Közjegyzők Közlönye, 2007 (11/54. évfolyam)
2007 / 1. szám - A TUDOMÁNY TOLLÁBÓL - Weiss Emília: A családjogi kodifikáció elvi kérdései
i. 1. A Középeurópai Közjegyzői Kollokvium 2006-ban a folyamatban levő családjogi kodifikáció néhány fő kérdését tűzte napirendjére. A családjogi kodifikáció valamennyi kérdésével a Kollokvium természetesen nem foglalkozhatott. Önálló előadások a külföldi előadóknak a külföldi családjogokba betekintést adó előadásai mellett különösen a közjegyzőket, a közjegyzői gyakorlatot közvetlenebbül érintő házassági vagyonjogi kérdéseknek és az élettársi viszonyoknak legalábbis a családjog területén viszonylag újként jelentkező kérdéseinek jutottak. Az alábbiak - a teljesség igénye nélkül - valamivel több kérdésbe kívánnak betekintést adni, a külön előadásokban is tárgyalt kérdéseknek viszont kevesebb figyelmet szentelnek. A családi viszonyok az elmúlt évtizedekben Európa-szerte, így Magyarországon is, számos vonatkozásban jelentős változáson estek át. Ezeket a változásokat, ahol ezek jogi értékelést is kívántak, a jogalkotás - így a magyar jogalkotás is - igyekezett követni. Néhány kérdésben, így különösen a házassági bontójog egyes kérdéseiben és a házasságon kívül született gyermek jogállásának rendezésében már a Családjogi törvény átfogó kodifikációja előtt jelentős lépéseket tett, és a családjog 1952-ben bekövetkezett átfogó kodifikációja sem tehetett pontot a változások követésére. Ugyanakkor, anélkül, hogy ezzel éppen egy a családjogi kodifikáció elvi kérdéseivel foglalkozó konferencián a családjogi jogalkotás, és általában a családjog szerepét alá kívánnám becsülni, két dolgot nem lehet említés nélkül hagyni. Az egyik: nem lehet hallgatni arról, hogy csak jogi eszközök, ideértve a jogalkotás mellett a jogalkalmazás eszközeit is, a családi konfliktusok megoldására, legalábbis azok többségének megoldására önmagukban nem elegendőek. Ez a körülmény természetesen nem mentesíti sem a jogalkotót a feltevése szerint leginkább optimális szabályok megalkotása alól, sem a jogalkalmazót az alól, hogy a felek között vitássá vált családjogi ügyek optimális megoldására törekedjék. A családi konfliktusok feloldásának hiányát mégsem lehet egyszerűen a családjog hibájául felróni. A másik pedig: mintegy a másik oldalról, azt is tudomásul kell venni, hogy a családi életviszonyok meglehetősen széles köre a család tagjainak intimszférájához tartozik, hogy a jól működő családi viszonyokba, legyenek azok a házastársak, az élettársak vagy a szülő-gyermek kapcsolat viszonyai, nem kell, nem is igen szabad, vagy legalábbis nem volna szabad jogi eszközökkel belenyúlni. Az ezek feletti állami gyámkodás előírása nem lehet jogalkotói feladat. És erre nemcsak az Európai Emberi Jogi Egyezmény 8. §-a kötelez bennünket, de azóta, hogy ehhez az Egyezményhez csatlakoztunk, az is. Ezzel nem azt kívánom mondani, hogy a családjogi jogalkotásnak csak a családi konfliktusok megoldása volna a feladata. Nem konfliktusoldó szabályként nyilvánvalóan szükség van például a házasságkötés, a névviselés, az apaság elismerése, a gyermek törvényes képviselete, az örökbefogadás joghatásai vagy a gyámrendelés kérdéseinek rendezésére, és a sor természetesen még folytatható volna. 2. A családjog első átfogó kodifikációjára Magyarországon 1952-ben, az 1952. évi IV. törvénnyel került sor. Ezt a törvényt azóta 1974-ben és 1986-ban két átfogó reform, majd az 1990-es évek óta számos, bár kevesebb kérdést érintő, de korántsem jelentéktelen reform követte. A családjog alakításában, továbbfejlesztésében emellett a bírói gyakorlat is jelentős szerepet játszott. A családjog újabb átfogó reformja már korábban felmerült, ennek a munkának újabb lökést az adott, hogy a készülő Polgári Törvénykönyv koncepciójának előkészítése során 2000. júniusában a Kodifikációs Főbizottság olyan döntést hozott, hogy a családjog szabályai - szemben az 1952 óta fennálló helyzettel - az új Polgári Törvénykönyvben, annak egyik könyveként kerüljenek rendezésre. Hadd tegyük hozzá, a külön könyvben való rendezés azok számára, akik ismerik a készülő Polgári Törvénykönyv struktúráját, nem jelent sokat, a Polgári Törvénykönyv ugyanis, holland mintára, valamennyi eddig önálló részként szabályozott területet, ha - szemben a holland Ptk.-val - folyamatos számozással is, de önálló könyvben kívánja szabályozni. Ezen önálló A TUDOMÁNY TOLLÁBÓL A családjogi kodifikáció elvi kérdései* * A 18. Középeurópai Közjegyzői Kollokviumon tartott előadás szerkesztett változata. A Közjegyzők Közlönye