Kortárs, 1965. július-december (8. évfolyam, 7-12. szám)
1965 / 7. szám - Zelk Zoltán: Májusi kívánság (vers)
ZELK ZOLTÁN Májusi kívánság Szakad a hó, szakad, mert így kívánom toronyhegyig belepje tájamat, folyom, tavam mederfenékig fagyjon, gyümölcsfáim üszkös ujjal mutassák a napot, melyről jégcsap csüng alá mint gyermekkorom téli eresze, olyan legyen az ég, ha meghalok. És csőrükkel sikongó cserepekre törve az üveggé dermedt ködöt, csak gyűljenek az egek varjai, hogy koszorút keringjenek fölöttem. Aztán a szál söpörje le minden kertekről a havat, aztán az ég színültig töltse fénnyel a vidéket s hűs vízzel töltsön minden medreket. Neked, neked, hogy hozzád illő ifjak csapatával bejárjad májust, mely vidám időben oly tündöklő és gazdag, mint a tested. Szájamig ér a hó már idebent — de odakünn a koranyár tükrében fecskék, záporok közt villog hajad.