Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)
1929-07-02 / 79. szám
79. szám. ötvenedik évfolyam. KOMÁROMI POLITIKAI LAP. Sliisetési áx wehaxloTik értékben: . Sialy&aa Ä* viaAkí» poxtai »zétkfllSétsc! 2 ! Bgfe é?ss 8 ® 1, félév?» 40 S, B8gy#iévss ■se S, — KgjfölddD 150 £ l. i?yas száza ábra 58 ® fillér. ALAPÍTOTTA : TUBA JANOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA ás. Szerkesztő: SARANYAY JÓZSEF ás. *>4wj2«?i«iNSa3artaMaKiEs6saöaa**»aaBMB*»M»s<3sweEö3P Kedd, 1999. juaus S. 5serke**tö*és é» kiadóhivatal Hiddon. Síi. Megjelenik httenkint hiiomixos I kedden, csütörtökön és szombatos. Megint gyilkolt a gratal virtus Rétilsies tudósítás a harmadik oldalon A megromlott falu. írta Környei Elek. Komárom, —július 1. Egy héttel ezelőtt egy csallóközaranyosi viskó hideg földjén feküdt egy húszéves legény holtteste, fejsze által kettészelt fejjel, amelyet gutai legények virtusa roncsolt halálra. Ma arról érkezik hír, hogy Ekecsen búcsú volt és viszik már Nagy Istvánt megvasalva a csendőrök a komáromi államügyészség fogházába. Ő a börtöncellába megy, áldozata pedig vissza az anyaföldbe, mert a nagymegyeri állomáson belehalt a kapott sérülésbe. Ki tudja egy hét múlva megint kit temetnek valamelyik faluban és kit kísérnek be emiatt a temetés miatt az ügyészségi fogházba. Megromlott a falu. Vad szenvedélyek zabolátlan paripái lettek a falusi legények Nótaszó helyett duhaj káromlás lett a szavuk ize és hiába szól az esti harangszó még lágyan, korcsma felé megy ilyenkor a falu ifjúsága. Egy szó miatt, egy tekintet miatt megtelik a szívük és az értelmük bosszúval és egy másik szó, egy másik nézés miatt felszakad ez a bosszú a megtelitett szívből és értelemből: csurog a vér, egy élet ott marad a földön halott sárgán, egy másik élet, vagy néha több is elindul a vasrácsos cellába, honnan csak évek múlva lesz esetleg kiszabadulás. Néztem a gutai legényeket múltkor, amint ültek a padon a csendőrszuronyok közt. Nyugodt volt mindegyiknak az arca, amelyen egyetlen izom nem riadt meg azért, hogy gyilkosok lettek. Ha azelőtt ez volt a szállóige: quod dixi, dixi, úgy ezeknek az arca csak ennyit fejezett ki: amit tettem, megtettem. Még csak nem is sajnálták az egészet. Megtörtént hát és ennyi az egész: a fene bánja! Észre kell vennünk már egyszer a megromlott falut, a romlott magyar falut. A falutól várjuk a jövőt és milyen lesz a jövő, ha a romlott faluból jön, ahol magyar gyilkolja a magyart és meg se rándul a gyilkosnak arcán egyetlen izom, amikor ott hever az áldozat holtan a vértócsás földön és úgy esnek el egymás kezétől, mint nyáron a legyek a légycsapó alatt. Ismerjük Széchenyi bizarr mondását arról, milyen kevés magyar van ezen a világon. »Még az apagyilkosnak is meg kellene bocsátanunk!« — mondta Széchenyi, mikor eszébe jutott, milyen kicsi is a magyar nemzet, mennyire össze kellene fognia, ha valami eredményt akar elérni a világ relé j dójában. És itt van most a szlovenszkói magyarság, amely pár városban és faluban éli kisebbségi életét esetlenül és szétszóródva. Hol van a szlovenszkói magyarok közt egységes gondolkodás, valami, ami azt mutatná, hogy ez a néptöredék itt egységes munkára alkalmas, egységes munkára törekszik a maga érdekében?! Szabó Dezső még így nevezte a magyar falut: s a világtalan falu, Ady Endre így irt róla: áldott, falusi köd, — s nekünk most mégis a megromlott faluról kell beszélnünk. Akik ma itt a magyarság ügyével foglalkozzanak azok, ne engedjék meg, hogy a megromlott faluban továbbra is szabolátlanul pusztítsanak a felszabadult ösztönök, hogy egyik magyar ölje a másikat, hogy egynek mindig el kelljen indulnia a fegyház felé. Meg kellene bocsátanunk még az apagyilkosnak is, mondta Széchenyi, de vajjon meg tudunk-e bocsátani ? És ha meg is tudnánk bocsátani, egy emberrel, az apagyilkos áldozatával megint kevesebbek lettünk. Félő, mit fog érni az olyan nemzet, amelynél sok apagyilkosnak kell megbocsátani. Állítsuk meg a magyar falut romlásában és ne engedjük, hogy magyar és magyar ember között egy szó miatt, egy nézés miatt olyan féktelen gyűlölet tompítsa el a szívet és az értelmet, hogy csak baltával, késsel, gyilkos halállal tudjanak ettől a gyűlölettől megszabadulni. Mert a megromlott magyar falutól a magyar jövő is megromlik. POLITIKAI SZEMLE SÜLMÜüg, Komárom, — júius 1. A szenátus is nyári pihenőre ment. A szenátus pénteken tartotta utolsó ülését a nyári szabadság előtt. Ezen az ülésen a napirenden a rendőrség államosítására vonatkozó kormányfelhatalmazás meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat volt amelyet a költségvetési és az alkotmányjogi bizottsághoz tettek át. Majd a két orvosi törvényjavaslatról folytattak együttesen vitát. A felszólalások után a szenátus mindkét törvényjavaslatot első és a sürgősség kimondása után második olvasásban is elfogadta. A szenátus legközelebbi ülését írásban hívják össze. Hlinka visszavonul a politikától? A szlovák néppárt hivatalos lapja, a Szlovák nagy cikkben kezdeményezte a szlovenszkói őslakosságnak vallási alapon való egyesítését és erre legalkalmasabbnak vélte a katolikus blokk megteremtését. A fölvetett eszme azonban nem talált olyan fogadtatásra, mint amilyenre számított, aminek egyik oka az volt, hogy a szlovák néppárt által szükségesnek tartott cseh néppárt szlovenszkói szervezeteinek feloszlatása a liolákok részéről akadályba ütközött. Az utóbbi napokban, úgy látszik, valami fordulat állott be a blokk ügyében, mert a Prágában megjelenő Vecerni List azt azt írja, hogy a szlovenszkói katolikus blokk mégis megalakul. A cseh néppárt szlovenszkói szárnya föl fog oszlani. Micsura dr, a frakció vezetője Szlovenszkó országos elnöke lesz a szlovák néppárti Drobny helyett, akit táblai elnökké neveznek ki. Hlinka esetleg visszavonul a politikától, amellyel már torkig van. A lap szerint a katolikus blokknak Juriga és Tomanek is tagjai lesznek. Nagy fontosságú döntés a kisebbségi nyelv használata ügyében. A közigazgatási bíróság a kisebbségi nyelvgyakorlatra nézve nagyfontosságú döntést hozott. Eger város elöljárósága német nyelvű átiratot küldött Pilzen város elöljáróságához, ez azonban elintézetlenül küldte vissza az átiratot, amit azzal okolt meg, hogy csak az államnyelven köteles hivataloskodni. Eger város elöljárósága emiatt panasszal élt, a felettes hatóság azonban Pilsennek adott igazat és így került az ügy a közigazgatási bíróság elé. A közigazgatási bíróság megsemmisítette a sérelmes végzést és pedig azzal a megindokolással, hogy a nyelvtörvény 78. szakaszának 2. bekezdése úgy rendelkezik, hogy a kisebbségi nyelven hivataloskodó község csak az állami hivatalokkal köteles államnyelven érintkezni Ez a döntés azokra a régebbi ilyen nemű határozatokra is hatással lesz, amelyeket a községek kisebbségi nyelvhasználatának ügyében hoztak. A közélelmezési minisztérium A közélelmezési minisztérium, amelyről esztendők óta alig hallott valaki, csaknem a nyilvánosság kizárásával működött, elérkezett jól megérdemelt likvidálásához. Csendes részvét és koszorúk mellőzése kévetik ennek a minisztériumnak temetése körül, amely azonban makacsul élni akar tovább is és egyáltalán nem kívánkozik elmerülni a feledés homályába. Van közélelmezésügyi miniszter is, akinek a nevét nem tudja senki, talán még Prágában sem és van közélmezési minisztérium, amelynek százhatvannyolc alkalmazottja van. Ezért nem tud szép csendesen kimúlni ez a minisztérium, amelyre igazán nincsen szükség, hiszen az élelmezési cikkek ára örvendetesen megy lefelé és olcsóbb lett a kenyér is, amelyhez mindennek ára igazodik a gazdasági körforgás hosszú tapasztalatai szerint. Az a kérdés, hogy a százhatvannyolc urat, aki eddig közélelmezésünket intézte, hová osszák be? Mind a százhatvannyolc elvtárs tagja a szociáldemokrata pártnak, amely a legjobban értett a közhivatalok megszállásához. Arról, hogy ezekre az urakra immáron semmi szükség nincsen és nyugdíjba menjenek, vagy végkielégítsék őket, szó sem eshetik. Ha nem közélelmeznek tovább, akkor a közegészségügynek lesz reájuk szüksége, és ők mindenáron a belügyminisztériumba akarnak beevezni, ahol a hatalom forrása buzog, ahonnan a választásokat intézik és ahol az állampolgárságok ügyeiben hoznak döntéseket megfontolt módon, öt- hat évi előtanulmányok után. A koalíció természetesen tehetetlen ebben a kérdésben se és alaposan összevesztek a minisztérium felett, maradjon-e, menjen el így tehát az őszre, vagy a jövő őszre marad annak az eldöntése, hogy legyen-e közélelmezési minisztérium vagy nem. Ennek a minisztériumnak igazán nem látta senki se a munkáját, szép csendesen elbújt az akták közé és sohasem esett róla szó, még a költségvetés tárgyalása alkalmával sem. Megfeledkeztek róla akkor is, amikor a látszámapasztás komikus eposza lejátszódott, mert ezt a minisztériumot nem apasztották le, pedig már akkor sem volt reá szükség. A közélelmezési minisztérium megszüntetése így tehát nem annyira közélelmezési probléma, hanem pártpolitikai A közélelmezési minisztérium szociáldemokratái nem kívánkoznak be sem a Srámek vezetése alatt álló népjóléti minisztériumba a cseh néppárttól való függésbe, sem pedig a közegészségügyi minisztériumba, ahol a szlovák néppárt az úr ez idő szerint, ők szerényen beérik a belügyminisztériummal pedig a közélelmezési minisztérium tisztviselői közt van egy miniszterviselt törvényhozó is, aki csekély nyolcvanezer korona fizetést húzott eddig, tehát annyit mint húsz magyar nyugdíjas, ezenkívül persze a képviselői dotációja is megmaradt a szociál és a demokrata elvek szebb gyakorlati megvalósítása iskolapéldájául. A munkát meg kell fizetni, hangzik el az ellenvetés. Az exminiszter úrnak közélelmezési munkáját azonban sokkal olcsóbban és talán sokkal jobban is el tudná látni egy fiatal szakember, aki még nem volt miniszter soha. A közélelmezés kérdése tehát, melyet annak idején mohón ragadott magához e szociáldemokrata párt, régesrégen meghaladott álláspont. Ma már mindenki közélelmezi magát és a lisztjegyek és a lisztadónak szomorú korszaka elmúltnak tekinthető. A százhatvannyolcak azonban nincsenek ezen a véleményen, ők még néhány évtizedig gondunkat viselnék szívesen, miniszteri és más progresszív gázsikkal. Csak azon csodálkozunk, hogy a mindenkori pénzügyminisztereknek még nem jutott eszébe a háborúnak ezt a csökevényét megszüntetni, amit minden hátrány nélkül kibírt volna ez az ország pártokra és világnézetekre való különbség nélkül. Közélelmezésünk felől tehát decemberig ne aggódjunk, addig vigyázz reánk ez a prágai minisztérium és nyugodtan alhatunk, mert az eddigi drágaság után már bizonyosan az olcsóbbodási hullám völgyébe kerülünk,amely remélhetőleg eltakarítja ennek a fölösleges intézménynek a romjait is.