Tanítóképző intézet, Kőszeg, 1928

+ SEIDL­EN- BERTRANDA 1887-1929. 1929. ápr. 24-én a kőszegi szent domonkosrendi tanítónőképző egyik tevékeny tanítónőjét temette. Szenteljük ezen néhány sort az elhunyt Bertranda nővér emlékének. Földi életének külső kereteit könnyen megvonhatjuk. 1887-ben született Kaposvárott. Magával hozta 8 élő leánytestvérét jellemző Márta-természetét, a meg nem álló, pihenést nem ismerő munkakedvet és szervező tehetséget. 1908-ban lépett Szent Domonkos leányainak rendjébe. A vasvári zárdában töltött 2 évet leszámítva, 16 tartalmas esztendő a kőszegi zárdára esik, ahol a polgári, a tanítónőképző és a polgári tanítóképző tanáraként működött. A külső keret megvonásához tartozik, hogy 42 évre terjedő arasznyi élete állandó gyengélkedés és betegeskedés közt telt el. Sokoldalú tevékeny­ségéhez az időt szívós akaratereje a testet lelket letörő betegségtől valósággal úgy lopta el. Ha már a betegség az ágyhoz kötötte, akkor sem tétlenkedett,­­ káprázatos terveket szőtt, munkaprogrammot állított össze, bájos szent­képeket festett, az egyházi ruhaneműekhez változatos csipkemintákat és díszí­tési terveket gondolt ki, ötleteit, gondolatait papírra vetve küldötte munka­társainak. Április 22-én déli 1 órakor halt meg, de még reggel 9—10 óra között is papír és ceruza volt a kezében, melyre a sok szenvedésben elerőt­­lenedett két kusza vonásokat írta le, hogy mi történjék a missziók számára gyűjtött staniollal. Valóságos ezermester volt. Istenadta tehetségét sok irányban fejlesztette ; elleset minden újdonságot, azt saját tervei szerint tovább fejlesztette. Tan­folyamokra járt, hogy a rajzban, elöldben a finomabb és művészi kézimunkában, a modern szépírásban magát tökéletesítse. Növendékeinek, a város érdeklődő hölgyeinek tanfolyamot tartott. Tom­bolával egybekötött kiállításai évről-évre tartogattak valami meglepetést. Fa­faragásban, agyagban, papírban, selyemfestésben, batikolásban, relief­ festésben, a kézimunka minden ágában leheletszerű, finom munkát tudót felmutatni. Gyermekjátékai, karácsonyfadíszei, babái híresek és keresettek voltak. Sokat dolgozott, másokat is megdolgoztatott, de mindig szent és nemes cél érde­kében. Áldott keze ügyességével az Istent szolgálta, teljesítette a zsoltáros felhivását, kezetek minden munkájával az Urat áldjátok. A finom keze munkájával szolgálta a szegény templomunkat. Évenkint tucatszámra készült a szebbnél-szebb egyházi fehérnemű. Sok szegény templom, számos misszióstelep kapott a remekbe készült egyházi fehérneműkből Az egy­­házias érzést, liturgikus gondolatot a legapróbb ruhadarabban megvalósította.

Next