Könyvvilág, 1980 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
KÖNYVVILÁG 1980. JANUÁR ÁRA: 1,60 FT XXV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM DR. MARCZALI LÁSZLÓ Pilisi példa A szocialista forradalom első lépése, a tulajdonviszonyok megváltoztatása során köztulajdonba kerülnek a kulturális létesítmények is. Ez azonban pusztán jogi forma marad, ha nem jár együtt a kultúra közbirtoklásával, azzal a folyamattal, amelyben a nép a műveltséget ténylegesen, a maga mindennapi gyakorlata számára sajátítja el. Közművelődésünkben ezért szükségszerűen két tendencia érvényesül: köztulajdonba vesszük, ennek alapján állandóan és fokozatosan szélesítjük azt az intézményrendszert, amely a kultúrát minden ember szükséglete szerint az egész néphez eljuttatja, másfelől megteremtjük és szakadatlanul alakítjuk azokat a tevékenységi formákat, amelyek végül is alkalmasak lesznek az egész nép alkotó aktivitásának minden ember képességei szerint való kifejtésére. Szocialista közművelődéspolitikánk lényege, hogy együtt kell megvalósítani a kultúra közhiírccsé tételét és a kulturális aktivitás kibontakoztatását. Ilyen törekvések sorába illeszkedik Pilisen a Könyvesház megnyitása. Nem egyszerűen arról van csak szó, hogy bővül a közművelődés intézményhálózata, növekszik a kultúra gazdagságában való részesedés esélye, hanem arról is, hogy mindez a társadalmi aktivitás növekedésének a jegyében történik. A könyv jelentőségét a kultúra teremtésében, befogadásában és elsajátításában nem kell különösebben bizonygatnunk. Nélkülözhetetlen eszköze a termelés fejlesztésének csakúgy, mint a szocialista demokrácia kibontakoztatásának, az ember kiteljesedésének, az igazabb, jobb életnek. Ahhoz azonban, hogy mindenkihez eljusson, mind több ember éljen vele s használja jól a benne rejlő lehetőségeket. Elhangzott 1979. december 11- én a Könyvesház megnyitóján, még sokat kell tenni. Az elmúlt három évtizedben a szocialista könyvkiadás és könyvtárügy hatalmas lépéseket tett e feladat megvalósítása érdekében. Könyvtermésünk mind mennyiségi, mind minőségi tekintetben előkelő helyen áll a világban, kiépült és teljeskörűvé válik a közművelődési könyvtárhálózat. A fejlődés azonban új gondokat is okozott. Nem tudjuk még maradéktalanul biztosítani, hogy a könyvek azokhoz jussanak el, akiknek a legnagyobb szüksége van rájuk, hogy minden reális társadalmi igényt kielégítsünk. A könyvtárhálózat sem tud mindenben megfelelni a mai olvasó információs igényeinek. Mércénk az, amit Lenin így fogalmazott: „A művelődésügy helyes megszervezését azon lehet lemérni, hogy mennyi könyvet adnak ki otthoni használatra az olvasónak, milyen kényelmet nyújtanak a lakosság többségének.” A Pilisen megvalósult Könyvesház a továbblépés lehetőségét, az új helyzetből következő új feladatok megoldási módozatát jelzi. Helyet kapott benne gyermekkönyvtár, felnőttkönyvtár és könyvszaküzlet, amelyben zenemű és hanglemezárusítás is folyik. Az intézmények oldaláról nézve megvalósulhat a könyvvel foglalkozó két nagy intézményrendszer, a könyvterjesztés és a könyvtár integrálódása. Ez ésszerű gazdálkodást, takarékosabb üzemeltetést tesz lehetővé, felesleges párhuzamosságokat szüntet meg. Az olvasó szempontjából pedig kényelmet jelent, nagyobb választási lehetőséget, gazdagabb kínálatot, több információt. Nemcsak arról van szó, hogy létrehozunk egy üzletet, vagy egy kölcsönzőhelyet, hanem arról is, hogy a kettő sajátos társításával új közművelődési intézményforma létesült. Dolgozóink nemcsak eladók, hanem eligazodni, választani segítőkész népművelők; látogatóink nemcsak vevők, hanem gazdag lehetőségei birtokosaiként művelődi közösség tagjai. A közösség létezését bizonyítja a Könyvesház gyors és célszerű felépítésében megvalósult társadalmi összefogás. A nagyközségi tanács munkakollektívája elkészítette a terveket és a műszaki dokumentációt, a megyei tanács és a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat anyagi segítséget adott, csakúgy, mint a község szövetkezetei, vállalatai. A kivitelezésben részt vettek a község lakói, a szocialista brigádok, munkafelajánlással csatlakoztak a kisiparosok, a honvédség, a munkásőrség. A döntés előkészítésében és a széles körű társadalmi összefogás megszervezésében kiemelkedő szerepet vállaltak a megye, a járás és a község pártbizottsága és a társadalmi szervezetek. Fontos az is, hogy éppen Pilisen valósult meg ez a Könyvesház, a főváros agglomerációs övezetében. Az elmúlt évtizedekben a szemünk előtt bontakozott ki a XX. század modern népvándorlása, amelynek során az emberek keletről nyugatra, északról délre igyekeztek: Budapestre és az iparosodó nagyobb vidéki városokba. Mivel pedig Budapest nem tudta befogadni azt a tömeget, amelyet munkaerőként viszont igényelt, az ide özönlők a fővárost körülölelő községekben telepedtek meg. Nem várt feszültségek adódtak ebből: e települések nem voltak — nem is lehettek —elkészülve ilyen létszámú népesség befogadására, infrastrukturális ellátására, s az ide települőik szokatlanul nehéz , életformát választottak az ingázással. Ám nem lehetett megtiltani vagy megállítani ezt a folyamatot, hiszen részint népgazdasági érdek, részint a jobb életre törekvés volt a serkentője. Ha azt akarjuk, hogy na árasszák elteljesen a nagyvárosokat az iparba áramlók, azkor a városokat övező településeken kell megfelelő körülményeket teremteni. A XI. kongresszus határozatában olvashatjuk, hogy „a különböző körzetek dolgozóinak életkörülményei, szociális ellátottsága és jövedelmi színvonala közeledjék egyóráshoz”. Bár a budapesti agglomeráció több mint negyven települése között írtáig korántsem alakult ki az ésszerű ellátási munkamegosztás, viszonylag gyengén fejlett az infrastruktúra, mégis mindinkább érzékelhetővé válik a kongresszusi határozatoknak megfelelő igyekezet. Ennek további jó kibontakozását segíti az is, ha nem dramatizáljuk az ingázást, nem tekintjük nemzeti szerencsétlenségnek, hanem tudomásul vesszük, mint társadalmi-gazdasági fejődésünk kísérő jelenségét is alkalmazkodunk hozzá. Nincs is más választásunk, mint hátrányaival és előnyeivel egyaránt számolva olyan fejlesztési politika kidolgozása és megvalósítása, amely megfelelő életkörülményeket teremt. Azaz úgy stabilizálja a helyzetet, hogy annak a dolgozók számára előnyös oldalai domináljanak: a nagyváros jobb munkakörülményei — és a jó megközelítést lehetővé tevő, kulturált közlekedés; a falu csendje, emberibb lakásviszonyai; a városánál nem silányabb szolgáltatásokkal. Úgy gondolom, hogy ezt az otthonosságon, az itt élők idetartozásának erősítését is jól szolgálja majd a Könyvesház. Nem egyszeri és egyedi példáról van szó. Tanúskodnak erről az országos és megyei t©rvek, s ilyen értelemben alakítjuk a közművelődési hálózat fejlesztését is. Mégis új és fontos kezdeményezésről van szó! A Monori Járási Pártbizottság tudatosan és messzetekintve határozta meg célkitűzéseit a közművelődési létesítmények ügyében. Első eredményként az Üllői Könyvesházat említhetjük, második ez az új komplexum, s bízunk benne, hogy töretlen energiával folytatják a megkezdett munkák. A dicséret és a biztatás szavain túl szeretném hangsúlyozni, hogy a létesítmények, a lehetőségek bővítését a kulturális aktivitás kibontakoztatásával együtt tervezzék és végezzék. Hiszen, ha csupán az építésre koncentrálunk, arra, hogy miinél több létesítmény, minél több színhely épüljön a művelődés számára, ezzel csak a Polgári kultúra elképzeléseinek javított változatát ismételjük meg. Nekünk a tényleges társadalmi szükségletre, az adott közösség meglevő igényeire, az igények felkeltésének lehetőségeire méretezett, emberléptékű intézményeikre van szükségünk. Nemcsak és nem elsősorban a gazdasági realitások miatt, hanem, hogy olyan létesítményeket adjunk a közösségeknek, ahol az emberek otthon érzik magukat, amelyeket sajátjuknak tudnak, s amelyeknek nemcsak tulajdonosai, de birtokosai és használói is. Példázza ez az alkalom azt a sokszor elmondott igazságot is, hogy a fejlett szocializmus építésében előttünk álló feladatokat csak akkor tudjuk megvalósítani, ha a társadalmi összefogásra támaszkodunk, ha a közösségi kezdeményezésben rejlő kimeríthetetlen tartalékokat mozgósítjuk. Kulturális politikánk lényege szerint is csak akkor juthatunk előbbire, ha célkitűzéseink megvalósulását társadalmi energiák felszabadításával biztosítjuk. Örömömre szolgál, hogy itt Pilisen az összefogás a könyv ügyében jött létre. Kívánom, teljék gyönyörűségük a közös munka eredményében, váljék a község minden lakójának ,jó barátjává, hasznos segítő társává a könyv. Találjon mindenki kedvére valót, legyen az épület jó beszélgetések, okos találkozások színhelye, a világgal és a társadalommal való folytonos ismerkedés egyik központja. Köszönet érte mindazoknak, akik létrehozták! A 23. Mezőgazdasági könyvhónap kiváló alkalom arra, hogy áttekintve eddigi munkánkat, a könyvkiadásban is felkészüljünk az előttünk álló időszak nagy feladatainak eredményes megvalósítására. A magyar élelmiszer-gazdaság előtt álló teendők, az agrárpolitika tükrében, legfőbb vonalaikban ismertek. Mégis szükséges, hogy az ágazat, gyorsabb alkalmazkodóképessége és jobb termelési szerkezete útján, a hazai és a változó külgazdasági igényeket egyaránt figyelembe vegye. Mind a mezőgazdaságban, mind az élelmiszeriparban dolgozók legfőbb útmutatója a szakirodalom , a szakkönyv és a szaklapok, valamint a tömegkommunikációs eszközök, és az általuk közreadott korszerű ismeretanyag. A Mezőfalvi Mezőgazdasági Kombinátban megnyitásra kerülő Mezőgazdasági könyvhónap — a társkiadók közreműködésével együtt — 44 könyvet bocsát az olvasók rendelkezésére, mintegy félmillió példányban. Ez a könyvmennyiség az élelmiszer-termelésre vonatkozó párthatározatok és a kongresszusi irányelvek figyelembevételével az új szemléletnek, mint követelménynek a kialakítása felé mutat. Az új követelményeknek megfelelően tehát lépést kellett váltanunk a szakirodalomban is. Ahhoz, hogy az üzemi vezetés szót értsen a felső irányítással — a mennyiség mellé és ne a helyébe tegye a minőséget és az önköltséget — jelentős szemléletváltozásra van szükség. A szakirodalomnak két ütemmel kell a termelés előtt járnia. Az első ütemben a szerzők szemléletét kell a kívánt irányba fordítani, hogy a kiadói alkotóműhelyben olyan könyvek lássanak napvilágot, amelyek már a közvetlen termelésben dolgozók szemléletét is eredményesen tudják formálni. Az új szemléletnek, az új felfogásnak ez a transzmissziója jelentős felelősséget ró a könyvkiadásra, amelyhez a társkiadókban hasznos segítséget, jó partnereket találtunk, hiszen a mostani könyvhónapban is a Mezőgazdasági Kiadón kívül további öt kiadó vállalt részt e nagy nemzeti ügy segítésében. Azokat a népgazdasági igényeket, amelyeket a Központi Bizottság határozata mind a termékstruktúra, mind a minőség vonatkozásában, mind pedig a gazdaságos termékelőállítás kérdésében feladatul megjelölt, tematikai programjaink egyértelműen tükrözik. A lépésváltáshoz szükséges szemléletformálásban azonban nem nélkülözhetjük a gyorsabb rotációjú szaklapok és egyéb periodikák operatív segítségét. Szakkönyveink szinkronban vannak újságíró kollégáink szemléletével és megfordítva: számos újságíró egyben sikeres szakkönyvszerző is, és úgy gondolom, hogy ez jó dolog. Nem elég azonban egymás szemléletét palléroznunk. A termelés az üzemekben folyik és nem a kiadókban. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a hatékonyság jövőfejlődésünk sarkalatos kulcskör(Folytatás a 2. oldalon) ! Élelmiszergazdaságunk és a szakirodalom KARÁCSONDI IMRE Világ tánca táncolt lábbal lábbal lánggal járd a táncot egy komám bika búval bödüléssel fújd a nótát szökkeny már szilaj szívvel szigorúan vidd a prímet élre állj ha megéri • ha nem éri a világ ezt úgyse érti a világ ezt úgyse érti — táncol néki — táncol néki (Karácsondi Imre: Minden álom és minden szerelem. Magvető. Új termés. 105 oldal, kötve 15,50 Ft.) A MAGYAR KÖNYVKIADÓK ÉS KÖNYVTERJESZTŐK EGYESÜLÉSÉNEK LAPJA