Korunk 2012 (III. folyam 23.)
2012 / 11. szám = A Horthy-korszak - PAKSA RUDOLF: A szélsőjobboldal a Horthy-korban
Ébredő Magyarok Egyesületét,25 a MOVE-t, továbbá a titkos szervezeteket (Etelközi Szövetség, Kettőskereszt Vérszövetség), a keresztény-nemzeti alapon szerveződő szakmai érdekvédelmi szervezeteket (Magyar Orvosok Nemzeti Egyesülete, Magyar Ügyvédek Nemzeti Egyesülete, Magyar Mérnökök és Építészek Nemzeti Szövetsége),26 valamint az ifjúsági bajtársi egyesületeket (különösen aktív volt a Turul Szövetség 27). Szellemi tekintetben az ún. fajbiológia és a magyar fajelméletként is felfogható „turanizmus”, valamint az újpogány nézetek képeztek folytonosságot a szélsőjobboldalon. A fajbiológia azon törekvések, illetve elméletek gyűjtőneve, amelyek az öröklési törvényeket igyekeztek alkalmazni az emberre s azon belül a népekre, nemzetekre. A magyar fajbiológia legnevesebb képviselője Méhely Lajos volt, aki tekintélyes zoológiai karrierrel a háta mögött fogott fajbiológiai elmélkedésbe.28 Ez irányú munkássága tekintélyes számú önálló kötet mellett a szerkesztésében megjelenő A Cél című folyóiratban közölt publicisztikákra terjedt ki. A korszakban nem ritka szociáldarwinizmus képviselőjeként úgy látta, hogy az „emberi fajok” közt „létharc” van. Az első világháborús magyar vereség okának azt tartotta, hogy a magyarságot megrontotta a zsidósággal való káros fajkeveredés. Ezért a zsidóság faji alapú szeparálását javasolta. Méhely követője volt Bosnyák Zoltán, aki előbb A Cél című fajbiológiai lap szerkesztését vette át tőle, majd az 1944-ben alapított Magyar Zsidókérdés-kutató Intézet igazgatója lett, s egyúttal szerkesztője az intézet lapjának, a Harcnak. Bosnyák munkássága leginkább történeti és publicisztikai tevékenység volt: megírta a magyar antiszemitizmus történetét, valamint publikálta nézeteit a zsidókérdéssel és a zsidótörvényekkel kapcsolatban.29 A turanizmus a magyar eszmetörténet sokszínű jelensége, mely számos egymástól eltérő elgondolás gyűjtőneve. Ezekben a közös nevező sok esetben nem több, mint a magyar külpolitika, illetve tudománypolitika kelet felé fordulásának igénye. Elméletük szerint a magyarság a turáni népcsalád tagja, így a többi turáni testvérnép természetes szövetségese. A különbségek már abban megmutatkoztak, hogy ki mit is értett a „turáni nép” kifejezésen. Volt, aki az uráli népeket, mások ide sorolták a kínai, a tibeti és az indiai nép(ek)et is. Az extrém radikálisok pedig még ennél is tovább mentek, s teljesen parttalanul ide számították a letűnt történeti népeket is (sumerokat, hettitákat, szkítákat, asszírokat, etruszkokat). A szélsőjobboldal leginkább az 1920-ban alakult Turán Szövetség munkásságára épített.30 Ok a keleti kultúra felsőbbrendűségét hirdették, s kísérletet tettek egy magyar fajelmélet kidolgozására. S nem is teljesen sikertelenül, hiszen az 1930-as évek nemzetiszocialista programjai rendre a magyar állampolgárság kívánatos kritériumának tekintették a „turáni vagy árja származást”. Végső soron azonban magyar fajelmélet kidolgozása nem sikerült. Egyrészt azért nem, mert a tudományos kutatások megállapították a magyarság erősen kevert jellegét, másrészt a fajtisztaság igénye nem volt összeegyeztethető a soknemzetiségű (és kevert fajú) Szent István-i Nagy-Magyarország visszaállításával. A zsidótörvények és a Zsidókérdés-kutató Intézet 1944. májusi felállítása azonban végeredményben a turanizmus által kívánt magyar fajelmélet „gyakorlati sikere” volt. A turanizmus mellett érdemes megemlítenünk, hogy megjelentek az első újpogány írások is, amelyek a kereszténység helyett a magyar ősvallást favorizálták. Ezért kárhoztatták az államalapító Szent István „nyugatbarát” politikáját. Ugyancsak ide sorolhatók azok a törekvések is, amelyek a kereszténységet akarták „megtisztítani” annak zsidó gyökereitől.31 A Horthy-korszakban mindvégig működő ellenforradalmi szervezetek, valamint a fajelméleti, turanista, újpogány nézeteket propagáló szervezetek és folyóiratok a korszak egészében olyan fórumot jelentettek, ahonnan a szélsőjobboldali politika eszméket merített, s ahol egyúttal tagságát toborozhatta. Hiba volna azonban egészében szélsőjobboldalinak tekinteni ezeket, hiszen körükből nemcsak ők, hanem a kormánypárt és más ellenzéki csoportok tagjai is kikerültek. 97 / 2012/11