A könyvtáros, 1963 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1963-08-01 / 8. szám

Terézia rendelete a főiskolával együtt Adásztevelre száműzte. Anyaga jórészt széthányódott. Ezek közül a könyvek közül csak néhány jutott vissza hosszú hányódások után a könyvtár állományá­ba. A XIX. század az iskola és a könyv­tár újabb felvirágzásának korszaka. Jó­kai, Petőfi, Eötvös Károly, Thaly Kálmán kerül ki falai közül. A szabadságharc alatt é­s után Bocsor István, a Karthágói harangok ihlető­je tanította itt a törté­nelmet. A könyvtárosok között ismert Márton István és Kerkapoly Károly ne­ve. A könyvtár a századforduló táján erőteljesen fejlődik és számos tudomány­ágban korszerűnek mondható. Azonban a XX. században a tudományok és a könyvkiadás fejlődése már nem tette le­hetővé, hogy az eléggé általános gyűjtő­körű könyvtár fenntartsa korszerűségét. Az 1919-es Tanácsköztársaság idején a városi direktórium köztulajdonba veszi Pápa jelentősebb könyvtárait, és anya­gukat idevonva nagy nyilvános könyv­tárat szervez. Ebben a munkában dr. Pongrácz József is részt vesz Balla Róbert mellett, aki a későbbi devecseri véreng­zés áldozata lett. A két háború között lassan növekszik a könyvtár állománya. Pongrácz József ebben az időben kezdi meg a Papensia kialakítását és gyűjtését. A második vi­lágháború végén nagy megpróbáltatás éri a könyvtárat: a szó szoros értelmé­ben az utcára kerül. Állományát magán­lakásokban, kapualjakban tárolják. Pong­rácz József önfeláldozó küzdelmet foly­tat könyvtáráért, míg végre sikerül régi helyiségébe visszajuttatni. Az összezilált állomány rendezése és újra katalogizá­lása emberfeletti munkát rótt a könyv­tár két dolgozójára. A főiskola megszű­nésével azonban a nagymúltú intézmény elvesztette anyagi alapjait és olvasótá­borának tekintélyes hányadát. Mint a Dunántúli Református Egyházkerület könyvtárának feladata most már elsősor­ban régi értékeinek megőrzése. Állománya ma mintegy 100 000 könyvtári egység. A gyűjtemény gazdag irodalomtudományi, nyelvészeti, természettudományi és filo­zófiai anyagot tartalmaz. Nagy természe­tesen a teológiai művek aránya is. A látogató számára a legnagyobb él­ményt a könyvtár helytörténeti külön­­gyűjteményének, a Papensiának megte­kintése jelenti. Ennek gyűjtését dr. Pong­rácz József 1931-ben, a főiskola fennál­lásának négy évszázados jubileumán kezdte meg. Célul a Pápán született, ta­nult, dolgozott szerzők munkáinak, a ró­luk, vagy Pápáról szóló munkáknak és a Pápán nyomtatott, kiadott műveknek gyűjtését tűzte ki. Több, mint harminc esztendő fáradságával sikerült ezt a gyűj­teményt, mintegy 4000 kötetre növelni. Anyaga között lehetetlen meg nem emlí­teni azt az iskolai anyakönyvet, amely­be Petőfi és Jókai sajátkezűleg jegyez­ték be magukat. Az irodalomtörténésze­ket az elmúlt években lezajlott vita után bizonyára érdekli, hogy Petőfi saját sorai szerint Kiskőrösön született. A korabeli fegyelmi napló tanúsítja, hogy Jókai „kétszer nem volt templomban”, Petőfi „heti dolgozat nélkül szűkölködött”, más­kor háziasszonyának maradt adós a ház­bérrel. Egy képzőtársasági gyűjtőíven sok nagyobb felajánlást jegyeztek fel, de nem mindet fizették be. „Egy obsitos ka­tona” néven Petőfi 10 krajcárt ajánlott fel, és becsülettel ki is fizetett. A társu­lat Érdemkönyve Petőfi 10 saját nevével és 1 Domanovszky álnévvel aláírt, sa­játkezűleg bejegyzett versét tartalmazza. Üveglap alatt látjuk a Nemzeti dal pá­pai kiadását, mint a szabad magyar sajtó első, Pápán nyomtatott termékét. A Jókai-emlékek között olvashatjuk első novellakísérletét, melynek fény és vétek volt a címe. Képző társaságbeli bí­rálói kifogásolták, hogy az egyik nőalak­nak „kissé lenge jellem tulajdoníttatik”. Jókai ezért átdolgozta és Istenítélet cí­men ismét benyújtotta. Mint Pongrácz József írja egyik munkájában, a komá­romi fiú, aki később száznál több kötetet írt, ezzel kezdte meg irodalmi pályafutá­sát. Az idős könyvtáros ma is dolgozik. Mindent elkövet, hogy gyűjteményét, elsősorban a Papensiát tovább gyarapít­­hassa. Készségesen válaszol a kutatók olyan kérdéseire, melyek ennek a könyv­tárnak az állománya alapján tisztázha­tók. Kérdéseket gyakran hoz a posta, néha-néha külföldről is. Használják a könyvtár olvasótermét is. A kereső min­dig készséges segítőt talál Pongrácz Jó­zsefben, akinek kitűnő emlékezőtehetsé­ge sokszor teszi feleslegessé a katalógus használatát. A könyvtár belső munká­ján kívül is foglalkozik még könyvtári vonatkozású tudományos munkával. Je­lenleg — sok más munka után — a Ma­gyar diákok az oxfordi Bodleian Könyv­tárban — című művén dolgozik. Dolgozik szívvel, örömmel. Könyvtá­rával összeforrott élet, egy emberöltő munkája áll mögötte. U­ghy Jenő 460

Next