Korunk 1988 (47. évfolyam)
1988 / 3. szám - LÁTÓHATÁR - JAKÓ KLÁRA: Feltámasztott múlt (Parade, 1987. 0108/7/1.)
tálta világszemlélet, életérzés hordozójának, akinek egyetlen titka valóban nem könnyen megfejthető, hiszen egyet jelent elfogadott normák látszólag tiszteletlen, valójában csak elfogulatlan és a mögöttük meghúzódó valóságokat felvillantó szembesítésével. Ez pedig az olvasót vagy nézőt is kitessékeli a kényelmes szemlélő karosszékéből, érdeklődőből érdekeltté teszi azzal, ahogyan a caragialei „részletek zsenialitása“ hat rá: elindítja egy olyan prospektív gondolkodás irányába, amely „csak akkor kezd működni, amikor szokott gondolkodásmódunk már kimerítette tartalékait.“ SZILÁGYI JÚLIA FELTÁMASZTOTT MÚLT (Parade, 1987. 0108/7/1.) Bármely társadalom történelmi tudatának fejlettsége felmérhető a múlt emlékei, ezek kutatása és megőrzése iránt tanúsított érdeklődésén, felőlük való gondoskodásán. A közvélemény számára tudatalakító hatással vannak a régi korok tárgyi maradványai, amelyek „kézzelfoghatóvá“ teszik, „testközelbe“ hozzák a hajdani elődök életkörülményeit. Ezért olyan fontos a történelem-népszerűsítő régészeti kiállítások, helyszíni rekonstrukciók szerepe különösképpen a régebbi korok bemutatásában. Nem véletlen tehát, hogy századunk régészei aggodalommal figyelik a rohamosan kiterjedő építkezéseket, bánya- és talajmunkálatokat, melyek, ha megfelelő körültekintés nélkül végzik őket, megannyi veszélyt jelentenek a föld mélyén rejtőző emlékekre. E kérdéssel a romániai társadalom és régészet is naponta szembe kerül, hiszen az ország számos feltárásra vagy megőrzésre váró történelmi emlékkel rendelkezik. Az itthoni szakemberek gyümölcsözően egészíthetik ki tapasztalataikat az e téren világszerte folyó munkálatok eredményeivel, melyek között jelentős helyet foglal el a nagy hagyományokkal rendelkező angol archeológia. Az ásatásokkal, feltárási, konzerválási munkálatokkal kapcsolatos világméretű gondok megoldásának nagy-britanniai kísérletét vázolja fel Alec Forrest, a British Archaeological Trust (Brit Régészeti Társaság) tagja, a yorki egyetemen tartott háromnapos szakmai konferenciát bemutató írásában. A beszámoló szerint a tanácskozás csak az őskori, ókori és kora középkori régészet kérdéseivel foglalkozott. E társaság 1971-ben alakult, s hamarosan a Rescue (Megmentés) elnevezés alatt vált ismertté. Tevékenységének fő célja: társadalmi összefogás létrehozása a földben rejlő történelmi értékek megmentése érdekében, magánszemélyek, szervezetek, sőt a kormány támogatásának megnyerésével. Azt is el akarják érni, hogy ha már a régészeti leletek megmentése nem lehetséges, legalább a földgyaluk elindulása előtt feltárhassák az anyagot és tudományos igénnyel, szakemberek vizsgálhassák meg a leleteket. A yorki tanácskozásokon kiemelt helyen szerepelt a kutatási eredmények közkinccsé tételének módja, s felmerült az ásatások során feltárt leletek, települések restaurálásának, rekonstruálásának kérdése. Felszólalása során Martin Biddle, az oxfordi egyetem professzora a történelmi modellek kérdését a múlt bemutatásának szemléletes és hatásos módjaként értékelte. A winchesteri ásatások vezetőjeként az angolszász „urbánus“ lét kezdeteinek modelljét állította fel, bemutatva az akkori táplálkozási szokásokat, az emberek öltözetét, külső megjelenését, életszínvonalukat. Hasonló kísérletről számolt be Peter Addyman a York Archaeological Trust (York Régészeti Társasága) igazgatója Jorvik történetére vonatkozóan. (Jorvik a X. században York helyén fekvő település viking neve.) Itt 2,6 millió fontnyi befektetéssel a vikingek életmódjának igen figyelemreméltó rekonstrukciója valósult meg. Ennek terve akkor merült fel, amikor egy beruházást megelőzően a Társaság régészei 15 000 viking tárgyi leletre, négy „üzletsor“, valamint műhelyek nyomaira bukkantak Jorvik nemzetközi kereskedelmi kikötőjének helyén. A helyreállítás során felhasználták a hajdani, fából és sövényfonadékból készült alapokat. A látogatókat „időgépek“ repítik a múltba (i. sz. 948-ba), Jorvik agancs- és fafaragói, ékszerészei, fonói, közművesek közé. Az évente 900 000 látogatóval büszkélkedő létesítmény jövedelmezősége sem elhanyagolható tudományos értéke mellett. A vaskori erődítmények megmentésének fontosságára hívta fel a figyelmet Barry Cunliffe professzor, aki a kelta korszakból származó hampshire-i Danebury Ring (i. e. 600 — i. sz. 50) feltárásával vált ismertté a szakemberek között. Munkatársaival együtt külön múzeumban mutatja be Danebury Ring egykori lakóinak életét, hétköznapjaikat. A rekonstrukcióra készen áll egy másik vaskori erőd Dorchester közelében; Maiden