minket - mondják a tatabányai rendezők. - Hat napot töltünk itt. Előadók jártak nálunk, tapasztalatokat gyűjtünk, megbeszéljük, hogy ki mit látott, milyen élményben volt része az elmúlt egy év alatt. - Kik tartottak előadásokat? - Pusztai Sándor, az UFO Magazin főszerkesztője - akinek nagy része van abban, hogy újra itt lehetünk. Tasi Tamás is eljött, és több csillagász is ellátogatott hozzánk - mesélik a tatabányaiak, majd meginvitálnak, nézzünk körül. Dankó István Nyíregyházáról érkezett. - Horváthné Smudla Mária, a táborvezető hívott minket. Olcsó volt, színes programokat ajánlottak. Nem bántuk meg, hogy ide jöttünk. Nincs kötött időpont, az előadókkal családias kapcsolat alakult ki a kötetlen beszélgetések során. Ez adja a családias hangulatot, amely magával ragadja az embert. - Nyíregyházán mivel foglalkoztak? - Az UFO-esetek kivizsgálására specializálódtunk. Nagyon sok téves információ van e kérdés körül. Ez egy angol mozaikszó, amely azonosítatlan repülőtárgyat jelent. Az emberek észleléseit felvesszük, regisztráljuk, összegezzük az adatokat, majd felküldjük a központba kivizsgálásra. Az egyik szobában egy fiatalember, Suszter György, és egy középkorú úr, Győri Sándor, az asztal fölé görnyedve tanulmányoznak néhány fényképet, jegyzetet. Velük is váltunk néhány szót. -A veszprémi gabonaköröket tanulmányozzuk - mondja Gyuri, aki a népszerű televíziós műsor, a „Nulladik típusú találkozások” egyik szereplője volt nemrégiben. - Szembe kell nézni ezekkel a jelenségekkel, hiszen vannak, léteznek. Ezek a gabonakörök üzeneteket hordoznak. - Milyen üzeneteket? - Ezeket sajnos, egyelőre nem lehet megfejteni. Mi a székesfehérvári esetnél is ott voltunk, s láttuk, hogy a gabonaszálak két, illetve háromszálanként be voltak fonva. Ezt tapasztaltuk a 36, illetve a 18 méter átmérőjű körnél is. Ezt vizsgáltuk meg. Veszprémben is volt ilyen eset, de ott a gabonakörök mellett mindenféle segédhajtómű-nyomokat is találtunk. - Fehérváron két fiatalember jelentkezett, akik azt állították, hogy ők taposták ki ezeket. -Én nem hiszem ezt el. El lehet taposni a gabonát, de az nem fejlődik tovább. Ez tovább hajtott. Ráadásul radioaktív sugárzást is mértünk ott. Ha valaki elgyúrja a gabonát, attól még nem sugároz. Ott viszont volt! - Szabolcsban is gyakori ez a jelenség? - Sokszor előfordult már... - veszi át a szót Győri Sándor. - Én hallottam azt is, hogy embereket vittek el. - Beszélt ilyen emberrel? - Hogyne! Tavasszal egy olyan úriembert vittek el, aki beteges volt. Megműtötték! Azzal, hogy műtik, gyógyítják az embert vagy pozitívumként kell értékelni, annak ellenére, hogy sokan megriadnak, félnek ettől az idegen civilizációnak a jelenségétől. A tapasztalataim alapján én csak jót tudok mondani róluk. A későbbiekben beszélgettük még J. J. Hurtak angol úr nyilatkozatáról, aki azt állította, hogy 2000-ben itt lesz a „világ vége”. Sokan úgy vélekedtek, hogy 5 milliárd ember sorsát nem lehet csak úgy eldönteni. Katasztrófák biztosan lesznek, de „világvége” nem. Kovács László