Kortárs, 2009. január-június (53. évfolyam, 1-6. szám)
2009 / 2. szám - Szigethy Gábor: Főhajtás XXI. - Páva-bor
60 lett a gőg és hiúság jelképévé. Talán akkor, amikor az emberek mindennapi gondjaik közepette elfelejtették segítségül hívni az Úr nevét. Feltehetőleg akkor kezdtek el rossz bort inni azok, akik akkor sem, ma sem értik, mit jelent Hamvas Béla prófétikus üzenete. Végül ketten maradnak - Isten és a bor. Népköltészetünkben a páva az örök szerelem és a csábítás madara. De szeretnék páva lenni! Szomszédasszony lánya lenni! De még inkább menye lenni, A fiával enyelegni. S ha bútorra, falra, térítőre, ágyhuzatra festették, pingálták, hímezték, majd mindig párosával ábrázolták a pávát. A magyar népművészetben a madár általános madár: csőre és szárnya van. Ám a páva a faragásokon, hímzéseken, a festett, pingált képeken mindig felismerhető pávamadár. Párban álldogálnak már egy 1595-ből származó levéltári adat szerint az akkor készült úri lepedőhímzésen is. És a szegény emberek hasonlóképpen, ha falvédőre, térítőre pávát rajzoltak, párban ábrázolták, mert nemcsak a gazdag emberek kiváltsága az örök szerelem és az örök csábítás. (A jó bor örök szerelem és örök csábítás - s mindig jobb társaságban inni, mint egyedül.) Álmoskönyveink is számon tartják e nálunk ritka, gyönyörű madarat. Krúdy Gyula szerint ha álmunkban kiabál a páva, nagy szerencsétlenség fog érni. (Amikor már kiabál bennünk a bor, nagy a baj.) 1833-ban a Kerner-féle álmoskönyvben azt olvassuk: Repülő páva - kis öröm, amelyért nagy kamatot fizetünk. (Üres borosüveg kis öröm, repülő borosüveg nagy méreg.) Alvó páva - csábítás. (Tanulság: ha álmosak vagyunk, ne igyunk Páva-bort, mert elalszunk, és észre sem vesszük a felénk közeledő csábító-elbűvölő szépasszonyokat.) Igaz, a páva a szabadság jelképe is. Fölszállott a páva a vármegye-bázra Sok szegény legénynek szabadulására. Ady Endre, aki nagyon jó és nagyon rossz barátságban volt a borral, tudta, miért e két népdalsorral keretezte szabadságáhítatú versét. (Ha jó bort iszunk, bátrak leszünk, harcra készülődünk, szembe merünk szállni a gonosszal, és hiszünk a feltámadásban.) Természetesen néha a páva is tévedhet, mint a székely népballadában tévutakon tévelygő madár. Én ha páva vónék, Jó reggelt felkelnék, Jó reggelt köszönnék, Hideg vizet innék. (Mai magyar nyelven ez így hangzik: Én ha páva volnék, /Este felöltöznék, / Jó estét köszönnék, / Sok Páva-bort innék.) És mértékletes borozgatás közben arra nagyon vigyáznék, hogy a régi magyarok szójárása szerint meg ne szóljanak. Már csak a pávatoll hiányzik a fenekéből. Szépen, óvatosan kortyolgatva, elmélázva, múltba merengve, megfontoltan iszom a Páva-bort, elvarázsolt kastély körülöttem a múlt, ivás közben Weöres Sándor két verssorát mormolom magamban: Rikolt a páva veled, Tipeg az éjbe veled. Kortársalgó