Tanítóképző intézet, Kőszeg, 1928
+ SEIDLEN- BERTRANDA 1887-1929. 1929. ápr. 24-én a kőszegi szent domonkosrendi tanítónőképző egyik tevékeny tanítónőjét temette. Szenteljük ezen néhány sort az elhunyt Bertranda nővér emlékének. Földi életének külső kereteit könnyen megvonhatjuk. 1887-ben született Kaposvárott. Magával hozta 8 élő leánytestvérét jellemző Márta-természetét, a meg nem álló, pihenést nem ismerő munkakedvet és szervező tehetséget. 1908-ban lépett Szent Domonkos leányainak rendjébe. A vasvári zárdában töltött 2 évet leszámítva, 16 tartalmas esztendő a kőszegi zárdára esik, ahol a polgári, a tanítónőképző és a polgári tanítóképző tanáraként működött. A külső keret megvonásához tartozik, hogy 42 évre terjedő arasznyi élete állandó gyengélkedés és betegeskedés közt telt el. Sokoldalú tevékenységéhez az időt szívós akaratereje a testet lelket letörő betegségtől valósággal úgy lopta el. Ha már a betegség az ágyhoz kötötte, akkor sem tétlenkedett, káprázatos terveket szőtt, munkaprogrammot állított össze, bájos szentképeket festett, az egyházi ruhaneműekhez változatos csipkemintákat és díszítési terveket gondolt ki, ötleteit, gondolatait papírra vetve küldötte munkatársainak. Április 22-én déli 1 órakor halt meg, de még reggel 9—10 óra között is papír és ceruza volt a kezében, melyre a sok szenvedésben elerőtlenedett két kusza vonásokat írta le, hogy mi történjék a missziók számára gyűjtött staniollal. Valóságos ezermester volt. Istenadta tehetségét sok irányban fejlesztette ; elleset minden újdonságot, azt saját tervei szerint tovább fejlesztette. Tanfolyamokra járt, hogy a rajzban, elöldben a finomabb és művészi kézimunkában, a modern szépírásban magát tökéletesítse. Növendékeinek, a város érdeklődő hölgyeinek tanfolyamot tartott. Tombolával egybekötött kiállításai évről-évre tartogattak valami meglepetést. Fafaragásban, agyagban, papírban, selyemfestésben, batikolásban, relief festésben, a kézimunka minden ágában leheletszerű, finom munkát tudót felmutatni. Gyermekjátékai, karácsonyfadíszei, babái híresek és keresettek voltak. Sokat dolgozott, másokat is megdolgoztatott, de mindig szent és nemes cél érdekében. Áldott keze ügyességével az Istent szolgálta, teljesítette a zsoltáros felhivását, kezetek minden munkájával az Urat áldjátok. A finom keze munkájával szolgálta a szegény templomunkat. Évenkint tucatszámra készült a szebbnél-szebb egyházi fehérnemű. Sok szegény templom, számos misszióstelep kapott a remekbe készült egyházi fehérneműkből Az egyházias érzést, liturgikus gondolatot a legapróbb ruhadarabban megvalósította.