Kortárs, 1963. július-december (7. évfolyam, 7-12. szám)

1963 / 7. szám - DISPUTA - A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL - Kellermann Sándor: Levélváltás a "Korszerűtlen vitáról"

dásnál —­s mely az „ürgék” áldozatvállalásából született. Sokan úgy vélik, a gyermek magánügy. Tévednek: az új nemzedék nevelése közügy, épp úgy mint a honvédelem: senki sem vonhatja ki magát a sorkötelezettség alól. Ne von­hassa ki magát a gyermekek eltartásának kötelezettsége alól sem. És itt jutunk el a harmadik problémakörhöz, a világnézeti­hez, melyet Bor Ambrus befe­jezésében a „társadalmi feltéte­lek fegyelmezett értelmezése”­­iként említ, s amelyet Hirschler Tisztelt Heller Ágnes Köszönöm értekezését, me­lyet Korszerűtlen vita a szép­ről, jóról és igazról cím alatt jelentetett meg a Kortárs 4. szá­mában. Nemcsak elgondolkoz­tató, hanem mondhatnám, úgy valahogy egyben eligazító is. — Tisztelt Kellermann Sándor úr! Korszerűtlen párbeszédem­­szereplői kivétel nélkül Platón dialógusaiból valók. De Platon sem egyszerűen költötte ezeket a figurákat, hiszen mindany­­nyian az athéni közélet és fi­lozófia aktív, élő alakjai vol­tak. Trasymachos szofista, a harminc zsarnok egyike, aki a klasszikus antik poliszdemok­rácia felbomlási korszakában e kor gondolati hagyatékát rela­­tivizálta, tagadta az erkölcsi fo­galmak — jó, igazságos stb. — érvényességét, az erősebb jogát hirdette. Protagoras szintén szofista volt, de ő — Trasy­­machos­szal szemben — meg akarta őrizni a klasszikus gö­rögség humanista hagyomá­nyait s racionalista, ateista Irányban kereste a korkérdé­sek megoldását. Glaukon Sok­rates ifjú tanítványa volt s eb­ben a párbeszédben is ,,A ta­nítvány” funkcióját tölti be. Anytos pedig az a demagóg, aki feljelentette Sokratest, hogy megrontja az ifjúságot és Istentagadó. Ő képviselte a vá­dat, mikor Sokratest halálra ítélték. — Sokrates figurája közismert. Bármennyire is élő és ismert alakok voltak mindezek, Platon — párbeszédeiben — átformálta doktor hozzászólásában tagad. Úgy lehet, senki sem szül a né­pesedési statisztika javításáért, mondhatnánk kötelességsze­­rűen gyermeket. De: az emberi akaratot komplex lelki indíté­kok mozgatják. A gyermekek nem születnek társadalmi fele­lősségtudatból, de nem is anél­kül. Nem ismeri az élet szép­ségét, aki nem tudja, hogy azt érdemes tenni, ami nehéz. S az izmokat feszítő tettek szeretete nincs világnézet nélkül. A szü­letési arányszám alacsonyságá­­nak a középpolgári jólét nyo­mában felbukkanó, fenyegető Ennek ellenére talán kissé fur­­rek. Nem ismerem Trasy­­csa és szokatlan kiegészítést ké machos-t, Glaukon-t és Any­­tos-t. Ezen ismeretek hiányá­ban az ön által érdekesen ki­vetített igen értékes kép ré­szemre sehogysem összefogta­jellemüket s részben nézeteiket is, sajátos költői karaktereket teremtett belőlük. Magam sem az eredeti történelmi figurák kifejtette gondolati anyaghoz, sem Platon alkotta gondolat­tartalmakhoz nem tartottam magam. Az én párbeszédem hő­sei modern kérdésekről vitat­koznak, melyek — természete­sen — semmiféle formában nem szerepelhettek sem a klasszikus görögség polémiáiban általá­ban, sem Platon párbeszédei­ben különösen. Mégsem telje­sen véletlenül kapcsolódtak ép­pen ezekhez a hősökhöz és ezekhez a dialógusokhoz. Hő­seim megőrizték az antik gon­dolkodók s bizonyos szempont­ból a platoni párbeszédek sze­replőinek alapmagatartását és vitamódszerét. Mindegyik hő­söm mond egy mondatot, mely szó szerint megegyezik azzal, amit a mintául szolgáló filozó­fus valamikor elmondott. S ezek a mondatok — úgy érzem —szervesen illeszkednek gon­dolatmenetükbe. S ez azért van így, mert úgy hiszem, hogy mindez nem puszta analógia. Azt akarja érzékeltetni, hogy az emberiség fejlődésében a pemdol­gtoknak — ellentmondá­sos kibontakozásukban is — megvan a folytonosságuk. Az, amit az antik Protagoras mon­dott, valóban előfutára annak, veszély, a kispolgári mentali­tás. A kényelmes, puha, önző, minden nagy tettől irtózó kis­polgári szemlélet. A kispolgári mentalitás, ne szépítsük a dol­got , át és átszövi társadal­munkat. Mi hát a megoldás? Az anyagi és időalapok megterem­tése — a társadalmi megbecsü­lés ilyen kifejezése — és a harc a közömbösség, a kispolgári életérzés ellen, a helyes neve­lés, megfelelő propaganda. De mindez együtt: magában min­degyik hatástalan. BOZÓKY ÉVA „A Könyvtáros rovatvezetője vitáról”­ zó. — Igen kérem, írjon vagy írasson róluk néhány szót, vagy sort. Eddigi fáradozásaim meddők maradtak, hogy vala­hol nyomukra leljek. KELLE­RMANN SÁNDOR Kecskemét Berényi Pál u. 9. amit én a mai Protagoras-szal elmondattam, s a mai Trasy­­machosok, vagy Anytosok — mutatis mutandis — valóban az antik Trasymachos és Anytos utódai. Ezért igyekeztem bizo­nyos karakterfolytonosságot is megőrizni. Az én Protagora­­som jelleme is tisztességes, gondolkodása éles, racionalis­ta, mint a régié, ugyanakkor szintén bizonyos mértékig be­képzelt, vitapartnereit lekeze­lő, prédikáló hajlamú, mint an­tik őse. Az én Anytosom is az ostoba középszerűség reprezen­tánsa, aki — miután a gondola­tokat nem érti meg — csak fel­jelentésre képes. S végül az én Sokratesem is a kor tudomá­nyának legmagasabb fokán áll — ha szabad mondanom: mar­xista Sokrates —, ugyanakkor igazi demokrata a vitatkozás­ban, a pedagógia művésze. S ugyanez a helyzet a többi fi­guránál. Egy gondolatilag egé­szen mai tartalmú vitában já­tékosan megmutatni az emberi gondolkodás folytonosságát, bi­zonyos alapmagatartások ti­­pikusságát s azt, hogy a­­mai marxista tudóstípus valóban az egész emberi örökség letétemé­nyese — ezt volt szándékom­ban bemutatni. Hogy sike­rült-e, azt mások hivatottak el­dönteni. HELLER ÁGNES Levélváltás a „K­orszerűtlen 1120 ”

Next