Korunk 1980 (39. évfolyam)

1980 / 7-8. szám - KORUNK PRÓZÁJA - SIGMOND ISTVÁN: Gyónni szeretnék, harangozó úr

SIGMOND ISTVÁN Gyónni szeretnék, harangozó úr A rendőrkomisszár felsőbb utasításra hivatkozva reggel kilenc­ órára tűzette ki az istentiszteletet. Hogy miért éppen kilenc órára, örök titok marad. Mint ahogy arra sem derült fény, hogy a tichi­­lest­-i leprás tábor szökevényei közül tulajdonképpen miért tértek vissza tizennyolcan önszántukból, arra hivatkozva, hogy szeret­nének részt venni az Őfelsége születésnapjára rendezett ünnepsé­gen. Az örömmámorban úszó leprások magasztos érzései bizonyára az Őfelsége iránti határtalan szeretetből fakadtak, melyet ötszáz kilométernyire északnyugatra még a legmegértőbb rendőrkomisszár sem fedezhetett volna fel Krisztus hivatásos szolgájának az arcán, aki az unitáriusok egyetlen lelkipásztoraként teljesített szolgálatot a tízezer lelket számláló B. városkában. Ezen a vasárnapon is, mint minden alkalommal, amikor istentiszteletre ké­szült, sietős léptekkel haladt végig a templomkert elsárgult falevelekkel borított virágágyásai között, s miután becsukta maga után az utcára vezető kiskaput, fel­nézett a toronyra, és felemelte a kezét. A jeladásra Göröngyi úr még egyszer meg­húzta a kötelet, a harangzúgás sóhajjá halkult a templom fatornyában, aztán a hangok felszívódtak az elcsitult harangba. A tiszteletes úr pedig lassú léptekkel megindult a templom bejárata felé. Göröngyi úr is lejöhetett volna a csigalépcsőn, de szemét továbbra is a résen tartotta. Figyelmét a komisszár izgatott alakja kö­tötte le, aki ünnepi díszben és méltatlankodó taglejtésekkel száguldott be a temp­lomba, majd száguldott ki onnan, s ezt a különös ingajárást addig gyakorolta, amíg a nyitott templomajtóban szembetalálta magát a pappal. — Az unitáriusok nem szeretik a királyt, tiszteletes úr? — kérdezte kimér­ten, mert úri­ember volt. Cselédei finomkodó köhécseléssel adták tudtára, hogy szólni kívánnak vele, felesége őnagysága pedig rendszeresen megjelent az Unitárius Nőszövetség jótékonysági báljain, a legújabb francia divat szerint öltözve, szűk brokát ruhában, apró kis uszállyal. — Az unitáriusok tíz órára szoktak istentiszteletre jönni, rendőrkomisszár úr. Mindössze erről van szó. — Miért? — hangzott el az újabb „keresztkérdés“. A komisszár ugyanis két évtizede azon szorgoskodott, hogy az emberek fel­fedezzék benne a jó rendőr nemzetközi normákkal mérhető tulajdonságait, azaz Salamon bölcsességét, Jób türelmét, Mózes vezéri képességeit, Nagy Sándor stra­tégiai tudását, Dávid hitét, Linkoln Ábrahám diplomáciai ügyességét, Konfucius elnézését és természetesen a büntetőtörvény­könyv és a bűnvádi eljárás alapos is­meretét, de mindezeken kívül és mellett imádott keresztkérdéseket feltenni, me­lyekre rendszerint nem kapott választ. — Majd én megmondom, hogy miért! — mondta kivörösödve. — Azért, mert az unitáriusok nem szeretik a királyt! — Meglehet — sóhajtott a tiszteletes úr. — Azért üres a templom?! Az elmaradt válasz még jobban felbőszítette. — Még a tichilett­-i szökevény leprások is visszatértek, hogy megünnepeljék a királyt! Erről mi a véleménye?

Next