Kossuth Népe, 1945. április-június (1. évfolyam, 1-50. szám)
1945-04-28 / 1. szám
PAR T O N KI V U L í NAPILAP I. évfolyam 1-3*ám Fr tisjterfecsütör Felfiaí Ferefíc Ift415. áprilisi 28. szomhut Áram_ pengő A Mk Ei:A HOITEX IrtásVÍROS JÁNOS honvédelmi miniszter Harcbainduló honvéd bajtárs, amikor a vasúti kocsi ablakából nézed a rónát, a megtépázott falvakat, a gyenge igával dolgozó verejtékező magyart, csontig lesoványodott jószágot, a fáradt szomorú arcokat, gondolj arra hogy mindaz a sok keserű fájdalom, gond, ami ráfeküdt a magyar életre, az ősi ellenségnek, az ősi átoknak köszönhető: a németnek. Most évszázadokon keresztül, most is kíméletlenül becsapott és az utolsó percig milíden erejével arra törekedett, hogy magával rántson bennünket a megsemmisülésbe. Nézz körül honvéd a sokat szenvedett földön, amelyen őseid oly sokszor mérték össze erejüket a mindig felénk terpeszkedő németekkel — nézz körül és fogadd meg, hogy elégtételt szerzel a nagy magyar családnak, annak az elnémított többségnek, amelyet a német zsolddal jól tartott és a fegyvertelenekkel szemben fegyverrel támogatott bérenchad már-már a végső erkölcsi és anyagi pusztulásba hajszolt. Testvérem vagy, bajtárs, vér a véremből s tudom, szikrázó szemedből látom, az fáj neked, ami nekem, hogy a német imperializmus szélhámos politikáját támogató zsoldosok nászának költségét nekünk kell megfizetni, nekünk, az elnémított, eleinte ravaszsággal, később kíméletlen terrorral leszerelt magyar többségnek. * A számla igen nagy — de tudom, nem annyira az anyagi, mint inkább az erkölcsi része fáj. Az, hogy a német terror igyekezett a mi nevünket is meghurcolni a világ előtt s el akarta hitetni, hogy az, ami történik, a magyar nép döntő többségének akarata. Ez fáj! Ennek a súlyos erkölcsi számlának a kiegyenlítése: a te fegyvered dolga, bástén. * Most fizetnünk kell — fizetünk is azzal, hogy kinyilvánítjuk a világnak a magyar nép őszinte akaratát. Arra fordítjuk fegyverünket, amerre a mi és az egész műveit világ ellensége védi utolsó sáncát. Fizetünk felszabadított, maradék erőnkkel, évszázados bűnökért és azért az alattomos tervért, hogy a germán imperializmus ésijaiért nylljon bele a magyar nemzet is. Ez a harc, most a te harcod — utolsó harcod a némettel, aki utoljára rabolta ki, mint „szövetséges" az országot és utoljára tartotta politikai járó,szalagján az álmagyarokkal a magyarságot. Szabadságharc ez, amelyet Kossuth indított el — és amelyet most nektek kell befejezni. Kossuth nevével induljatok a harcba, amely — eszméihez híven — nemcsak a végső leszámolást jelenti a németekkel, hanem az új világ harcát is a régivel szemben. Ez a harc — amelynek a győzelme nem kétséges — biztosítja az új, minden ízében demokratikus, független Magyarország kialakulását. Ezt a harcot nem idegen érdekekért küzditek végig, hanem a boldogabb, emberibb berendezésű határokért. Hogy pedig ebbe a harcba elindulhattok, hogy részt vehettek az egyesült nemzetek szebb és jobb világért küzdő végső csatáiban, köszönhetjük a diadalmas Vörös Hadseregnek, Sztálin marsallnak, aki nemes gesztussal bizonyította be, hogy a Szovjet Unió, ellentétben a németekkel, nem eltiprója a kis nemzeteknek, hanem megértő barátja. Ezt a nagylelkűséget a magyar nép soha el nem felejti. Meg kell mutatnunk, hogy méltók vagyunk a moszkvai bizalomra és köszönjük, hogy az egyesült hatalmak — Amerika, Anglia — ehhez a bizalomhoz hozzájárultak. Kis nép vagyunk, de meg kell mutatnunk, ha felszabadultan döntünk, akkor fegyvereinket Kossuth népéhez méltóan, dicsőségesen forgatjuk a haladás győzelméért, az imperialista törekvésekkel szemben. Keményen fogunk verekedni, de nem szert, mert, szeretjük a vérontást, a háborút, hanem azért, mert szeretjük a békét. Békére, építő, nyugalmas békére van szükségünk, hogy behozzuk politikai mulasztásainkat, elérjük a haladó világot. Békét óhajtunk szomszédainkkal, de elsősorban meleg, őszinte, szoros barátságot a Szovjet Unióval, amelynek felszabadulásunkat és harcbavetésünket köszönhetjük. Hőn óhajtjuk, hogy Amerika és Anglia bizalmát továbbra is megtartsuk és reméljük, hogy tragédiánkat a jövőben megértően kezelik. * Harcba indulunk , de gyógyulásra vágyunk. Hogy gyógyulhassunk, hogy odaszegődhessünk az emberibb életért harcoló világhoz, még egyszer fegyvert kell ragadnunk. Erre gondolj, bajtárs, amikor útközben szokásodhoz híven, csendes elmélkedéssel kihajolsz kocsid ablakán és nézed a napsütötte földet, vagy a csillagos, holdfényes, magyar eget. Erre gondolj és lelkesítsen az a tudat, hogy a történelem legnagyobb háborújának végső csatáiban te végre azon az oldalon harcolhatsz, ahol mindig harcoltál a magyar történelem folyamán: a haladók, az új, igazságosabb világrendért harcolók táborában. Ez már a te harcod. Magasztos, örök emberi célokért harcolsz és megújhódott, átalakult hazádért, amelyben tiéd a föld, amelyben már esik a munka és a munka jószándékkal, nyíltsággal jóvá akarja tenni azokat . Előre, honvéd! Büszkén, magyar virtussal harcolt a világot ámulatba ejtő győzelmes Vörös Hadsereg oldalán. Harcmozdulataitokat az irányítja, aki bűnbarlangjába kergette vissza a világ békéjét felforgató közellenséget. Német földön harcolhatsz, elégtételt szerezve a megtiport, megalázott magyar földnek. * Szorítsd fegyveredet és gondolj a magyar főváros felrobbantott hídjaira, egyetemeire, ragyogó középületeire, múzeumaink elrabolt kincseire, kifosztott raktárainkra, Ausztriába hurcolt gépeinkre, mozdonyainkra — és a meghurcolt magyar névre. Ismerje meg a világ az évszázados német befogástól felszabadult magyarság igazi akaratát és ismerje el végre, hogy a Duna völgyében van egy állam, amelynek polgárai — ha szabad akaratukból fegyvert ragadhattak — fajra, vallásra való tekintet nélkül, ezer éven át mindig a szabadságért küzdöttek — és ennek az államnak a népe: Kossuth népe. eredménye lesz a mértékadó. Ezer esztendős földért harcolsz, amelyet — ne tagadjuk — belepett a gaz, de most kigyomlálva megtermékenyíti a második világháború véráldozatas leckéje. Ismerjük el ezt férfiasan, mert nem veszett el ír - nemzet, amelyik tv - ismérvé" "tévedéseit.