Konzerv- és Paprikaipar, 1967 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1967-07-01 / 4. szám

KONZERV- ÉS PAPRIKAIPAR i I min m 111111 um 11 limn inn 1111 mi i limn 11 mu 11 n i n i mi i mi mi m 111 m m m mi iiiiiiiaii.ij.ii.iiiimiiui m;i;m:m;i;i;i mum mi mi 11 i mi 1111 A konzervipar 1966. évi eredményei és 1967. évi feladatai* KOVÁCS LÁSZLÓ A KONZERVIPART TRÖSZT VEZÉRIGAZGATÓJA Mindenekelőtt ezúton is megköszönöm valamennyi vállalatunk gazdasági és politikai vezetőinek és dolgo­zóinak az 1966. évben végzett jó munkáját. Rendkívül eredményes évről adhatunk számot: az ipar célkitű­zéseit, a kapott, illetve a saját maga által kidolgozott tervekben rögzített előirányzatait maradéktalanul tel­jesítette. 1960. évi eredményeink Elmúlt évi munkánk eredményeit a következő szám­adatok tükrözik: A konzervipar 1966. évi eredményei A számszerű eredmények azt bizonyítják, hogy nép­­gazdasági szintű feladatainkat maradéktalanul telje­sítettük. Jelentős mértékben növeltük exportunkat, ezen belül a hosszúlejáratú államközi szerződésekkel lekötött áruszállításokat maradéktalanul teljesítettük. Még arra is volt lehetőségünk, hogy a Szovjetunió felé egyéb szektorok (SZÖVOSZ és boripar) helyett szál­lítsunk a mi cikkcsoportunkat érintő árukból. A nagy­fokú baráti export mellett nem hanyagoltuk el a tőkés piacokat sem, túlteljesítettük tőkés exporttervünket is. Megfelelő adatok hiányában nem tudunk reális képet alkotni a belföldi konzervértékesítési helyzetről, mert ehhez tudnunk kellene, hogy milyen tömegű árut érté­kesítenek a termelőszövetkezetek és földművesszövet­kezetek, elsősorban savanyúságból, szörpből stb., mennyi az import. Annyi biztos, hogy a hazai konzerv­fogyasztás lassan emelkedik. Természetes célkitűzésünk a termelékenység emelése és az önköltség csökkentése. E két alapvető felada­tunknál is sikerült megvalósítani elképzeléseinket; különösen értékes az önköltségcsökkentésnél jelent­kező nagyarányú fejlődés az előző évhez, illetve ter­vünkhöz képest. Pedig az 1966-os év nagyon sok nehéz­séget jelentett a gazdálkodás terén. Egyedül a paradi­csom szárazanyagtartalmának kedvezőtlen alakulása miatt 50—60 millió forintos veszteségünk, a rendszer­telen nyersanyagbeérkezés miatt pedig termelőberen­dezéseink kapacitáskihasználatlansága jelentkezett. Úgy látjuk, hogy több éve folyó szervezési munkánk, a gazdálkodást, termelési és technológiai fegyelmet megszigorító intézkedéseink folyamatosan hozzák az eredményeket. Ezek közül is ki kell emelnünk a folya­matos termelésre való törekvésünk hatását. Nagy gazdasági eredmények származtak abból a körülmény­ből, hogy a korábban holtidénynek számító első 5 hó­napban ma jelentős termelést tudunk bonyolítani. Ezen a vonalon olyan jelentős a fejlődés, hogy pl. a folyó évben is közel 1 milliárd forint értékű termelést bonyolítunk le az I. negyedévben, ez olyan nagyság­rendnek felel meg, melyet 3 — 4 évvel ezelőtt a csúcs­idényt jelentő III. negyedévben sem tudtunk elérni. A továbbiakban is állandóan szem előtt kell tartanunk az iparnak ezt a törekvését és minden lehetőséget meg kell ragadni ahhoz, hogy akár a hagyományos termelés elhúzásával, akár pedig új cikkek bevezetésével tovább keressük termelésünk egyenletesebbé tételének lehető­ségét. A következőkben az egyes szakterületek munkáját — röviden és csak legjellemzőbb vonásaikat hangsú­lyozva — az alábbiak szerint értékelem. * A Konzervipari Műszaki Tanácskozás 1967. március 6-án elhangzott megnyitó előadásának rövidített szövege.

Next