Könyvtáros, 1973 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1973-12-01 / 12. szám
bibliográfia Megjelent kiadványok Csokonai Vitéz Mihály minden munkája. 1—2. összegyűjtötte, a szöveget gondozta és a jegyzeteket írta Vargha Balázs. A latin nyelvű műveket Muraközy Gyula fordította. Szépirodalmi, 1973. Vitéz Mihály ébresztése. (Csokonai breviárium). Válogatta, bevezette és a jegyzetet írta Szilágyi Ferenc. Szerkesztette Papp János. Közreműködtek a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola növendékei. 2. kiadás. Tankönyvkiadó, 1973. Csokonai Vitéz Mihály. Műsorfüzet 5—8. osztályosoknak. Válogatta, az előszót és a rendezői utasításokat írta Tótfalusi István. Móra, 1973. Főhadnagy Fazekas Úrhoz. A bevezetőt dr. Barta János írta. Kiadta a Debrecen Megyei Városi Tanács V. B. Művelődésügyi Osztálya, Debrecen, 1973. Csokonai koszorúja. Magyar költők versei Csokonairól. Válogatta és szerkesztette Bényei József. Kiadta a Hajdú-Bihar Megyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztálya. Debrecen, 1973. Berták László: így élt Csokonai Vitéz Mihály. Móra, 1973. Csokonai Komáromban. Csokonai és Lilla emlékek, összeállította dr. Ferenczy Miklós. A Bábolnai Állami Gazdaság támogatásával kiadta a Hazafias Népfront Komárom megyei Bizottsága. Dunaalmás, 1973. Csokonai Vitéz Mihály. Bibliográfia, összeállította Mitru Ibolya. Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 1973. Csokonai Vitéz Mihály. Dokumentumok. Szerkesztette Mitru Ibolya. Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 1973. Készülő kiadványok Csokonai Vitéz Mihály művei. Kritikai kiadás. 1. köt. Akadémiai, 1974. Csokonai Vitéz Mihály verses művei. Hasonmás kiadás 7 kötetben -1- 1 magyarázó füzet. Akadémiai, 1974. Vargha Balázs: Csokonai Vitéz Mihály. Szépirodalmi, 1974. (Arcok és vallomások.) Julow Viktor: Csokonai Vitéz Mihály. Gondolat, 1974. (Nagy Magyar írók.) Irodalomtörténet-írásunk helytörténeti feladatai* A magyar irodalom vidékről indult el, s vidékiségéből mindig megőrzött valamit. A központosítás gondolata csak a XVIII. század végén merül fel, de midőn Kármán 1793-ban azt írja, hogy Pest hivatott a központ szerepére, Pest még mindig kisváros, melynek múltja nincs, csak jövője, öt év múlva Virág Benedek Budára költözik, ám szinte egymaga jelenti az egész pestbudai irodalmat; ma is álló háza zarándokhely lesz, ahol a fiatal Horvát István éppúgy megfordult, mint az ünnepelt Berzsenyi. Az irodalom igazi központja ezekben az évtizedekben Széphalom, itt futnak össze a szálak, s Kazinczy ítélete megfellebbezhetetlen. Aki szemben áll vele, nyílt ellenfél, s amikor a veszprémiek a Mondolat címlapján szamárhátra ültetik, voltaképp irodalmunk szakad ketté, nemcsak Széphalom szupremáciája válik kétségessé. Előbb néhány évre Keszthely kerül előtérbe, ahol a szorgalmas Péteri Takács megalapítja az első magyar könyvkiadó vállalatot, a Magyar Minervát, majd Veszprém következik, a dunántúli ortológusok itt emelik föl a vélt hazafiság zászlaját a neológusok ellen. Amit időben fölvázoltunk, alig két évtized: a kassai Magyar Múzeum megjelenésének éve 1787, Péteri Takács a századfordulón tevékenykedik Keszthelyen, a gondolat pedig 1813-ban jelent meg. S e rövid idő alatt nemcsak a helyszín változik; mily változatosság az eszmékben is! S tegyük hozzá, amit ha „regionális feladatokról” beszélünk, nem szabad figyelmen kívül hagynunk, mindez nem elszigetelt jelenség, nem elzárt közösségek felelnek egymásnak, hanem a világirodalom áramkörébe kapcsolva él minden. Még az ortológusok és neológusok harca is. Mert az ortológusok se voltak afféle Istentől elrugaszkodott sötét maradiak, miként Kazinczyék képzelték, s ahogy jobbára ma is élnek a köztudatban. Az ortológia, a folyton gyanakvó hazafiság, amit felborzol egy új szó is, hisz ki tudja, hogy a „nájmódi” nem a bécsi abszolutizmust, a Martinovicsékon triumfáló császárt szolgálja-e? Európai megfelelőjéért se kell messze mennünk, hisz Európa nagyobbik felét az erősödő nemzeti öntudat fűti, s aligha tévedünk, ha azt hisszük, hogy az ortológusok hite is ott lobog a Zalán hexametereiben, a reformkor egész nemzetet egyesítő szándékában. De maradjunk még a világirodalom fogalmánál. Goethe 1827-ben mondja ki először ezt a szót, de csak nevet adott egy mozgalomnak, mely már régóta élt és hatott. Nálunk is Batsányi Ossziánért lelkesedik, Kisfaludy Itália földjén, Provánsz „dalteli mezőin” talál ösztönzést, Kazinczy Moliére-t, Shakespeare-t fordítja és Goethét . A cikket a Tolnai Könyvtáros 1973. 2. számából vettük át. 743