Kórházi Élet, 1970 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1970-02-01 / 1. szám
2 Az elmúlt évben ismét két intézménnyel gyarapodott megyénk egészségügyi hálózata. Salgótarjánban, a volt Bányakórház területén dr. Hidasi József főorvos vezetésével két intézet kezdte meg működését. A két intézet közül az idősebb, igaz, hogy csak egy hónappal a megyei Ideggondozó Intézett. Felvevő területe fél megyére terjed ki. A munka fontosságát bizonyítja, hogy már az első 4 hónapban 3900 beteget vizsgáltak meg. Ez az ütem azóta sem csökkent. A gondozáson kívül az alkoholelvonó szakrendelést is végzik, amelynek során önként jelentkezők és kötelezettek részesülnek kezelésben. Az intézetnek 7 dolgozója van: a főorvoson kívül 1 psychológus, 2 szakgondozónő, 1 asszisztensnő, 1 adminisztrátor, 1 takarítónő. Fő gondjuk a területi munka megszervezése: jármű nélkül végezni nehezen tudják, a szükséges gondozásihoz pedig a nem olcsó taxit kénytelenek igénybe venni. Egy hónappal később indult meg a másik intézetnek, a megyei Alkohol-detoxikáló Intézetnek a működése. Itt a főorvoson kívül 6 ápolónő, 1 takarítónő dolgozik és 3 rendőr tart felváltva állandó ügyeletet. Ők a járási kapitányság személyi állományába tartoznak, munkahelyük azonban az intézet. A közszájon „Patyolatának nevezett intézetben havonta 80—100, finoman kifejezve erősen alkoholosan befolyásolt ügyfelet kezelnek, alkalmanként 195 forintért. Ide szállítják be mentőn, rendőrségi URH-s kocsin vagy személykocsin azokat az egyéneket, akik alkoholos befolyásoltságuk miatt önveszélyesek, illetve akik közbotrányt okozó magatartásukkal erre rászolgálnak. A beszállítottakat tüzetes orvosi vizsgálatnak vetik alá, megfürdetik, kórlapot írnak részükre és vért vesznek véralkohol vizsgálatra. szolgálatot teljesítők munkája nem veszélytelen, van van szükség arra, gyakhogy az agresszív egyéneket gyógyszeres úton fékezzék meg. A fenyegetőző, kötekedő ügyfelekkel lefolytatott beszélgetéseket magnóra veszik és másnap reggel a finom feketekávé megivása és az eset megbeszélése közben lejátszák a tekercset. A főorvos szerint ennek nevelőhatása nagyon nagy. A felvételeket dokumentumként megőrzik. Az intézetek vezetője, dr. Hidasi József. A 32 éves, szerény, halk beszédű főorvos lelkesen beszél munkájukról, eddigi eredményeikről, terveikről. Magáról keveset beszél és sokat kell kérdezni. Büszkén említi meg, hogy kórházunkból indult el orvosi pályájára. A sebészeti műtőben műtősként dolgozott, 1958-ban vették fel a Debreceni Orvostudományi Egyetemre. Az ott eltöltött egyetemista és klinikusi éveire szívesen emlékszik vissza, a városba is visszavágyik. Nagy hatást gyakorolt rá az a csodálatos világ, amely tanulmányai során tárult fel előtte. Tanulmányi ideje alatt évfolyamtiitkáríként és a KISZ-vb tanulmányi felelőseként dolgozott, IV. éves korától párttag. Tanulmányait summa cum laude eredménnyel végezte és professzora hívására lett ideggyógyász. A klinikán már VI. éves korában is orvosként dolgozott, kinevezett örömét lelte a klinika kemény, embert formáló, fegyelmezett munkájában. Tudományos munkássága eddig is eredményes volt, 18 tudományos közleményével bizonyította, hogy nemcsak dolgozni tud, hanem az ugyancsak nem könnyű szintetizáló munkát is el tudja végezni, eredményeit és véleményét írásba tudja foglalni. Alig várja, hogy az induláshoz szükséges szervezőmunkát letudja, és folytathassa tudományos munkásságát is. Az elektroencephalographia és a psychotherapia érdekli különösen. Az intézetekben a munkatársak között családias légkör alakult ki, és ez segíti a rájuk háruló nehéz munka végzését. Mi is jó munkát kívánva búcsúzunk tőlük. dr. Cseplák György dr. Hidasi József A szocialista munkajavító mozgalom értékelése Amint arról lapunk legutolsó számában hírt adtunk, a kórházunkban szervezett szocialista munkajavító mozgalom végleges kiértékelését és a helyezések eldöntését a megyei szinten záttság az év végi alakult kifelmérések eredménye alapján kívánta elvégezni. Azóta az értékelés megtörtént. A megadott tizenöt szempont szerint végzett értékelés alapján az első helyezést 5000 Ft pénzjutalommal a reumaosztály érte el, a második helyezést 4000 Ft-al a bőrgyógyászati osztály, harmadik helyezést a bizottság megosztva ítélte a kórbonctani osztálynak és az I-es gyermekosztálynak 3000—3000 Ft jutalommal. A bizottság megállapította, hogy a reumaosztályra a példás rend és fegyelem jellemző. Orvoshiány ellenére szakmai munkájuk kiváló. Az osztályon igen jó a kollektív szellem és a betegekkel szemben tanúsított magatartás. A középkáderi továbbképzés keretén belül, valamennyi nővér fizikotherápiás tanfolyamot végzett. Kiváló szakmai munkájuk mellett intenzív és tervszerű egészségnevelő munkát fejtenek ki és jelentős társadalmi munkát is végeznek. Tudományos munkájuk szintén elismerésre tarthat számot. A bőrgyógyászati osztályon a főorvoson kívül hosszú idő óta nincs másodorvos, így az osztályvezető főorvosra igen nagy tehertétel hárul. Szakmai munkájukat példás szorgalommal, odaadással látják el. Az osztályon rendszeres és színvonalas a nővértovábbképzés. Tudományos és egészségnevelő, továbbá társadalmi munkájukat tekintve példás dicséretet érdemelnek. Kezdeményezésükkel osztályuknak és így kórházunknak is országos elismerést szereztek. A kórbonctani osztályra igen nagyfokú rend és tisztaság jellemző. Orvosi és asszisztensi továbbképzésük rendszeres és színvonalas. Igen jelentős tudományos munkát fejtenek ki mind dolgozatok publikálásában, mind előadások tartásában. Külön érdemük a hisztokémiai továbbképzési és a kísérleti állatház megszervezése. Vegyszereik tárolása, karbantartása példás. Az I-es gyermekosztály nagyfokú renddel, szervezettséggel, tisztasággal tűnt ki. Orvos- és nővértovábbképzésük rendszeres és színvonalas. Szakorvosképzésüket tekintve, e téren elsők a kórházunkban. Tudományos munkájuk jó, az oktatásban kifejtett tevékenységük a legintenzívebb és társadalmi munkájuk is elismerésre méltó. Külön dicséretben részesítette a bizottság a gyógyszertárat, központi laboratóriumot és a sebészeti osztályt. A többi, helyezést elért osztályok is mind tanúbizonyságát adták annak, hogy szocialista munkajavító mozgalmat magukévá tették és tartós mozgalomnak tekintik. Az eredményhirdetés városunk felszabadulása 25. évfordulójának kórházi ünnepségén történt. Tekintsük ezt szimbólumnak a szocialista egészségügy továbbfejlesztése terén. dr. Turay Pál KÖRHA2I Elet ARCOK a mából Dr. Bódi László 1946-ban került körzeti orvosként az akkori Zagyvapálfalvára: betegek ezreit gyógyította azóta és tanúja volt egy újabb generáció felnövésének. Volt körzeti orvos, kórházigazgató helőintézet és 1958 óta a renröntgenosztályának főorvosa. Éveken át dolgozott egyedül, zokszó nélkül. Sokszor helyettesített a kórházban is, rá mindig számítani lehetett. A röntgenvizsgálatra jelentkező — egyre nagyobb számú — betegeket csak szűk, elavult, túlzsúfolt helyiségekben fogadhatta, érthető tehát, hogy mindinkább sürgette osztályának bővítését. Ez a vágya most teljesült, örül a osztálynak, kibővített röntgenaz új sötétkamrának (az automatikus előhívó berendezése ugyan még hiányzik) a nővéröltözőnek, a főorvosi szobának, a leletező szekrénynek. Véleménye az új rendelőintézetről? A tervezett helyiségek nem kellő méretűek, mire elkészülnek, szűknek fognak bizonyulni. Az új intézetben például rutinszerűen szeretnék végezni a cholecystographiát és pyelographiát, de ehhez külön helyiségre lesz szükség... Egészségesen nyugtalan, hivatásának élő ember. Az a típus,aki a jövőbe is néz. — tonbor — A megyei kórház szakszervezeti tanácsa a következő üdülőjegyekkel rendelkezik 1970 első felében: Balatonföldvár ,2 db) I. 23-tól II 5-ig, Hotel Ifjúság (B.pest, 2 db) II. 22-től 28-ig, Hajdúszoboszló (1 db) II. 26-tól III. 11-ig, Parád (1 db) II. 25-től II. 17-ig, Hajdúszoboszló (2 db) III. 26-tól IV. 8-ig, Röjtökmuzsaly (1 db) V. 20-tól VI. 11-ig (gyermek). Azok jelentkezését várjuk, akik eddig még nem vettek részt üdültetésben. Az üdülőknek jó szórakozást és kellemes pihenést kíván a Szakszervezeti Tanács híradó Galyatető (2 db) III. 19-től IV. 1-ig, Veszélyes játék! Ügyeleti, illetve éjszakai szolgálatot ellátók munka-, vagy pihenőhelyén újabban gyakran cseng a telefon az éj legkülönbözőbb óráiban. Ilyenkor felriadnak az amúgy is rosszul alvó betegek, nővérek sietnek a telefonhoz, álmukból felriasztott orvosok, műtősök nyúlnak álmosan a kagylók után. Bejelentkezésükre nem egy esetben süket csend a „válasz”, jobbik esetben tánczenét hallhatnak. Szó sincs téves tócsázásról, hiszen az ismeretlen hívó nem kér elnézést, kérni, közölni semmit sem óhajt, kilétét egy mukkal nem árulja el. A telefon-huliganizmus ötlete nem új. Egyes művelői magánlakások csendjét háborítják, becsmérlik és átkozzák a bejelentkezőt és előszeretettel közölnek a hajnali órákban valótlan halálhíreket. A kórházi telefonok huligánjai idáig még nem jutottak el, ők hallgatnak, vagy szerenádot küldenek, „csak” játszanak, ugratnak, viccelnek, vagy irigykednek. Ha ez így megy tovább, lesznek akik belefáradnak az ugratásba, elveszítik türelmüket és nem veszik fel a kagylót... Akkor sem, ha azonnal orvos, sürgős gyógyszer kell, ha élet múlhat perceken. .. Veszélyes „játék” ez a jóhiszemű emberek türelmével, esetleg emberéletekkel! Csillogó gyermekszemek Fehéren köszöntőbb ránk karácsony, a gyermekek vára va várt ünnepe. Itt a téli szünet, nagy a hó, nincs gond a tanulásra, vidám gyermekfcacaj utcákon, tereken. Lehet csúszkálni, hóembert, hólabdát gyúrni, korcsolyázni, szánkózni. De mi legyen ezen a napon azokkal a gyermekbetegekkel, akik a kórház ablakából mindezt csak nézni tudják? Milyen nehéz, és szomorú lehet a karácsonyt kórházban tölteni... Ezek a gondolatok vezették kórházunk KISZ- és Vöröskeresztos szervezetét arra az elhatározásra, hogy ajárdékcsomaggal kedveskedjen ezen a napon a kis „Fáradozásunkat” betegeknek, örömtől csillogó gyermekszemek és vidám kacagások jutalmazták. Úgy érezzük, a bánatos szívükbe sikerült egy kis örömet belopni. Ifj. Moldovány László 1970. február TALÁN FÁZIK? A kórház bejáratánál a medence szélén elhelyezett márvány szobrot gondos kezek szépen betakarták. Miközben a műanyag takaró alatt pihenő fehér márványból készült ülő női akt felé mutatunk, cinkosan egymásra kacsintva kérdiziük: talán fázik? A téli ködös időjárás nem kedvező a szobornak, mert a levegőszennyezettség ekkor éri el maximumát. Legnagyobb kártevője az égéskor keletkezett kéndioxid, mely télen a városok, különösen iparvárosok levegőjében magasabb koncentrációban található. A kéndioxid a levegő páratartalmával egyesülve kénsavvá alakul át, és megtámadja a márványból készült szobrot. A kénensav okozta kár jelentős lehet, ezért szükséges a „téli álom”, hogy tavasszal ismét eredeti szépségeiben fogadhasson bennünket. dr. Géczy Imre OTI, SZTK vagy rendelőintézet? Évek hosszú során át megszoktuk már, hogy a községi bíró, vagy a városi polgármester helyett a tanácselnököt keressük, a község-, vagy városháza helyett a tanácsházára megyünk. A betegek egy része viszont még mindig az OTI-t keresi, az SZTK-ba megy. Gyakran maguk az egészségügyi OTI-ba, vagy dolgozók is az az SZTK-ba irányítják a betegeket. Az elirányított a legtöbb esetben ilyenkor — helyesen — a rendelőintézetet keresi fel; előfordult már azonban nem egyszer, hogy az SZTK utódánál, a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóság megyei igazgatóságánál kötött ki, ahol a nyugdíjügyeket intézik, gyógyászati segédeszközöket adnak, stb., de nem foglalkoznak gyógyítással. Úgy látszik, nehezen megy át a köztudatba, de meg kellene már szoknunk a „rendelőintézet” szót. Ez fedi valóságot; azt is megértik a a betegek, ha a „szakrendelés”-t kell felkeresniük. Az OTI, az SZTK félreértésre adhat megjelölés okot, ne bosszantsuk ezzel is egymást! Íz 1930-as évek Nóigrád megyéjében helyes kezdeményezések kivitelezését akadályozta, és nem egy esetben tette lehetetlenné a nehéz gazdasági helyzeten túl a helytelen szemlélet, de még a bürokrácia is. Balassagyarmaton 1932. július 2-án dr. Sondos Béla vezetésével megalakult a „Nógrád és Hont közigazgatásilag egyelőre egyesített gyék Egészségvédelmi vármegyesülete.” Az egyesület célja egyrészt az anya-, csecsemő- és gyermekhalandóság megakadályozása, a tbc., alkoholizmus, vérbaj és egyéb fertőző betegség elleni gyógyító, de főként megelőzési küzdelem, másrészt a betegségiben szenvedők és öregség miatt elhagyott tehetetlenek istápolása, létfeltételeik megteremtése volt. Az egyesületek megalakulását, mint látható, nemes célkitűzések, és a közegészségügy javítása tették szükségessé. Alakult is a megyében több helyen fiókegylet, amikor azonba az alispán nyolc év múltán jelentéstételre szólította fel a főszolgabírákat, azok nem sok eredményről számolhattak be. A salgótarjáni járás főszolgabírája ezt írta 1939. október 22-én: „.. .Tisztelettel jelentem, hogy a salgótarjáni járási, Egészségvédelmi Egyesület. .. 1935. március 16-án 101 főnyi taglétszámmal alakult meg. A megalakulásra vonatkozó jegyzőkönyvet... 1935. március 28-án... a Vármegyei Egészségvédelmi Egyesület elnökségének küldtem el azzal a kéréssel, hogy a fiókegyesület megalakulását hagyja jóvá. Ez mind ez ideig nem történt meg, s ezen idő óta a fiókegyesület semmi néven nevezendő működést ki nem fejtett...” A nógrádi járás főszolgabírájának 1939. november 20- án kelt beszámolójából: „.. .Tisztelettel jelentem, hogy a Vármegyei Egészségvédelmi Egyesület járási* fiókegyesülete tényleges működést nem* fejtett ki. Nem fejtett ki pedig azért, mert a kitűzött feladatokat... az időközben 1933. július elsejével megindult Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálat látta *el.. A szécsényi járás főszolgabírája 1939. december 30-án kelt jelentésében többek között a következőket írta: „... L. A-né varsányi lakosnak két törvényes ikergyermeke született, akiket sem természetesen, sem mesterségesen táplálni nem tud, mivel összesen hét élő gyermeke van; ő maga — sovány lévén — szoptatni nem bír. Férje nincstelen béres. E családnak ígéretet tettem, hogy az Egészségvédő Egyesület pénztárából havi, 6 pengős segélyeket fogok folyósítani, de mire az asszony gyermekágyából felkelt, takarékkönyvünket beszolgáltattuk. A hetenként könyörgő, s éhező anyának tett ígéretünket beváltani nem tudjuk anyagiak híján... Kérem, méltóztassék elrendelni a Szécsény járási Egészségvédelmi takarékkönyvének... Egyesület igen sürgős visszaküldését...” Tehetetlenség és szegénység mellett baj volt akkor a megyei vezetés részéről az egészségügyi szemlélettel is. Elsőbb volt a reprezentáció, és kápolnaépítés, mint az egészségügy támogatása. Az alispán 1933. október 4-i jelentésében a megye következő évi háztartási költségvetését 220 837 pengőre tervezte. Részlet a kiadási tételekből: Vármegyei testnevelési alap támogatása 7000 P. Hajdúk ruha- és csizmaszükséglete 2070 P. Alispáni reprezentáció 1554 P. Rabtartási költség 1400 P. Szügyi kálpolna építéséhez segély 1000 P. Megyei anya-, csecsemővédő intézet segélye 1000 P. Megyei tüdőgondozó segélyezése 500 P. Ilyen szemlélet — és gazdálkodás — mellett ne csodálkozzunk azon, ha Felsőpetény község képviselő testülete 1933. augusztus elsején 400 pengőt irányzott elő a tűzoltószertár szükségleteinek fedezésére, viszont az egészségügyi kör létesítéséhez nem kívántak hozzájárulni azzal az indokolással, hogy „.. .arra a községnek szüksége nincs...” Megyei kisgyűlési határozat kellett ahhoz, hogy a község vegyen föl költségvetésébe erre a célra 120 pengőt. Habonyi Zoltán A Palócföld egészségének történetéből (az egészségvédelmi egyesületek működéséről)