24 óra, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-25 / 48. szám
8. oldal MŰVÉSZEK A GYEREKEKÉRT Adományokból finanszírozzák A jól ismert görög énekesnőt, Nana Mouskourit is felkérte a közelmúltban James P. Grant, az UNICEF főigazgatója, hogy legyen a szervezet különleges művész megbízottja. Mouskouri nemrégiben Mexikóban járt, ahol jó néhány, UNICEF segítségével létrejött gyermekprogramot is meglátogatott, és népszerűsítette a világszervezet gyermekjóléti és védelmi programjait. Mouskouriéval azonos tiszteletbeli funkciót tölt be a spanyol énekes Julio Iglesias és a hazánkban kevésbé ismert szenegáli popsztár, Youssou N’Dour. Mint ismeretes, több világhírű művész is aktívan támogatja az ENSZ Gyermekalap munkáját. A két legismertebb UNICEF jószolgálati nagykövet az amerikai komikus Danny Kaye és a nemrég elhunyt Audrey Hepburn volt. Ugyancsak nagykövetként jószolgálati segíti a szervezet munkáját Peter Ustinov, Liv Ullmann, Harry Belafonte és Lord Richard Attenborough. A filmművészetek különleges megbízottjaként tevékenykedik Roger Moore is. A Gyermekalap számára igen fontos az ismert művészek támogatása és a szervezet érdekében kifejtett tevékenysége, mivel az ENSZ Gyermekalapja kizárólag adományokból finanszírozza programjait. A művészek a népszerűségükkel, no és nem utolsó sorban pénzükkel segíthetnek sokat. ABC-Europress A tenger alatti szépség - A tenger világa csodálatos. Számtalan festőt ihletett meg a különleges szépség, a nem mindennapi színek. Képünkön: tenger alatti szellőrózsa, a walesi tengerben. febfotó 24 Óra — Kultúra A boldogság Most jázminos lugasban E nyári hűvös estvén Lillámmal ülök együtt, Lillám velem danolgat És csókoládva tréfál Míg barna szép hajával Zefir susogva játszik. Itt egy üveg borocskát A zöld gyepágyra tettem, És gyenge rózsaszállal Száját be is csináltam, Amott Anakreonnak Kellő danái vannak Kaskámba friss eperrel. Egy összveséggel ily sok Gyönyörűt, becsest ki látott? S ki boldogabb Vitéznél?" Csokonai Vitéz Mihály Lillája 140 éve halt meg Vajda Julianna Ha valaki Dunaalmásra érkezik és felkeresi a református temetőben Vajda Julianna síremlékét, akkor a következő sorokat találja a hideg sírkövön: „LILLA áldott hamvainak. Élt 78 éveket. Meghalt 1855. február 20-án. Férje Végh Mihály esperes. ” Sokan kérdezhetnék az olvasók közül, ki volt Lilla? Domby Mártonnak, a költő, Csokonai Vitéz Mihály egykori barátjának szavaival szeretnék erre a kérdésre válaszolni. „Lilla tehát volt egy becsületes, komáromi kereskedő Vajda Pál úrnak a leánya, most pedig Komárom mellett egy becsületes almási kereskedő Lévai úrnak a hitvese. Ez a Lilla tette Csokonayt nagyobb részént poétává, Csokonay pedig Lillát halhatatlanná. Nekem volt szerencsém 1806-ban és 1808-ban nála lenni. (Dunaalmáson,FM) Ő derék termetű, kinyílt homlokos szívű, kellemetes vonzó ábrázatú szőke s meglehetősen magas. De már akkor gráciáiból (bájaiból/FM) , amelyekkel Csokonayt megigézni hatalmas volt, sokat vesztett.” Ezeket a sorokat jegyezte fel Domby Márton, Csokonai iskolatársa. Csokonai 1797 nyarán találkozott először Lillával és szerelem kezdődött el közöttük. E szerelem hatására írta legszebb szerelmes költeményeit. A szerelemnek azonban hamar vége szakadt. Lilla Lévai István felesége lett. A Dunaalmáson letelepedett Lilla (1798. március 31.) férje halála után 1844. április 17-én másodszor is férjhez ment, ezúttal Végh Mihály hetényi református espereshez. Mindkét házassága boldogtalan volt. Amikor meghalt, a halott asszony mellett nem találtak mást mint Csokonai búcsúlevelét, a Lilla dalok első példányát, valamint imádságos könyvét. Az almási temetőben nyugszik első férjével közös sírban. . Utolsó éveit egyedül töltötte Dunaalmáson és amikor második férje, Végh Mihály, Hetény községben tudomást szerzett felesége haláláról, elküldte segédlelkészét, hogy tájékoztassa őt a halál körülményeiről. 1855 februárban nagyon hideg volt és a magányosan élő asszony a bejegyzések szerint gyengülésben” halt meg.„végülCsokonai emlékeit haláláig megőrizte .A költő halála után a 20. évfordulóra egy úrvacsorás kelyhet csináltatott (1825) „Vajda Julianna” felirattal. Az anyakönyvben az 1844. április 17-i bejegyzés szerint, második házasságkötése alkalmával az eskető lelkész, Barsi János „Csokonai Vitéz Mihály Lillája” néven írja őt be az anyakönyvbe. Csokonaitól kapott gyűrűjét haláláig megőrizte. A temetés előtt második férje lehúzta ujjáról és Lilla unokaöccsének átadta, ezekkel a szavakkal: „na brúder, tegye el ezt a gyűrűt, mert ez Csokonai tulajdona volt.” A gyűrű később visszakerült Debrecenbe. Káldi János szombathelyi költő soraival fejezem be gondolataimat: „A sírra nézek/és meghajtom mélyen a fejem”. (Néhány szaklexikon szerint február 15-én halt meg Vajda Julianna - A szerk.) Dr. Ferenczy Miklós Csokonai-díjas orvosíró, ref. lelkész Csokonai szobra az egykori Almásneszmélyen A tizennyolc éves Vajda Júlia (Lilla) jelenik meg Wilhelm Egger német vándorfestő művén. Az eredeti képet a Vajda-család tulajdonában volt észak-komáromi Kaliczaház padlásán találták meg. Most Debrecenben, a Déry Múzeumban látható a festmény.' Lassan énekelve SÁRÁNDI JÓZSEF: Levél Böröndi Lajosnak, harmadik verseskötete megjelenése alkalmából Kedves Lajos! A napokban olvastam újra első két verseskötetedet (Emigráns remény, Elszorult lélekkel), most pedig A hallgatás színén suhantam végig. Hangszín? Hangütés? Hogyan ? Mi módon ? Moderáció kontabil. Lassan énekelve. Igen, ez a módhatározós szerkezet öltött olvasás közben eszembe. Talán nem véletlenül társul valamiféle zeneiség-képzet is az említett szerkezethez. No nem Mozartra vagy Elvis Presleyre gondolok, hanem arra az egyéni értéktöbbletre amit érzékenységed és tehetséged hangfogóival a kozmosz összhangzattanából „lenyúlsz”. Legnagyobb hazád a föld ilyen értelemben vagy „kozmopolita ” magyar költő akinek óceánok szüntelen morajlásától zúg a füle, miközben tizenkét éve - kislányod elvesztése óta a gyász életfogytiglani pallosa alatt állsz. A halálfehér tél-téridő határozza meg ember- és világszemléletedet. „ Történelemszünet ’’élményed komorságát a (vég)kielégíthetetlen szerelemvágy fecskevillanásnyi beteljesüléseinek derűjével ellenpontozod. Tudod-e, hogy az általad hangszerelt „történelemszünet” -nek történelemvégnek - a tizenévesek szemében - már te is ellenhősévé, vagy ha jobban tetszik a korszellem katonájává avanzsáltál. Fájlalják bár nem tehetnek róla, hogy nem a „mi korunk”-ba születtek bele. Elemi működésünkkel, akaratunktól függetlenül váltunk „példaképeikké”. Elsősorban nem a túlélési technikánk imponál nekik - lehet persze, hogy az is -, inkább a „történelemszünet", a történelemvég ellen ható természetes cselekvésünk. Nem értem, miért használod a Rózsa Endre-koholta „történelemszünet" fogalmi metaforát? Eltanácstalanodásaid „segédeszköze” talán, vagy nem látod eléggé kívülről személyes működésed emberi-művészi minőségének jelentőségét? Amit csinálsz, az egy tagadva-állító költészet, amely a voltak új szemlélettel, új költői nyelven történő meghaladását tűzte ki célul, tehát cselekvő költészet. Én mondtam, hogy minden cselekvés - a momentán észlelhetetlen, láthatatlan is - csak valamilyen csillagállás-folyamatban, annak szerves részeként történik meg általunk, ellenünk vagy velünk. Mindhárom köteted ugyanazon foglalata.versszimfónia-kísérlet Más kérdés, hogy mióta „minden egész eltörött" te is „töredék”-eket írsz. Mi mással magyarázható, hogy kevés számú szonetteden kívül szinte minden verscímed és versed kis betűvel íródott, nyomtatódon. (A szenvedő igék is megérnének egy misét.) A hallgatás színe tehát - korábbi köteteidhez hasonlóan - töredék-remeklések igényes műegésze. Paradox állításomat magyarázat helyett adj(s)-sorral toldom; „finom remegések az erőd". „Csak hallgatok egyre hevesebben ” - írod egy helyütt csüggedten, lehangolóan. ! A kilátásba helyezett hallgatás rosszul föladott végszó lenne csúcshoz közelítő pályádon, nem gondolod? Baráti szeretettel üdvözöllek. 1995. február 25., szombat HOGYAN LEHET KÖNNYEN, GYORSAN MILLIOMOS? Fogjon össze a betörővel! Hideg fejjel, mint Mata Hari Nagynénink, aki hároméves korában elhunyt A Mintha New Yorkba indultunk volna meggazdagodáshoz vezető legújabb holtbiztos módszeremhez először arra van szükség, hogy biztosítva legyen a kedves olvasó háza, lakása. Másodszor pedig arra, hogy oda betörjenek. Ne tessék már ijedezni kézit csókolom! Ha én azt mondom, hogy az a jó, ha betörnek, akkor a kedves olvasó tutira tudhatja, hogy ki nevet a végén. Most szakemberek vagyunk vagy Duma Dani?! Tudom, mit beszélek. Na! Mit is akartam mondani? Ja, igen! Szóval betörnek és elvisznek, mondjuk, százezer forint értékű tárgyat. Semmi baj! Csak ne ijedezzünk! Hideg fejjel, mint Mata Hari az ágyban, beszerzőnk néhány valódi számlát szuperdrága elektronikai cikkekről. Rokonságtól vagy baksisért boltból, ugyan mindegy. No, most, amikor jön a rendőrség, hogy felmérje a kárt, remegő kézzel kihajtogatjuk a számlákat és könnyeinket nyeldekelve elmondjuk, hogy volt egy HIFI-tornyunk háromszázezerért, egy videokameránk kétszázezerért és egy IBM komputerünk (ezt meg kell tanulni legalább kimondani) félmillióért. Fontos szabály: vallomás közben ki kell zárni a gyereket a szobából, különben képes megkérdezni az agyalágyult, hogy miért nevezzük a Supraphon lemezjátszónkat HIFI- toronynak, a Smena fényképezőgépet videokamerának és az Erika írógépet UIBM komputernek. gyanezt a módszert alkalmazzuk, ha feltörik a kocsinkat és elviszik belőle a kis recsegő csecsebecsét, amit egykor rádiónak vettünk a néhai Karl Marx Stadt-ban. Esküdjünk meg a nagynénikénk életére, aki hároméves korában diftériában elhunyt, hogy egy digitális, napenergiával működő, compact-disc-kel felszerelt és nyolc nyelven himnuszt éneklő audiovizuális izénk volt, amit a NASA kifejezetten a mi Trabantunk számára fejlesztett ki. Ezenkívül ragaszkodjunk hozzá, hogy éppen New Yorkba indultunk volna családostól, és a kocsiban volt két bőröndben az összes ruhánk, meg a 24 személyes aranyétkészlet, a nagyi brilljeivel együtt. Persze, ha igazán profi a kedves olvasó, akkor nem várja meg, míg azok a nyavalyás lusta bűnözők meg gépkocsitolvajok eljutnak a betörésig. Szépen kirámolja a saját lakását meg kocsiját, mert az a legtisztább munka. Az „ellopott holmit” meg eladja a handlénak, majd kifizetteti a biztosítóval is. Kétszeres ész, kétszeres pénz! Kicsike baj momentán akkor lehet, ha valamelyik vagyontárgyat, amit netán bediktált a rendőrnek, megtalálják az ócskapiacon valakinél, aki felismeri Önben az V eladót. Így lefülelik a bandát, aki felnyomta az ajtóját és kiderül, hogy a HIFI-re nem az volt írva, hogy Pioneer, hanem az, hogy Supraphon. Akkor el kell sétálni a hatósághoz, esetleg ott is kell maradni kis ideig, amit nagyon sajnálnék, mert még van egy-két betonbiztos ötletem a kedves olvasó számára. Bizony! Nógrádi Gábor