Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)
1848-09-27 / 76. szám
szén kell kezdeni a sánczásást, magam is fogok ásni; várjuk miniszerelnök úr rendeletét, hogy midőn a napnak bizonyos óráiban itt nem tanácskozunk, hol viseljük a fegyvert, én, mint a többiek viselni fogom, ez nem magam lelkesedése lesz, örömömre szolgál épen e perezben, egy hazámfiától egy, csak még kezdetben levő aláírási ivet kezemhez venni, mellyből látom, hogy tudományosan miveit, és hazafiulag elhatározott egyének kezdik meg az aláírást arra, hogy kérik magukat a tüzérségi gyakorlatba beoktattatni, olly tudományosan képezettek, kiknél az oktatás kevesebb idő alatt sikerül, hogy a főváros védelmében mint tüzérek tehessenek szolgálatot. Gondolom, hogy minister úr szívesen megteszi azon rendelkezéseket, hogy meg legyen felelve kívánságaiknak , midőn nem kívánnak egyebet mint tanítást, és a ministérium rendelkezik , hogy hol és miként alkalmaztassanak. Tehát védeni fogjuk a fővárost ha kell, ha úgy kerül a sor, fogunk állítani barikádokat most az ellenség ellen, amikor kell az önkény ellen és nőink kezében nem fog hiányzani a forró víz és olaj. (éljen) Én tehát azt mondom, jöjjön az a dominus Jellacsich erre felel (rendkívüli nagy hatás , harsány éljenzés.) Elnök: Batthyány Lajos nyilatkozatát a ház határozatul vévén megvárja a ministerelnöktől, hogy a holnapi ülésben terjessze a ház elébe a ministerek névjegyzékét. Ezzel az ülés esti 8 órakor eloszlott. Sept. 17. 55-dik ülés a képviselőknél. Kezdete 10 órakor. A jegyzőkönyv hitelesíttetett; aztán Komárom városa levele olvastatván, mellyben kéretik a képviselőhöz, hogy Komárom vára mind ez ideig az áruló Mercz kezében lévén, intézkedjék úgy, hogy e nagy fontosságú vár biztos kezekben legyen. Megemlíttetik a levélben , hogy Mercz a Pestről Bécsbe küldött Vilmos külföldi ezredet a gőzhajóból kiszállította s magánál tartja, s tagadja hogy a ministeriumnak becsületszavára ígért volna engedelmességet. Batthyány Lajos: Ezen felterjesztés folytán mindjárt megkértem ő fenségét, a nádort, hogy bocsásson ki parancsot, mellyel feleletre vonattassék Mercz altábornagy úr azért, hogy ellenszegülni mert ő fensége azon parancsának, miszerint minden külföldi katonaság az országból kiindítandó. E tekintetben öszhangzólag ment mind ő fenségétől, mind tőlem a Commandirozóhoz parancs. Egyébiránt Komárom városa közönségének aggodalmában nem osztozom, mert jelenleg más őrsereg ott nincs, mint önkénytesek, meg a Thurszky ezred zászlóalja is ott van. A Vilmos katonaság a redoutépületben szállásoltatott a Duna partján, de már onnan is kiindítatott. Minthogy a ház azt kívánta, hogy ma adjam tudtára a háznak azon neveket, mellyeket ő felsége elébe akarok terjeszteni, mint a ministérium tagjait, azokat azonnal fel fogom olvasni, azon megjegyzéssel, miszerint közöttök a tárczák még felosztva nincsenek , s azon urak összejővén , e részben egymás között fogják a dolgot elintézni, kik között vannak ollyanok is, kikkel még személyesen nem értekezhettem, mert távol vannak, s igy azon esetre , ha el nem fogadják a tárczát, a dolog változást szenvedend; azonban mégis azon reményben, hogy a haza jelen perczeiben nem fogják megtagadni a közre munkálást, mindnyáját ő felsége elébe fogom felterjeszteni, kik név szerint ezek: Ghyczy Kálmán, Szentkirályi Mór, gróf Erdödy Sándor, báró Vay Miklós, 1. Kemény Dénes, b. Eötvös József, és Mészáros Lázár. Madarász László kérdi a ministerelnököt, miért van hét és nem nyolcz minister előterjesztve. Batthyány Lajos. Maga nem szándékozván tárczát vállalni, 8-at fog felterjeszteni, de még most a személy iránt nincs tisztában. Madarász László: Komárom várára visszatérve kijelenti, hogy eljö az idő, mellyben a haza az árulókkal számot vetend. Mercz nem tagadja hogy engedelmességet ígért a ministeriumnak, csak azt, hogy becsület szavára ígérte volna; de miként lehet az, hogy a várparancsnokság olly emberre bizatik, ki a magyar alkotmányra az esküt le nem tette. Mercz becsület szavára fogadta Majthényi előtt, hogy az ő tudta nélkül semmiféle rendelkezést nem tesz, s mégis annak tudta nélkül fogadta be azon sereget, melly fölfelé ment a Dunán. Ez hazaárulás. Világos törvény van rá, hogy magyar várba idegen sereget bebocsátani nem szabad. Mercz ezt tette, azért mint hazaárulót kívánja hadiszék elébe állíttatni. Batthyány Lajos. Mercz azzal menti magát, hogy midőn a Turszky ezred zászlóalja Komáromba jött, a legénység azon hírrel rukkolt be, hogy a pestiek által meg vannak bizva a tisztek megölésével; ennélfogva szükségesnek tartotta az említett zászlóaljat a tisztek védelmére bevinni a várba. G1óze r. Teleky Ádámot hadi törvényszék elébe kívánja állítatni és javait elkoboztatni.— Továbbá, minthogy a bujtogatások napirenden vannak, kívánná, hogy a vidékekre biztosok küldetnének ki a ház kebeléből a nép felvilágosítására. Kubinyi Ferencz. A katonakiállítás elősegítésére 12 tagból álló választmány kinevezését indítványozza, melly választmány nemcsak követekből, hanem a nép bizodalmát bíró egyénekből álljon. Szentiványi. A Drávánál a Vasa-ezred közvitézei a legjobb érzelműek lévén, nehogy külbefolyás ezen érzelmet lerontsa, kiván oda egy 4-dik biztost küldeni, ki ezen vitézek nyelvét, kik többnyire Sáros, Szepes, Abauj megyéből valók, jól érti. Luzsinszky mint katonaviselt ember biztosát kiküldetik. Nyáry jelenti hogy a megyékre 158,810, a kfr.városokra pedig 10,741 katona esik. Jegyző olvassa az úrbéri kármentesítésről szóló törvényjavaslatot. Az 1. § marad. — A 2. § a) pontjára. Szabadhegyi kívánja, hogy a státus a földesúr, nem pedig a hitelezők kezébe adja a pénzt. Karika kívánja, hogy azon községek adósságát is, melylyek már megváltották magukat, de még a váltsági summa nagyobb részével tartoznak, a status vegye magára. Nyáry. A megváltott községek olly tekintetbe jönnek mint a földesurak, s a váltsági ár nekik adatik át. Tanár ki kívánja, hogy a magokat megváltott községek vagy jobbágyok, az általuk megváltott urbériség bocsárát kapják s ennek fejében 500-es consolidált status-kötelezvényekkel kármentesítessenek. Ez csak néhány 100 ezer fába fog kerülni a statusnak, de ezáltal néhány 100 ezer jószellemű embert fogunk nyerni, kik ez időben nem lesznek rész tényezők. Halász kívánja kimondatni, hogy a kárpótlás azon somma erejéig terjedjen, mellybe a megváltás került. Ha ez el kéri a házat, hogy a megváltott zsellérek javára is rendelkezzék, mert ezek közöl sokan a megváltás által csaknem minden vagyonukat elveszték. Nyáry a zsellérekre is azon szabály alkalmazandó melly a többiekre. Többen azt kívánják kimondatni a törvényben, hogy csak az részesül a kárpótlás jótéteményében, ki magát 1836 óta váltotta meg. Hunfalvy kívánja kimondatni, hogy az 1836 év előtt is akként megváltott községek, mellyek nem örök tulajdonosságot vettek, hanem csak bizonyos esztendőre váltották meg magukat, szinte ezen categoriába esnek. Nyáry és Bezerédj nem kívánnak bizonyos határidőt p. o. az 1836—ki esztendőt a kármentesítésre nézve szabalni. A 2. § a) pontja megmaradt, a többire nézve azonban végzés nem hozathatott, mert az elnök a zaj s ingerültség miatt kénytelen volt az Ülést 1A1 órakor eloszlatni. FŐVÁROSI ÚJDONSÁGOK. Mint néhány nap előtt említek, Budán egy asszony szándékos gyújtás miatt elfogatván, rögtön törvényszék elébe állíttatott, a vád azonban kellőleg be nem bizonyulván, átadaték a rendes törvényszéknek. Sokáig tagadá a gyújtást s más ürügy alatt akart a padláson lenni. Később azonban bérelt gyujtogatónak vallá magát, mondván, hogy a gyújtásra a felgyújtani kísérleti ház tulajdonosa egy osztályos rokonától béreltetett néhány nap előtt, ki az említett tulajdonossal perben lévén, így akart bosszút állani. Az illy fertelmesen vádolt becsületes polgár azonban már hetek óta távol van Budáról a hazát védő önkénytesekkel. S így ez is hazugság. Mi fog kisülni a további vizsgálatból annak idejében megmondjuk. — Tegnap indult gőzösön lefelé egy derék szabolcsmegyei önkénytes zászlóalj jól fegyverezve és ruházva. Izmos, edzett erőteljes magyar legények és férfiak. Hála nekik és dicsőség, hogy illy távol megyéből olly hamar termeltek itt, a haza védelmére. Ágyúkat is vittek le magokkal. Ugyanekkor indult egy Pest városi nemzetőr század kíséretében más gőzösön nagy számú ács hídszerekkel lefelé, ha szükségeltetnék a két parti közlekedés megnyitására alkalmas helyen hadainknak a Dunán hidat verni. Pestre pedig többek közt a czeglédiek derék lovas százada is megérkezett. — Milly alacson ellenségekkel legyen dolgunk, annak új példáját adhatjuk. Hitelt érdemlő tudósítások szerint, Jellacsich czimborái bérleti s alkalmasint küldött czinkosok által a Buda és Pest közti hajóhíd felgyújtását szándékolák, mi a most olly szükséges közlekedés nehezítése miatt nagy csapás lett volna, a roppant anyagi kárt nem is említve. De a közönség megnyugtatására mondhatjuk, hogy hidunk azóta gondosan őriztetik. Vallyon van-e eszköz eléggé ocsmány, mellyhez ellenségeink ne nyúlnának, míg mi folyvást példátlan, talán már vétkes nemességgel is viseltük magunkat irányokban. — A BUDA, sept. 26. Közgyűlésünk volt. Valahogy összehajhásztak annyi képviselőt, hogy a törvényes minimum tizenegy óra tájban együtt lévén, az ülés megnyílhatott. Az elnök kijelenté, mikép, ha tovább is igy megy, a dolgoknak, — most, midőn pedig a teendő olly sok, s majd mindenik sürgős eljárást igényel — fen kell akadniok. Mi okért rendkívüli intézkedésre hiva föl a gyűlést. A gyűlés pedig egész terjedelmében elfogadd azon javaslatot, melylyett közelebbről e lapokban mi tettünk, melly szerint a tanács mellé egy 12 tagból álló permanens bizottmány neveztetett, felruházva a közgyűlés minden lehetőségével; ennek aztán kötelessége lesz éjjel nappal midőn a szükség kívánja , összeülni, s rögtön intézkedni. A polgármester jelenté, hogy Buda város kapitánya Andorfi Károly beállott katonának, (a képviselők padán egy vékonyka „éljen“ sétál végig) s a Zrínyi csapattal Perczel vezérlete alatt már táborba is szállott. Jegyzőkönyvben meg fog érte dicsértetni. Csak táblabíráskodjatok, most van úgy is elég idő rá. Kapitányi helyettesül F eey tanácsnok neveztetet ki, a toborzás vezérletével pedig, mit eddig szinte Andorfi vitt, Baldsi bizatott meg. A miniszerelnök öt rendbeli, toborzásra vonatkozó utasítása vétetvén tanácskozás alá. Balási mindenek előtt azon véleményét terjeszti elő , mikép egyátalában nem reményli, hogy a Budára rovott 520 újonczot toborzás útján csak ötödrészben is kibírja állítani ; de ha lehetne is , e mód a város üres pénztárára felette terhelő volna, mert a miniszeri rendelet szerint ha minden beállónak 20 poftot adnak, akkor csak előpénzül tízezer négyszáz péfrt kell, s hol van még a ruházat és fölszerelés ? Ez okból kívánná, hogy mindjárt a törvény rendelete vétessék foganatba, s a kívánt mennyiség , az összeirt 19—22 évesekből, sorshúzás útján állítassák ki. Ez indítvány azon módosítással vált határozattá, hogy a toborzás még a jövő vasárnapig folyjon, s az összeirtakra csak azután kerüljön a sor. A toborzási költségek fedözhetése végett, a pénztárnok 1000 pengő kölcsön fölvételére utaltatott. Az iménti határozat kimondása után, jónak látta az elnök bölcs redőkbe vont szemöldökkel megjegyezni, mikép „mostanában ugyancsak“ ollyan időket élünk, mikor nagyon meg kell fontolni mit, és hogyan teszünk , annálfogva részéről óvatosságot ajánl; vigyázzunk — úgymond — nem csinál-e rosz impressiót a népnél, ha olly szigorral járunk el, mint hogy a dolog valóban igényel, ő elnöksége is lassú hangon elismeri. (Talán csak nem úgy akarna itt is eljárni Simplicius úr — miért már egy lap a napokban megrótta — hogy placatokat bocsátana ki, mellyben alázatosan kérné az illetőket, hogy ha terhükre nem volna, méltóztatnának olly kegyesek lenni, a katonaság közé s aztán az ellenség elébe sétálni. Ez, igaz, nagyon finom udvarias modor, de nincs rá szükségünk.) Egyébiránt a helytelen észrevétel ellen tüzesen kikelt egy tanácsnok. Csak tovább is az érdeksimogatási politicát kövessük, mondá, majd úgy szépen benne maradunk abban a sorban, hova ugyancsak ezen után jutottunk. A híres Budának hazafi lelkesedése ismeretes, az előbb kiállított 200 önkénytes közt, budai nem volt több, mint 10, s a szóló által eddigelé verbuváltak közt 1 van (Tehát Budából mindössze 11 kar ment a haza megmentésére. Följegyezzük e tényt a história számára.) Minde mellet reményű, hogy a törvény szigorú végrehajtásánál ellenállásra találni nem fog, s ha fogna, akkor nem is szükség azt végrehajtani, akkor veszszen el Buda, mert nem méltó, hogy éljen, akkor jöjön Jellacsich és csordája, s dúlják porhalommá e várost, és pusztítsák el lakosait , mert egyebet nem érdemelnek. Volt még egy phrasisa a nagy érdemű elnöknek. Valahányszor a katonaállítási törvényről szólt, mindig oda bigyeszte „ámbár még sanctionálva nincs.“ Míg Feley tanácsnok megmondta, hogy ne pöngessük itt olyan nagyon azt a sanctiót, úgy is aligha fog az onnan megérkezni, ahonnan várjuk ; itt a törvény, hozta a nemzet, végrehajtását parancsolja a haza, s ez a legszentebb sancho. Olvastatván a tiszántúli mozgó nemzetőrség parancsnokának egy levele, mellyben a hű Debelácsa helység vitéz ellenlállását, s a vad ráczok általi földutatását rajzolja , s segélyezésre hivja föl a várost: többen mindjárt a gyűlésben megkezdték az adakozást, s a lakosság közt is aláírási ívek fognak köröztetni. — Tegnap éjjel Ó-Budát ismét meggyujtották két helyt. A tűz, midőn e sorokat írom (reggel 9 órakor) még ég. Szathmáry Károly. — Nagy-Körös, sept. 24. Kossuth Lajos megkezdette néplelkesítő szép pályáját, és már is fényes eredménynyel. E hónap 24-ikén délután négy órakor Czeglédre ért, s hat órakor már egy felbomlásnak indult 300 főnyi csataedzett sereget Pestre küldött. Másnap reggel,Katona Miklós őrnagy által, egy pár ezer embert és 150 lovast szándékozott Pestre megindítani. Körösön nagy lelkesedéssel fogadtatott. Innen és Kecskemétről több ezerek fogtak fegyvert buzdító szavára, a haza ellenségei ellen. Hova forduland Kecskemétről, még nem tudjuk, de annyi bizonyos , hogy meg nem állapodik, míg olly roppant fegyverzett néptömeget fel nem állítani, mellynek tekintetére remegni fog Jellachich ,,osztrák császári tábora.“ Isten vezérelje őt ! Meg kell mutatnunk a bécsi camarilla gaz népének, hogy e nemzet nem hagy magával tréfálni s hogy elég erős összetörni mind azt, ki jogaiban és szabadságában bolygatni merészli. Jól történt, hogy a camarilla fölverte álmából az oroszlánt. — — Becskereken, sept. 22-én Egy uj eseménynek hírmondója leszek, mellytől ha egy idő óta pokoli művek hallásához nem szoktunk volna, eliszonyodnék a lélek, s melly bennünk minden hitet az emberiség iránt eléle. Az újpécsi járás egyik szolgabirájának jelentése szerint a vad rácz rablók tegnap megyénk dél-nyugoti határin 7 ágyúval, és körülbelől 2500 fegyveressel áttörvén, a magyar ürményházi, zöldesi és józsefházi községeket felgyújtván, földulván, semmivé tevék; az ottan tanyázó megyei őrök a nagyobb erőnek engedni kénytelenülvén, a Temes folyón innen, Módosig visszavonultak. A ziehidorfi német ajkú, nagygáji és több rácz meg románajku községek megadták magukat a lázadóknak. Halljuk, hogy az elsőben megnevezett községbeli lakók, a hozzájuk menekülni kívánó magyarokat be nem fogadták, hanem elűzték. A lázadók ágyúikkal Zichidorfon tanyáznak, hol az ott állomásozott egy század Schwartzenberg dsidásokkal, kik egy lövést sem tettek rájuk, állítólag fraternizálnak. így tehát a győztes rablók az egész újpécsi járás birtokában, Versecz, Temesvár, és Becskerek között állanak, szabadságukban lévén a három nevezett városok akármellyike ellen pusztítólag indulni. Illy kebelfogyasztó események után már azon kérdések merülnek fel előttünk : mit teend elsőben Vetter őrnagy, és mostani parancsnokunk a veszélyeztetett táj megmentésére ? másodszor, ha igaz az előadás, miért táplálja, és nem űzi ki e szegény elárult hazából ministeriumunk az olly katonaságot, melly megfeledkezve katonai esküjéről, elleneinkkel czimborál ? — Magyar ajkúak! kelljetek fel, fegyverkezzetek ! — jertek sújtani, pusztítni, és kiirtani lázadó közös elleneinket , mert egy sors vár mindnyájunkra, és késedelmezésteknek vége egy nagy, országos temető leend. — Sg. — Balaton-Füred 101. Septemb. 23-ról következő igen érdekes értesítést vettünk. Mai napon véres összeütközésünk van az illyrekkel,Szamárdi és Szántód helységekben (a Balatonnak somogyi részén). Az ezen falvakon tegnap keresztül utazott rabló csordának egy része Siófok alatt táboroz. Ma pedig ismét egy másik jött Szemes felöl. — Hihetőleg a Szamárdi feletti erdőkben elrejtezett magyarok, a Balaton partján elvonuló illyrekre tüzeltek. Kezdődött az ütközet délelőtti 11 órakor s tartott délután 4 óráig. Az ágyúzás sűrűen hallatszik. Távcsövek segedelmével láthatni a Szamáréi alatt harczolókat, kik között nemzetőreink is csatáznak. Látni mint száguldoznak az erdőkben a mieink, az illyrek részéről sok áldozatnak kellett már elesni, mert a miéinkhez nem könnyen férhetnek. Holnap — ha magam is részt nem veszek a csatában — részletesbben írandók. V. J. — Mohács, sept. 24. Ha isten nem szánakozik, Baranya veszve van. Már négy öt nappal ezelőtt, mondám, ha a fő nem mer tenni, mit sem tesz a láb. — Pécs föladta magát! Sept. 21-kén délben érkezett Pécsre a szállást rendelő kapitány, Roth generáltól utasítva. Azonnal közgyűlés tartatott. A polgármester — Aidinger Pál — a miniszeri rendelet értelmében felelt a tisztnek, t. i. hogy Pécs a ráczokat soha sem fogadja el — mint barátokat ! A tiszt este felé vitte vissza a választ. Másnap reggel egy fölszólítást bocsátottam ki, — de hasztalan! A megrettent elöljárók határozatukat megváltoztatták, sürgönynyel tudaták elleneinkkel a barátságos elfogadást. Azalatt a fegyverek egy része minden lőszerrel együtt Mohácsra küldetett, hol a nagyobb erő öszpontosulván, síkon történik a megütközés, ha elég meggondolatlan lenne ellenségünk a mindennel bővelkedő várost elhagyni. Sept. 23 -ig mindig vártuk őket, nem mertek bejöni, míg sürgöny nem biztosít a barátságos fogadásról. Végre mégis 23-kan délután 5 órakor bejött a 3 ezerre számítható csorda nép, jól fegyverezve ugyan, de többnyire rongyosan mezítláb, az éhségtől csak úgy tántorogva, többen sírtak — mert többnyire gyermekek — hogy fegyver alá harczba kellett jőniök ! És illy nyomorúságos, éhségtől tántorgó legyeknek nem mert ellent állni Pécs, hová csak nyolcz óra alatt is 10—15 ezer embert lehetett volna állítani a közel fekvő falvakból; ezeken kívül a városi ezeret felülhaladó jól fegyverzett nemzetőrség is sokat tehetett volna. Voltak többen , kik kövekkel is örömest harczoltak volna ellenök, — de miért történt e gyáva föladás, nem akarom fölfedezni egyedül tiszteletből azon férfiak irányában, kiknek őszinte hazafiságát régi szabadelvűségükből biztosan következtethetem. Mi történik ezután, fogom önt tudósítani. — Dietrich Ignácz. — Sümeg, sept. 19. A felebaráti szeretet egy szép példáját el nem hallgathatom. Siklósról visszajövet 95-en voltunk betegek,s azonkívül több gyógyuló Lamberger Ignácz orvos és Eigner J. ápolása alatt. Nevezett orvos nemcsak orvoslással látott el bennünket, de élelem hiányában valódi keresztyén s izraelita szeretettel gyűjtött számunkra a boglári birtokosoknál, sőt sajátjából is több szűkölködőt ellátott. Sümegen, az utósó állomáson, hol kocsit nem kaphattunk, bírói hatósággal tartotta föl az utazókat, s a betegeket kényteleníttettek pénzért tovább szállítani. Az isten áldja meg Lamberger urat, s mind azokat, kik vigasztalást nyújtottak szenvedéseink óráiban. —Körösi János, nemzetőr. — Paksról tudósíttatunk, hogy hírlapunk 70-ik számában megjelent,s a,,honvédelmi egyesületek“ alakítását javasló czikk meleg részvétre talált. Sept. 23-án tartatott az alakító közgyűlés. A külön felekezetbeli lelkészek, fölfogva haza iránti szent kötelességeket, épületes beszédeket tartottak. Szóval, itt az egyesület megalakult, s elnökül egy r. cath. lelkész választatott. A lelkes társulat addig is, mig működésének tágabb kört nyitand, elhatározd,a nemzeti őrsereget kitelhetőleg rendezni, abból önkénytes mozgó csapatokat alkotni, e mellett pedig minden másod nap tartandó közgyűlésein hírlapi felolvasásokat is tartani. Illy egyesületet alakítani csakugyan ideje is volt már, mert a föld népe már kezdé elfogadni a reactionáriusok ámításait; azon felül az itteni tisztviselők egy részének politikai hitvallomása lett a semmittevés,mi szint olly veszélyes, mint maga a reactio. Tudósítónk néhány adatot közöl ezen tisztviselői tevéketlenségről, áem. hogy az őrseregek kiállításánál némimelly tisztviselők soha meg sem mutatták magukat; s hogy még is történt e részben valamelly intézkedés, az csak az értelmiség lelkes fáradozásainak k köszönhető. Továbbá Tolna megyének némelly járásaiban a toborzás még csak meg sem kezdetett, holott több távolabbi megyék már útnak