Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)
1848-12-08 / 138. szám
KOSSUTH HÍRLAPJA. 138. szám. Pesten, pénteken december 8.1848. Megjelenik, hétfőt kivéve, naponként. Mindenféle hirdetmények felvétetnek ; négyszer halálozott sorért 3 pgó kr., kettős hasábu sorért pedig 6 pgó kr szémittatik. Előfizetési díj félévre Budapesten házhoz'hordással boríték nélkül 8, postán borítékban hatszor küldve 10, kevesebbszer küldve 9 pgo ft. Előfizethetni minden postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban: Egyetem-utcza, 90. szám, első emelet, előbb Almási-, most a pesti takarékpénztár házában. Lapunkra jövő évi januárius 1-je napjától uj előfizetés nyittatik. Az előfizetési díj : Budapesten házhoz hordva boríték nélkül félévre 8, egész évre 16 ft pengő pénzben. Postán borítékban hatszor küldve . . félévre 10 „ ,, 20 „ „ „ kevesebbszer küldve . . . 9 „ „ 18 Évnegyedre előfizetés nem fogadtatik el. Helyben egyedül a kiadóhivatalban fizethetni elő, vidéken minden postahivatalnál. A könnyen támadható kiadási zavarok és postai késedelmek kikerülése végett a czímeket hibátlanul, tisztán, olvashatólag, valamint általában az előfizetéseket jó korán beküldetni kérjük. 5? 955? PEST, DECEMBER 6. Ki hitte volna, hogy azok a kedves grätzi lapok olly jó barátaink legyenek, miszerint még a strategikus terveket is elárulják számunkra, hogy aztán majd tudjuk mihez tartani magunkat. Tehát egyfelöl Jellachich, Zeisberg és Ottinger, másfelöl Wrbna, Lederer és Coloredo, harmadik oldalról Sarbelloni akar reánk csapni. Köszönjük szépen a gyönyörű terv tudatását ! De itt még nincs egészen fölfedve a titok. Sajnálkozással mondják a nemes szivilek: Jaj nektek jobb lesz előre kétségbe esnetek, s adjátok meg magatokat, mint a jólelkü „Figyelmező“ tanácsolja, mert e hét Napoleon 43 zászlóaljat, 52 escadront, és20 battériát visz ellenetek; ezen felöl Simonich N.-Szombatról , Schlick Kassa, Puchner Károlyvár felöl, Suplikácz és Dahlen hovát és a styriai határokon át rontanak hatátokba; ez a 150,000 katona mindenestől fölfal benneteket; oda vagytok!... Húh! hát csak egy cálvinista kántort sem hagynak meg közölünk , ki legalább elénekelné fölöttünk : „Végső óránk ím eljőre.“ Elefántcsontból való torony, — könyörögj érettünk ! Szent Bonifácius, — irgalmazz nekünk!.. Ha Spielburger volnék, eladnám valamennyi házamat, minden papiros pénzemet beváltanám aranyokra, aztán búcsút vennék Magyarország kapufájától, s hátra sem néznék, míg el nem érném a nagy Washington boldog hazáját. Azonban, hála istennek, Hausherr nem vagyok, a bankjegyek sem igen penészednek nálam, tehát szivem helyén maradt, e rémítő dolgok olvastára is, s Amerika helyett egész hideg vérrel mentem neki egy nagy könyvnek, melly 1846-ban illy czím alatt jött ki a bécsi császári nyomdából: „Tafeln zur Statistik der österreichischen Monarchie. Zusammengestellt von der k. k. Direction der administrativen Statistik.“ És ezen könyv azt mondta nekem, hogy a kedves Grätzer Zeitung, midőn a fönebbickei közté, egy kissé messze találta hajítani a sulykot. Ugyanis, Austria összes hadereje, Magyarországot ide nem értve, 372,000 katona. Ez erő fekszik: alsó és felső Austria, Styria, Karinthia, Tengermellék, Tyrol, Silézia, Gallicia, Cseh- és Olaszország földén. Tegyünk már most egy kis számítást ! Olaszországban van Radeczkyvel mintegy 100,000 (ha nem több), s erre ott nagyon is szükség van, mert az a 4,000,000 olasz átkozattól kiabálhatná már a respublicát, tehát ezek torkát elereszteni nem lehet. Az imént nevezett hivatalos kimutatás szerint, alsó és felső Austriában tanyázik 49 ezer katona. Hitessük el magunkkal, hogy elég lesz ebből 14 ezeret Bécs pórázon tartására, 15 ezeret pedig az egész országba szerte hagyni, tehát 20 ezeret ellenünk fordíthatnak. A nyugtalan Tyrolt 5 ezer őrzi. A lengyelek közt sem a legcsöndesebb idő jár, tehát az ő nyakukon ülő 88 ezerből hozzunk ki 58-at, 30-ra lesz otthon is szükség. A tengerpartot féken tartani kell az a 7 ezer, ami ott van. Morva és Siléziában tanyázik 47 ezer, tegyük fel, hogy ennek felét szinte kivezetik. Steyerban sem a legjobb világ van, hanem azért az ott levő 21 ezerből hozzunk ki 10-et. Csehországban zúg a vihar, úgy szinte hogy miként tudjuk, közelebbről már a a Bécs körüli seregből is szállítottak oda katonát; mindemellett tegyük föl, hogy az itt levő 64 ezerből is jut ránk vagy 20 ezer. Végre, mint tudva van, Mainz és Frankfurtban is vagy 10 ezer őrzi a monarchia érdekeit, s e szám épen fele a Karinthiában és Dalmátiában szállásoló seregnek , másik fele megoszlik e két helyen tartaléknak. És igy azon sereg száma, mellyel ellenünk rendelkezhetnek 132 lehetne; de mivel Olaszországban csak 64 ezer katonája volt Austriának, 36 ezeret még a felebbi összegből kell levonnunk, vagy a ben maradók számából kivennünk, hogy a Radeczkyét 100 ezerre pótoljuk, miszerint 96 ezernyi sereget hozhatnának csak Magyarországra. Csakhogy az itt elősorolt adatok hitelességére nézve meg kell jegyeznünk, mikép, ha ezek is olly valók, mint a Magyarországot illető, akkor e számokból még igen sokat kell devalválnunk. Magyarországról ugyanis az áll az idéztem „hiteles“ statisticai tabellákban, hogy itt 66 ezer katona szokott tanyázni. Nagyon szeretném én azon embert látni, ki be tudná bizonyítani, mikor volt mostanában nálunk 66 ezer katonája a császárnak. Ha átalában minden megyére öt századot veszünk is, pedig többet tudok, hol ennyi nem volt, nem üt többre 25 ezernél. De vegyünk 33 ezeret, még akkor is fele lesz igaz annak, mi e hiteles kimutatásban áll. Egyébiránt mindnyájan tudjuk, miszerint a katonák számát azért állott érdekében nagy jó uraiméknak illy hatalmasan felróni, hogy aztán annak idejében, adó iránti követeléseiket is mindig ahhoz mérték. De ha megengedjük is, hogy a „k. k. Direction“ tolla, csak Magyarország rovatánál csúszott el, s a többiek mind tiszta valóságok , (mi teljes lehetetlen) és ha ide képzeljük azt is, miszerint, lévén olly századaik, mellyek 80—90 emberből állottak, ezeket most újonczozás által mind kipótolják a kellő 150 vagy nem tudom mennyi számra, kérdés, hogy az a 96 ezer jöhet-e egész bátorsággal ellenünk, akkor, mikor Radeczkynek olly melege van Olaszországban, midőn Carlo Alberto hatalmasan készül a harczra, midőn a római nép már kiütötte a szentséges Pius kezéből az olajágat ?... Vagy azt hiszitek , hogy olly könnyedén elrémíthettek bennünket? hogy nincs annyi eszünk, átlátni, mikép ha 150,000 katonával jöhetnétek ellenünk, nem siettetek volna legyőzni még akkor , midőn készületlenebbek voltunk, mint most ? " És ti csodálkoztok, hogy mi győzelmet merünk remélni! Remélünk igenis, sőt hiszünk, mert ti a zsoldért, mi szabadságunkért harczolunk, mellynek vágya összeforrott életünkkel; győzelmet remélünk és hiszünk fölöttetek nyerni, mert tudjuk, hogy zsoldos sereg nem elszántsággal, de parancsra harczol ; s mit veszíttek ti, ha mi győzünk ?.... De kezünkbe a kétségbeesés adott fegyvert, s lelkünket azon tudat teszi elszánttá, hogy ha vesztünk, rabság és gyalázatos erkölcsi halál vár nemzetünkre. Tehát nem egyenlő fegyverekkel küzdünk, ezért hiszszük mi győzelmünket! — Szatmári Károly. A KÖZLÖNY UTÁN. Adakozások. Ludvig országgyűlési jegyző urnál letett 4 ládában, egy eddig nem nevezett nagylelkű ajándékozó 316 darab uj, és 18 darab ócska inget, 317, uj és 4 darab ócska gatyát, 3 darab ócska és 6 uj lepedőt, 2 köteg tépést, egy köteg pólyát, 6 darab szalmazsákot. Gyöngyös tájékáról egy ismeretlen a kórház számára egy zsákban tépetet. Beniczky őrnagy 2 darab pisztolyt. Kézsmárk város példás hölgyei 106 ócska, 132 uj inget, 42 darab ócska és 132 uj lábravalót, 24 darab ócska és 36 darab uj lepedőt, 60 font tépést, 105 font és 211 darab pólyát, 9 darab szalmazsákot, honvédek számára, a 19. zászlóalj részére pedig 210 uj inget és 110 darab gatyát ajándékoztak. — Kovácsis József a haza oltárára 20 p. frt letett. — Vojnits Alajos, Menyhért, Antal és Lajos testvérek az állodalomnak a verbászi tábor részére, Szabadka város közönsége utján tíz darab nehéz gőbölyökrétt ajándékoztak. — Kineveztetnek. Bezerédy alezredes úr mellé segédül hadnagyi ranggal: Chernél Ferencz. Száz János alezredes úr mellé nemzetőrseregi segédül főhadnagyi ranggal : Vékey Zsigmond. Honvéd 1-ső zászlóaljhoz számfeletti hadnagyéi a hadügyministeriumnál alkalmazva: Királyi Pál. Bobory nemzetőrseregi őrnagy ajánlatára hadnagy segédje, főhadnagyul: Szalkay Jakab. A 47ik zászlóaljhoz főhadnagyúl: Tekesy Károly. A 37-dik zászlóaljhoz hadnagyúl: Nagy Alajos. Csanádmegyei nemzetőrseregi segédül és hadnagyúl: Hoffmann József. A zarándi csatában kimutatott vitézségéért főhadnagyúl a zászlóaljban: Burutz István. B. Vay kormánybiztos előterjesztésére századosul a 32-dik honvéd zászlóaljhoz : Bauer J. Az utászkarnál Szottfried őrnagy úr előterjesztésére főhadnagy éi: Molnár Károly. Alhadnagyoknak: Nehéz Károly, Mander Pál, Zay Róbert, Gyulány Miklós, Zelenkay Ferencz. A 2-dik székely ezredbe hadnagyúl: Szabó László. Századosul: gr. Poninszky László. A 12-dik számú lovas-ezred tartalék századához Gyöngyösre főhadnagyúl : Dömötör János. Madarassy Miklós őrnagyhoz segédhadnagyúl: Soós István. A 2-ik honvéd huszárezred-kormány előterjesztésére, hadnagyúl: Szabó Mojzes. — Kineveztetnek a honvédsereghez, hadnagyúl a pesti katonai szállító hivatalhoz: Fürst Lipót. Az 53- ik zászlóaljhoz főhadnagyoi: b. Clauer Antal. Számfeletti hadnagyúl a 6-ik honvéd huszárezrednél Szalbek György. A Bocskai lovascsapathoz hadnagyúl : Salamon József. Görgey tábornok úr felterjesztésére századosúl , a tábori vezérkarhoz: Gaál Boldizsár. Számfeletti főhadnagyéi : Mátyás huszárezrednél és nyargonczúl az erdélyi hadvezér mellé: Scherr-Thoss Arthur. Számfeletti századosúl a zászlóaljban mint nyargoncz az erdélyi hadvezér mellé: gr. Andrássy Aladár, Mészáros Lázár, hadügyminister. Az orsz. honvédelmi bizottmánytól. Meghagyatik minden röpivek, falragaszok és más nyomtatványok szerkesztőinek , hogy az 1848-ik 18-dik törvény 30-dik §-ának 4-ik fejezete szerint, a mint elmeműveik szétküldöztetnek, szétosztatnak, a szerző aláírásával, a helybeli hatóság elnökének is megküldessenek, ellenkező esetben a törvény szavai szerint 200 forintig fognak megbüntettetni. Budapesten, dec. 3-án 1848. Az orsz. honvédelmi bizottmány tagja: Madarász László. — Frideczky Barnabás, Nyitra megyében, Galgócz vidéki nemzetörseregi őrnagy, tisztségéről lemondott. — Simonyi Geiza, Jeszenszky Sándor barsmegyei őrnagy mellé kinevezett segédtiszt, ugyanakkor a honvédsereghez is hadnagyúl kineveztetvén, ez utóbbi tisztséget vállalta el. — Liptay János az 52-ik honv.z. alj kormányzatától saját kérelmére felmentetvén, borsodmegyei nemzetörseregi őrnagyi állásában továbbra is meghagyatik. — Az 1-ső hadmegyei főparancsnokság hivatalos irodáját a Károly laktanyából a Ferencziek terén levő 412. szám alatti Sándorházba áttette. — Bay Antal györmegyei péri kerület országgyűlési képviselője, december 3-kán esti fél 6 órakor epemirigyben meghalálozott. — Az országos képviselőház még 1. évi September havában hozott abbeli határozata nyomán, hogy a szolgálati idejüket már kitöltött altisztek és közkatonák, ha továbbra is hadi szolgálatban maradnak, eddigi zsoldjuknak egyharmadával nagyobb díjt húzzanak, a honv. bizottmány a hadügyministériumnak mai nap meghagyta, hogy a most érintett határozatot az egész magyar hadseregre nézve haladék nélkül foganatba vétesse. Budapesten, dec. 6-kán 1648. Kossuth Lajos, a honv. bizottmány elnöke. — Tudósítás. Az ágyúk öntéséhez megkivántató ón (czin) iránt közlött orsz. honv. bizottm. felszólításra vonatkozólag, ezennel közhírré tétetik, miszerint honpolgároktól a hazának felajánlandó, vagy fontját egy pártjával beváltandó ónmennyiségek a kassai fő harminczadi hivatalnál és következő sóhivataloknál fognak elfogadtatni s sajátlag beváltatni; úgymint Pozsonyban, Szereden, Vág-Ujhelyt, Zsolnán, Rozenbergán, Turdosinban, Késmárkon, Iglón, Bártfán, Soóvárt, Munkácson, Unghvárt, Nagy-Mihályon, Tarkányban, Debreczenben, Nagyváradon, Szathmárt, Tisza-Ujlakon, Marmaros-Szigetben, Aradon, Eszéken, Pécsett, Kanizsán, Körmenden, Dömölkön, Sopronban, Komáromban, Győrött, Verebélyen, Selmeczen, Ipolyságban, Gácson, Hatvanban, Egerben, Miskolczon, Szolnokon, Poroszlón, Tokajban, Szegeden, Földvárt, Veszprémben, Baján. A pénzügyministeriumtól. ORSZÁGGTÓLÉS Dec. 4. 100-dik ülés a képviselőknél (vége.) Továbbá azt mondja, hogy azon engedmények, mellyek a föld— mivel a népnek törvény útján ápril 11-kén adattak meg fognak tartatni. Itt egyenesen kimondja a császár, hogy az 1848-as törvényekből mit akar megtartani. Azt mondja: a népnek adott engedményeket megtartom, tehát az ország azon részének jogait, melly a földmivelő néposztályhoz nem tartozik, s melly jogok nem a népnek adott engedményekből jönek, egyenesen eltörli. Ezeknek folytán mondja, hogy királyi szózatát atyáskodó kegyelemmel bocsátja népeihez, minek következtében meg is érkezett egy iromány, melly a históriában mint egy nevezetes satyra tünteti fel magát; ebben az mondatik: megismeri ő felsége, hogy tetszett a mindenhatónak azon időszakot, melly Magyarország szabadságát biztosította, az ő uralkodásának szakába helyezni. Abban igazságot látok, hogy a királynak kevés hozzájárulásába került Magyarország ezen szabadságait kivívni. Tudhatja mindenki, milly sok fáradságába került a Pozsonyból Bécsbe ment küldöttségnek az 1848-ks törvény aláíratása. Azért nem akarák az aláírást, hogy Magyarországban is a gallicziai eseményeket idézzék elő, mert Gallicziában is leöldöstetvén a műveltebb osztályt, könnyű volt Gallicziától elvenni az alkotmányos jogokat. Azt mondja továbbá Ferdinánd proclamatiojában, hogy leghívebb szolgáinak egyike a nép által meggyilkoltatott. Különös még azt is nekünk tulajdonítja, hogy egy leghívebb szolgáját Bécsben megölték. Ez nevetséges dolog, melly által azt ismeri el, hogy az austriai birodalomban nem ő igazgat többéhanem mások; s a mi minden embernek boszúságát magára vonja, hogy a király nevével nem szégyenlenek alacson játékot űzni, azok, kik egyes embert, úgymint Kossuth Lajost, denunciálják mint minden rosznak okozóját. Nevetséges dolog azt állítani, hogy egy országgyűlés nem szabad akaratból tesz valamit, hanem egyes ember által hagyja magát ámíttatni. Ha valami indignatio van a dologban, azt azok közé számítom , mellyeket az ember méltóság embernek nem bocsáthat meg soha. Leküldetik Windisengrält teljes hatalommal, a magyar pártütés levívására fegyveres erővel. Kimondatik tehát, hogy egész Magyarország hadilábra lesz állítva. Ez olly borzasztó nevetség, mint mikor a magyar király jerusalemi király czímet viselt, s azon tartományról akart rendelkezni. Windischgrätznek ebbeli méltósága ollyan, mint a czímzetes püspököké, kiknek jószága a pogányok kezében van. Windischgrätz ki van küldve teljes hatalommal, de azon földet, mellyen hatalmát gyakorolhassa, előbb el kell foglalnia. — Menjünk tovább a korteskedésre, mit a camarilla megkezdett, mert tagadhatatlan, hogy a valódi táblabirói politicát követi. Ott van a manifestumban a törvénytelen papirospénz kibocsátásának megszüntetése s a polgárok életének kímélése. De kérdem, ki áldozza fel az emberek életét ? Ne küldje ide a király, gyilkoló vezérét, Magyarországban nem vész el egy polgár sem. Azt hiszem uraim, hogy ezen kérdések rövid időn kivívják magukat, s a csehek is meg fognak emlékezni, hogy 3-ik Ferdinánd alatt öszszeszámláltatván Csehországnak lakossága, akkor 732 város helyett találtatott 130 ; 3000000 lakos helyett 780,000; 3470 helység helyett csak 600, mert Ferdinánd atyjának kegyes atyáskodása a többit felemésztette. Ki kímélte tehát itt is az embereket? Hiszem, hogy eljő az idő, mellyben a csehek mindezekről megemlékeznek, s az isten parancsában van, hogy meglátogatja az apáknak álnokságait a fiúkban hetediziglen. — Továbbá mit tesz az,hogy a papírpénz kibocsátása szűnjék meg? ez annyit tesz, hogy Magyarországban egyik ember a másikat öldösse le. Ha élni nem tud az ember, ha nincs kenyere, ha nincs semmi, mi a társas életet fentartsa, megemésztjük egymást. Mert az atyai kegyelem nem küld aranyokat és húszasokat, mellyeket az angol bankba Magyarországból kiloptak, hanem azt mondja: szűnjék meg a kereskedés. Azt mondja továbbá a manifestumban a király, hogy az ő hadseregét fogadjuk el és élelmezzük, azon ellenséges seregeket t. i. mellyekkel minket akar lefejeztetni. Ezt még a hottentoták sem kívánnák; illyesmit csak a chinai császártól lehetne várni. Illyenek által megmutatják, hogy Olmützben egyebet tenni nem tudnak, mint nevetséget űzni a királyi méltósággal. — Ezeket megmondván, azt kívánom,hogy a háznak végzése egyszerű legyen, illyformán: ezen proclamatiók ministeri ellenjegyzéssel ellátva nem lévén, de különben is azokban merő hazugság foglaltatván, amit egy királyról fel sem is tehetünk, miután azon proclamatiók a legnagyobb árulási bűnt foglalják magukban, felhívjuk a magyarok királyát, nyilatkozzék az egész világ előtt, igaz-e, hogy azon proclamatiók az ő tudtával és megegyezésével írattak, mert ha azokat magáéinak ismerné, nem hiszem, hogy Európában találkozzék szabad ember, ki ilyen proclamatióknak