Korunk 2023 (III. folyam 34.)
2023 / 6. szám = Performativitás a művészetekben - CSÖRSZ RUMEN ISTVÁN • Hangok a sorok között. A 18-19. századi énekelt költészet nyomában
23 bé terjedtek el, mint az egykorú gyülekezeti énekeskönyvek dallamai, amelyekhez - persze sosem változatlan formában - századokon át ragaszkodtak a hívek. Ódonságuknak közösségi üzenete, értelme lehetett, amit utólag csak alig tudunk felfejteni. Mindenesetre semmiképp se tartsuk egy adott költő-zeneszerző munkáinak, bár az eredeti zenei forma kialakításában lehetett része a költőknek is (Sztárai Mihály vagy Balassi Bálint példájára). A régi énekelt költészethez, különösen a világi műfajokhoz kevés kottás forrás járul, így a dallamok megismerése gyakran objektív akadályokba ütközik. Ha mégis rábukkanunk valamely népszerű, „közzenei” melódiára, sokszor csak vázlatos feljegyzésben, műkedvelő zenészek által rögzítve maradtak ránk. Ritmus, ütemezés, kulcs, előjegyzés elvétve szerepelnek bennük, esetenként a dallam is alig kivehető. A zenetudósok sokszor megkísérelték átírni, értelmezni e kottákat, különösen a sárospataki kollégium gazdag hagyományából, de máig vannak eldönthetetlen kérdések. A népzenei emlékezet általában a segítségünkre siet, bár van dallam, ami ott is fennmaradt moll és dúr változatban. Ugyanakkor a közköltészet egy része egyáltalán nem volt arra alkalmas, hogy beilleszkedjen a paraszti szájhagyományba sem szövegét, sem dallamát tekintve, így ezt a kontrollt is nélkülöznünk kell. Ezekről néha gondosabb kottáink vannak, esetleg nyomtatásból, mint például Csokonai Vitéz Mihály Muzsikális Gyűjtemény címmel kiadott dalciklusa (1803), ám az előadás mikéntjéről nem árulnak el túl sokat. Jellemző például, hogy A Reményhez dallama, amely eredetileg egy lassú hangszeres darab, itt még ugyanazokkal az ékítményekkel jelent meg, mint Kossovits József csellóra írt műve. A későbbi kottás lejegyzésekben a dallam vonala jobban kirajzolódik, egyszerűbbé válik. Talán a tempó is megváltozott, természetesebbé vált. Ugyanakkor ezt a közismert dallamot az 1820-as években már alkalmi temetési énekek nótajelzéseként is alkalmazták Sárospatakon és másutt, ami ismét eltérő előadást sugall. Feltehetőleg kevés díszítéssel, de lassan, 4-5 szólamban énekelte a férfikórus (amire Kossovits aligha gondolt, amikor a jakobinusokkal együtt bebörtönzött Szulyovszky Menyhért tiszteletére megírta komor, panaszos csellódarabját). Vagyis a kiinduló zenei ötlet a szöveg terjedésével együtt változhat, s akár önálló utakra térhet. Csokonainál és kortársainál a zenei ritmika szoros megfeleltetése a szövegritmusnak a dallamkövető versek típusában virágzott leginkább, amelyek ettől függetlenül ad notam alapúak, csak érdemes ragaszkodni a szerző által megadott dallamhoz, hiszen az nem csupán alternatív hordozója a versnek, hanem a ritmust biztosító hátországa, ihletője. A legismertebb példa Csokonai Dafnis hajnalkor című rokokó dala, amely egy németes táncdallamot ékesít fel magyar szótagok füzéreivel. Az említett, muzikális Csokonai mellett a képzett egyházzenész és hárfás, Verseghy Ferenc is rögzítette néhány, éneklésre szánt versének kottáját, sőt némelyiket később ki is adta. Voltaképp ő az első olyan magyar zenész-poéta, akinek munkásságát párhuzamosan elemezhetjük, de a zenei kompozícióit kevésbé ismerjük, műfordításai zöme meglevő Klavierliedekre készült. Kisfaludy Sándor esetében a zenei műveltség elsősorban hangszeres darabok alkotásával járt együtt. Arany János dalszerző munkásságát, egyáltalán zenei ismereteit pedig évtizedekig titkolta, csak 1870 után derült ki róla szűk családi és baráti körben, hogy gitáron játszik, verseket zenésít meg saját és mások műveiből. Gondossága ellenére őt sem tarthatjuk professzionális zenésznek; az általa írt dallamok zöme közismert melódiák részleteit variálja. Ugyanez volt a helyzet idősebb kollé-2023/6