Közalkalmazott, 1971 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1971-01-08 / 1. szám

Ügyviteltechnikai eszközök alkalmazása az államigazgatásban­ ­ Szakszervezetünk elnöksége megtárgyalta a tanácsok iroda­­technikai ellátottságáról és a fej­lesztés lehetőségeiről szóló előter­jesztést. A szakszervezetünkhöz tartozó minisztériumokban és az egyéb vezető államigazgatási szer­veknél lényeges előrelépés történt az ügyvitelgépesítésben és a szá­mítástechnika alkalmazásában. Különösen jelentős változás tör­tént az utóbbi néhány évben az ügyvitelgépesítésben az Országos Tervhivatalban, a Központi Sta­tisztikai Hivatalban, a Nyugdíjfo­lyósítási Igazgatóságnál és a Tár­sadalombiztosítási Főigazgatóság­nál. E vállalatok tevékenységével összefüggő adminisztrációs mun­kát és adatfeldolgozást — a kö­zépgépek mellett — ma már az elektronika segíti. 1969-ben hozták létre a Pénz­ügyminisztérium Számító Köz­pontját, amely a teljes pénzügyi és adóügyi adattárolást és feldol­gozást megoldja majd a legfejlet­tebb technika, az elektronikus géprendszer segítségével. A pénz­ügyi igazgatásban elsősorban az illetményszámfejtés, valamint a megyei tanácsi apparátusnál ke­zelt „illeték és forgalmi adó” te­kintetében lényegében befejező­dött az úgynevezett „középgépe­sítési” program és a számviteli adminisztráció a könyvelőgépek segítségével jelentősen meggyor­sult. Megkezdődött az alsóbbfokú ta­nácsoknál is az „együttesen kezelt és idegen helyről kimutatott tar­­tozások”-kal összefüggő manuális munkák könyvelőgépre szervezé­se. Egyébként a modern ügyvitel­gépesítés , az elektronizálás és a középgépesítés is megkívánja az ügyviteltechnikai eszközök, a kis­­gépesítés színvonalának javítását. A kisgépek ugyanis nemcsak a helyi információs igények kielégí­tését segíthetik, de fontos felada­tokat végezhetnek magasabb szin­tű ügyviteli technika számára az egyszerű adatgyűjtéstől a gépi adathordozó eszközök előállítá­sáig. Az ügyvitel két elemi munká­jának, az írásnak és a számolás­nak a gépesítésében, legalábbis a „kisgépek” családjába tartozó kor­szerűbb eszközök tekintetében, ta­nácsi szinten nagyfokú a lemara­dás. A tanácsi apparátus és a ta­nácsi költségvetési intézmények irodagép-állományának mintegy 60 százaléka elavult, korszerűtlen. Az alsóbb szintű tanácsoknál, el­sősorban községi szinten — a rendszeres megelőző karbantartás hiányából is fakadóan — az el­avultság mellett az elhasználódás­ is fokozottabb. Az írógép-állo­mánynak 36,3 százalékát, az asz­tali szorzógépek 39,2, az asztali összeadógépek 56,6, a sokszorosító berendezések 44 százalékát 1965. január elseje után szerezték be, a többi gépi eszköz régebbi konst­rukció, ennélfogva erősen elhasz­nálódott. Az elektromos írógépek aránya 0,98 százalék, az elektro­mos szorzógépeké 26,9, a korsze­rűbb, négy műveletes összeadó­gépek aránya 13,9%. A téma tanulmányozása során kedvező tapasztalatokat is szerez­tünk: Vas, Baranya és Szabolcs megye tanácsainál, valamint a pécsi városi tanácsnál láttunk tervszerű tevékenységet. A kor­szerűsítés szándéka és a szüksé­ges anyagi fedezet biztosítása ma már sok helyütt fellelhető. Ez azonban egymagában nem elegen­dő. Szinte mindenütt szóvá tették, hogy hiányos az informáltságuk a tekintetben, hogy az egyes ügyvi­teli folyamatokat milyen gépekkel lehet célszerűen megoldani, az adott gépek hol és mennyiért sze­rezhetők be és milyen hatásfokkal üzemeltethetők. Még a megyei ta­nácsoknál sem található olyan munkatárs, akinek munkaköri kö­telezettsége lenne az ügyvitel­­szervezéssel és ügyvitelgépesítés­sel való foglalkozás. A Pénzügy­minisztérium ügyvitelszervezői, ügyvitelgépszervezői tanfolyamán a csaknem 400 hallgató között egyetlen tanácsi dolgozó sincs. Po­zitív tapasztalat ugyanakkor Sza­bolcs megye­ példája, ahol adat­gyűjtésünket követően kihelyezett ügyvitelszervezői tanfolyam szer­vezését kezdték el és a tervek sze­rint 1971 tavaszán — zömmel ta­nácsi dolgozók részvételével — tanfolyamot indítanak Nyíregy­házán. Az eredmények ellenére tehát, különösen az alsóbb fokú állam­­igazgatási szervezetekben, de még a megyei tanácsoknál is, van mit tenni az igazgatási munka haté­konyságát emelő, a dolgozók mun­káját meggyorsító és megkönnyítő ügyviteltechnikai eszközállomány modernizálásáért. Az oldalt összeállították: dr. Körösi Béla, dr. Sziráki Ferenc, dr. Gyürky István­né és Boóz Károly, a köz­ponti vezetőség Munkaszer-­ vezési és Továbbképzési osztályának munkatársai. Képzés — továbbképzés A közszolgálat személyi állományának erősítése, a dolgozók politikai, szakmai tudásának, általános műveltségének fejlesztése mindenkor — így az utóbbi négy évben is — a szakszervezet mozgalmi munkájá­nak homlokterében állt. Ennek eredményeként nem­csak központi és középszinten, de az alapszervezetek többségénél is számottevően előreléptünk a képzés és továbbképzés mozgalmi segítésében. Központi szinten szoros együttműködés, munkakap­csolat alakult ki a minisztériumokkal, a főhatósá­gokkal. A szakszervezet elnöksége — élve jogosultsá­gaival — részt vett a tanácsi és egyéb szakterületek képesítési rendszerének felülvizsgálatában, újólagos szabályozásában, a tanácsakadémiai oktatás reform­jának előkészítésében. Minden esetben a szakszerve­zet illetékes osztályának közreműködésével készültek a továbbképzés korszerűbb, intézményesebb rende­zését célzó tárcavégrehajtási utasítások. Hosszú idő óta szorgalmazza a szakszervezet, hogy a vezetés- és szervezéstudomány oktatása intézmé­nyessé váljék, a vezetőképzés és továbbképzés szer­vezettebb legyen. Ezen túlmenően — sajátos mozgal-A központi államigazgatási szervek dolgozóinak iskolai végzettsége (kisegítő áll. csop. nélkül) a létszám %-ban mi lehetőségeinek kihasználásával — konkrét segít­séget adott a vezetőképzés megindításához, elterjedé­séhez. Ennek érdekében tanulmányokat, vitaanyago­kat dolgozott ki a Munkaszervezési és Továbbképzési Osztály, országos ankétokat, előadásokat rendezett, közvetlen segítséget nyújtott az ilyen célú területi tanfolyamokhoz, előadásokhoz. Az országban első al­kalommal a Közalkalmazottak Szakszervezete ren­dezte meg az Országos Szervezéstudományi Konferen­ciát. A továbbképzés kötetlenebb formái mind szélesebb körben elterjedtek. Népszerűek a központi és megyei pályázatok, témaválasztásában gazdagodik és szám­­szerűségében növekedik a szakmai napok, ankétok, előadások szerepe. Nagy érdeklődés kísérte a szakmai vetélkedőket. A céltudatosan szervezett tapasztalatcserék, a szak­mai ellenőrzések anyagának felhasználása, a tovább­képzésben és sok egyéb újszerű, a dolgozók ismeretei­nek gyarapítását szolgáló központi, megyei vagy alap­szervezeti szintű kezdeményezések mind a szakszer­vezeti szervek és a hivatalvezetés ötletességét, jó együttműködését dicséri. A képzés, továbbképzés segítése olyan szakszerve­zeti feladat, melyben a legkisebb alapszervezet is hasznosan közreműködhet. A továbbtanuló dolgozók munkájának, tanulásának segítése mellett mind vál­tozatosabb formában alkalmazni a képzés kötetlenebb formáit, jelezni az újabb igényeket — megannyi, a hi­vatal és a dolgozók érdekeit szolgáló feladat. A X. pártkongresszus megfogalmazta azokat az igé­nyeket melyeket a közszolgálati dolgozók fokozottabb felelőssége, hozzáértése, politikai, szakmai és egyéb ismeretei fejlesztése irányában támasztanak. Szak­­szervezeti mozgalmunk eddigi eredményei joggal nyújtanak reményt ahhoz, hogy ezt a célt a külön­böző szinten dolgozó szakszervezeti szervek és aktívák segítségével a jövőben is jó eredménnyel segítjük elő. V F£LSO-ES KÖZÉPFOKÚ­­ 1 KÖZÉP­FOKÚNÁL ALACSONABB A helyi államigazgatási szervek dolgozóinak iskolai végzettsége (a létszám %-ban) A lakosság ügyeinek törvényes, gyorsabb intézéséért­ kenységét, s előterjesztésében a SZOT Elnöksége is tárgyalta a dolgozók ügyeinek intézését az ál­lami szerveknél. Ezt követte a jog­szabályok és az ügyintézés egy­szerűsítéséről és továbbfejleszté­séről szóló 2004/1969. Korm. sz. ha­tározat, amelynek előkészítésében ugyancsak részt vállaltunk. A lakosság ügyeinek intézése, az ügyintézés törvényességének vizsgálata rendszeresen ismét­lődő programja volt a központi és területi szerveknek. Az elő­terjesztéseket alapos felmérések előzték meg, amelyek a szak­­igazgatási szervek dolgozóinak munkaterhelésén kívül, a szak­mai előképzettséget, az igazga­tási­ munkában való jártasságot, a személyzeti politika kérdéseit, a szakmai képzés fogyatékos­ságait egyaránt érintették , s az ezekből levont következteté­sek eljutottak a tanácsok irá­nyító szerveihez. Eredményesnek mondható, köz­ponti és helyi szinten egyaránt, a szakszervezeti szerveknek az a törekvése, amely elősegítette az állampolgárok körében az ál­lami munkával szembeni elő­ítéletek felszámolását. Szakszer­vezetünk szorgalmazta az állami szervek ügyfélfogadási helyzeté­nek javítását. Előtérbe került, a munkaidőcsökkentésre tekintet­tel, az ügyfélfogadás rendjének egybehangolása, a lakossági ér­­dekekkel Több tanácsi szervnél eligazító irodát szerveztek. Prob­lémásabb ügyekben külön nyom­tatványon sorolták fel a kére­lemhez szükséges mellékleteket, tudnivalókat stb. Kezdeménye­zők voltak a központi és a helyi szervek az ügyintézés tárgyi fel­tételeinek felmérésében és a korszerű követelményeknek meg­felelő kialakításában. Jelentős eredménye volt annak az ösz­tönzésnek, hogy a hivatalokban saját erőből is megoldható prob­lémákat derítsék fel és tegyenek javaslatot a hivatalvezetésnek azok megoldására. A protekcionizmus leküzdésé­re szorgalmazta szakszerveze­tünk a közéleti tisztaság témá­jába tartozó problémák nyílt vitáját az állami hivatalok dol­gozóinak mind szélesebb körű bevonásával, s rendezett orszá­gos, illetve megyei ankétot is. Felhívta a szakszervezeti aktí­vák figyelmét a munkahelyi légkör elemzésének fontosságá­ra, mint az apparátus szubjek­tív magatartását befolyásoló je­lentős tényezőre.­­ • A szakszervezet vezető testü­letei által hozott határozatok erősítették a hatósági tevékeny­ség decentralizálási folyamatát, azt a tendenciát, hogy a dön­tési jogkörök a lakossághoz leg­közelebb levő szervek hatáskö­rébe kerüljenek. Ezzel egyide­jűleg kiemelten foglalkozott szakszervezetünk a községi ta­nácsi szervek munkájával. El­nökségünk megvitatta a közös tanácsú községek, az összevont járások munkájával, munkamód­szerével kapcsolatos tapasztala­tokat, a községi egységes szak­­igazgatási szervek működési ta­pasztalatait. Állást foglalt az új városok apparátusaival kapcso­latos problémákban. Bár a hatósági munka számot­tevően fejlődött, fokozódott az ügyintézés szakszerűsége, még­sem kielégítő az ügyintézés egy­szerűsítésének üteme. Ennek fo­lyamatosságát az irányító szer­vek sem szorgalmazták kellő mértékben. Szakszervezetünk is keresi azokat a lehetőségeket, amellyel szervezett, intézményi keretet teremthetne az állam­­igazgatási apparátus egyszerűsí­tési mozgalmának.­­ Szakszervezetünk VI. kong­resszusa az állami munka to­vábbfejlesztésének sajátos moz­galmi eszközökkel történő segí­tésére hívta fel a tagságot és a választott testületeket. A hatá­rozat megvalósításaként a ható­sági munkát gátló tényezők fel­tárásával, a dolgozók ügyeinek intézését elősegítő állásfoglalá­sokkal igyekezett a szakszerve­zet olyan közszellem kialakítá­sát szorgalmazni az állami szer­veknél, hogy még fellelhető bürokratikus jelenségek meg­szüntetése közüggyé váljék. Szakszervezetünk értékelte a tanácsi szervek hatósági tevé­ Az együttműködési megállapodások néhány eredménye • A vezető állami szervekkel kötött együttmű­ködési megállapodások és az ezekhez kapcsolódó évi munkaprogramok jelentősen hozzájárultak az elnökség és az irányító állami szervek munkakap­csolatainak tartalmi és formai fejlődéséhez, ered­ményesebbé tették a tagság érdekvédelmét, az adott szervezet szakmai tevékenységének, hatékonyabb működésének mozgalmi segítését. Ha szakterületenként elemezzük az együttmű­ködési megállapodásokban és munkaprogramokban vállalt közös feladatok végrehajtását, megállapít­ható, hogy azok nagy többsége teljesen — néhány esetben objektív okokból részlegesen — megva­lósult. Az elfogadott programoknak megfelelően szak­­szervezetünk minden szakterületén bekapcsoló­dott a képesítési és továbbképzési rendszer fejlesz­tését szolgáló végrehajtási utasítások kialakításába, érvényre juttatva e téren szerzett tapasztalatait. Megvizsgálta a közszolgálat egyes ágaiban a na­gyobb mértékű fluktuáció okait és azt — javaslatot téve a megoldásra is — az illetékesek elé terjesz­tette. A „Tanácsok Könyvtára” sorozattal a napi szakmai tevékenységet együttesen segítettük. Az apparátusban a moralitás fokozásához a közéleti tisztaság témakörében tartott központi, majd ezt követően helyileg szervezett ankétokkal járultunk hozzá. A termelő tevékenységet folytató szerveknél a szocialista címek (brigád, üzem stb.) elnyeréséért folytatott versenymozgalom kibontakoztatásán munkálkodtunk és következetesen törekedtünk a kiváló munkát végzők erkölcsi és anyagi elisme­résének intézményes biztosítására. Az együttműködési megállapodásokban nagy te­ret kaptak az élet- és munkakörülmények fejlesz­tését célzó törekvések. Szakszervezetünk tevéke­nyen részt vett a tanácsi, a statisztikai,­ a bírósági, az ügyészségi és egyéb területeken a bérkorrekció kezdeményezésében és a helyi bérarányok kialakí­tásában. Hasonló hatékonysággal működött közre a Szakszervezetünk a munka- és egészségvédelmi kérdések rendezésében. A megállapodásoknak megfelelően az utóbbi években valamennyi szakterületen kiemelten fog­lalkoztak a dolgozók munkakörülményeivel, elhe­lyezésével, az ügyviteli munka gépesítésével, az irodai kisgépek beszerzésével. A kedvező jelenségek mellett azonban nagyrészt objektív okokra visszavezethetően, egyes prog­rampontok valóra váltásában nem sikerült ered­ményt elérnünk. Ezért indokolt, hogy a munka­­programok nem realizálódott pontjait az illetékes állami vezetőkkel együttesen, az esetlegesen be­következett változások vetületében, időszerűség céljából a szakszervezet vezető testületei felül­, vizsgálják. 3

Next