Kortárs, 2006. január-június (50. évfolyam, 1-6. szám)

2006 / 4. szám

22 nagykorúságuk elérése után bitófára küldött, valamint hogy az új büntetőtör­vény-tervezet legalizálni kívánja ezt a helyzetet. A világméretű tiltakozás meg­szervezésében Tollas Tibor kezében hatásos fegyver volt a törvénytervezet egy példánya, amit Tamáska Loránd törvényszéki orvostan professzor hozott magá­val. Erre épült a Nemzetőr címlapján közölt egész oldalas vezércikk, amely né­met, angol, francia fordításban eljutott a legnagyobb világlapokhoz. Külföldi kör­útjain nemcsak a politikai emigrációt mozgósította, de sok nyugati államférfit is sikerült megnyernie az ügynek. A Nemzetőr főszerkesztőjét Erhard német kan­cellár ugyanúgy fogadta, mint Willy Brandt berlini polgármester, Franz Josef Strauss bajor miniszterelnök vagy Nixon amerikai elnök. A nyugati tiltakozás ha­tására a kommunista jogalkotók kénytelenek voltak megváltoztatni a BTK terve­zetének a fiatalkorúak büntethetőségére vonatkozó szakaszát, és ez Tollas Tibor politikai harcának az eredménye volt. Nem csoda tehát, hogy a belügyminiszter által a forradalmi évfordulók előtt kiadott utasítás mellékletén ő vezette azt a névsort, amit a különösen veszélyes és ártalmas emigráns személyiségekről állí­tottak össze. Az okokat vizsgálva érdemes idézni abból a feljegyzésből, amit a hazai bel­ügyi hatóságok támadásairól Tollas Tibor készített 1967. január 8-án, mintegy összefoglalva a Nemzetőr tíz esztendejének ezzel kapcsolatos kiemelkedő ese­ményeit: 1956 óta, de különösen a szabadságharc ötödik évfordulóján indított tízmillió aláírás-gyűjtési akciótól, majd a tizedik évforduló küszöbén az otthoni hatóságok minden eszközt és módot megpróbáltak, hogy a Nemzetőrt és személye­met lehetetlenné tegyék. Ennek érthető oka, hogy a lap nemcsak az emigrációban, hanem az utóbbi öt-hat évben angol és francia kiadványaival a fejlődő nemzetek körében is pozitív visszhangra talált. A havonként megjelenő német számunkat pedig az európai sajtó gyakran idézi, s nem kisebb lapok méltatták, mint a Neue Zürcher Zeitung, a Frankfurter Allgemeine, Weltwoche stb. Magyar számunk több száz példánya pedig a Csonka-országon kívül Jugoszláviába is eljut, és álta­lános sikert arat­. A továbbiakban Tollas Tibor emlékeztet arra, hogy már az 1959-es bécsi Vi­lágifjúsági Találkozó idején igyekezett a hazai titkosszolgálat lejáratni a Nemzet­őrt, amely erre az alkalomra többnyelvű színes számot adott ki, és a MEFESZ-szel karöltve széles körű felvilágosító munkát végzett a VIT-küldöttségek körében. Ekkor jelent meg a színen egy Dalváry Vilmos nevű provokátor, aki beépült a Bécsi Magyar Diákszövetségbe. Az ügynök szélsőjobboldali eszméket hangoztat­va a Nemzetért kezdte támadni mint „baloldali szabadkőműves” csoportot... amíg annyira gyanússá nem tette magát az osztrákok előtt is, hogy kénytelen volt visszatérni Budapestre. Azóta megállapítást nyert, hogy ÁVH-s főhadnagy volt... Négy évvel később, 1963-ban a párizsi magyar követség postázta, hamis feladó­val (Donáti F., 21. rue Royal, Paris 16), fontos címekre, így a német Menekült­­ügyi Minisztériumba is, a Tollas Tibor lejáratására szánt iratokat. E fotókópiákkal Németországban németellenességemet akarták bebizonyítani, hogy ezzel minden támogatást megszüntessenek.40 Ennyit azokról az okokról, amelyek a hazai kommunista rendszert arra ösztö­nözték, hogy pénzt és energiát nem kímélve, a hazai és emigráns ügynökök né­

Next