Közalkalmazott, 1971 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-08 / 1. szám
Ügyviteltechnikai eszközök alkalmazása az államigazgatásban Szakszervezetünk elnöksége megtárgyalta a tanácsok irodatechnikai ellátottságáról és a fejlesztés lehetőségeiről szóló előterjesztést. A szakszervezetünkhöz tartozó minisztériumokban és az egyéb vezető államigazgatási szerveknél lényeges előrelépés történt az ügyvitelgépesítésben és a számítástechnika alkalmazásában. Különösen jelentős változás történt az utóbbi néhány évben az ügyvitelgépesítésben az Országos Tervhivatalban, a Központi Statisztikai Hivatalban, a Nyugdíjfolyósítási Igazgatóságnál és a Társadalombiztosítási Főigazgatóságnál. E vállalatok tevékenységével összefüggő adminisztrációs munkát és adatfeldolgozást — a középgépek mellett — ma már az elektronika segíti. 1969-ben hozták létre a Pénzügyminisztérium Számító Központját, amely a teljes pénzügyi és adóügyi adattárolást és feldolgozást megoldja majd a legfejlettebb technika, az elektronikus géprendszer segítségével. A pénzügyi igazgatásban elsősorban az illetményszámfejtés, valamint a megyei tanácsi apparátusnál kezelt „illeték és forgalmi adó” tekintetében lényegében befejeződött az úgynevezett „középgépesítési” program és a számviteli adminisztráció a könyvelőgépek segítségével jelentősen meggyorsult. Megkezdődött az alsóbbfokú tanácsoknál is az „együttesen kezelt és idegen helyről kimutatott tartozások”-kal összefüggő manuális munkák könyvelőgépre szervezése. Egyébként a modern ügyvitelgépesítés , az elektronizálás és a középgépesítés is megkívánja az ügyviteltechnikai eszközök, a kisgépesítés színvonalának javítását. A kisgépek ugyanis nemcsak a helyi információs igények kielégítését segíthetik, de fontos feladatokat végezhetnek magasabb szintű ügyviteli technika számára az egyszerű adatgyűjtéstől a gépi adathordozó eszközök előállításáig. Az ügyvitel két elemi munkájának, az írásnak és a számolásnak a gépesítésében, legalábbis a „kisgépek” családjába tartozó korszerűbb eszközök tekintetében, tanácsi szinten nagyfokú a lemaradás. A tanácsi apparátus és a tanácsi költségvetési intézmények irodagép-állományának mintegy 60 százaléka elavult, korszerűtlen. Az alsóbb szintű tanácsoknál, elsősorban községi szinten — a rendszeres megelőző karbantartás hiányából is fakadóan — az elavultság mellett az elhasználódás is fokozottabb. Az írógép-állománynak 36,3 százalékát, az asztali szorzógépek 39,2, az asztali összeadógépek 56,6, a sokszorosító berendezések 44 százalékát 1965. január elseje után szerezték be, a többi gépi eszköz régebbi konstrukció, ennélfogva erősen elhasználódott. Az elektromos írógépek aránya 0,98 százalék, az elektromos szorzógépeké 26,9, a korszerűbb, négy műveletes összeadógépek aránya 13,9%. A téma tanulmányozása során kedvező tapasztalatokat is szereztünk: Vas, Baranya és Szabolcs megye tanácsainál, valamint a pécsi városi tanácsnál láttunk tervszerű tevékenységet. A korszerűsítés szándéka és a szükséges anyagi fedezet biztosítása ma már sok helyütt fellelhető. Ez azonban egymagában nem elegendő. Szinte mindenütt szóvá tették, hogy hiányos az informáltságuk a tekintetben, hogy az egyes ügyviteli folyamatokat milyen gépekkel lehet célszerűen megoldani, az adott gépek hol és mennyiért szerezhetők be és milyen hatásfokkal üzemeltethetők. Még a megyei tanácsoknál sem található olyan munkatárs, akinek munkaköri kötelezettsége lenne az ügyvitelszervezéssel és ügyvitelgépesítéssel való foglalkozás. A Pénzügyminisztérium ügyvitelszervezői, ügyvitelgépszervezői tanfolyamán a csaknem 400 hallgató között egyetlen tanácsi dolgozó sincs. Pozitív tapasztalat ugyanakkor Szabolcs megye példája, ahol adatgyűjtésünket követően kihelyezett ügyvitelszervezői tanfolyam szervezését kezdték el és a tervek szerint 1971 tavaszán — zömmel tanácsi dolgozók részvételével — tanfolyamot indítanak Nyíregyházán. Az eredmények ellenére tehát, különösen az alsóbb fokú államigazgatási szervezetekben, de még a megyei tanácsoknál is, van mit tenni az igazgatási munka hatékonyságát emelő, a dolgozók munkáját meggyorsító és megkönnyítő ügyviteltechnikai eszközállomány modernizálásáért. Az oldalt összeállították: dr. Körösi Béla, dr. Sziráki Ferenc, dr. Gyürky Istvánné és Boóz Károly, a központi vezetőség Munkaszer- vezési és Továbbképzési osztályának munkatársai. Képzés — továbbképzés A közszolgálat személyi állományának erősítése, a dolgozók politikai, szakmai tudásának, általános műveltségének fejlesztése mindenkor — így az utóbbi négy évben is — a szakszervezet mozgalmi munkájának homlokterében állt. Ennek eredményeként nemcsak központi és középszinten, de az alapszervezetek többségénél is számottevően előreléptünk a képzés és továbbképzés mozgalmi segítésében. Központi szinten szoros együttműködés, munkakapcsolat alakult ki a minisztériumokkal, a főhatóságokkal. A szakszervezet elnöksége — élve jogosultságaival — részt vett a tanácsi és egyéb szakterületek képesítési rendszerének felülvizsgálatában, újólagos szabályozásában, a tanácsakadémiai oktatás reformjának előkészítésében. Minden esetben a szakszervezet illetékes osztályának közreműködésével készültek a továbbképzés korszerűbb, intézményesebb rendezését célzó tárcavégrehajtási utasítások. Hosszú idő óta szorgalmazza a szakszervezet, hogy a vezetés- és szervezéstudomány oktatása intézményessé váljék, a vezetőképzés és továbbképzés szervezettebb legyen. Ezen túlmenően — sajátos mozgal-A központi államigazgatási szervek dolgozóinak iskolai végzettsége (kisegítő áll. csop. nélkül) a létszám %-ban mi lehetőségeinek kihasználásával — konkrét segítséget adott a vezetőképzés megindításához, elterjedéséhez. Ennek érdekében tanulmányokat, vitaanyagokat dolgozott ki a Munkaszervezési és Továbbképzési Osztály, országos ankétokat, előadásokat rendezett, közvetlen segítséget nyújtott az ilyen célú területi tanfolyamokhoz, előadásokhoz. Az országban első alkalommal a Közalkalmazottak Szakszervezete rendezte meg az Országos Szervezéstudományi Konferenciát. A továbbképzés kötetlenebb formái mind szélesebb körben elterjedtek. Népszerűek a központi és megyei pályázatok, témaválasztásában gazdagodik és számszerűségében növekedik a szakmai napok, ankétok, előadások szerepe. Nagy érdeklődés kísérte a szakmai vetélkedőket. A céltudatosan szervezett tapasztalatcserék, a szakmai ellenőrzések anyagának felhasználása, a továbbképzésben és sok egyéb újszerű, a dolgozók ismereteinek gyarapítását szolgáló központi, megyei vagy alapszervezeti szintű kezdeményezések mind a szakszervezeti szervek és a hivatalvezetés ötletességét, jó együttműködését dicséri. A képzés, továbbképzés segítése olyan szakszervezeti feladat, melyben a legkisebb alapszervezet is hasznosan közreműködhet. A továbbtanuló dolgozók munkájának, tanulásának segítése mellett mind változatosabb formában alkalmazni a képzés kötetlenebb formáit, jelezni az újabb igényeket — megannyi, a hivatal és a dolgozók érdekeit szolgáló feladat. A X. pártkongresszus megfogalmazta azokat az igényeket melyeket a közszolgálati dolgozók fokozottabb felelőssége, hozzáértése, politikai, szakmai és egyéb ismeretei fejlesztése irányában támasztanak. Szakszervezeti mozgalmunk eddigi eredményei joggal nyújtanak reményt ahhoz, hogy ezt a célt a különböző szinten dolgozó szakszervezeti szervek és aktívák segítségével a jövőben is jó eredménnyel segítjük elő. V F£LSO-ES KÖZÉPFOKÚ 1 KÖZÉPFOKÚNÁL ALACSONABB A helyi államigazgatási szervek dolgozóinak iskolai végzettsége (a létszám %-ban) A lakosság ügyeinek törvényes, gyorsabb intézéséért kenységét, s előterjesztésében a SZOT Elnöksége is tárgyalta a dolgozók ügyeinek intézését az állami szerveknél. Ezt követte a jogszabályok és az ügyintézés egyszerűsítéséről és továbbfejlesztéséről szóló 2004/1969. Korm. sz. határozat, amelynek előkészítésében ugyancsak részt vállaltunk. A lakosság ügyeinek intézése, az ügyintézés törvényességének vizsgálata rendszeresen ismétlődő programja volt a központi és területi szerveknek. Az előterjesztéseket alapos felmérések előzték meg, amelyek a szakigazgatási szervek dolgozóinak munkaterhelésén kívül, a szakmai előképzettséget, az igazgatási munkában való jártasságot, a személyzeti politika kérdéseit, a szakmai képzés fogyatékosságait egyaránt érintették , s az ezekből levont következtetések eljutottak a tanácsok irányító szerveihez. Eredményesnek mondható, központi és helyi szinten egyaránt, a szakszervezeti szerveknek az a törekvése, amely elősegítette az állampolgárok körében az állami munkával szembeni előítéletek felszámolását. Szakszervezetünk szorgalmazta az állami szervek ügyfélfogadási helyzetének javítását. Előtérbe került, a munkaidőcsökkentésre tekintettel, az ügyfélfogadás rendjének egybehangolása, a lakossági érdekekkel Több tanácsi szervnél eligazító irodát szerveztek. Problémásabb ügyekben külön nyomtatványon sorolták fel a kérelemhez szükséges mellékleteket, tudnivalókat stb. Kezdeményezők voltak a központi és a helyi szervek az ügyintézés tárgyi feltételeinek felmérésében és a korszerű követelményeknek megfelelő kialakításában. Jelentős eredménye volt annak az ösztönzésnek, hogy a hivatalokban saját erőből is megoldható problémákat derítsék fel és tegyenek javaslatot a hivatalvezetésnek azok megoldására. A protekcionizmus leküzdésére szorgalmazta szakszervezetünk a közéleti tisztaság témájába tartozó problémák nyílt vitáját az állami hivatalok dolgozóinak mind szélesebb körű bevonásával, s rendezett országos, illetve megyei ankétot is. Felhívta a szakszervezeti aktívák figyelmét a munkahelyi légkör elemzésének fontosságára, mint az apparátus szubjektív magatartását befolyásoló jelentős tényezőre. • A szakszervezet vezető testületei által hozott határozatok erősítették a hatósági tevékenység decentralizálási folyamatát, azt a tendenciát, hogy a döntési jogkörök a lakossághoz legközelebb levő szervek hatáskörébe kerüljenek. Ezzel egyidejűleg kiemelten foglalkozott szakszervezetünk a községi tanácsi szervek munkájával. Elnökségünk megvitatta a közös tanácsú községek, az összevont járások munkájával, munkamódszerével kapcsolatos tapasztalatokat, a községi egységes szakigazgatási szervek működési tapasztalatait. Állást foglalt az új városok apparátusaival kapcsolatos problémákban. Bár a hatósági munka számottevően fejlődött, fokozódott az ügyintézés szakszerűsége, mégsem kielégítő az ügyintézés egyszerűsítésének üteme. Ennek folyamatosságát az irányító szervek sem szorgalmazták kellő mértékben. Szakszervezetünk is keresi azokat a lehetőségeket, amellyel szervezett, intézményi keretet teremthetne az államigazgatási apparátus egyszerűsítési mozgalmának. Szakszervezetünk VI. kongresszusa az állami munka továbbfejlesztésének sajátos mozgalmi eszközökkel történő segítésére hívta fel a tagságot és a választott testületeket. A határozat megvalósításaként a hatósági munkát gátló tényezők feltárásával, a dolgozók ügyeinek intézését elősegítő állásfoglalásokkal igyekezett a szakszervezet olyan közszellem kialakítását szorgalmazni az állami szerveknél, hogy még fellelhető bürokratikus jelenségek megszüntetése közüggyé váljék. Szakszervezetünk értékelte a tanácsi szervek hatósági tevé Az együttműködési megállapodások néhány eredménye • A vezető állami szervekkel kötött együttműködési megállapodások és az ezekhez kapcsolódó évi munkaprogramok jelentősen hozzájárultak az elnökség és az irányító állami szervek munkakapcsolatainak tartalmi és formai fejlődéséhez, eredményesebbé tették a tagság érdekvédelmét, az adott szervezet szakmai tevékenységének, hatékonyabb működésének mozgalmi segítését. Ha szakterületenként elemezzük az együttműködési megállapodásokban és munkaprogramokban vállalt közös feladatok végrehajtását, megállapítható, hogy azok nagy többsége teljesen — néhány esetben objektív okokból részlegesen — megvalósult. Az elfogadott programoknak megfelelően szakszervezetünk minden szakterületén bekapcsolódott a képesítési és továbbképzési rendszer fejlesztését szolgáló végrehajtási utasítások kialakításába, érvényre juttatva e téren szerzett tapasztalatait. Megvizsgálta a közszolgálat egyes ágaiban a nagyobb mértékű fluktuáció okait és azt — javaslatot téve a megoldásra is — az illetékesek elé terjesztette. A „Tanácsok Könyvtára” sorozattal a napi szakmai tevékenységet együttesen segítettük. Az apparátusban a moralitás fokozásához a közéleti tisztaság témakörében tartott központi, majd ezt követően helyileg szervezett ankétokkal járultunk hozzá. A termelő tevékenységet folytató szerveknél a szocialista címek (brigád, üzem stb.) elnyeréséért folytatott versenymozgalom kibontakoztatásán munkálkodtunk és következetesen törekedtünk a kiváló munkát végzők erkölcsi és anyagi elismerésének intézményes biztosítására. Az együttműködési megállapodásokban nagy teret kaptak az élet- és munkakörülmények fejlesztését célzó törekvések. Szakszervezetünk tevékenyen részt vett a tanácsi, a statisztikai, a bírósági, az ügyészségi és egyéb területeken a bérkorrekció kezdeményezésében és a helyi bérarányok kialakításában. Hasonló hatékonysággal működött közre a Szakszervezetünk a munka- és egészségvédelmi kérdések rendezésében. A megállapodásoknak megfelelően az utóbbi években valamennyi szakterületen kiemelten foglalkoztak a dolgozók munkakörülményeivel, elhelyezésével, az ügyviteli munka gépesítésével, az irodai kisgépek beszerzésével. A kedvező jelenségek mellett azonban nagyrészt objektív okokra visszavezethetően, egyes programpontok valóra váltásában nem sikerült eredményt elérnünk. Ezért indokolt, hogy a munkaprogramok nem realizálódott pontjait az illetékes állami vezetőkkel együttesen, az esetlegesen bekövetkezett változások vetületében, időszerűség céljából a szakszervezet vezető testületei felül, vizsgálják. 3