Kortárs, 1963. július-december (7. évfolyam, 7-12. szám)

1963 / 7. szám - DISPUTA - A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL - Kellermann Sándor: Levélváltás a "Korszerűtlen vitáról"

dásnál —s mely az „ürgék” áldozatvállalásából született. Sokan úgy vélik, a gyermek magánügy. Tévednek: az új nemzedék nevelése közügy, épp úgy mint a honvédelem: senki sem vonhatja ki magát a sorkötelezettség alól. Ne vonhassa ki magát a gyermekek eltartásának kötelezettsége alól sem. És itt jutunk el a harmadik problémakörhöz, a világnézetihez, melyet Bor Ambrus befejezésében a „társadalmi feltételek fegyelmezett értelmezése”iként említ, s amelyet Hirschler Tisztelt Heller Ágnes Köszönöm értekezését, melyet Korszerűtlen vita a szépről, jóról és igazról cím alatt jelentetett meg a Kortárs 4. számában. Nemcsak elgondolkoztató, hanem mondhatnám, úgy valahogy egyben eligazító is. — Tisztelt Kellermann Sándor úr! Korszerűtlen párbeszédemszereplői kivétel nélkül Platón dialógusaiból valók. De Platon sem egyszerűen költötte ezeket a figurákat, hiszen mindanynyian az athéni közélet és filozófia aktív, élő alakjai voltak. Trasymachos szofista, a harminc zsarnok egyike, aki a klasszikus antik poliszdemokrácia felbomlási korszakában e kor gondolati hagyatékát relativizálta, tagadta az erkölcsi fogalmak — jó, igazságos stb. — érvényességét, az erősebb jogát hirdette. Protagoras szintén szofista volt, de ő — Trasymachosszal szemben — meg akarta őrizni a klasszikus görögség humanista hagyományait s racionalista, ateista Irányban kereste a korkérdések megoldását. Glaukon Sokrates ifjú tanítványa volt s ebben a párbeszédben is ,,A tanítvány” funkcióját tölti be. Anytos pedig az a demagóg, aki feljelentette Sokratest, hogy megrontja az ifjúságot és Istentagadó. Ő képviselte a vádat, mikor Sokratest halálra ítélték. — Sokrates figurája közismert. Bármennyire is élő és ismert alakok voltak mindezek, Platon — párbeszédeiben — átformálta doktor hozzászólásában tagad. Úgy lehet, senki sem szül a népesedési statisztika javításáért, mondhatnánk kötelességszerűen gyermeket. De: az emberi akaratot komplex lelki indítékok mozgatják. A gyermekek nem születnek társadalmi felelősségtudatból, de nem is anélkül. Nem ismeri az élet szépségét, aki nem tudja, hogy azt érdemes tenni, ami nehéz. S az izmokat feszítő tettek szeretete nincs világnézet nélkül. A születési arányszám alacsonyságának a középpolgári jólét nyomában felbukkanó, fenyegető Ennek ellenére talán kissé furrek. Nem ismerem Trasycsa és szokatlan kiegészítést ké machos-t, Glaukon-t és Anytos-t. Ezen ismeretek hiányában az ön által érdekesen kivetített igen értékes kép részemre sehogysem összefogtajellemüket s részben nézeteiket is, sajátos költői karaktereket teremtett belőlük. Magam sem az eredeti történelmi figurák kifejtette gondolati anyaghoz, sem Platon alkotta gondolattartalmakhoz nem tartottam magam. Az én párbeszédem hősei modern kérdésekről vitatkoznak, melyek — természetesen — semmiféle formában nem szerepelhettek sem a klasszikus görögség polémiáiban általában, sem Platon párbeszédeiben különösen. Mégsem teljesen véletlenül kapcsolódtak éppen ezekhez a hősökhöz és ezekhez a dialógusokhoz. Hőseim megőrizték az antik gondolkodók s bizonyos szempontból a platoni párbeszédek szereplőinek alapmagatartását és vitamódszerét. Mindegyik hősöm mond egy mondatot, mely szó szerint megegyezik azzal, amit a mintául szolgáló filozófus valamikor elmondott. S ezek a mondatok — úgy érzem —szervesen illeszkednek gondolatmenetükbe. S ez azért van így, mert úgy hiszem, hogy mindez nem puszta analógia. Azt akarja érzékeltetni, hogy az emberiség fejlődésében a pemdolgtoknak — ellentmondásos kibontakozásukban is — megvan a folytonosságuk. Az, amit az antik Protagoras mondott, valóban előfutára annak, veszély, a kispolgári mentalitás. A kényelmes, puha, önző, minden nagy tettől irtózó kispolgári szemlélet. A kispolgári mentalitás, ne szépítsük a dolgot , át és átszövi társadalmunkat. Mi hát a megoldás? Az anyagi és időalapok megteremtése — a társadalmi megbecsülés ilyen kifejezése — és a harc a közömbösség, a kispolgári életérzés ellen, a helyes nevelés, megfelelő propaganda. De mindez együtt: magában mindegyik hatástalan. BOZÓKY ÉVA „A Könyvtáros rovatvezetője vitáról” zó. — Igen kérem, írjon vagy írasson róluk néhány szót, vagy sort. Eddigi fáradozásaim meddők maradtak, hogy valahol nyomukra leljek. KELLERMANN SÁNDOR Kecskemét Berényi Pál u. 9. amit én a mai Protagoras-szal elmondattam, s a mai Trasymachosok, vagy Anytosok — mutatis mutandis — valóban az antik Trasymachos és Anytos utódai. Ezért igyekeztem bizonyos karakterfolytonosságot is megőrizni. Az én Protagorasom jelleme is tisztességes, gondolkodása éles, racionalista, mint a régié, ugyanakkor szintén bizonyos mértékig beképzelt, vitapartnereit lekezelő, prédikáló hajlamú, mint antik őse. Az én Anytosom is az ostoba középszerűség reprezentánsa, aki — miután a gondolatokat nem érti meg — csak feljelentésre képes. S végül az én Sokratesem is a kor tudományának legmagasabb fokán áll — ha szabad mondanom: marxista Sokrates —, ugyanakkor igazi demokrata a vitatkozásban, a pedagógia művésze. S ugyanez a helyzet a többi figuránál. Egy gondolatilag egészen mai tartalmú vitában játékosan megmutatni az emberi gondolkodás folytonosságát, bizonyos alapmagatartások tipikusságát s azt, hogy amai marxista tudóstípus valóban az egész emberi örökség letéteményese — ezt volt szándékomban bemutatni. Hogy sikerült-e, azt mások hivatottak eldönteni. HELLER ÁGNES Levélváltás a „Korszerűtlen 1120 ”