Kortárs, 2009. január-június (53. évfolyam, 1-6. szám)

2009 / 2. szám - Szigethy Gábor: Főhajtás XXI. - Páva-bor

60 lett a gőg és hiúság jelképévé. Talán akkor, amikor az emberek mindennapi gondjaik közepette elfelejtették segít­ségül hívni az Úr nevét. Feltehetőleg akkor kezdtek el rossz bort inni azok, akik akkor sem, ma sem értik, mit je­lent Hamvas Béla prófétikus üzenete. Végül ketten maradnak - Isten és a bor. Népköltészetünkben a páva az örök szerelem és a csábítás madara. De szeretnék páva lenni! Szomszédasszony lánya lenni! De még inkább menye lenni, A fiával enyelegni. S ha bútorra, falra, térítőre, ágyhu­zatra festették, pingálták, hímezték, majd mindig párosával ábrázolták a pá­vát. A magyar népművészetben a ma­dár általános madár: csőre és szárnya van. Ám a páva a faragásokon, hímzé­seken, a festett, pingált képeken min­dig felismerhető pávamadár. Párban álldogálnak már egy 1595-ből származó levéltári adat szerint az akkor készült úri lepedőhímzésen is. És a szegény emberek hasonlóképpen, ha falvédőre, térítőre pávát rajzoltak, párban ábrázol­ták, mert nemcsak a gazdag emberek kiváltsága az örök szerelem és az örök csábítás. (A jó bor örök szerelem és örök csábítás - s mindig jobb társaság­ban inni, mint egyedül.) Álmoskönyveink is számon tartják e nálunk ritka, gyönyörű madarat. Krúdy Gyula szerint ha álmunkban kiabál a páva, nagy szerencsétlenség fog érni. (Amikor már kiabál bennünk a bor, nagy a baj.) 1833-ban a Kerner-féle álmoskönyvben azt olvassuk: Repülő páva - kis öröm, amelyért nagy kama­tot fizetünk. (Üres borosüveg kis öröm, repülő borosüveg nagy méreg.) Alvó páva - csábítás. (Tanulság: ha álmosak vagyunk, ne igyunk Páva-bort, mert el­alszunk, és észre sem vesszük a felénk közeledő csábító-elbűvölő szépasszo­nyokat.) Igaz, a páva a szabadság jelképe is. Fölszállott a páva a vármegye-bázra Sok szegény legénynek szabadulására. Ady Endre, aki nagyon jó és nagyon rossz barátságban volt a borral, tudta, miért e két népdalsorral keretezte szabadságáhítatú versét. (Ha jó bort iszunk, bátrak leszünk, harcra készülő­dünk, szembe merünk szállni a go­nosszal, és hiszünk a feltámadásban.) Természetesen néha a páva is téved­het, mint a székely népballadában tév­­utakon tévelygő madár. Én ha páva vónék, Jó reggelt felkelnék, Jó reggelt köszönnék, Hideg vizet innék. (Mai magyar nyelven ez így hangzik: Én ha páva volnék, /Este felöltöznék, / Jó estét köszönnék, / Sok Páva-bort in­nék.) És­­ mértékletes­­ borozgatás köz­ben arra nagyon vigyáznék, hogy a régi magyarok szójárása szerint meg ne szóljanak. Már csak a pávatoll hiányzik a fenekéből. Szépen, óvatosan kortyolgatva, el­mélázva, múltba merengve, megfontol­tan iszom a Páva-bort, elvarázsolt kas­tély körülöttem a múlt, ivás közben Weöres Sándor két verssorát mormo­lom magamban: Rikolt a páva veled, Tipeg az éjbe veled. Kortársalgó

Next