Körösvidék, 1920. június-augusztus (1. évfolyam, 50-125. szám)
1920-06-03 / 52. szám
Békéscsaba, 1920. június 3. Csütörtök 1. évfolyam 52. szá Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István tér 18. szám A szerkesztőség telefonszáma: 60 Független keresztény politikai napilap Előfizetési árak: Egy hóra 25 K, negyedévre 70 K, félévre 130 K. Egyes szám ára 1 korona 50 fillér Üzenet Erdélybe! Irta: Gyarmath B. János. Holnap ! . . . Igen . . . Holnap! Abban az órában, amikor megkondulnak majd síró lármával, hangos zokogással az árva harangok, lealázott, kirabolt, koldus nemzetem nevében egy szomorú ember fog odaállani a nyugati hiénák itélő széke elé és engedelmeskedve a rideg parancsnak, törvényesíti a maga részéről azt a hitvány papírrongyot, amelyet a világ sorsát irányító nagyhatalmak képviselői „békeokmány"-nak kereszteltek el. Megpecsételi tehát a halálos ítéletünket.... tudomásul veszi, hogy a bihari erdőszéleken a népek salakja, Avram Janku mócai, a Mecsek oldalán szerb rablóbandák, a Csallóközben vörös cseh útonállók heverésznek a fák alatt, melyeknek elvirágzott koronáját magyar szellő csókolgatja . . . ölelgeti ezen a forró . .. tűzben égő juniusi napon. És ugyanakkor, midőn tollat fog annak a szenvedő, bánatos magyarnak a keze . . . ugyanabban a gyászos órában az én kóborgó lelkem felétek száll nagypénteki szomorúságban virrasztó, üldözött testvéreim, kik a nehéz keresztjárásban immár háromszor estetek össze a gyimesi hegyek alatt és titokban könnyek hullanak csukott szempilláimra. Sirok . . . siratlak benneteket, a tovább kinzottakat, a véresre korbácsoltakat siratom, az otthonhagyott, feketébe öltöztetett tulipános kaput, a másnak itélt földet, de bizakodásommal, hogy a könnyeim felszáradnak s az a föld, melynek búzáját oláh gandur hordatja asztagba, visszakerül ismét a régi birtokoshoz, a magyar nemzethez. Nem sóhajtok fel soha, mert hiszek a feltámadásban, az uj tavaszban, az igazság diadalában. Isten és ember előtt ... az egész világ füle hallatára hirdetem a bujdosók nevében, hogy Erdélyt nem adjuk akkor sem, ha ismét felköltözik a pokol a földre s száz uj temető nő a Hargita alá. Nem adjuk, mert a felett egyedül és kizárólag mi rendelkezhetünk, azt a Bocskaiak, Bethlenek nekünk hagyták örökségképpen . . . nekünk, akiket koldus tarisznyával világgá kergetett a balkáni féreg. Segesvár réteit, Brassó köveit ... a nagyszebeni sáncokat magyar vér öntözte, tatár dúlás . . . török pusztítás idején magyar kezekben villogott a kard . . . oláh bocskoros hódító munkájáról még soha nem énekelt sajgó kobzán a krónikás . . . ítélhet Páris . . . ránk nézve nem kötelező az ő ítélete, mert nagyobb élniakarásunk, mint az ő mámora, bosszúvágya, dühe, hamis tanuktól kivett vádirata szemétdombra való . . . Hozhatnak verdiktet a deliquensre, de csak független birák, nem pedig olyan gonosz lelkek, kiknek ujja hegyéről csöpög a fekete vér, ítélhet Páris . . . húzza a lélekharangot, ha kedve van hozzá, az nem nekünk szól . . . az ő temetését készíti elő, ácsolhat koporsót, de nem a feltámadás útját járó magyar nemzet számára. Mi nem halljuk az ő nagyhangú, hencegő lármáját, de halljuk a szívünk verését és a székelység inádságát. Telítve vagyunk reménységgel . . . igen reménységgel s készen állunk a munkára, megtagadjuk azt a testvért, akinek nem fájnak a letépett végek, akik nem hallják a jajjkiáltást, nem értik meg a börtönlakók, a haldoklók nyöszörgését, aki napirendre tér afelett, hogy akasztófákat farag, koporsódeszkákat illeszt össze a magyar erdők elrabolt fájából a gazdáh söpredék, kancsukát köt a szerb és bilincsvasakat kovácsol a háború legvitézebb katonája, a cseh anyák gyönyörű magzatja. Nem veszett el Erdély! A Bácska, Bánát, Felvidék is csak zálog a betörők kezében . . . eljő a húsvét, a nagy magyar ünnep s akkor . . . akkor a harangzúgásra beszakad Bukarestnek, Prágának és Belgrádnak minden köve . . . inden ablaka. Félre tehát a gyásszal . . . abban az óban . . . igen . . . holnap! . . . abban az órát készült bánatos testvérem a feltámadásra! Nyugatmagyarország nem szakad el Prága, junius 3. f >Narodni Politika« közli, hogy Nyugatmagyarország kédésében újabb fordulat állott be. Az antant nem akarja a magyar kormányt gyöngíte és erőinek ujabb elvonásával a szomszédos bolsevista irányzatú államoknak kiszogáltatni. Ausztriának csak elméleti igényét ismeri el Nyugatmagyarországra. (Erről váratlan fordulatról Renner birodalmi kancellárt már értesítette. Végetért a válság. Budapest, junius 3. A kisgazdák szerdai értekezlete simán folyt le, mert a már előzőleg kinevezett 10 tagú bizottságnak nagyatádi Szabó István elnöklete alatt sikerült egyöntetű megállapodásra jutni a pártnak a terméselosztás kérdésében leendő állásfoglalása ügyében. Esszerint az elosztás alapját a Sedlmayer rendszer fogja képezni. Rekvirálás alá csak a három kat. holdnál nagyobb birtokok termése esik. A tengeri, zab és árpa szabad forgalom tárgyát fogja képezni. A rekvirálások progresszive alapon fognak történni. A rekvirálandó mennyiség eszerint 30—200 kg. lesz kat. holdanként. A közalkalmazottak és az ellátatlanok maximális áron fogják kapni a gabonát. Magyarország, mint az Antant barátja. Koppenhága, junius 3. Magyarországnak a népszövetségbe való felvétele közvetlenül a békeszerződés aláírása után meg fog történni. Az antant Magyarországgal szemben a legnagyobb udvariasságot tanúsítja és a tények bizonysága szerint nem úgy fogja kezelni, mint legyőzött ellenfelet, hanem mint barátját. Orosz kudarcok, Varsó, június 3. Május 31-én az orosz bolseviki csapatok erős támadását a lengyelek eredményesen verték vissza, sőt az orosz csapatokat kiszorították az egész Duna-vonalról és a visszafoglalt Kievet véglegesen megtartották. Nemzetgyűlés. A szerdai ülést háromnegyed tizenegykor Eiovszky elnök nyitotta meg. A napirend tárát a fővárosi törvényjavaslat képezte. Napirend ul szünetet rendelt el az elnök, majd az interpelciókra került a sor délután 2 órakor. Sándor az államvasutak idegen bérbeadása ügyében kormány által folytatott tárgyalásokról interpellt Gaál Gasztou a szén kérdésben szólalt fel. Mit hogy ma egy vagyon szén ára 30 ezer koroi holott csak 26 ezernek volna szabad len kérdi, hova fordulnak a különbözetet képező ezer koronák. Ha az állam javára, nincs szó ellene, kéri azonban ennek határozott formák való kinyilatkoztatását. Fettler Jenő a lórekválás ügyében a honvédelmi minisztert interpellál Elmondta, hogy az oláhok a gazdák jó lovait ő rossz gebeikkel cserélték ki s ezeket most nemzeti hadsereg, mint jogosulatlan tulajdonok elrekvirálja. Szabó Balázs felszólalása szerint zsidókérdés törvényes formában való megoldsánál nincs sürgősebb kérdés. A zsidóság soh sem keresett annyit, mint a keresztény kurz alatt. Csak a gazdák terményeit maximálják rekvirálják untalanul, a zsidók portékái még mi még érintetlenek maradtak. Az ülés 3-kor i véget. A törökök halasztást kérnek. „Érdekes kérdés." Ezen a címen a „Békés megye" azon töpreng, hogy váljon az olyan egyén, aki Magyarország megszállott területén lakik pl. Pozsonyban, és nincs felvéve valamelyik választói névjegyzékbe, bír-e passiv választói joggal, vagyis képviselővé választható-e, s végső konklúziója az, hogy az ilyen egyén nem választható amaz önkényesen felállított jogszabálynál fogva, hogy „csak az választható, aki választó, vagyis valamelyik választói névjegyzékbe fel van véve. Nem tudjuk hirtelenében, hogy egy szépreményű mezei jogásszal van-e dolgunk, aki hozzászagolt valami jogi kompendiumhoz s Werbőczynek érezi magát, vagy egy túlságosan közönséges kortesfogásról ? Mi nem töprengünk rajta, csak azt jegyezzük meg, hogy sokkal többre tartjuk dr. Balla Aladárt, semhogy szüksége volna ilyen támogatásra. Mi a dr. Balla Aladár helyében, aki mögött jelentékeny politikai múlt áll, kikérnénk magunknak az ilyen támogatást s valahogy úgy érezzük, hogy különbek az ellenfelei, mint a barátai. London, junius 3. A török kormány azt kívánságát terjesztette a szövetséges hatalmak él hogy engedélyezzenek Törökországnak a békszerződés válaszjegyzékének megszövegezése még egy hónapi haladékot. A kolosszálisan buta jogászi fejtegetésre, értelmes emberek megnyugtatására a követkes előkelő jogászi tollból származó felvilágosíts adjuk: A cikk konklúziója teljesen rossz. Pozsony ez idő szerint is Magyarország s ott levő közalkalmazottak, tehát az egyetemianárok is az 5985—1919. M. E. sz. rendelet §-ának utolsó sorai szerint a félévi egy helyi lakás igazolása alól fel vannak mentve. A most jelzett rendelet minden rövidsé mellett is napnál világosabban tartalmazza , hogy nemzetgyűlési taggá választható az, akin a választás időpontjában nemzetgyűlési választ joga van, míg azt, hogy kinek van választójog az 1. §. írja körül akként, hogy: minden 24 év és 6 év óta magyar állampolgár férfiúnak vasztójoga van. Más kérdés a szavazati jog, amely termszetesen csak a választói névjegyzékbe felvett választójoggal bíró férfit, vagy nőt illeti meg. Hogy ki nem választható nemzetgyűli taggá, azt a rendelet 4. §-a sorolja fel elől