Korunk, 1936 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1936-01-01 / 1. szám - Neufeld Béla: A nemzeti szocializmus ideológiája
4 Neufeld Béla, A nemzetiszocializmus ideológiája Mi több, a nacionalizmust összekapcsolták a szocialista frázissal. Ernst Jünger szembeállítja a polgár halott gazdaságát a munkás élő technikájával, a polgári világ halott békéjét s a háború belső élményét a munkásállamban.... A demagóg célkitűzés manifesztálódik: a háborút a munkás ügyének deklarálják. ( A háború „munkát hoz“, „Nép tér nélkül“ — ezek a nácik átlátszó jelszavai.) De Jüngert is felülmúlja a nemzeti szocializmus legjelentősebb szellemi előfutára, O. Spengler, aki már egyik régebbi munkájában (Preussenium und Socializmus, 1919.) szembeállítja a szocializmust és a marxizmust. Sp. a poroszságban látja a szocializmusnak, a német szocializmusnak kifejezését, miként az angol-, francia demokráciában a kapitalizmusét. Hegel contra Marx! Poroszország az anglikánusok ellen! Német szocializmus a marxismus és kapitalizmus ellen! Ezek a spengleri antipótlusok. Ezzel a meghamisítással aztán a„szocializmus“ eszméjenevében „a kapitalizmus“ ellen háborút fognak szítani, — a világ egyetlen országa ellen, ahol a szocializmus megvalósul! Nem elégszenek meg a lényeg meghamisításával, a szociális demagógia minden fogását felhasználják. Erejük, hogy a nemzeti frázist a szociálissal társítják. A májusünnepek, a sarló és kalapács utánzása, a harci dalok, vörös zászlók, stb. a nácik „forradalmi“ propagandájának rendszerbefogalása a szociális frázis bluffjével. El kell ismerni, hogy a nemzeti szocialisták a kapitalizmust „megmentették“ elpusztításának ürügye alatt. Prokapitalisztikus funkciójukat antikapitalisztikusan elleplezték. A legbrutálisabb reakciót, mint forradalmat maszkírozták (114. o.) A könyv egyik legerősebb fejezete, amelyben Günther az SPD politikai gyakorlatait és ideológiai mozgalmát világítja meg. Soha a nácik nem menthették volna a kapitalizmust antimarxista jelszavakkal, ha nem hivatkozhattak volna a szociáldemokrata elméletre és gyakorlatra. A nácik sohasem értek volna el olyan tömeghatást, ha ugyanazokat a tömegeket már előbb a szociáldemokraták egészen hasonló fajta szocializmussal nem csapták volna be! Hilfending és társainak háborús szocializmusa és szervezett kapitalizmusa nélkül nem jöhetett volna Goebbels és társainak német szocializmusa. (120. o.) De a maszk lehullott. 1933 nyarán Hitler lefújja a forradalmat. Aki a második (szociális) forradalmat hangoztatni meri, ellensége a nemzetiszocializmus „építő“ eszméjének. 1934. VT. 30. Bjöhm és társainak lemészárlása. — A Führer állja a nagytőkének tett ígéretét. "És jönnek egymás után a rendeletek s a 25 pont megváltó igérete ronggyá foszlik. A nagybirtokot kisajátítják? Nem. Szanálják. A kamatrabszolgaság megszüntetése? Bankok, társadalmasított üzemek államosítása? Mindez éppen a visszájára fordul. A monopolkapitalizmus diktál. Nézzük a számokat. Az ipari termelés terjedelme 1932 júliusától 46%-al emelkedett. Ugyanekkor a foglalkoztatott munkások száma 18,9%-al nőtt, tehát 27%-al maradt vissza a többlet ipari mennyiség mögött. Azonkívül a bérösszeg névlegesen 5,8%-kal emelkedett, tehát 13%-kal maradt mögöttea foglalkoztatott munkások arányszámának: 27 + 13+40. Legalább is 40% plusz munkateljesítményt kap a német tőkésosztály ingyen a munkásságtól, vagyis az utolsó 2 évnek majd egész több termelését kizárólag a munkások fokozott kiaknázása révén érték el. Vagy igy is fogalmazhatnánk: a német polgárság Hitler uralma alatt 2—3 millió munkással többet foglalkoztatott s ennek ellenére a német munkásosztály reális összjövedelme csak csökkent. Itt a titok: legalább is 40%-al több ingyenmunkateljesítmény, 2-3 millióval több munkás költségmentesen kiaknázva, — ezért Fasizmus! (127. o.) A kritikai apologetika c. fejezetben szerzőnk Nietzschétől Rathenauig..