Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)

1848-08-08 / 33. szám

620 ezer­ért. Ez figyelmet érdemel, mert a népnek nincs érdekében, hogy Pesten universitás legyen, hanem­ ez érdekében van a művelt­ségnek , de előbb kell a népiskolát rendezni, mint a népiskolák ha­nyatlását arra hasírozni, hogy ne egy míveltségi intézet állítassák. Már most engedjék meg, hogy békesökzéseket fárasztva, arra men­jek által, miként ezen törvényjavaslatba a múlt országgyűlésen le­telt elv van megtámadva. Itt az mondalik ki: minden helység viselje terhét, a­mennyire lehet. Egy kissé elemezni kell ezen kérdést azért, mert Hunfalvy képviselő­társunk azt mondta, akár egyes helység, akár a közadó viselje, in ultima analysi az mindegy, s kisz.ámította, hogy a tanítói teher ezen országban 24 millióra rúg. Nyíltan kimondom, hogy midőn ezen tárgyalást alig tudom elválasz­tani a budget kérdésétől, aggodalmam támad, ha a következéseket vesz­e a szemügyre, mert a következés az lesz, hogy viszünk haza 16 millió fedezési adót, ezen kí­vül megyei tisztviselők adóját 4 mil­liót , és a communál adót az iskolákra nézve. Egy kis figyelemmel kell lenni, hogy ezeket 87 ember általa láthassa. Azért lényeges hibának tartom, hogy ezen törvényjavas­lat, mellőzve a múlt országgyűlés elvét, Háznak vagy akárkinek elvét követve, azt mondja, nem azon javakból kerül ki, mellyeket az ország előre oda határozott, hanem mi ezen elvet per tangentem meg fogjuk semmisítni. Én Magyarországban 3 alapot tudok az is­kolákra. 1-se azon egyházi javak, mellyekből kivánatos, hogy olly szűken gazdálkodjunk az egyházi személyek ellátására, hogy az iskolákra is maradjon valami. 2-ik: azon fundationális pénzek, mellyek egyenesen erre szánják. 3-ik: azon barát-nevelő jószá­gok, mellyek olly töménytelenek e hazában, hogy azokat jó lélek­­ismerettel ezen czélra kell destinálni. Például a zirczieknek csak Fejérmegyében van 56,000 hold pusztájok, a kegyes atyáknak So­mogyban 38,000 hold. Méltóztassanak tekintetbe venni, hogy azok most egy részben nevelő atyák, s méltóztassanak kimondani: van-e ez a törvényjavaslatban érintve, hogy iskola-tanítók nem lehetnek barátszerzetnek tagjai, — van-e egy szóval érintve: miként e ház a népnevelést népember kezébe akarja adni ? Mondják meg uraim, ha elvet akarnak tőlünk kérni — mit én helyeslek, de mint minister nem tennék, — mert azt tartom, a minister úgy igazgathatja tár­­ozáját, hogy magától találja el a ház többségének kívánságát, s le­gyen népszerű ember, ki a többség kivonatát kipuhatolja, mielőtt előállna javaslatával, mert igen bajos maguknak a monarchicusok­­nak elvek szerint is megbizni egy ollyan executorban, ki az el­veket nem osztja, méltó aggodalom lehet, hogy azon elv csak fé­­lig-meddig megy életbe. Ez általános nézetem a tárcza kezelésére nézve. Azonban én a kérdést elhalasztani nem akarom, mert azt olly nagy kérdésnek tartom, hogy nem lehet a hazában olly vész, mellyben az iránt rendelkezni ne kellene, s állítom, olly sikeres módokról kell rendelkezni, melly módok utat nyissanak rövid idő alatt a tárgyban előre haladhatni, mert ma is látjuk, hogy a neve­lés ügye jövén szóba, már meguntuk a tancskozást. Vagy azt gon­doljuk-e: azon népnek, melly minket ide küldött, nem ez volt leg­érdekesebb tárgya? Úgy hiszem az olasz ügy magasabb szempont­ból fő tárgy lehet, de legfőbb a nevelés. Engedjék meg nyíltan ki­mondani , miként nem is arról van szó, hogy az iskolák közösek legyenek, mert miként cullusminister úr mondá, a vallástanítás kü­lönbözik a közoktatástól; azonban a testben nyíltan ben volt, hosszú combinatiók után, mellyekkel úgy hiszem Hám, Lonovics, Koriz­­mics stb. impr­egnálva vannak, oda ment minister úr, hogy egy ill­yen javaslatot terjeszszen elénkbe. Már engedelmet kérek, kije­lentem, hogy mi nem lelki meggyőződésem, azt a ház elibe nem terjeszteném, s inkább azt mondanám: én e nézeteket nem osztom, alázatos szolgája, tessék mással parancsolni. Az indítványban egye­nesen össze van zavarva az oktatás a vallás eszméjével, mert azt mondja, mihelyt egy helységben 50 tanuló van, külön kell felállí­tani iskolát minden felekezet számára. Hogy a vallási oktatást akármelly iskolában a maga papja adja, azt igen helyeslem, szen­­tebb gondolata nincs e háznak, minthogy vissza kell vezetni a pap­ságot eredeti hivatására, mi nem hivalkodás, nem hogy 6 lovas hintóban járjon, hanem a népet tanítsa. Elég szerencsétlenség, hogy ezen eszme nem rezgi át a hazát. Épen ezen tekintetből ki­­menve, engedjék meg, hogy nyilvánítsam, miként e törvényjavas­latba a vallási separatismusnak tendentiája beszőve van. Azt hiszem, azt, hogy ki miként ássa a földet, miként kell a fát beoltani, miként kell a hazának alkotmányos polgárává lenni, nem a vallási oktatás írja meg, az mindegy,akárkitől tamulja,ehhez a papnak befolyása nincs, va­lamint ahhoz, mi legyen a vallási oktatás,a statusnak legkisebb beszó­­lása nincs.Már most tehát i­lyen eszmékből kimenve,midőn látom,hogy ezen törvényjavaslatban mindezen szent elvek meg vannak támadva,ál­­talmegyek azon plausibilis okra, melly a kommunál rendszer mellett nyi­­latkozik. Magam is azt mondom: a tanítás a községnek olly joga, hogy akármelly suprematiát e tekintetben elismerni nem kívánok,mert hisz épen az volt eddig is a ba­j, hogy Bécsből vntéztelvén ügyeink, a bécsi ministerium nem volt e nemzet hajlamával ugyanaz mnoulva ,s embereink mindenek lehettek inkább mint hazafiak. Nem kell tehát a tárgyat addig halasztani, míg a communal rendszer behozatik, elég hiba, hogy a communál rendszer eddig nem rendeztethetett. Minden ember eltelve a jelen kor aggodalmaival, jötte házba, minden ember azt gondolta, legfölebb a vész elhárításáról fogunk tanácskozni, azonban én jelenleg azon tapasztalást merítem, mi­ként ezen diaetának végét előre látni nem lehet; azon tapasztalást mert­em, hogy nekünk mint nemzet képviselőinek azon bajokról gondoskodni szükséges, mellyek égetőn hatnak e hazára, s ennek folytában kimondom: valamint a községi rendszernek eszközlését e háznak kötelessége átnézni s megrendelni, úgy kötelessége meg­tenni mindazon lépéseket, mellyek szükségesek, hogy az egyház javainak rendezése által a státusreformot behozza. S ennek követ­keztében bátor vagyok jelenteni, hogy holnap azon statusjavakra néz­ve, mellyek jelenleg egyházi kézben vanunk, indítványomat csak azért fogom önök elébe terjeszteni, mert látom, hogy ez olly kér­dés, melylyel csak elősegítjük, nem pedig hátráltatjuk a nevelés ügyét. Én­ abban látom a legfőbb nehézséget, hogy ezen törvény­­javaslat megtámadja az 1848. 20. t. sz. elvét, s azon elvet mintegy elsimítva,egyenesen törvénykivüli állásba teszi,s épen ebből indulva ki, látom ezen indítványban azon magot, melly magból kell lenni a fának, látom azon fát, melly termi ezen túl a gyümölcsöt. De bár meghajolok azon magas tekintélyek előtt, mellyek jelenleg Magyar­­országban a nevelés ügyét kezelik, mégis kijelentem, hogy aggo­dalmam van, hogy a törvény szellemében kielégítő törvényjavasla­tot nem kaptam, mert ha ben volna mindazon kívánság, mi a tör­vényben van, s minister úr keblében is lángol, akkor a házzal ta­lálkozott volna. S minthogy ezek nincsenek benne, kérem a házat, bízza meg a minister urat, hogy az itt kifejtett elvek nyomán az 1848: 20. t. cz.-hez alkalmazott kimerítő törvényjavaslatot ké­szítsen. Tanárky Gedeon. A törvényczikket tárgyaltatni kí­vánja, mert ha czélszerűnek látta oktatási miniszer úr előterjeszteni, akkor bizonyosan életbe is tudja léptetni. A statistica szerint ha­zánkban 14 780 város és helység van s a mostani elemi oktatók száma 9,333, s ha feltesszük, hogy minden helységben van egy oktató, még akkor is 5,470 helység marad tanító nélkül, és ha csak ezen számot akarjuk is pótolni, vagy a nevelés ügyét oda vinni, hol az a velünk hason népességű Poroszországban áll, hol 22 ezer elemi oktató működik, akkor még 13 ezer elemi oktatóról kell gon­doskodni.­­ A kényszerített iskoláztatást pártolja, valamint a köz­ségi rendszert is, de úgy, hogy a község maga bírjon a választási és elbocsátási joggal, minek azonban mindig az illető minister jó­váhagyásával kell történnie. Pártolja a communal adót is. Azt hogy a külön hitfelekezetek iskolát ámíthassanak, permissive meg akarja engedni; de azt nem merné kimondatni, hogy a hilfe­lekezelt isko­lák országos segély útján létesüljenek; országos pénztárból csak közös iskolákat lehet felállítani. Kazinczy Gábor: Tisztelt ház ! Ha azon gondolat-fo­­nakt, melly néme­ly tanácskozások részletein végig húzódott, figye­lemmel kisérem, nem tartozom bár azok közé, kik jobbra s balra emlegetik a régi és új politicát, de úgy tetszik nekem, mintha visz­­szabüvöltetném a régi politica terére, és mintha a népnevelés esz­méje a magyar törvényhozás bolygó zsidója ismét feltámadna, kö­zöttünk járva és meggyilkoltatva az ünnepélyes m­aradjon­ok által. Tisztelt barátom Madarász László beszéde kezdetén megmutatta: ha valaki összeszedi Hám Jánost és Lonovicsot, a zirczi apátságot és Kurszmnicsot, és ezeket összemetélgeti, potpourrit csinálhat ma­gának, mint Machbet boszorkányai, ezekből azután szép rémképe­ket állíthat elő, mellyektől eliszonyodik az ember mindaddig, m­ig megfogdossa őket. Ő alapul vette ezen dolgokat azért,hogy kimond­ja azt, miszerint a nevelést minister úr javaslatában megtagadvák azon szent elvek, mellyek 1848: 20. t. ez.­által kimondattak, el­mondotta, hogy a javaslat elfogadása nemcsak retrograd visszame­netel volna, hanem roszabb lenne a mostani állapotnál. Megvallom, figyelemmel kísértem becses barátomnak okoskodását, mert azon volubilis elmének ide s lova szökdelését, lehetlen legbensőbb érdekkel nem követni, de annyit kell mondanom, hogy nem mindig lőtte meg a czélt, mellyel kinézett. Először azt mondotta, hogy a községi adónak behozatala által azon elv szárultatik meg, vagy nem fogadtatik el, mellyet a törvényhozás kimondott, miszerint a köz­nevelés költségei az álladalom által viseltessenek. Azt hiszem, hogy a törvényhozás történetére kell visszamenni, ha sikerest aka­runk, ha akarjuk hogy azon hibákat ne ismételjük, mellyeken má­sok a maguk kárával végig mentek. 1791-ben a convent szép poétái elragadtatásában kimondotta, hogy a népnevelést a nemzet szárnyai alá kell botsátani, tehát a költségeket mindenkinek egy­­iránt viselni, és a felügyeletet a status kezébe adni; kiemelte a nép­tanítóknak m­iserabilis helyzetét, megjavította azoknak fizetését és 1200 frankra emelte. Ennek eredménye az lett, hogy az állomány olly végtelen terheket mondott ki magára, mellyeket m­eg nem bírt, s mellyek a törvényt, kimondásának első perezében megölték s a helyett hogy a községi felügyelés által életbe léptetendő sikert va­lósággal életbe léptette volna, három év múlva ellenkező irányú törvény hozatott azon törvényhozás által,miután belátták a lelkesedett törvényhozóit, hogy részint nincs módjában a státusnak azon rop­pant terheket elviselni, részint hogy az ekképen életbe léptetett is­kolák üresen maradtak. Mi illeti a másik ellenvetést a községi adó­zás tárgyában, nem igénylem magamnak hogy a tárgyhoz érjek, de mennyire a combinatiók és a küföldi állapotokkal való megis­merkedés feljogosítanak, azt kell mondanom, hogy a cullus-minis­ter úr azon középutat találta­, mellynek életbeléptetése sehű­séges ; mert akár az mondassék ki, hogy a költséget vigye a sta­tus, ennek ellenkezője az, hogy hagyattassék meg az oktatás sza­badsága mindenkinek, e közben a párvonalt a községi adó fedezze, melly szerint mindenki rokonszenvet érez saját gyermekeinek mi­képi neveltetése iránt, mellyel a közvetlen befolyás egyedül felté­telezhet. Azt hiszem vannak ezen javaslatban ollyan részletek, a­mely­­lyek iránt nem fogok pártolólag nyilatkozni, de a­mellye­­ket, azt hiszem, kimond mi a politicai óvatosság miatt úgy kellett, mert nem tartom­­szerencsésnek Magyarország jelen körülményei között azon politicát, mellyel Madarász László ajánlott, hogy t. i. politicában az ember se jobbra se balra ne nézzen, és ne mérlegel­je a körülményeket, hanem mondja ki meggyőződését, és h­a fejet nem hajtanak neki, azt mondja alázatos szolgája. Illyés mivel szép politikai je­lemet tanulí­tat az ember, de ki a közéletet vezérelni akarja, ha mindig oda akar kimenni, hogy neki hajtsanak fejet a körülmények, nem p­dig ő hajtson fejet né­melly körülmények közt, azt hiszem, ezen politikus ember nem sokra fogna menni.­­ Mi a tárgyat illeti: megvallom, némelly tekintetben pirultam, midőn az mondatott, hogy elhalasztassék ezen javaslat; mert a­ki azt mondja, hogy a javaslatot az első §-tól kezdve az utolsóig nem pártolom, m­ás térre akarom állítani az egészet, ezt értem­; ki azt mondja, a népnevelés 2-dik Fridrik eszméje szerint felesit­essék, ki kiszol­gált altisztek pensionális intézetének tekintette azt, ezt szintén ér­tem, hanem kik olly sok szépet mondottak mindig, hogy Magyaror­szág közvéleményének képviselői, kik annyiszor ismételték, hogy képviselői vasárnapi ruhánkban másképen fogunk kinézni mint a régi táblabírák, ha ezek azt fognák mondani: ne bántsuk meg ezen törvényt, mert a körülmények meg n­em érlelték , mert a haza ve­szélyben van , ezt is érteném ; de a den állat menne azon térre, mellyen minden ügyet meg l­hét buktatni, m­el­yben sem ildomos­­ságot nem látok, sem czélszerüséget, sem pedig nép iránti atyás­­kodást, az illye­n politicát nem értem. A h­z kimondotta, hogy a haza veszélyben van, s némelly áldozatokat meg is ajánlott. Két­­sze­r."S kötelesség érezni azt, hogy a haza nemcsak anyagi ve­szélyben van,hanem szelemi vesz­lyben is, és egy törvényh­zás­nak első kötelessége, ha átalános felvilágosodásra állíta­ni a sza­badságot, a népnek egyszersmind kezébe adni az eszközöket arra, hogy a szabadság ne legyen fáklya, mellyel gyújtson, hanem mely­­ly**1 a népnek lépéseit vezérelje. A nemzetgyűlés eltérne az irány­tól, mellyel követnie kell, hűtelen lenne elveihez, mel­yeket proca­­mált akkor is, mikor nem kérdezték, ha azt mondaná, hogy a nép érdekében van valami, mi­elsőbb tekintetet érdemel mint a neve­lés ügye. Azt hitem­, hogy a hír ezen elveknek nyomán tartozik a részletekbe bebocsákozni; a többség ítélje el, hogy a részletek ide vagy oda soroztassanak, így vagy úgy tárgyaltassanak, de azon elvet követni nem tdh­­t, mit Madarász mondott, hogy — miután már annyit beszéltünk a dologról — a javaslat újonan készítésére szó­lítsuk fel a cullus-minister urat, s méég ne is akarjuk kimondani az elveket, mellyek szerint indulhat, mert csak azokat tu­hat consta­­tirozni, mellyeket papirosra lehet tenni, s csak illyen elvek után lenne képes a cik­us­ minisztr úr törvényjavaslatot csinálni; külön­ben hatalmat adnánk neki, a javaslatokat egészen kényeszerint ké­szíteni, a­mi nem kívánatos. Én azt hiszem hogy az illyen eljárás­sal raboljuk az időt, s az illyen átalános tárgyalást valóságos idő­­lopásnak tartom s a sok hosszú beszédek után ott vagyunk, a mit egy szavazással el l­betett volna végezni. Én thát oda szavazok, hogy ezen törvényjavaslat mindenesetre tárgyaltassék. (szavaz­zunk.) Szász Károly. Három pontra szorítja észrevételeit; első e tárgy fel- vagy nem vétele; 2-dik a vallás; 3-dik a nemzetiség. Föll kell venni, mert szabadságot adván a népnek, képessé kell tenni annak élvezetére, hogy e nagy becsű fegyvert valódi czéljára használhassa. — Vallás tekintetéből a különvallású iskolák felállítá­sát megengedni, nem csak nem tartja helytelennek, sőt inkább az emberi természet ismeretére alapítottnak és helyesnek.­­ A nem­zetiséget illetőleg, a az eredeti javaslat azon intézkedését, hogy az oktatási nyelv a lakosok többsége szerint határozassák meg, nem tartja megadhatónak, mert jön elő eset például Erdélyben,hogy egy faluban van 60 oláh és 59 magyar iskolás gyermek; már hogy az 59 magyar, azért, mert egygyel kevesebb, oláhul tanuljon, azt nem látja igazságosnak és czélszerűn­b, itt hát módosítást kell tenni. Szacsvay Azt hiszi nem kell okokkal mutogatni, hogy a nevelés olly sürgetős és halaszthatatlan dolog, miszerint annak életbe léptetésére minden perczet meg kell nyerni,­­ azért e tör­­vényc­ikk tárgyalását pártolja. Ezután szakaszonként tárgyalás végett olvastatott a törvény­javaslat, mit hely­szűke miatt egészen akkor közlendünk, ha a ház által elfogadtak­k, most csak azokat közölvén, mellyek hosszabb vitára adtak alkalmat. Az 1. 2 § a központi választmány csekély módosításával el­fogadtatott. A 3. §. Szülőknek vagy gyámoknak szabadságukban áll gyer­mekeiket háznál, vagy magánintézetekben neveltetni, s illy esetben arra, hogy gyermekeiket a nyilvános elemi iskolákba küldjék, nem kényszereltetnek. Azonban a háznál, vagy magánintézetekben nevelt gyermekek minden évben a nyilvános iskola elöljárói előtt fognak megvizsgáltatni. Vermes a magánintézeteket a status felügyel­ése alá akarja helyezni, és tanítókul olly egyéneket akar használtatni, kik képez­­dékb­ől kerültek ki.­ Madarász László szerint ki kellene mondani a háznak, hogy olly egyének, kik a haza által be nem fo­gadott szerzetekből vannak, magán­tanítók nem lehetnek , külön­ben a legtágabb kapu nyih­alik a jezsuitáknak, hogy magukat be­fészkelhessék. Kazinczy kör. módosítást akarja: „Ha valaki magán­tanintézetet kíván felállítani, azt az illető miniszer engedelme mel­lett teheti, és a kormány rendelkezni fog, hogy illy intézetek az álladalom szoros felügyelése alatt álljanak. Irinyi csodálkozik, hogy e törvényjavaslatban nincs szó arról, hogy a nevelő intézetekben lehessenek e a papok oktatók, s hogy a magánintézetek mikép állíttassanak fel ? Nem tartja feles­legesek ezen törvényczikkbe betenni, hogy ezen intézetekben olly szerzetek tagjai, mellyek törvény által kivéve nincsenek, tanítók ne lehessenek ; annyival inkább nem tartja feleslegesnek, mert ezen pont Francziaországban nagy szerepet játszott a közoktatás körül, mert épen ezen pont miatt jöttek be a jezsuiták Francziaországba a nélkül, hogy megengedtetek­ volna, hogy mint collegium bejö­hessenek. P­a­­­ó­c­z­y szerint a jezsuiták ellen minden esetre óvást kell tenni, különben a jezsuitái rendtől, melly mentális reservatán, sci­­entificus, prob­lematicus alapon, ravaszságon és fonákságokon alapul, soha sem fogunk mentek lenni, mert azt fogják mondani: ,,quod sex non prohibet permittit“ és teli leszünk jezsuitákkal. A 3-ik ponthoz ezt kívánná tétetni: végre az 1773-dik év óta az or­szágban és kapcsolt részekben tettleg eltörlött szerzetesek magán­­tanítók nem lehetnek.“ Madarász László még azt kívánná hozzá tétetni „sem köz.“ Kazinczy Gábor a jezsuitákat nem a zubbonyban ret­tegi, hanem az atillákban s királyi palástokban, s az oktatást nem csak a zubbonyban lehet elmérgezni, hanem az inditatiókban is. Mellőzve a hosszú vita többi részleteit, a többség szavazás útján a Kazinczy, Palóczy és Madarász László módosí­tsát egybe­fogva elfogadá,­a mint következik : „a magán-tanintézetek az álla­dalom felügyelése alá helyeztetnek, nyíltan megjegyezi elvén, hogy az 1773-as törvény által az országban és kapcsolt részekben tettleg eltörölt szerzetesek sem köz-, sem magán­tanulók m­a lehetnek.“ A 4. §., melly arról szól, hogy a szülők gyermekeiket tartoz­nak iskolába járatni, s ha azt tenni elmulasztanák, pénzbeli, vagy fogsági büntetéssel bűntetteinek, változatlan maradt. Némellyek kívánnak ugyan a §-hoz módosítást tenni, de az elnöknek írásban csak egy nyujtatván be, az ellen a többség a szerkezetet m­egjartá. Ezzel az ülés 2 órakor eloszlott. Aug. 5. 25-ik ülés a képviselőknél. Tárgy: a ne­velésügyi törvényjavaslat. A jegyzőkönyv hitelesítése után több megbízó levél s magán folyamodás mutattatott be, mellyek az illető választmányokhoz utasíttattak. — Az elnök jelenté, hogy a hadügy­­minister benyujtá átalános tervezetét az ujonc­ozás dolgában s az kinyom­alik. — a kérvényi választmány szorgalmasabb munkálódásra utasítt­azik; az osztályok kedden utant fognak rendeztetni. Baloghy Kornél ismléti megválasztatását, mivel a választási hely megváltoztatott, s igy több választó a választásból kirekeszte­tett , a bizottmány érvénytelennek véleményező, mit a ház egyhan­gúlag jóváhagyott. — Horváth Dániel választatása ellen folyamodás adatván be, vizsgálatot rendelt a ház. Madarász László a hűbéri viszonyok dolgában Nyáry indítványához pótlék-törvény­javaslatot, a kir. kisebb haszonvételek dolgában pedig önálló törvényjavaslatot nyújtott be; az utóbbi ki fog nyomatni.Az elnök kijelenti,hogy mint pótlék,és így módosítás, nem fog kinyomatni és tárgyaltatni, hanem csak a törvényjavaslat tárgyalásakor kerülend szőnyegre. Nyáry mondá, hogy mivel e dologban az igazságügyi miniszer is ad be tön­ény­javaslatot, ha magáéban csak a legsürgetősebbekre szorítkozott. Madarász László állítá, hogy az ő javaslata csak pótlék, nem pedig módo­sítás , mert olly dolog is van benne, mi a Nyáryéban nincs, p. o. a halászat és a vadászat. Szacsvay: A népképviselő azon politicát kövesse, melly a nép érdekét előmozdítja ; a politic­«, az igaz az exigeniiák tudo­mánya , de nem politica az, melly, ha a gyom kiirtása van kérdés­ben, magát a rémképektől elhagyja rettentetni, mert különben ezért soha sem­ lehet érni. Az előbbi kormány po­­licája szertelenül terhelte a népet, most gondoskodni kell annak megkönnyítéséről. E végett három indítványt terj­szt a ház elibe, u. m. 1.) az egyházi szemé­lyekről és javakról. 2 ) A szerzetesekről és javaikról. 3.) A hús- és bormérés felszabadításáról. Kossuth. Nem akarom, hogy az, mit kinyilatkoztatni fo­gok, in specie egy vagy más benyújtott indítványra vonatkozónak vétessék, hanem minthogy az indítványok annyira szaporodnak, te­kintetbe véve a hazának jelen körülményeit, ezen alkalmat sem akartam elmulasztani annak kijelentésére, miként igen sok dolog van, minek elintézésére vagy az észnek belátása, vagy a szívnek ösztöne az embert felhívja. De vannak körülmények, midőn egy perezben az örökkévalóságot n­­ lehet összesíteni, s én nem tar­tanék most egy-egy dolgot a haza állapotjára nézve kártékonyabb­nak, mint ha azon szempontból indulnánk ki, hogy mindennek, a mi orvoslatot kíván, ezen gyűlés alatti orvoslásáról akarnánk tanács­kozni. (Helyes.) Én részemről kijelentem, ha ezen indítványok elő fognak kerülni, valljon tárgyalás végett az osztályokhoz utasíttas­­sanak-e, vagy ne a véleményemet nem ahhoz fogom mérni, hogy a tárgy belsőleg jó-e, vagy mi, hanem ahhoz fogom mérni, valljon a jelen körülményekbe épen most okvéletien szükséges-e, vagy jó-e belé­ereszkedni, vagy nem? A­mennyire az indítványok sorát tudom, nem azért, mintha a dologba egyet nem­ értenék, hanem mert azokat nem ezen időkre valóknak tartom, soknak felvétele ellen fogok szavazni. Pap János azon indítványt teszi, miszerint a státus előle­­ges és teljes kárpótlás nélkül semmit sem sajátíthasson ki. — Ko­s- 148

Next