Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)
1848-10-19 / 95. szám
KOSSUTH HIHI.VIM V 95. szám. Pesten, csütörtökön, October 19.1848. Megjelenik, hétfőt kivéve , naponként. Mindenféle hirdetmények felvétele négyszer halálozott sorért 3 pgö kr., kettős hasábu sorért pedig nek 6 pgő kr. számíttatik. Előfizetési díj félévre Budapesten házhoz hordással boríték nélkül postán borítékban hatszor küldve 10, kevesebbszer küldve 9 pgeft. 8. Előfizethetni minden postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban: Egyetem-utcza, 90. szám, első emelet, előbb Almási, most a pesti takarékpénztár házában. NÉHÁNY BÍRÁLÓ ÉSZREVÉTEL A BÉCSI POLITICÁRÓL. V. Ég fejünk, dobog szívünk, mert létről vagy nem létről van szó Magyarországon. Fegyvert fog a nemzet, gyűlnek hadaink, siker is kíséri lépteinket, de csak azért, hogy serényebben, bátrabban cselekedjünk, s a világért sem a végett, hogy hála istennek! felkiáltással nyugalomba ereszkedjünk. Tudjátok világosan, hazámfiai, mit akart velünk a bécsi udvari cselédség csinálni. Ki annyit és olly állnokul mert, az előtt nincs semmi szent; annak, minden eszköz jó, jóllehet czélját el nem éri vele, ha boszúját kitöltheti. Eddig a bűnös czimboraság nem birt rajtunk győzedelmeskedni, de azért le nem mondott terveiről,s a hoszúállás is hátra van még. A Gácsországban tanyázott katonaság tisztjei szinte gyüléseztek, azon kérdés felett tanácskozandók, valljon Jellachich mellett vagy ellen legyenek-e ? s azon hadfigyülésekben Jellachich iránt nyilatkozott a rokonszenv: a magyarok ellen a legviszásabb képzetek hozatának napvilágra. Természetesen, mert az osztrák sereg bölcselete szerint, minden országos szabadság merő csupa rendetlenség, mellyet elnyomni (katonai?) becsület dolga. A Közlöny 125. száma bizonyos Hofmann Károly vallomását közli, mellyből tanuljuk, hogy az ujszandeczi kerületi elöljáróság egyenesen meghagyta a magyar népnek elcsábítását, s a lengyel fejmetsző parasztságot ellenünk bíztattatja. S ha Hofmann vallomását nem ismernék is, mégis bátran állítottuk volna, hogy a bécsi camarilla semmi, de semmi eszközt használatlanul nem hagyand. Neki a történetekben nincs jó híre, a népektől nincs tartózkodása, istentől nincs félelme, jövendőre nincs reménye, mint elvetemült gonosz mindenre kész. Ingyen se gondolja pedig senki, hogy Latour kivégeztetésével a camarilla kihalt: nem egyedek, hanem rendszer, dolga forog itt fenn; hol rendszer van, ott jó vagy rosz eszme csillog mint fénypont, melly után sokan törekszenek, s ott egynek vagy néhánynak elléptetésével nem szakad vége mindennek. S nemcsak rendszer, melly meggyőződésen alapúl, hanem ollyan rendszer, melly századok szülte viszonyok által jelenben mintegy parancsoltatik, áll ellenünk: azért e kérdés, mi legyen politikánk ezentúl, legnyomatékosabb s a reá adandó válasz országgyűlésünk bölcseségének mérlege. Hozzá higgadtan, csüggedés és bizakodás valamint kikapó képzelődés nélkül is kell szólni, ha nem akarjuk elfelejteni, hogy kettőn áll a vásár, s hogy a politika az exigeniták tudománya. Egyébiránt kis dolgokban is úgy van, a szántóvető nem a jobban akarása szerint vet inkább búzát mint árpát, hanem, ha esze van, a föld minősége szerint. Tanakodjunk lassan, de cselekedjünk gyorsan! s mielőtt a tanakodáshoz érünk, melly által jövendő politikánkat kifejteni akarjuk, még sokat kell tenni. A megijesztett bécsi camarillának számtalan segédei vannak, mert a rendszer szálai Pétervárban szintúgy tartatnak , mint Konstantinápolyban, Berlinben szintúgy, mint Londonban. Igaz a szentfrigy (heilige Allianz), többször szenvedett már csorbát,de azért az udvarok politikája nem változott meg, s ha az orosz czár kedves rokonát Berlinben máig nem segítette, csak onnan van, mert a népektől tartottak, koránt sem onnan, mintha a népek bármi jogát elismernék. S ha az orosz czár Metternich visszaállítására százezerből álló sereget nem ontott Németországra , ismét csak félelemből, nem a népek iránti tiszteletből nem tette. Azonfölül az angol politica is talán beleszólt volna, s ki tudja, ha Lamartine visszatartóztatja-e szép beszédével nyugtalan francziáit, sok oka volt a be nem avatkozásnak. Sőt ezt is hajlandó vagyok az okok közé számítani: fél az orosz kancsuka-politica, nehogy midőn külföldi járványt, a szabadságot, kiirtani megy, irtó katonáira ugyan a járvány ragadjon. De ha eszükbe jut, mit legalább az Augsburger Allgemeine múlt tavaszán többször beszélt, hogy az orosz sergek tisztei mennyire óhajtják a szent háborút, t. i. az európai szabadság elleni háborút; ha az udvari politikának természetes hajlamát tekintetbe veszszük; ha végre hozzá gondoljuk, hogy orosz seregek nagy számmal gyűjtetnek, úgy kétségen kívülivé lesz az orosz szándék, mellyinek kivitelét csak félelem a történendő bajtól, úgymint a népek haragjától s az angol és franczia beleszólástól akadályozza. . De valljon ugyanezen okok visszatartóztatják az oroszt ellenünkben is? Nem tudom hinni. Reánk nézve az angol és franczia politica közönös; reánk nézve a népektőli tartózkodás kevesbbé jótékony! Mit tud Európa rólunk ? . Annyit, hogy az austriai fejedelmek az európai politikában többet nyomtak, mint a magyarországi királyok, mintsem előbb mint német, azután mint austriai császárok. Olvassátok az újabb történeteket, olvassátok az európai politikának irományait, s Magyarországról ezt, s nem többet, találjátok. A ,,vitéz magyar“ elnevezés is előfordul itt ott, de állami magyar létről, állami magyar jogról sehol egy szó nincsen. — Nem dicsekedhetem angol ismeretségekkel, vagy azzal, hogy az angol országászok meggyőződéseit, nézeteit tudnám, de ha mindent összefoglalok, mit a jelen és múlt elembe ad, azt mondom, Anglia irányunkban nem is közönös, annál kevésbbé bátorító. Minden nép az idegenre nézve még valóságos idegen, s politikája a másik ellenében önző, Anglia pedig kitünőleg önző, de maga iránt bölcs. Anglia nehezen szereti Németországnak egyességét, miután a vámszövetséget sem szívelhette. Anglia tehát az osztrák befolyást Németország rovására kívánja elősegíteni. Mint lehet irányunkban lelkesülve ? Könnyű megmondani. Londonban van Metternich, az austriai császárság testesített szelleme; Londonban azt, mit mi bécsi camarillának nevezünk, osztrák politicának, tehát az austriai birodalom megtartó lelkének nézik. Londonban a magyar államilétet szintúgy tagadják, mint a camarilla tanácsában, mert „az austriai fejedelem mint magyar király hatalmas“, mert Londonban szeretik a hatalmas Austriát. — A franczia politica nem jár ugyan többé Lamartine kegyességén, mindamellett még határozatlan, s s bennünket ő is csak annyiban ismer, hogy vágynak „la has, az austriai népek csordájában.“ — A Frankfurtban székelő Németország gyenge, határozatlan, s hogy János főherczeg birodalmi kormányzó, tehát kormányzója nincsen, vagy ha némi tekintetben van is, az nekünk ellenséges. — Végre a porosz kormány orosz szellemű; a porosz nép nem tudja még, Frankfurt lesz-e Berlinben, vagy ennek kell Frankfurtban lenni — mindenesetre legkisebb gondja is nagyobb, mint az, hogy mit csinálunk és mint vagyunk mi. Különben is, mint már említettem, a német sajtó teljesen ellenségünkké tette a német közvéleményt, minél fogva ránk nézve az udvarok politikája egészen összevág a közvéleménynyel. Lehet, hogy e pillanatban (October 14.) már készül az orosz ránk ütni. A bécsi camarilla, ha ott Bécsben csodálatosan nem fordul a dolog, bizonyosan intést adott már a fejdelmek fejdelmének. Lehet, mondom, hogy ránk üt az orosz még ez őszszel: fog-e Anglia mozdulni ? Bizton állítom, nem! Ő azzal nem nyer, nem is veszt, akár fennmarad Magyarország, akár azt a bécsi politica öt vajdaságra darabolja fel, mert az osztrák fejdelem mégis az marad, ami volt. Tehát Anglia nem fog mozdulni. Mondhatja valaki, de ha orosz befolyás alatt semmivé tétetik Magyarország, az osztrák birodalom előbb utóbb tót birodalommá lesz, s mint ollyan a czárnak jut, ezt pedig Anglia nem nézheti el! De ismétlem, Anglia jelenben nem mozdul a jövőben, mikor már az Austriai ház is belátandja megcsalatását, lehet, hogy fog mozdulni — csakhogy akkor mozdulhat már miattunk. Hasonlóan nem fog Francziaország a beavatkozás ellen nyilatkozni, Németországtól pedig keveset szabad reményleni. Ezen körülmények között, mi az, mit előbb meg kell tennünk, hogy azután leendő politicánkról értekezzünk? Istenem, az író gondolatjai elakadnak, mert minden pillanat hoz újabb hírt; gyakran, mit még távolban lenni gondoltünk, s csak azért sejtettük, mert már minden roszat várunk, az beterjedesik, mig lehetőségéről írunk! — Azt voltam mondandó: seregünk, melly Jellachichot űzi, ne kövesse Austriába, nehogy ott kelepczébe essék ! A bécsi népnek hihetlen sokat köszönünk, azonban népjogi tekintetben, nem tudom, mennyit bízhatunk hozzá ? Austriában a mi viszonyunk felette bonyolódott. A bécsi országgyűlés határozottan kifejezte már hogy az osztrák ministerium emlékiratát helyesli; kifejezi minduntalan, hogy a pragmatica sanctiót szem előtt tartja, már pedig a bécsi országgyűlés értelmében, fájdalom! a pragmatica sanctio mind súlyosabbá válik ránk nézve. A bécsi országgyűlés bennünket elszakadottaknak, meglehet maholnap pártütőknek néz, kik ellen hódító háborút viselni nemcsak jogos, hanem becsületbeli dolog is. Onnan van, hogy a bécsi országgyűlés egyetlen egy határozatkával sem roszalta még a katonai főnökségek viseletét miellenünk, hogy Jellachichban is csak osztrák tábornokot lát stb. Ellenben a nép Jellachichban és a katonai főnökségben helyes tapintattal a népjogok eltapodóit, a régi teljhatalomnak védőit és visszakövetelőit látja. De sem a bécsi községi, sem az országgyűlési bizottmányra nem birt annyi hatást, hogy a magyar seregek meghívását kieszközölte volna. Remegtem seregünk sors felett, s igen helyeselem a honvédi bizottmány rendeletét, hogy hívatlanul ne tolakodjék fel. Azt voltam mondandó: seregünk ne nyomuljon Austriába inkább, ha lehetne, ott nyílt határunkat biztosítván, kis erőt lehető gyorsan másuvá küldjünk, hol veszély szintén fakadni fog.) Azt voltam mondandó: a Kárpátok mentében, bár mennyire is, biztosítsuk a beutakat, nehogy a bejöni akaró ellenség minden akadály nélkül besétáljon. De — ha igaz — mitől a szepesiek már féltek s mi ellen erejökhöz képest intézkednek is , (volna csak erejök mekkora akaratjok van a szepesi németeknek, kivált a XVI városiak és késmárkiaknak !) ha igaz, mit a hir ma elhozott, hogy Galicziából már 14,000 főnyi ellenség beütött, késő immár tanácsom Azt voltam mondandó: tisztítsuk el mindenekelőtt a testünkön levő fekélyt, a rácz és oláh lázadást, nehogy az tovább rontsa erőnket, és mozdulatunkat akadályozza; tegyük el előbb az ellenséges katonatiszteket, nehogy tovább is kenyerünket evén, fondor kódjának s vesztünkre dolgozzanak, s mindezt lehető rövid idő alatt. De nem érünk rá ! Gallicziából sereg ütött be: hát ezzel még tovább fogunk kergetőzni, mint Jellachichchal ? az még az épen maradt vidékeket is akarja bebarangolni ? Fel, Magyarország lakosai, fel mind- s nyáján nyelv- s valláskülönbség nélkül,fel szegény nép, kinek nem engednek időt, hogy az 1848-ks törvények által nyert jótéteményeket élvezhesd, s az uj rendet megkedvelhesd! fel rablóid ellen, kik a császár nevében mint barátjaid pusztítanak ki mindenedből! fel, üssed agyon rablóidat ! S ti, kik a népet vezetitek, használjátok jobban fel a vidékek sajátságait! minden domb legyen nektek váratok, minden hegyszoros legyen ellenségteknek sírja! Bizonyosan, kénytelen lesz megfordulni az ellenség, hogy ki ne ereszszétek, ha már be kellett eresztenetek; szégyen és gyalázat volna, ha neki is sikerülne, mint Jellachichnak, kiszöknie, ha annak vezére is, úgy mint Jellachich, országunkból kiérvén, egész ártatlansággal felelhetné a szándékát kérdező követnek: Katonáimat a császárnak viszem, mást nem akarok! **) S ti székelyek ott Erdélyben, kissé sokáig gyűl haragotok s kissé nagy számmal készültök az oláhokra ütni. Nem volna-e jobb százezer helyett, melly lesz, tízezer, melly van s már elindult? Ne késsetek, az ősz derekán vagyunk, végezzétek teendőiteket a tél beállta előtt!Első és fő dolog, hogy hazánkat valamennyire biztosítsuk, különben nem tőlünk kérdenek szót, hanem parancsolni fognak. Csodák nem történnek többé, nálunk csaknem lehetséges a csoda. Volnának minden népségben igazán emberszerető lelkészek, tanítók, elöljárók, kik a szegény elcsábított rácznak, ki azt hiszi, hogy a magyar nem akarja többé isteni tiszteletét szabadnak hagyni, felnyitnák szemeit a szenvedő horvátnak, kiről nem is tudjuk, mit félt a magyartól, mit a bécsi politicától nem kell féltenie, száraz egyszerűen megmondanák, hogy Jellachich a horvátot és a magyart egyaránt rabigába kívánja hajtani, kik a tévutakra egyelgett erdélyi németet megkérdeznék , valljon Bécs vagy Frankfurt vivta-e ki azon szabadságát, minél *) Megváltoztak a körülmények; a bécsi országgyűlés Jellachichot Austriai ellenségének ismeri el, s a magyar sereggel kezet akar fogni, a közös ellenség kiűzésére. Fontos fejlődés ez az előttünk lefolyó történetekben. **) Ez azon feleletnek veleje, mellyet Jellachich a bécsi országgyűlés követének adott, ki táborába küldetett. A követ Jellachichot osztrák tisztek között találta; békességes, úgymond, a falu , mellyben a sereg van ! Ezen sereg is biztos hír szerint visszahúzódott, ha ugyan benn volt már a magyar földön. MUMUS!? mmamm A KÖZLÖNY UTÁN. A soborsini ellenőrködő mázsamesteri hivatalra Schiltz Antal neveztetett ki. A rózsahegyi sóhivatalnál ellenőrködő márzsamesteri állomásra Egersperg József neveztetett ki. — Báró Kress nevét viselő könnyű lovas ezred részére szilaj lovakat vezetett , r a ez hadnagy jelentése szerint Vecsésről folyó évi sept. 17-én egy sárga fejér 13 éves, heréit katona-ló nyereggel, és pokróczczal, mellyek az Üllő felé vezető úton találtattak, elfutván, és mindeddig elő nem kerülvén, ez a végett tétetik közzé, hogy midőn a kérdéses ló elfogatik, — az illető hatóság azt a legközelebbi katonai parancsnokságnak adassa át. "—Hitelesen értesíttettünk, miként Popovics Vazul munkácsi egyesült görök szertartású püspök úr, egyházi megyéjében, főként az orosz ajkú lakosság között mind buzdító beszédei, mind főpásztori rendeletei által a közcsend és rend fentartásában, dicséretes tevékenységet fejtett ki. Mit is miként egy részt ezennel a közönség tudomására juttatni kedves kötelességünknek ismerünk, úgy követést például többi egyház főnökeink figyelmébe ajánljuk. Pest, October 15. 1848. Az országos honvédelmi bizottmány, Kossuth Lajos, elnök. —Gróf Lázár György honvédi alezredes, az országos honvédelmi bizottmány határozata következtében, honvédi ezredessé és dandárparancsnokká neveztetett. Pesten, oct. 15-kén 1848.*• Kossuth Lajos, elnök. — A 31-dik honvédzászlóaljnak (alakulás helyül Nagyvárad volt kitűzve) törzs és főtisztjei ezennel felszólíttatnak hogy Tasnádra,Középszolnok megyébe siessenek, hol a jelen viszonyok követelése következtében a zászlóalj összecsoportosul, s ott magukat Décsey László országos kormánybiztosnál jelentsék. Ha Nagyváradon a 31-dik zászlóaljtól már úton ezek s talán fő- és altisztek is volnának, azonnal útnak eredve Tasnádra siessenek. Pest, oct. 15-én 1848. — Nádosy Sándor. — A miskolczi tanítóképző intézetnél megürült egyik tanszékre Grimm József, a szegedi tanítóképző intézetnél megürült egyik tanszékre Lubrich Ágoston helyettes tanári minőségben ezennel kineveztetnek. — Csörgő Anna tépetet és pólyát, Hoffmann Ferencz 50 akó bort adott a honvédek számára. — Gombos László osztályfőnöki állomásában meghagyatva számfeletti nádorhuszár-ezredesnek , Baás Konrád 2-ik székely határőri alezredesnek s ministerialis tanácsosnak, Halzl János hadi vezér-ügyvédnek, s Tanárki József és Németh János őrnagyoknak neveztettek. —.A zempléni hölgyek, gr. Török Bálintné és Berger Alojzia tépetet és ruharongyokat adtak a honvédek számára. — Beöthy Ödön biztos jelenti, hogy a székely katonaság , oct. 9-kén a szenttamási szerb rablókkal összeütközvén, a zsákmányot nyert holmik eladásából befolyt 719 pft 3 krt a haza oltárára ajánlották. Pinkovics Dénes kalocsamegyei áldozó pap a honvéd 2-ik zászlóaljhoz rendes katonának soroztatta magát. Miniszerelnöki meghagyás következtében kineveztetett egy bizottság, mellyre a szerencsétlen sorsra jutott debelbácsi község fölsegélésére begyülendő adakozások fölosztása bízatott, e bizottság elnöke Varga Ferencz, tagjai Tichy Károly és Steingaszner Ferencz, mi is a hírlapok utján közzé tétetik. Nyújtsatok segélyt polgártársak e nyomorba taszított lakosságnak, kik áldozatul estek, mert hazájuknak tántoríthatlan hűségű fiai valának. Gyűjtsetek pénzt, életet, a mit tudtok, a küldöttség hazafiai kötelességét pontosan fogja betölteni, s igazságos arányban fölosztandja a szerencsétlenek közt a begyülendő segedelmezést. *) — A Prágában fekvő nádorhuszárainkból egy fél század áthatva a honszeretet forró érzetétől, több helyekeni nagy számú ellenálláson vitézül áttörve, veszteséggel ugyan, de mégis a hőn szeretett övéikhez hónuk megmentésére — magyar hazánkba szerencsésen elérkeztek. Vegyék azért az egész fél század lelkes vitézei a honvédelmi bizottmánynak a haza nevébeni elismerését, s szíves köszönetét. Minek következtében addig is, míg minden vitézeit kellőleg megjutalmazhatná e haza, a honvédelmi bizottmány az említett fél században következő előléptetést tett: Sréter Lajos százados őrnagygyá, s a Pozson megyében alakuló Frangepán-csapat vezérévé ;Dessewffy Dénes alszázadossá, s az átjött század parancsnokává ; Szentpétery Sámuel, és Lázár Sándor őrmesterek pedig hadnagyokká neveztettek ki. Budapest, October 16-án 1848. Az országos honvédelmi bizottmány, Kossuth Lajos elnök. — Midőn az országos honvédelmi bizottmány Irányi Dániel teljhatalmú kormánybiztosnak a gallicziai szélekről fenyegető rabló betörés ellen tett sikeres elrendezéseit, és gondos utóintézkedéseit egészen helyeselné, kedves kötelességének ismeri Irányi Dániel kormánybiztosnak lelkes cselekvősége, eszélyes intézkedései, és mindenben erélyes eljárása felett azon méltánylását kifejezni , mellyel a polgári érdemeket tisztelni, minél komolyabbak a pillanatok, annál szentebb kötelesség. Pest, oct. 17. 1848. az országos honvédelmi bizottmány, Kossuth Lajos, elnök. — A honvédelmi bizottmány részéről ezennel közhírré tétetik, hogy Hodzsa hivatalától elmozdított Verbicza sz. miklósi lelkész, mint bebizonyított bujtogató és néplázító, czinkos társaival Sturral, és Hurbánnal együtt mint honárulók, és a hazára, honpolgá r) Nem ártott volna, a Közlönyben azt is olvashatni, hová küldendők az adakozások ? — Aszerk. ogva protestáns hitvallását úgy tarthatta meg mint széles: Austriában egy népség sem, melyyek pedig nem kevesbbé protestánsok voltak gyszer, mint ő maga? kik az oláhot megintenék, ne le-egyen a vad állatnál is hálátlanabb , s ne berzenkedjék azon kor és rendszer ellen, mellyet legelőször annyi jogokkalhalmozta,mennyiek az erdélyi bér ezeken túl érjszakra, keletre és délre soha, még soha népég birtokában nem voltak; S ha volnának illy emberszeretők, a csoda rögtön megtörténnék, t. i. legbékésebbek volnának azok, kik által a bécsi politica győzni akar, s meglehet, egy időre, fog is. Hunfalvi Pál.