Könyvtáros, 1973 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1973-12-01 / 12. szám

b­ibliográf­ia Megjelent kiadványok Csokonai Vitéz Mihály minden munkája. 1—2. összegyűjtötte, a szöveget gondozta és a jegyze­teket írta Vargha Balázs. A latin nyelvű műveket Muraközy Gyula fordította. Szépirodalmi, 1973. Vitéz Mihály ébresztése. (Csokonai breviárium). Válogatta, bevezette és a jegyzetet írta Szilágyi Ferenc. Szerkesztette Papp János. Közreműködtek a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola növendékei. 2. kiadás. Tankönyvkiadó, 1973. Csokonai Vitéz Mihály. Műsorfüzet 5—8. osztályosoknak. Válogatta, az előszót és a rendezői utasításokat írta Tótfalusi István. Móra, 1973. Főhadnagy Fazekas Úrhoz. A bevezetőt dr. Barta János írta. Kiadta a Debrecen Megyei Városi Tanács V. B. Művelődésügyi Osztálya, Debrecen, 1973. Csokonai koszorúja. Magyar költők versei Csokonairól. Válogatta és szerkesztette Bényei József. Kiadta a Hajdú-Bihar Megyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztálya. Debrecen, 1973. Berták László: így élt Csokonai Vitéz Mihály. Móra, 1973. Csokonai Komáromban. Csokonai és Lilla emlékek, összeállította dr. Ferenczy Miklós. A Bá­bolnai Állami Gazdaság támogatásával kiadta a Hazafias Népfront Komárom megyei Bizott­sága. Dunaalmás, 1973. Csokonai Vitéz Mihály. Bibliográfia, összeállította Mitru Ibolya. Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 1973. Csokonai Vitéz Mihály. Dokumentumok. Szerkesztette Mitru Ibolya. Fővárosi Szabó Ervin Könyv­tár, 1973. Készülő kiadványok Csokonai Vitéz Mihály művei. Kritikai kiadás. 1. köt. Akadémiai, 1974. Csokonai Vitéz Mihály verses művei. Hasonmás kiadás 7 kötetben -1- 1 magyarázó füzet. Aka­démiai, 1974. Vargha Balázs: Csokonai Vitéz Mihály. Szépirodalmi, 1974. (Arcok és vallomások.) Julow Viktor: Csokonai Vitéz Mihály. Gondolat, 1974. (Nagy Magyar írók.) Irodalomtörténet-írásunk helytörténeti feladatai* A magyar irodalom vidékről indult el, s vidékiségéből mindig megőrzött valamit. A központosítás gondolata csak a XVIII. század végén merül fel, de midőn Kármán 1793-ban azt írja, hogy Pest hivatott a központ szerepére, Pest még mindig kisváros, melynek múltja nincs, csak jövője, öt év múlva Virág Benedek Budára költözik, ám szinte egymaga jelenti az egész pestbudai irodalmat; ma is álló háza zarándok­­hely lesz, ahol a fiatal Horvát István éppúgy megfordult, mint az ünnepelt Berzsenyi. Az irodalom igazi központja ezekben az évtizedekben Széphalom, itt futnak össze a szálak, s Kazinczy ítélete megfellebbezhetetlen. Aki szemben áll vele, nyílt ellen­fél, s amikor a veszprémiek a Mondolat címlapján szamárhátra ültetik, voltaképp irodalmunk szakad ketté, nemcsak Széphalom szupremáciája válik kétségessé. Előbb néhány évre Keszthely kerül előtérbe, ahol a szorgalmas Péteri Takács megalapítja az első magyar könyvkiadó vállalatot, a Magyar Minervát, majd Veszprém követ­kezik, a dunántúli ortológusok itt emelik föl a vélt hazafiság zászlaját a neológusok ellen. Amit időben fölvázoltunk, alig két évtized: a kassai Magyar Múzeum megjele­nésének éve 1787, Péteri Takács a századfordulón tevékenykedik Keszthelyen, a gon­dolat pedig 1813-ban jelent meg. S e rövid idő alatt nemcsak a helyszín változik; mily változatosság az eszmékben is! S tegyük hozzá, amit ha „regionális feladatok­ról” beszélünk, nem szabad figyelmen kívül hagynunk, mindez nem elszigetelt jelen­ség, nem elzárt közösségek felelnek egymásnak, hanem a világirodalom áramkörébe kapcsolva él minden. Még az ortológusok és neológusok harca is. Mert az ortológusok se voltak afféle Istentől elrugaszkodott sötét maradiak, miként Kazinczyék képzelték, s ahogy jobbára ma is élnek a köztudatban. Az ortológia, a folyton gyanakvó haza­fiság, amit felborzol egy új szó is, hisz ki tudja, hogy a „náj­módi” nem a bécsi abszolutizmust, a Martinovicsékon triumfáló császárt szolgálja-e? Európai megfele­lőjéért se kell messze mennünk, hisz Európa nagyobbik felét az erősödő nemzeti öntudat fűti, s aligha tévedünk, ha azt hisszük, hogy az ortológusok hite is ott lobog a Zalán hexametereiben, a reformkor egész nemzetet egyesítő szándékában. De maradjunk még a világirodalom fogalmánál. Goethe 1827-ben mondja ki először ezt a szót, de csak nevet adott egy mozgalomnak, mely már régóta élt és hatott. Nálunk is Batsányi Ossziánért lelkesedik, Kisfaludy Itália földjén, Provánsz „dalteli mezőin” talál ösztönzést, Kazinczy Moliére-t, Shakespeare-t fordítja és Goethét . A cikket a Tolnai Könyvtáros 1973. 2. számából vettük át. 743

Next