Kortárs, 2020. július-december (64. évfolyam, 7-12. szám)
2020 / 10. szám - Sümegi György: Thorma János: Aradi vértanúk, 1892-1896 (képzőművészet)
körül csoportosuló többi tábornok komoran, méltóságteljesen várja sorsa beteljesülését. A kivégzéshez kirendelt papok arcán szomorúság, megdöbbenés tükröződik, az egyik lelkész zokogva emeli magasba a feszületet. A háttérben az osztrák hadsereg katonáinak falanxa látható.”87 Volt olyan fontos kiállítás, ahol a szállítási tilalom miatt nem szerepelhetett, csupán hivatkoztak rá, Marosi Ernő így: „Thorma János a realizmus stíluseszközeivel s a visszautasítást provokáló magatartásával szerzett hangsúlyt ellenzéki negyvennyolcas tematikájának (Aradi vértanúk, Talpra magyar!)."TM Az is előfordult, hogy egy művészettörténeti összefoglalóban Thorma nevét csupáncsak megemlítették a nagybányai művészteleppel összefüggésben, ám a műveiről egy szót sem ejtettek.89 Ugyanakkor elindult művészetének újraértékelése.90 s ennek során a Thorma János Múzeum programjának centrumában kiállításokkal és kiadványokkal vállalja névadója - és Nagybánya - művészeti és szellemi örökségét.92 Thorma János Aradi vértanúk festménye az első nagybányai képként jelent meg a fővárosban93 1896. április 28-án. Hírhozó és kezdőpont is egyszerre az első magyaroroszági művésztelep-alapítás helyszínéről. A szervezési munkában Thorma intenzíven vett részt. Az ő művészeti pályájának az 1890-es évtized meghatározó, egész életére kiható időszaka lett. „Én már akkor régen kiállító művész voltam, és túlhaladtam az Aradi vértanúk millennáris nagy visszhangján",94 majd 1897-ben megfestette a Békesség veletek című, ugyancsak nagyméretű kompozícióját (az állam megvásárolta), és megírta a művésztelep több évtizeden át zsinórmértékül alkalmazott tanítási, művészetpedagógiai programját.95 Ám a „képzeletét” továbbra is „nagy történelmi tanulságok megértése és láttatása foglalkoztatta".96 s ennek jegyében 1898-ban hozzákezdett az egész életét végigkísérő Talpra magyar megalkotásához. E műve is - ahogy az Aradi vértanúk - az ő függetlenségi szemléletének vetülete, magas szinten tükrözi a hazafias érzületének-meggyőződésének (a '48-as pártéval egybehangzó) erejét, személyére szabott egyediségét. „Thorma János a történeti festészet naturalista változatát festi egész életében hatalmas formátumokban. [...] Az Aradi vértanúk óriásfestmény természetábrázolása a legmeglepőbb. A festő már csak a füveket, az apró őszi virágokat láthatta a saját szemével az aradi dombokon, a kivégzés helyszínén, s ezeket a legnagyobb tisztelettel és hűséggel rajzolta meg. Láthatta arrafelé az őszi ködöt, az alig-alig kibújó napot, olvashatta az emlékezéseket arról, hogy milyen idő volt 1849. okt. 6-án, mely azóta is nemzeti gyásznap, történeti emlékdátum. Naturalista felkészültsége, olvasmányai és természetszemlélete késztette a művészt, hogy szinte józan hűvösséggel rajzolja meg az elszánt hősöket és hóhérokat, csak a lelkész mozdulatát teszi patetikusabbá. [...] Az 1848/49-es szabadságharc Thorma számára szent téma.'97 S ezt az aradi síkon, alföldi képtípus kereteiben (a képmagasság közepénél kicsit magasabbra megvont horizont, a háttérben fák-házak), a kép alsó felében mint „a 48-as szabadságharcunk apoteózisát”98 szuggesztíven jeleníti meg. Már Thorma képzőművészeti tanulmányai megkezdése időszakában élesen merült föl a történeti festészet létjogosultságának, szükségességének (amire Thorma egész életét föltette) kérdése. Justh Zsigmond 1888-ban így mutatja be az akkori fölfogást: „ma csak őrült ember festhet történeti tárgyú képet. Csakis a nagyszabású kompozíció tesz számot a művészetben? Hogy a többi mind csak kulimász? Nagy, nagyszabású kompozíciót a közönségnek, hogy kerekre tátsa a száját! Ez, csakis ez kell nekik." Egy másik, hasonló szellemű nézet szerint a „művészetnek igazán csakis azt lehet és szabad [Justh kiemelése] visszaadnia, amit átélt, vagy legalább hasonlót már látott". A „gondolatszabadság századában" fölteszi a kérdést: „Tán csak magasabb rendű művész az, ki Socrates fejét festi meg, mint aki egy érett görögdinnyét mázol?!”99 A millenniumi ünnepségek előkészítő szakaszában az Országos Magyar Képzőművészeti Tanács meghirdette történeti kompozíciópályázatra sok mű született, és ezeken kívül közvetlen állami megrendelésre is készültek történeti festmények.'00 A kortárs festők jelentős része már elutasította a történeti műveket, a nagyméretű, reprezentatív opuszokat,10’ noha a kor sok művésze még művelte ezt.102 Náluk föltehetően a történelmünkben tetten érhető, sok erkölcsi tanulságot tartalmazó hőstettek, merész emberi kiállások és árulások, a példamutatás mindig szükségesnek vélt volta a legalapvetőbb motivációk lehettek ezen a téren (ezzel párhuzamosan a történeti irodalomban is). Thorma pedig valóban az életét tette föl nagy történelmi munkája, a Talpra magyar! megvalósítására. Huszonhat évesen éri az Aradi vértanúk ellentmondásos fogadtatása: hivatalos részről a Habsburg-ellenessége miatt elutasítást, érzelmileg viszont nagy népszerűséget, kiemelkedő nézőszámot ért el a két önálló bemutatóján. Az Aradi vértanúk kiállítása és közönségsikere után, másfél év múlva újabb nagy kompo- KORTARS 2020 / 10 45