Közgazdasági Szemle – 1999.

január - Csaba László: A rendszerváltozás elmélete és/vagy a közgazdaságtan kudarca?

Közgazdasági Szemle, XLVI. évf., 1999. január (1-19. o.) CSABA LÁSZLÓ A rendszerváltozás elmélete és/vagy a közgazdaságtan kudarca? A tanulmány a rendszerváltozás közgazdasági értelmezhetőségének lehetőségeit és korlátait elemzi. Az első rész az elmúlt évek néhány elméleti fejleményét tekinti át, a második a rendszerváltozási irodalom újdonságaiból emel ki néhányat, a harmadik pedig - az induktív és a deduktív közelítés találkozási pontján - a neoinstitucionalista irányzat elméleti keretében kísérli meg összerendezni az ismereteket. Kiemeli a köz­gazdasági paradigma és módszertan lényegéből adódó egyértelmű korlátokat és a tudományközi megközelítés igényét.* Egy évtizede tart már térségünkben a rendszerátalakulás. Eközben mind a közvélemény­ben, mind a szakmában egyre elterjedtebb a borúlátás. A kételkedés kiterjed a vizsgálat tárgyára is, és arra is, hogy a közgazdaságtan lényegbevágó megállapításokra és új felis­merésekre juthatna. A közgazdasági közvéleményben egyre erősödik azok hangja, akik eleve feltételezik (bár sosem bizonyítják) azt, hogy az elméleti közgazdaságtannak e kérdéskörben nincs és nem is lehet érdemi mondandója. Ez a felfogás azok között is terjed, akik magukat az elmélet művelőinek mondják. A rendszerváltozás és a közgazda­ságtan lehetséges kapcsolatáról tartott egyik előadásom után a vendéglátó - a közgazda­sági kar dékánja­­ megjegyezte: voltaképpen nincs min vitatkozni, hisz a két téma nem függ össze (ezt az észrevételt közel kétórás eszmecsere követte). Egy másik nagy európai egyetemen, hasonló vitát követően a rangidős professzor szelíden megjegyezte: a köz­gazdaságtan ma már rég nem társadalomtudomány, hanem matematika és bölcselet. A valóság nem is befolyásol(hat)ja az elméletet, az utóbbinak csak a konzisztenciája vizs­gálható, nem igényli és nem eredményezheti a valóság befolyásolását. Az igazi tudo­mány - vagy a művészet? - az adott céh által kialakított játékszabályok elsajátítása, s ezen belül tételek módosítása, részletek alapos kimunkálása, ahogy az a fent említett két, mindent átfogó módszertanban és tudományszakban is szokás. Ebben a felfogásban a szovjet rendszer felbomlása - egyszeri nem ismétlődő eseményként - eleve meg sem jelent, nem értelmezhető. Nem kevésbé elégedetlenek az elmúlt évek fejleményeivel a hivatásos Kelet-Európa­kutatók sem. Egyfelől változatlan gyakorisággal adnak közre önigazoló írásokat, ame­lyek a hagyományos szovjetológia által - valóban - elért szép eredmények méltatására szorítkoznak (Schroeder [1995] 226-227. o.). Eközben természetesnek veszik­­ és be is * A cikk első változata a Frankfurter Institut für Transformationsstudien (F.I.T.) rendezte A posztkom­munista átalakulás és a társadalomtudományok tudományközi megközelítésben című nemzetközi konferenci­án hangzott el. Köszönettel tartozom Lányi Kamilla, Andreas Pickel, Kazimierz Poznanski és Szabó Katalin angol nyelvű kézirathoz fűzött (és nem mindenben megfogadott) észrevételiért. A konferenciaelőadások kötetként megjelennek Frank Benker, Klaus Müller és Andreas Pickel szerkesztésében. Csaba László az Európai Gazdaság-összehasonlító Társaság (EACES) elnöke, a BKE egyetemi tanára.

Next