Kossuth Népe, 1945. április-június (1. évfolyam, 1-50. szám)
1945-06-02 / 27. szám
* Bán Antal az új iparügyi miniszter • Széttelepítik a budapestkörnyéki sváb falvak lakosságát Csak az igazoltan magyarbarát svábok maradhatnak eddigi lakóhelyükön • A közömböseket is széttelepítik A kormány egyik legfontosabb feladatának tekinti az ország erkölcsi és anyagi romlásáért oly nagymértékben felelős magyarországi német fasiszták ügyeinek végleges, igazságos és a magyar társadalmat mindenképpen megnyugtató rendezését. A földbirtokrendelet volt az első jogi szabály, amellyel a demokratikus Magyarország megtorolta a német fasiszták hazaáruló és országrontó tevékenységét, amikor kimondotta összes ingatlanaiknak és a hozzátartozó élő és holt felszerelésnek az elkobzását. Ennek a rendeletnek a végrehajtását az ittmaradt hitleristák többhelyütt megpróbálták kijátszani, a kormány és a helyi hatóságok azonban e törekvés ellen a legnagyobb szigorral léptek fel és fognak ezután is fellépni. A belügyminisztériumban már elkészültek azok a rendeletek, amelyek alapján gyakorlatilag is végre lehet majd hajtani a megtorlást. A hazai németség különböző számbavétele és elbírálása már megkezdődött és ez a munka gyorsan le is bonyolódik. Községenkint bizottságok alakulnak, amelyek minden német származású egigén magatartását megvizsgálják és a magatartásnak megfelelően osztályozzák. A megoldás módszerei többek között a széttelepítés, kötelező munkaszolgálat, internálás, népbíróság elé utalás. A belügyi kormányzat azért tartja szükségesnek az egyéni megvizsgálást, mert nem óhajtja a németszármazású, de a magyarsághoz lényegesen hű réteget egy kalap alá vonni azokkal, akik fasiszta magatartást tanúsítottak, hitleristák voltak és akik felelőssé tehetők az ország romlásáért. Azt már megállapították, hogy nem ehet a megtorlás alá vonás feltételéül, mint határt a Volksbund-tagságot felállítani. A svábok ugyanis nagyon óvatosan viselkedtek a Volksbunddal szemben is. Voltak családok, ahol csak egy tagot léptettek a Volksbundba, mint a család képviselőjét, igazságtalan volna tehát pusztán ezzel az egy személlyel szemben fellépni. Különben sem áll rendelkezésre a Volksbund összes tagjainak névsora. Ezt a névjegyzéket ugyanis több helyen az elmenekült volksbundisták magukkal vitték. A legenyhébb megtorlás, mint említettük a széttelepítés. Ebbe minden német származású ember beleesik, aki nem volt ténylegesen magyarbarát és ezt nem tudja kellőképpen igazolni. Tehát széttelepítik azokat is, akik nem voltak volksbundisták, nem léptek be az SS-be ugyan, de közömbösek voltak a magyarság ügyei iránt, és amikor a legnagyobb szükség lett volna rá, akkor passzív viselkedésükkel gyengítették a magyarság frontját. A kormány elhatározott szándéka, — mint illetékes helyről értesülünk —, hogy a budapestkörnyéki és a fővárost szorító gyűrűként körülvevő sváb falvak lakosságát széttelepíti. Ezt a lakosságot valószínűleg az alföldi szikes területeken fogják széjjelszórva letelepíteni. Helyükre előreláthatólag a Tiszántúlról hoznak azután olyan magyar családokat, akiknek már nem jutott ott megfenlelő föld. A kormánynak ez a terve nem tüneti kezelés, hanem számotvetve az ország jelenével és jövőjével, valamint szem előtt tartva a magyarság valódi népi érdekeit, egyszers mindenkorra akarja orvosolni ezt a régen lappangó betegséget. A nagyarányú és még nagyobb jelentőségű kérdés lebonyolítását egy megfelelően összeválogatott új szerv, a Népgondozó Hivatal végzi. Ez az új szerv — mondották illetékes helyen — biztosítja az ügynek igazán hatékony lebonyolítását és olyan egyéni akciók, amelyeket helyenként reakciós közigazgatási elemek veszélyeztetett létük igazolására a maguk régi módszereinek alkalmazásával kezdeményeztek, a jövőben nem lesznek és nem is lehetnek. MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP I. évfolyam 27. szám Főszerkesztő: Felkai Ferenc 1945. június 2. szombat A szellem katonája (e) Az új magyar demokráciának feltétlen szüksége van reá, a szellem katonájára is. Nem nélkülözheti, mert a politikai és a reális élet nagyon sok relációjában rendkívül fontos szerepet tölt be a szellem katonája. Nem idegenítheti el magától, mert ennek káros következményei lehetnek és éppen a demokráciára nézve káros következményei. Semmi szükség arra, hogy tárt karokkal várja, csalogassa és magához édesítse a szellem katonáját. A demokrácia annál kevésbbé cselekedhetik így, mert ezzel a módszerrel éppen az alfa réteget sikerülne hadseregébe olvasztani. Ámde joggal megkívánhatja a szellem katonája, hogy szívesen fogadják, ha önként jelentkezik, ha szeplőtlen a múltja és ha szavaiból kicsendül a lelkesedés, amellyel a demokrácia ügyét akarja szolgálni. " A politikai pártok teljesen egyetlemnen hirdetik, hogy a demokrácia mennyien szívesen várják — ha méltó módon jelentkezik — a szellem katonáját. Tudják, vallják és fennen hirdetik, hogy a demokrácia történelmi palotájának megépítéséhez nem csupán fizikai, hanem szellemi erő is szükséges. Nem elegendő a testi munka, hanem olyan teljesítményekre is sor kerül, amiknek elvégzésére csak pallérozott agy, kiművelt fő és szellemi kezdeményezés képes. Semilyen államforma nem nélkülözhette a szellem emberét, ha tartós és üdvös uralomra készült. Legkevésbbé mondhat le róla a demokrácia, ha valóban eszményi népuralom akar lenni, amely új életformába kívánja önteni a nép és nemzet jólétét. A szellem katonájának viszont, ha munkája óhajt lenni a demokráciának, érzésben és gondolkozásban is követnie kell napjaink parancsszavát. Tudnia kell, hogy a kialakuló új közösségi társadalomban az egyén fékvesztett ambíciói megszűnnek, mert háttérbe kell szorulniuk a kollektivitás nagy érdekei mellett. Tudnia kell, hogy nem ő a fontos, hanem a nép, a maga millióival. Tudnia kell, hogy ebben a most indult szellemi harcban az ő kultúrfegyvereire éppolyan szükség van, mint a munkás szerszámaira és a földműves kaszájára-kapájára ... Éreznie kell, hogy vezetőszerepben is csupán egy lehet a sok között, akinek minden szavát, minden cselekedetét, minden gondolatát és minden érzését a közösség céljai determinálják. Csak így találhat egymásra a szellem katonája és a demokrácia. Vorosilov tábornagy fogadóestje a szövetségeseknek a németeken aratott győzelme alkalmából Vorosilov tábornagy, a Budapesten működő Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnöke, a szövetségeseknek a németeken aratott nagy győzelme alkalmából, a budapesti magyar és külföldi személyiségek tiszteletére csütörtökön este a Britannia-szálló termeiben fogadást adott. Az érkező vendégeket Vorosilov tábornagy és vezérkarának tisztjei, Puskin követ, Grigorijev követségi tanácsos, Csukin és Anyiszimov sajtóelőadó fogadta és üdvözölte. Megjelentek orosz, angol és amerikai részről az Ellenőrző Bizottság vezetői, a különböző missziók tagjai, az ideiglenes magyar nemzetgyűlés elnöke, a kormány valamennyi tagja és államtitkárai, a magyar honvédség vezető tisztjei,a pártvezérek, a magyar demokratikus pártok vezetői, Budapest polgármestere, a Nemzeti Bank elnöke, a magyar politikai, gazdasági, zenei, írói és művészi élet vezetői, a lapok főszerkesztői és még más közéleti kitűnőségek. A vendégek a szálló előcsarnokában gyülekeztek, ahol a bejárattal szemben Sztálin marsallnak, a dicsőséges Vörös Hadsereg nagy vezérének lombkoszorús arcképe függött. Innen átvonultak a fogadóterembe, amelyet a Szovjet Unió és a szövetséges hatalmak színeivel díszítettek. Kisebb csoportok alakultak, amelyek élénk és meghitt beszélgetésbe merültek. A vendégek kitűnő hangulatban, a késő esti órákig maradtak együtt. pengő Ára:3