Közalkalmazott, 1980 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-08 / 1. szám
Olyan időszakban köszöntjük az 1980-as új esztendőt, amikor országunkban nagyarányú számvetés folyik. Ezekben a hetekben, hónapokban értékeljük a XI. kongresszus határozatainak végrehajtását, s a soron következő XII. kongresszusra felkészülve, igyekszünk kijelölni a következő évek tennivalóinak fő irányait. Ezt a számvetést a törvényesség „állapotát” illetően is elvégezzük. Márcsak azért is, mivel pártunk politikájának — 1957 után — mindig is sarkalatos elve volt a törvényesség védelme és fejlesztése. Ha e számvetés eredményeként a XII. kongresszus alapvetően szilárdnak és fejlődőnek fogja megítélni a törvényesség helyzetét, akkor azt hiszem, ezzel mindenki egyet fog érteni. Ez a szilárdság és a fejlődés pedig annak köszönhető, hogy az utóbbi években jelentősen fejlődött jogrendszerünk, a jogalkalmazás színvonala és ha nem is eléggé kielégítően, az állampolgárok szocialista jogtudata is. Nem tagadhatjuk ugyanakkor, hogy sok nehézségünk is van e területen. Nem egy esetben a hatalom szilárdsága vagy gondjai, a nálunk már reális lehetőség, a jólét mielőbbi elérése vagy éppen a megoldatlan szociális problémák, a külső kapitalista környezet hatása, vagy a morális, tudati elmaradottság, a szakmai felkészületlenség és a primitív kulturális színvonal egyeseket ma még csábítanak a törvénysértésekre, a jogszabályok kijátszására, illetve egyeseknél kiválthatják ezt. Sőt, mintha az utóbbi években némi fellazulás is észlelhető lenne e tekintetben. És sajnos, a törvényesség legsúlyosabb megsértőivel, a bűnözőkkel szembeni küzdelemben sem sikerült még a mi lehetőségeinkhez mért, döntő fordulatot elérni. Az önelégültségnek tehát e területen sincs létjogosultsága. Nagyon sokat kell dolgoznunk, hogy a szocialista törvényesség az élet minden területén következetesen érvényesülő és megvalósuló gyakorlattá váljék. Ebben pedig kiemelkedő szerepe volt és lesz a jövőben is, a jogalkotásnak és a jogalkalmazásnak egyaránt. Ha szocialista jogrendszerünk fejlesztésének eddigi útjáról és elkövetkezendő feladatairól szólni akarunk, röviden a következőket mondhatjuk: Az utóbbi évtizedben jogrendszerünk széles körű reformja zajlott le. Ennek főként társadalompolitikai indokai voltak. Társadalmunk ugyanis fejlődésének új szakaszába lépett. 1970-ben, pártunk X. kongresszusa ennek eredményeként állapíthatta meg, hogy leraktuk hazánkban a szocializmus alapjait, a XI. kongresszus pedig ezért tűzhette ki célul a fejlett szocialista társadalom építését. Teljesen nyilvánvaló, hogy jogunk, ha szolgálati szerepének eleget akart tenni, nem mehetett el szó nélkül e változások mellett. Követnie kellett ezeket, hogy változatlanul a társadalmi viszonyok fejlesztésének aktív közreműködője és mozgatója maradjon. A jogrendszeri reform keretében szinte egész magas szintű joganyagunkat megújítottuk, így egyebek között teljes egészében korszerűsítettük azokat a jogszabályokat is, melyekkel a bűnüldöző és az igazságügyi szervek nap nap után dolgoznak. Úgy vélem, nem felelőtlenség részemről, ha kijelentem: pártunk XII. kongresszusának már jelenthetjük ezen elhatározott reformmunkálatok végleges teljesítését, s azt, hogy eme erőfeszítésekkel megalapoztuk a fejlett szocialista társadalom építésének a jogát Mindez igen sok és felelősségteljes munkát jelentett a jogszabály-előkészítésben és a jogalkotásban érdekelt szerveknek. S hogy — ha hibáktól nem is mentesen — mégis alapjaiban sikeresen tudtuk teljesíteni e feladatokat, az nem utolsósorban annak is köszönhető, hogy ezekben az években határozott lépéseket tettünk törvényelőkészítési és törvényhozási munkánk tervszerűbbé, módszertanilag tökéletesebbé, tartalmilag megalapozottabbá és demokratikusabbá tétele érdekében. Ami ez utóbbit, tehát a demokr idős korban az emberek többsége — a korlátozottabb mozgási képesség, az egészségi állapottal, a magas életkorral járó problémák következtében — több-kevesebb segítségre szorul, s ezt a segítséget, a családjukkal együtt élők gyermekeiktől, unokáiktól az esetek többségében valóban meg is kapják. A magányosan élő idős emberek helyzete azonban lényegesen nehezebb. Az ő számukra a társadalomnak kell segítséget adni, mégpedig a szükséges mértékben és formában. Milyen formái vannak a társadalmi gondoskodásnak? — tesszük fel a kérdést beszélgető partnerünknek, dr. Földi Máriának, a Fővárosi Tanács vb. szociálpolitikai osztálya vezetőjének. — A gondoskodás formája lehet anyagi segítségadás, rendszeres vagy rendkívüli pénzbeli segély, étkezési segély, lehet továbbá munkalehetőség biztosítása, mint szociális foglalkoztatás, hasznos időtöltést nyújt és megfelelő ellátást biztosít az öregek napközi otthona, s végül a testilelki gondozás korszerű formája, a házi gondozás. — Szeretném mindjárt hozzátenni azt is, — folytatja dr. Földi Mária —, hogy a szociális gondos-» kodásban nincs alsó korhatár, a különböző kerületek házi gondozásban részesülő lakói között például vannak mozgásképtelen, vagy súlyos beteg negyven év körüli, vagy ennél fiatalabb személyek is.Az osztályvezető elmondta, hogy a kerületi tanácsok 43 öregek napközi otthonát működtetnek, együttvéve több mint 2100 férőhellyel. Ezeknek az intézményeknek a helyét is az igények figyelembevételével jelölték ki. Így például az ugyancsak elöregedő korösszetételű Belvárosban néhány hete adták át rendeltetésének a Magyar utcai, 60 idős embernek színvonalas időtöltést és megfelelő ellátást nyújtó intézményt, mely a kerület déli részén élő idős emberek igényeit hivatott kielégíteni. Dr. Földi Mária külön is figyelmünkbe ajánlotta a VII. kerületben végzett szociálpolitikai munkát. Ebben a kerületben különösen nagy az idősek aránya, s a tanácsi szociálpolitikai tevékenység a főállású és a tiszteletdíjas házi gondozók mellett a társadalmi munkások széles körét is bevonta az idősek gondozásába. — Hogyan állapítják meg, hogy kinek van szüksége házi gondozásra? — kérdezzük dr. Farkasné dr. Orbán Terézt, a VII. kerületi Tanács vb. szociálpolitikai csoportjának vezetőjét. A házi gondozásba vételt kezdeményezheti a körzeti orvos, aki a diagnózis és a beteg életkörülményei alapján teszi meg javaslatát. Nem egy esetben a lakóbizottságok egészségügyi-szociális feladatkörrel megbízott tagjai kezdeményezik egy-egy erre rászoruló lakótársunk házi gondozását. A szociális otthoni vagy elfekvő kórházi beutalást igénylő idős embereket is házi gondozásba vesszük arra az időre, amíg intézeti elhelyezésükre várnak. A gondozói hálózatot a legtöbb kerületben az öregek napközi otthonaival kapcsolják egybe, ahol az oda bejáró idősek ugyancsak bizonyos gondozásban részesülnek. Az összekapcsolásnak több előnye is van. Az öregek napközi otthonából házhoz szállított meleg étest kaphatnak azok a házi gondozásban részesülők, akiknek a rendszeres étkezés biztosítása is nagy gondot jelent, mert önmaguknak meleg ebédet készíteni, gyakran még bevásárolni sem képesek. Budapesten jelenleg 240 főállású gondozónő, 1500-nál több tiszteletdíjas házi gondozó és mintegy 700 társadalmi segítőtárs közreműködésével látják el a rászorultak gondozását. — Milyen társadalmi közreműködés segíti a Vll. kerületben végzett gondozási munkát? — tesszük fel a kérdést a kerületi szociálpolitikai csoport vezetőjének. — A Kállai Éva Egészségügyi Szakközépiskola harmadéves hallgatói, az iskola igazgatójával kötött megállapodásunk alapján részt vállalnak a házi gondozásban. Ugyancsak értékes segítséget ad a Vámos Ilona szakközépintézet — mondja dr. Farkasné dr. Orbán Teréz —, de nagyon hasznos támogatást kapunk két szakmunkásképző intézettől is, amelynek tanulói javítási, karbantartási munkák elvégzését vállalják az idős emberek lakásán. A csoportvezető büszkén sorolja a példákat a kerületi vállalatok sokféle formában megnyilatkozó segítőkészségéről. A Szivárvány Áruház és több szálloda kiselejtezett használati tárgyakat, ruhaneműket bocsát az erre rászorulók rendelkezésére, a BKV szocialista brigádjai buszkirándulásokra viszik az öregek napközi otthona gondozottjait. Íme: a társadalom segítőkészsége a tanácsi szervek céltudatos szervező és összehangoló munkájával hasznosítható. Megnyugvással hallhattuk a szociálpolitikai tevékenység fővárosi irányítóitól azt is, hogy a rászorultakról való gondoskodás alapellátásnak minősül, ezért az e célra felhasznált anyagi eszközök 198-ban nem csökkenthetők. A kerületi tanácsoknak most is — bár körültekintő módon kell felhasználniuk költségvetésük, fejlesztési alapjuk minden forintját — azt ajánlották a figyelmükbe: keressék a lehetőségeket arra, hogy a házi gondozói hálózat bővítésére, a segélykeretek növelésére más célra fel nem használható összegek átcsoportosításával teremtsék meg a szükséges anyagi fedezetet. (hajdú) GONDOSKODÁS A RÁSZORULTAKRÓL • A főváros VI. kerületében, a Rózsa Ferenc utcai öregek napközi otthonában, bedolgozói munkát is végeznek az idősek A törvényesség fejlesztésének időszerű kérdései írta: dr. Marhája Imre igazságügyminiszter ratizmust illeti, e vonatkozásban külön is kiemelném, hogy már a X., majd a XI. kongresszus határozatai is hangsúlyozták a jogalkotás, a jogszabály-előkészítés demokratizmusa szélesítésének, erősítésének jelentőségét. Az ebben érdekelt társadalmi szervekkel egyetértésben a Minisztertanács megfelelő határozatokat is hozott ezért. A magas szintű jogszabályok, elsősorban a törvények előkészítése során így vált általános követelménnyé az állampolgárok, a szakemberek észrevételeinek, javaslatainak megismerése és hasznosítása. Ennek fórumai a társadalmi és a szakmai viták. Ezek a viták csak akkor lehetnek színvonalasak és tartalmasak, ha a tervezett szabályozás főbb elvitársadalompolitikai indokai mellett a részvevők megismerhetik a jogszabály konkrét tervezetét, esetleg egy-egy megoldásra az alternatív javaslatokat is, és mindezt olyan időben, amikor az észrevételek, a javaslatok még hasznosíthatóak is. A Minisztertanács ötéves kodifikációs terveinek befejező éve, az 1980-as év lesz. Erre az évre már nem maradt túl sok feladat. A Polgári Perrendtartás módosítása — a bírósági hatáskörök bizonyos fokú átrendezésével, a munkaügyi bíráskodás kiterjedt hatáskörével kapcsolatos eljárási szabályok megállapításával és további eljárási egyszerűsítésekkel — január 1-én már hatályba is lépett. A Parlament valószínű, hogy két törvényjavaslattal foglalkozik majd 1980-ban: az államigazgatási eljárási törvény újjáalkotásával és az atomenergiáról szóló törvényjavaslattal. A jogászokat érdeklő és érintő olyan jogszabályok módosítására is valószínű, hogy sor kerül, mint az ügyvédi tvr és a vállalati jogtanácsosi rendelet A távlatokat pedig a XII. kongresszus határozatai alapján tervezzük majd meg. E távlati elképzelések között minden bizonnyal — különösen a gazdasági életet és az államigazgatást illetően — lesznek további magas szintű jogalkotások is. Mennyiségében ez azonban jóval kevesebb lesz, mint az utóbbi öt évben volt. A megmaradó erőket ezért elsősorban az alacsonyabb szintű joganyag rendbevétele és a jogszabály-nyilvántartás számítógépes rendszerének bevezetésére kell fordítani. Az alacsonyabb szintű joganyag korszerűsítése, jobb összhangba hozatala a magasabb szintű jogszabályokkal, egyszerűsítése és áttekinthetővé tétele jogrendszerünk fejlettségi színvonala emelésének, a hatékonyabb jogalkalmazásnak és jogkövetésnek alapvető feltétele. Mindemellett — mivel a túlszabályozottság főként e területen jelentkezik — a rendezés során ennek megszüntetése vagy csökkentése szerves része lehet a ma még nagyarányú, az állami és a gazdasági életben egyaránt jelentkező bürokrácia felszámolásának, s ezzel a szocialista demokrácia kiterebélyesedésének. A jogszabálynyilvántartás számítógépes rendszerének bevezetése pedig — talán ezt mondani sem kell — igen jelentősen könnyítheti elsősorban a jogalkalmazók munkáját. A Minisztertanács 1980-ban mindkét kérdéssel behatóan foglalkozni fog, s a kormány útmutatásai és határozatai beépülnek majd új ötéves kodifikációs tervünkbe is. A jogalkalmazást, közelebbről az igazságszolgáltatást illetően hadd utalhassak arra az értékelésre, melyet a múlt évben az országos igazságügyi vezetői értekezleten és az igazságügyi szakértői konferencián elmondottunk. Ez az értékelés alapvetően pozitív. És ez nem lebecsülhető megállapítás akkor, amikor tudjuk, hogy mindenekelőtt a gyakori jogszabályváltozásoktól, a nagy munkamegterhelésből és a generációváltásból adódó problémák néha milyen nehézségeket okoztak a feladatok megfelelő teljesítésében. Tudjuk azt is, hogy az igazságszolgáltatás színvonalát leginkább garantáló olyan területeken, mint az időszerűség és a törvényesség biztosításában, valamint a jogpolitikai elvek következetes érvényesítésében, jócskán akadnak még teendőink. Az időszerűséget illetően például a polgári ítélkezés állapota nem kielégítő. Az ítélkezés törvényességi színvonala viszonylag jó mutatókkal rendelkezik, mégis kisebb anyagi és eljárásjogi törvénysértések nem egyszer előfordulnak. S amennyiben a törvényességi követelményeknek tágabb értelmezést adunk, s idetartozónak tekintjük a tárgyalások kulturáltságát, az ítéletek és a határozatok indoklásának színvonalasságát, a bírósági ítéletek, periratok külcsinjét és más olyan fontos kérdéseket is, melyek szintén részesei lehetnek a bíróság tekintélye megóvásának, akkor még több teendőt látunk magunk előtt. Az ítélkezés jogpolitikai színvonalában is határozott a fejlődés, de itt is jelentkezhetnek további feladatok, így az új büntető jogszabályok alapján a büntető bíróságoknál olyan differenciáltabb, a kellő szigort és a humánumot jobban egybeötvöző büntetéskiszabási gyakorlatot kell kialakítani, mely az eddiginél nagyobb hatékonysággal szolgálja a bűnözés elleni küzdelmet. A polgári bíróságoknál a korszerűsített polgári jog alapján olyan ítélkezést kell biztosítani, mely teljesen mentes a formális jogszemlélettől, a társadalmi, a csoport és az egyéni érdekek összhangját messzemenően biztosítja, határozottan védi az össztársadalmi érdekeket, a társadalom érdekében fellép a negatív jelenségek — például a jogtalan vagyonszerzési, a harácsolási és a spekulációs törekvések — ellen, ugyanakkor következetesen védi az állampolgári érdekeket és jogokat. És végül, olyan gazdasági és munkaügyi intézkedést kell megvalósítani a megváltozott gazdasági és munkajogi szabályok alapján, mely jobban hozzájárul a népgazdaságban a rend és a fegyelem szigorú megteremtéséhez, a munkafegyelem megszilárdításához, de ugyanakkor messzemenően védi a gazdasági élet demokratikus intézményeit, s a dolgozók jogait is. Nem elég a színvonalasabb igazságszolgáltatást megkövetelni, hanem arra is szükség van, hogy az igazságügyi kormányzat a színvonalas munka több feltételét is mind igényesebb módon biztosítsa, így azt is, hogy az igazságügyi dolgozók munka- és életkörülményei állandóan javuljanak. E vonatkozásban több területen értünk el jelentős eredményeket, de az előttünk álló feladatok száma sem csekély. Büszkék vagyunk például a szép és új, vagy felújított bírósági épületekre, gyermekintézményeinkre, üdülőinkre, arra, hogy valamennyi dolgozónknak minden évben legalább egy üdülési lehetőséget tudunk biztosítani. Ugyanakkor gondot jelent még sok korszerűtlen bírósági épület, s ezek nem megfelelő felszerelése és berendezése. A lakásprobléma különösen a Budapesten élő és dolgozó munkatársainkat sújtja. Kiemelt kötelességünk ezen fokozatosan segíteni, többek között a dolgozók ezzel kapcsolatos nagyobb anyagi támogatásával is. Megítélésünk szerint az igazságügyi dolgozók általában elégedettek bérezésükkel, jutalmazási lehetőségeikkel, a kitüntetésben részesítés lehetőségeivel, s őszinte elismerést aratott, hogy a minisztériumon kívül a bíróságokon is lehetőség nyílt az erkölcsi és anyagi elismeréssel járó címek adományozására. Persze jól tudjuk, az elkövetkezendő évek nehezebbé teszik a mi munkatársaink helyzetét is. Ezért fokozottan oda kell figyelni — a hivatalvezetésnek és szakszervezetnek egyaránt — dolgozóink életszínvonalának és munkakörülményeinek jövőbeni alakulására. A mi területünkön a szakszervezet és a hivatalvezetés munkakapcsolata komoly hagyományokra tekinthet vissza. Az állami vezetés igényli és elvárja a szakszervezeti szervek segítségét, hisz e szervek a dolgozók széles rétegeinek igényeit bírálatát és javaslatait közvetítik, s változatos módszerekkel támogatják is az állami feladatok végrehajtását E jó munkakapcsolat továbbjavítása és fokozása, úgy vélem, valamennyiünk, az egész közösség javát szolgálja, s nékülözhetetlen a szocialista építés előttünk álló nehéz és bonyolult feladatának megvalósításához. közalkalmazott 3