Kortárs, 1973. január-június (17. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 1. szám - VSEMIRNA SVOBODA - Illés Lajos: Petőfi bolgár fordítói

Ivan Vazov Petőfi és a magyar irodalom iránti érdeklődés már a török elnyomás alóli felszabadulás után, főként a század utolsó évtizedeiben bontakozik ki a korabeli polgári demokratikus fejlődésért vívott politikai harcok sodrában. Elsőként a fiatal Ivan Vazov - a nagy bolgár klasszikus költő és író - szerkesztői tevékenységében tűnnek fel ennek jelei. A Vazov kezdeményezésére megalakult plovdivi irodalmi társaság lapjában, a Nauka-ban meg­jelenik Jan Neruda Honvéd című verse, melyben a cseh költő „Petőfi mintájára és képe szerint rajzolja meg az 1848-49-es forradalom magyar honvédjének hősi alakját”. E pub­likáció a cseh irodalom változatlanul eleven közvetítő hatására utal. Jókai bolgár novel­­láskötetének megjelenésére is így került sor (1883). A Nauka betiltása után induló Zora c. lapban Vazov lelkes kritikát közöl e Jókai könyvről és sürgeti a magyar író „hazafias regényeinek” lefordítását bolgár nyelvre (1886). Bolgár kutatók közlései szerint Vazov ezekben az években fordítja le Petőfi Az őrült című versét is egy iskolai szöveggyűjte­mény számára, mely a világirodalom legjelentősebb alakjait: Homéroszt, Shakespearet, Goethét, Puskint stb. mutatja be. A demokratikus forradalmi fejlődés lelassulása, a plebejus demokrata törekvések visszaszorulása, a terrorisztikus kormányzati mód­szerek, a németbarát külpolitikai orientáció stb. egyaránt felébreszthették Vazovban a kétségbeesés, az aggódás, a tehetetlenség érzését, s ez az objektív viszonyok különböző­sége ellenére szubjektíve hasonló lehetett Petőfi érzéseihez Az őrült megírása idején. „A tábor nélküli vezér gyötrelmei borítják el a költő lelkét, a tehetetlenség keseríti - ez a Felhők felé vivő folyamat legmélyebb oka...” - állapítja meg Pándi Pál -, s „a válság végső tartalma: a plebejus költő elszigeteltség-érzése, vívódása a nemesi vezetésű polgári forradalom előkészületei között.” Mindkét írót a társadalmi, a forradalmi fejlődés hely­zetéből fakadó pesszimizmus, tehetetlenség-érzés, vívódás jellemzi művészi-emberi útjuk egyik szakaszában. Mindez érthetővé teszi, miért éppen Az őrült ragadta meg Vazov figyelmét, és ébresztette fel kedvét a fordításra, hiszen ismerhette Petőfi számos más versét is. Vazovot szoros szálak fűzték az orosz irodalomhoz. A forradalmi és radikális demokraták körében pedig jól ismerték Petőfit, nagyon szerették és tisztelték, sok művét lefordították és publikálták. Az őrült már 1867-ben megjelent orosz nyelven. Ismeretes újabb fordítása 1875-ből, sőt 1884-ből is. A szerb irodalomban kiváltképpen Zmaj Jovano­­vic fordított sokat Petőfitől és más magyar költőktől, s publikálta Az őrült átültetését is. A német irodalomban ez idő tájt bírálják Petőfi forradalmi verseit, s előtérbe állítják helyette a filozófus-költőt, és gyakran fordítják a BerMA-ciklust. E szemléleti-kritikai fordulatnak leglelkesebb propagátora a magyarországi Meltzl Hugó, aki szerint Petőfi költészetének legértékesebb részét „methaphisikai” versei alkotják. Az őrült című vers alapján nevezi Petőfit a „lyra Shakespeare”-jének, s külön tanulmányt publikál német nyelven erről (Der Wahnsinnige Petőfi’8. Leipzig, 1879). Ebben a tanulmányban közre­adja Az őrült teljes magyar szövegét és saját német fordítását. Mindez jelzi, hogy a vers bolgárra fordítását a nemzetközi Petőfi-irodalom is előkészítette és sugallta. A szöveggyűjteményt, amelyre a bolgár kutatók hivatkoznak, sajnos hosszas kuta­tások után sem találtam meg a bulgáriai könyvtárakban. Számos korabeli szöveggyűj­teményt átlapoztam, de ezekből hiányzott Petőfi verse. A Dennicá-ban, Vazov lapjában bukkantam rá legelőbb. Itt jelent meg a vers 1891-ben. A Dennica (Hajnalcsillag) demok­ratikus szellemű orgánum volt, melyre kétévi működés után ugyanaz a sors várt, mint a Nauka-ra: betiltották. Ezt a lapot Vazov oroszországi emigrációjából való hazatérése után indította. Lehetséges tehát, hogy előbb fordította le Petőfi versét, s most újra elő­vette, de elképzelhető az is, hogy most vállalkozott e feladatra. Akárhogy is történt, annyi bizonyos, hogy a kilencvenes évek elején az ország helyzete, a társadalmi fejlődés még fokozottabb aggodalommal és keserűséggel tölthette el, mint a nyolcvanas évek első felében. Sztambolov oroszellenes, törökbarát politikáját, terrorisztikus módszereit, az ellenzéki mozgalmak kudarcait, a nép helyzetét figyelembe véve­­ feltételezhetjük a versre rezonáló lelkiállapot, életérzés jelenlétét. Figyelemre méltó, hogy Petőfi ellenzéki, demokratikus szellemű, a realista irodalom fejlődéséért síkraszálló orgánumban jelenik meg, s a legnépszerűbb Petőfi-vers Vazov fordításában a későbbi évtizedekben is a haladó társadalmi küzdelmeknek részévé válik. A bolgár közvélemény Petőfinek ebben a vér­

Next