24 óra, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-29 / 278. szám

8 VALÓSÁG Szállítószalagon a halál felé Megszólal az újraszületett A november 23-i, keddi 24 Óra hasábjain olvastam Kádár Péter írását, Halottaskocsi volt a szénszállító autó címmel. Az áldozat, Orosz Gyula, pajtása Tóth János csoportvezető a cikk végén arra a kérdésre, hogy emlékszik-e hasonlóra, azt válaszolta: Nagyegyházán is beleesett valaki a bunkerbe. De ő megmaradt. Ha jól tudom, még mindig él. Igen, élek és nagyon szeretek élni és nagyon sajnálom Orosz Gyulát, hogy ő már ezt nem mondhatja el, mert az ő tragédiáját senki nem vette észre időben. A cikkben Fridrich Gyula, a bányakapitányság helyettes vezetője azt nyilatkozta: A vizsgálatot természetesen mi is lefolytatjuk. Objektíven és szigorúan, mert tanulságul is szolgálhat. Hat és fél évvel ezelőtt az én balesetemet is tanulságul állították a bányászok elé, csak az akkori mulasztásokat azóta sem szüntették meg, így következhetett be a mostani tragédia is. Mivel a halottat már nem lehet megkérdezni, ködösítések és találgatások helyett leírom, az én balesetem történetét. Ezerkilencszáznyolcvanhétben, huszonhét évesen a Bp. Kinizsi Húsos súlyemelő-szakosztályát megszüntették, én mint I. osztályú versenyző Karczag Tiborral Tatabányára szerettem volna visszaigazolni. Tibor volt a jobb, neki adtak sportstátuszt. Nekem azt mondták, hogy három hónap múlva két versenyző bevonul katonának és a helyükre leigazolnak, de addig munka mellett kell edzenem. Mivel szerettem Tatabányát, vállaltam ezt a feltételt. 1987. május 12-én a Tatabányai Bányák felvételi irodáján földalatti lakatosként vettek fel. Választanom lehetett Nagyegyháza és Csordakút között. Mivel több ismerősöm Nagyegyházán dolgozott, azt választottam. Akkor minden új felvételes dolgozónak három nap elméleti baleseti oktatásban és három nap kötelező bányajáráson kellett részt vennie. Az oktatást tartó N.A.-nak el kellett mennie valahová, emiatt előre aláíratta velünk a hatnapos felkészítés dokumentálását. Beosztott egy brigádba, amelynek a művezetőjét utasította, hogy a kötelező három nap bányajárási balesetmegelőző bemutatást végezze el velem. A művezető a lakatosműhelybe adott munkát és közölte, hogy nemsokára levisz a bányajárásra. Akkor láttam először és utoljára. Hét végére a dupla pénz miatt munkára jelentkeztem, de ilyenkor mindenkinek le kellett menni a műhelyből a bányába. A tilalom ellenére a műszak végén mindenki a szénszállító szalagon utazott fel a felvonóig. Már akkor bekövetkezhetett volna a balesetem, mert utoljára szálltam fel, ráadásul rossz ütemben a szalagra. De ekkor még fel tudtam állni. Megijedtem, de nem akartam egyedül gyalogolni abban a sáros labirintusban. Féltem, hogy eltévedek. Ismeretlenek voltak a körülmények és tájékozódás helyett az embernek a lába elé kellett nézni, nehogy elmerüljön egy vízzel megtelt lyukban. 1987. május 21. lett a második születésnapom. Akkor 4 műszakban dolgoztak a bányánál. A mi brigádunk azon a héten 12-től 20 óráig. Csütörtöki nap volt, reggel 8-tól 10-ig még edzettem a súlyemelőknél. Délben M. I. csoportvezetővel egy brigádban új front megnyitásához kaparóteknőket szereltünk össze, sürgős volt a munka, hajtani kellett, a csizmám telement vízzel, ezért kértem a csoportvezetőt, hogy kiszállhassak szárazra cserélni. Mivel fogytán volt a csavar, a csoportvezető utasított, hogy visszafelé hozzák a műhelyből, de szalaggal menjek, úgy gyorsabb, mert a mielőbbi termelés érdekében ma be kell fejezni a munkát. A gyors munkáért prémiumot helyezett kilátásba. Hét órára befejeztük a munkát és öten elindultunk a szénszállító szalaghoz. A rangidős, az 50 év körüli S. A. felszállt a szalagra, ekkor azon nem jött meddő. Hárman megálltak beszélgetni két bányásszal, én nem ismertem őket, így a kb. 15 kiló súlyú szerszámostáskámmal felszálltam S. A. után a szalagra. A légajtóknál nem szállt le mint szoktunk, hanem lehasalva a szalagra átbújt az alagúton, én pedig úgy 10 méterre utána következtem. A kobak felfogta az alagútnál elhelyezett szállítószalag-ponyva ütését. A harmadik alagúton átbújva ismét feltérdeltünk, az alkarunk a szalagon támaszkodott. Nem láttam S. A.-n, hogy le akar szállni a szalagról, azt gondoltam, hogy még lesz egy alagút, minden olyan egyformának tűnt a vágatokban. Ekkor hirtelen mozdulattal felállt és az utolsó lehetséges kapaszkodó drótnál lelépett a tartóvasra. Ezt látva gyors mozdulattal felálltam és vártam, hogy mire a dróthoz érek szabad legyen a kapaszkodó. Ő ekkor már komótosan nézte hogyan lépjen le a földre. Abban a pillanatban, mikor lelépett és én ki tudtam volna szállni, behimbált a szalag oldalra és az agyagos csizmámmal elcsúsztam és hanyatt estem. Ma sem értem, miért nem vett észre, hiszen mellette vitt a szalag tovább, és akkor még leállítható lett volna. A szalag meredeken emelkedett fölfelé, egyszer megpróbáltam lefordulni róla, de éppen a görgők szélére dobtam a lábam, amely visszavetett. Hasizommal megpróbáltam ismét felállni, de pechemre egy kifeszített szalagponyva fejbevágott. Ekkor mintegy kb. 3 méterre rádöbbentem, hogy vége a szalagnak. Teljesen tehetetlen voltam. Kétségbeesésemben abban reménykedtem, hogy egy másik szalagra esem rá és majd ott le tudok szállni. Ma is tisztán emlékszem a zuhanásra, esés közben zsibbadó érzést éreztem a térdemben és azt, hogy soha sem akarok földet érni. Zuhanás közben én is átéltem azt - az alatt az időt alatt - gyermekkoromtól az addigi 27 évem történetét. A végén egy nagyot nyekkentem. Végtagjaimat nem tudtam mozdítani. Teljesen érzéketlenné váltam. Koromsötét volt, csak nagyon messze fönt látszott egy parányi fény. Teljes torokból kiabáltam, hogy segítség, olyan visszhangot még életemben nem hallottam vissza. Szerencsémre meghallottak. Kis idő után valaki visszakiáltott, hogy nyugodjak meg, jön mindjárt a segítség. Örökkévalóságnak tűnt az az idő, amíg a bányamentők megérkeztek. Felismertem dr. Juhász Tamást, aki a bányamentők orvosa volt. Rettenetesen nézhettem ki, ezért a doktor nem ismert meg engem, pedig ő volt a súlyemelők orvosa és délelőtt még találkoztunk. Aztán már csak a kórházi röntgenezéskor ébredtem fel. Komlósi László érdekvédelmi képviselő másnap behozta a kórházba a főnökséget, hogy még a halálom előtt, tőlem tudják meg mi történt. Később tudtam meg tőle, hogy a vallomásom után az illetékesek összebeszéltek és egyformán hazudtak. Senkinek nem lett bántódása. Mindent az én nyakamba varrtak. Három hónapos kórházi kezelés után kerültem ki a tolókocsiból. Augusztus 20-án jöttem haza Tatabányára. Házasságom végleg zátonyra futott. A ruhaneműmet a pincében találtam meg. Nem volt hol aludnom, a Gerecse munkásszállóra az a főgondnok nem engedett be, aki nemrégen a hetedik emeletről kiugrott Pócsik Mihály halálára állítólag úgy reagált, hogy legalább nem kellett 2500 forintot fizetnie a kecskédi reptéren, a hetedikről ingyen repülhetett. Az Árpád Szálló halljában megengedték, hogy ott maradjak éjszakára. Sokan már eltemettek. A legjobban az fájt, amikor visszahallottam, hogy. A. súlyemelőedző, akit nagyon tiszteltem, ahelyett, hogy meglátogatott volna, állítólag azt mondta, hogy jobban járna ha meghalna. J. Gy. pedig egy edzésen lenyomorékozott engem, aki a sportra tette fel az életét. Azóta tényekkel bizonyítottam, nem érzem magam hátrányos helyzetűnek. A bánya vezetői olyanokat mondtak, hogy biztos elaludt, öngyilkos akart lenni a rossz házassága miatt, egyedül ő utazott szalagon, a bányajárás megvolt, hiszen aláírta, be volt rúgva, kártérítést nem fizetünk. Ebben az időben a bányánál három ember állt mellettem, akiknek köszönöm a kiállásukat. Komlósi László, Tóbiás István és Kozári Péter. A bíróság hosszú tárgyalássorozat után, dr. Szalay Zoltán ügyvédem közbenjárására, kimondta az ítéletet a bányára, mely szerint a vállalat akkor is vétkes, ha tűri a kialakult szabálytalan gyakorlatot, és nem tesz ellene semmit. A kártérítésből megalakítottuk az Atlas Kondicináló Klubot 1990-ben. Az életben is helyreállt az egyensúlyom, mert megtaláltam azt a hölgyet, aki olyannak fogadott el, amilyen vagyok. Közösen működtetjük a klubot. Idén december 11-12-én a budapesti fekvenyomó világbajnokságon három versenyzőnk is indul. Köztük nagy örömömre Kotormann László, a mozgáskorlátozottak versenyében fog bizonyítani helyettem, és a többi sérült magyar ember helyett is. Bizonyítják majd, hogy nem lehet bennünket leírni. Lacinak 1988-ban motorbaleset következtében amputálták a jobb lábát, a barátja szörnyethalt. Sajnos Orosz Gyulának nem lehetett esélye az életben maradásra, hogy a leírtakból erőt meríthetett volna. Nyugodjon békében. Nekem szerencsém volt. Harminchárom méter mély bunkerbe estem, előtte takarították ki, esés közben kikerültem a zúzó áthidalókat, a kétméteres iszaprétegben megfulladhattam volna. Ha a szelepes nem veszi észre, az utánam 50 méterre érkező meddő betemet és lehet, hogy engem is az osztályozón találnak holtan. Néha csak egy kis figyelmen múlik az emberi élet... Kovács László Mérgezés az otthonban A Somogy Megyei Rendőrfőkapitányság folytat vizsgálatot a tabi szociális otthon hat lakójának súlyos mérgezési ügyében. A siófoki kórházban ápolt négy beteg közül eddig ketten életüket vesztették, s az ott kezelés alatt álló további két személy állapota a legújabb értesülések szerint csütörtök óta valamelyest javult, bár még életveszélyes. A kaposvári kórház intenzív osztályán ápolt két mérgezett tabi beteg állapota rosszabbodott, mert veseműködésük leállt, művesekezelésre szorultak, és az életveszély nem szűnt meg. A rendőrségi vizsgálatok szerint a szociális otthon gépkocsivezetője kólás üvegekbe engedte le a hűtőfolyadékot, amelyhez a nyitott garázsban hozzájutott a betegek egyike, és mivel alkoholnak vélte megkínálta öt társát is. A rendőrség az üvegeket lefoglalta, és intézkedett a toxikológiai vizsgálatról is. Az ügyben folytatják a nyomozást. Még a halálba is ránthat... Sok baleset okozója kedvencünk, a kutya A balesetek bekövetkezésének sokféle oka lehetséges. Egy ilyen okról kívánok írni, mivel több baleset következett be emiatt. Az állatok által okozott balesetről van szó, ezen belül is a kutyák által okozottról. Kedvenc állatunk több baj forrása volt az elmúlt időben. Nem csodálkozom azon, hogy külön szabályok vonatkoznak a tartására és a közterületen való tartózkodását illetően. A kutya sok baleset forrása. Okoztak már könnyű, súlyos, de hatályos balesetet is. Hogyan is következtek be ezen balesetek? — A kutya kiszökött a gazda lakásáról, kertjéből, elkóborolt és autó elé szaladt. A gazda sétáltatta, de nem szabályosan (pl. kerékpárral vezette). A gazda kiengedte a közterületre, abban bízva, hogy nem okoz gondot, de az eb megtámadott egy gyalogost, kerékpárost. Gyermek sétáltatta a kutyát és sehogy sem bírt vele. Sajnos, nem tanulunk mások tragédiájából, ismétlődnek azok a magatartások, melyek elvezettek egy-egy balesethez. A közelmúltban láttam, hogy egy fiatalember az út szélén kerékpározott, a kutyája pórázon mellette futott a gyalogjárdán. De láttam ilyen helyzetet kerékpárúton is. A gyalogjárdán szaladó kutya kerülgette a villanyoszlopot és esetenként elakadt az útjába került oszlopba. Ekkor még nem történt baleset, de nem biztos, hogy mindig így sikerült. Sajnos a súlyos, illetve halálos kimenetelű baleset sem ritka, mert a kutya vezetője nem körültekintően vezette a kedvencét. A kerékpáron vezetett kutya lánca elakadt a kerékben elrántotta a gazdát és súlyos, életveszélyes sérülést okozott. Még figyelmeztetőbb, a közelmúltban történt halálos kimenetelű közlekedési baleset. A gyalogátkelőhelynél szabályosan átkelni szándékozó fiatalembert kedvenc kutyája az érkező autó elé rántotta, a gazda sérüléseibe belehalt. Ugyancsak sok könnyű és anyagi kárral járó baleset történt már és ha nem vigyázunk történni fog a jövőben is kedvenc állataink közreműködésével. Ezért az a tanácsom mindazoknak, akik kutyát tartanak, hogy fokozott körültekintéssel sétáltassák a kedvencet. Ne engedjék szabadon közterületre, hogy másoknak ne okozzon gondot, tragédiát. Annál is inkább, mert a kutya tulajdonosa az állat által okozott kár nagyságáig anyagilag is felelősséggel tartozik, nem beszélve arról, hogy a magatartása egyben szabálysértés. Szabó Károly r. őrnagy. 1993. november 29., hétfő Mi az egészségügyi adat? Törvény készül a betegek jogáról, az orvos kötelességéről A betegek érdekének korábbinál szigorúbb védelmét szolgálja az egészségügyi adatok kezeléséről készült, rövidesen az Országgyűlés elé kerülő törvénytervezet. Mint dr. Jávor András, a Népjóléti Minisztérium államtitkára elmondta: a korábbinál jóval szigorúbb kötöttséget előíró szabályozás remélhetően erősíti a beteg és oravosa közötti bizalmat és egyben korábbinál erőteljesebben védi a személyiség jogot. Elöljáróban nem árt tisztázni, mit is ért a törvénytervezet egészségügyi adaton? Mindenekelőtt azt, ami az illető testi, értelmi és lelkiállapotára, kóros szenvedélyeire, szexuális szokásaira, megbetegedésének körülményeire vonatkozik, személyesen bevallott, vagy valakiről mások által közölt, észlelt, mért, vizsgált - és az előbbiekből származtatott- összes adat titkos lesz. Ezeket az ismereteket a betegen kívül csak az őt közvetlenül kezelő orvos, illetőleg az adatok gyűjtésével megbízott háziorvos tudhatja meg. Már a gyógyítás folyamatában is leszűkül majd azoknak a száma, akik hozzájuthatnak az adatokhoz. További szigorítás, hogy az orvosnak ezentúl - ha ezt a beteg egyértelműen megtiltja- még a közvetlen hozzátartozóknak sem szabad felvilágosítást adni a betegségről, annak várható lefolyásáról, kilátásairól. A szigorítás nem titkolódzást jelent, hanem éppen a beteg első kézből való, hiteles és felelősségteljes tájékoztatását szolgálja. A törvény ugyanis előírja, hogy amennyiben az érintett kívánja, a zárójelentésről - térítés ellenében - másolatot is kaphat. A megfelelő tájékoztatás azt is jelenti - erősítette meg Jávor államtitkár -, hogy a betegnek az idegen nyelvű orvosi szakkifejezések jelentését közérthetően megmagyarázzák. Meg kell majd mondani a betegnek a valós diagnózist, nem szabad megtéveszteni, az igazságot elhallgatni előtte és tájékoztatni kell a kezelés várható eredményeiről is. Ez a rendelkezés egyértelműen növeli az orvosok felelősségét. Megszűnik az a jelenlegi általános gyakorlat, miszerint a gyógyíthatatlan betegségben szenvedőknek csak a hozzátartozóit tájékoztatják a valódi kórisméről. A beteg személyiségét még halálán túl is védené az új törvény (bár a kórlapokat az eddigi 50 helyett, csak 30 évig kell megőrizni), azzal, hogy ha az illető megtiltja, a zárójelentéshez nem juthatnak hozzá az örökösök sem. Természetesen, mint minden törvényben, az egészségügyi adatok védelméről készülőben is vannak kivételek. Nem titkosak a munka- és pályaalkalmassági; a foglalkozással összefüggő megbetegedések felderítését szolgáló; a katonai egészségi alkalmassági; a gépjárművezetés engedélyezéséhez; a lőfegyvertartáshoz szükséges és az iskolai orvosi vizsgálatok adatai. Ezek éppen az érintettek védelmében, a többi egészségügyi adattól eltérően, nem lehetnek titkosak. A járványok megelőzése, terjedésük megakadályozása érdekében az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatnak továbbra is jelenteni kell a fertőző betegségeket, de a beteg személyi adatai nélkül. Bűncselekmény alapos gyanúja esetén - ideértve az úgynevezett orvosi műhibával foglalkozó pereket is - viszont közölni kell az érintett nevét és lakcímét is a bűnüldöző és igazságügyi szolgálattal. A Ferenczy Europress érdeklődésére dr. Jávor András elmondta: a fenti törvénnyel összhangban a Népjóléti Minisztérium tervezi a táppénzes papíron közölt, a betegségre vonatkozó kódolt, de mára már többnyire mindenki által ismert adatok eltörlését is. SZ. M. Meddig szabad a vásár? A vállalkozási kedv „felfutása” gyakran olyan embereket is a piacra sodor, akik nem igazán korrekt eszközökkel próbálnak meggazdagodni... Milyen felelősség terheli a vállalkozót? A kérdésre dr. Bese Julianna jogi szakértő válaszolt: - Minden egyéni vállalkozó tevékenységéért teljes vagyonával, korlátlanul felel. Kivéve akkor, ha egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságot alapít, hiszen ekkor csak a társaságba bevitt vagyon mértékéig terjed az anyagi felelősség. Ez egyben azt is jelenti, hogy az egyéni vállalkozó nem lehet egy gazdasági társaságnak korlátlanul felelős tagja, továbbá nem lehet közkereseti társaság tagja és betéti társaság beltagja sem. (Kültag természetesen lehet, hiszen ez nem jár korlátlan felelősséggel.) Az 1991. évi IV. törvény rendelkezései segítik a munkanélkülieket, hogy vállalkozók lehessenek. A vállalkozói tevékenységre vonatkozó hatósági igazolás bemutatásával nem szűnik meg automatikusan a munkanélküli-járadékra való jogosultság: további hat hónapig e járadék összegének megfelelő támogatást kaphatnak. Vállalkozói igazolással a munkaügyi központok szaktanácsadását 50 százalékos kedvezménnyel vehetik igénybe, s hasonló kedvezményt kapnak a szükséges tanfolyami átképzés költségeihez is. Hitel felvétele esetén a hitelfedezeti biztosítás költségeinek legfeljebb 50 százalékát 1 évig megtérítik számukra. A kezdők a vállalkozás első évében csak a minimális bér alapján kiszámított 2592 forint társadalombiztosítási járulékot fizetik. N.Zs.