Közgazdasági Szemle – 1921.

I. Értekezések - Heller Farkas: A pénzelmélet fejlődése

.4 pénzelmélet fejlődése. 199 A conventiós elmélet legtisztább megtestesítése a pénz ama magyarázatainak, amelyeket Mises*) akatollaktiku­s elméleteknek nevez-Nem az értékelés tüneményében­ keresik a pénznek magyarázatát, ha­nem attól egészen különállóan. Hiszen a pénz értéke szerintük nem természetes, hanem mesterséges. Forrása tehát nem­ a gazda­sági élet, amelyből általában minden értékelés kinő, hanem csupán az emberek megegyezése, illetőleg a fejedelem akarata. A fejlődő közgazdasági elméletet ez a magyarázat sehogy sem elégíthette ki, mert a pénz, mintegy idegen test volt a gazdasági tünemények épületében, holott nyilvánvaló, hogy a gazdasági életnek egyik legfontosabb eleme. Azonban a tények is erősen ellene mond­tak annak az álláspontnak, amelyet ezek az elméletek elfoglaltak. A fejedelmek abban bizakodva, hogy a pénz értéke valóban az ő akaratuktól függ, a lucrum camerae kedvéért ugyancsak derekasan hozzáláttak a pénz rontásához, a pénznek egyre kisebb nemesfém­tartalommal való kiveréséhez. A forgalom sehogy sem akarta, ellenkezés nélkül tűrni emez eljárást és a jó pénz félrevonulásával, valamint az árak emelésével felelt a pénzrontásra, így már korán fel kellett ismerni azt a törvényszerűséget, melyet később Gresham törvénynek neveztek, hogy t. i. a rossz pénz kiszorítja a forgalom­ból a jó pénzt. Nem azt bizonyította-e mindez, hogy a pénz még­sem olyan mértékben hozzáférhető az emberi és a fejedelmi aka­­ratnak, amint azt a régi pénztheoretikusok gondolták? Ha a fejedelem akarata a pénzrontásnál annyira beleütközik a forgalom ellenállá­sába, vájjon nem azt bizonyítja-e ez, hogy a pénz mégsem állhat annyira az értékelés általános törvényein kívül? És a pénzrontás kapcsán megfigyelt tényekből nem az tűnik-e ki, hogy a pénzdarabok, az érmék értéke mégsem lehet egészen közömbös? II. E kérdések, melyeket az élet támasztott a pénz magyarázatával szemben, a figyelmet arra kellett, hogy fordítsák, hogy a pénzt megtestesítő érmék értékelése mégsem lehet egészen független azok béltartalmától, a valor intrinsecustól, ahogy azt a középkor nevezte. Monger szerint Latu-tó­l származik annak felismerése, hogy a pénz nem tiszta állami intézmény** vagy mesterséges alkotás, hanem arra az érmék árútermészetének is befolyása van. Menger ebben *) Mises: Zur Klassifikation der Geldtheorien. Archiv für Socialwis senschaft und Sozialpolitik. XLIV. köt. 199., 201. old. **) V. ö. Gru dsätze der Volkswirtschaftslehre. I. Th. Wien 1871. a 258. old. jegyzetében.

Next