Közgazdasági Szemle – 1905.
33. kötet - I. Értekezések - Hegedüs Lóránt: Neményi Ambrus†
HEGEDŰS LÓRÁNT: NEMÉNYI AMBRUSZ szövetségének kiadványai az ő tollát méltán dicsérik. És bizonyos büszkeséggel kell hozzátennünk azt, hogy nem utolsó helyet foglalnak el életének gazdag munkásságában azok a mélyen járós tanulmányok, amelyekkel a Közgazdasági Szemlét ajándékozta meg, így a magyar vasutak államosításának eszméjét, e tárgyról irt nagy német könyvén Minil, e Szemle hasábjain az 1889-iki évfolyamban fejtegette A kamatbiztositást élvező vasutak és az államosítás Magyarországon« czímmel. 1901-ben e hasábokon•»Az új magyar iparkataszter« czímszó alatt a nagy iparstatisztikát ismertette. Az az értekezése pedig, melyet 1902-ben »A bürokratizmus Magyarországon« czímmel irt a mi hivatalos szervezetünknek túltengéséről és e túltengés veszélyeiről, ez a dolgozata országszerte nagy feltűnést keltett, a Magyar Közgazdasági Társaságnak egyik legtöbbet emlegetett fölolvasása volt, melyet az országgyűlés szónokai minduntalan újból és újból idéztek, említettek. Neményi Ambrus végül és mindenek fölött az új Magyarország munkás, teremtő nemzedékének volt egyik tipikus képviselője. Azon férfiak közül való volt, kik belátják, hogy közéletünk kicsinysége miatt nem érhetik be egyféle munkával, hanem sokféle kötelességet és sokszerű dolgot kell, szükséges magukra vállalniuk, mert másként a munka elvégezetlenül marad. A munka, mely az egyes emberé, összetörik. Ez volt Neményi sorsa, élete is. Dolgozott mindenütt, fáradhatatlanul. A Magyar Közgazdasági Társaság is büszkeséggel sorolta választmányi tagjai közé; idei tárgysorozatunkban ott szerepelt bejelentett felolvasása, melyet mindnyájan nagy érdeklődéssel vártunk. Képviselőházi bizottságok, bankok és jótékony társulatoknak sokasága mind látták az ő hasznát. Életének koronájául pedig a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségét tekintette, melynek áldozta utolsó idejének egész fáradhatlanságát, s hogy e nagyfontosságú testület oly gyorsan belenőtt Magyarország gazdasági életébe, abban igen nagy érdeme neki volt. S e nagy munka közben távozott el 52 éves korában. Sokat és sokszor érdeklődött utóbbi években a kivándorló székelység bajai iránt is s ennek az érdeklődésnek, a Közgazdasági Társaságnak e tárgyról szóló felolvasásai alkalmával, nemes lendületű czikkben adott hangot. Azóta kedves, szelid csipkedéssel biztatott mindig arra, hogy viszonzásul én is írjak egyszer az ő kedvenc tárgyairól. Ki hitte volna, hogy amikor ezt az ígéretet beváltjuk, akkor az ő nekrológját fogjuk megírni Hegedűs Lóránt.