Közjegyzők Közlönye, 2007 (11/54. évfolyam)
2007 / 1. szám - A TUDOMÁNY TOLLÁBÓL - Weiss Emília: A családjogi kodifikáció elvi kérdései
annyira természetesek, hogy ezeknek egy családjogi kodifikációban alapelvként való kimondása felesleges volna. Ugyanígy nem indokolt ma már az Európai Emberi Jogi Egyezmény 14. cikkében megfogalmazott diszkrimináció tilalma alapján a házasságból született és a házasságon kívül született gyermek egyenjogúságának külön alapelvi kimondása sem. 4. A családjogi szabályoknak a Polgári Törvénykönyvbe való integrálása az önálló családjogi alapelvek megfogalmazásán kívül más kérdéseket is felvetett, így például azt, hogy a polgári jog néhány olyan szabálya, amely a családjogban ma egyáltalán nem rendezett, vagy hiányosan rendezett, alkalmazandó legyen-e, vagy legalább megfelelően alkalmazandó legyen-e a Polgári Törvénykönyvbe beillesztésre kerülő családjogi viszonyokra is. A ma hatályos családjog csak a házassági vagyonjog körében ismer olyan szabályt, amely mögöttes jogterületének ismeri el a Polgári Törvénykönyv szabályait. Emellett természetesnek tartja, hogy azokat az eseteket kivéve, amelyekre nézve a családjogi jogszabályok kifejezetten eltérő szabályokat tartalmaznak, a cselekvőképesek, a korlátozottan cselekvőképesek és a cselekvőképtelenek körére nézve a Polgári Törvénykönyvben meghatározottakat tekinti irányadónak. De ennél minden bizonnyal tovább kellene, tovább kell lépni. Ehelyütt csak a gyakorlatban is felmerült két kérdést említve. Az egyik: Míg a házasságkötésre irányuló jognyilatkozat tekintetében a Családjogi törvény megalkotása során széles körben megvitatottan, átgondoltan és utólag is helyesnek bizonyultan született olyan állásfoglalás, hogy a házasság ne legyen akarati hiba címén megtámadható, más családjogi jognyilatkozatok tekintetében fel sem merült a kérdés, hogy azok akarati hiba címén megtámadhatók legyenek-e vagy sem. A Családjogi Könyv elkészült tervezete egy-két kérdésben kifejezetten el kívánja ismerni a családjogi jognyilatkozatok akarati hiba címén való megtámadhatását. Kérdéses marad, hogy ahol ezt kifejezetten nem teszi, a Ptk. szabályainak megfelelő alkalmazásával ott is helye legyen-e ennek. A házasságkötésre irányuló jognyilatkozat ilyen címen való megtámadhatatlanságát változatlanul fenntartva, más családjogi jognyilatkozatok tekintetében hajlanék az igenleges válaszra. És a másik: Ugyancsak a gyakorlatban merült fel a kérdés, hogy vajon a joggyakorlásra megállapított határidő menthető okból való elmulasztása esetén alkalmazhatók legyenek-e az elévülés nyugvásának szabályai. A felmerült kérdésre akkor a válasz „nem” volt, lényegében pusztán azzal az indokkal, hogy a polgári jogban megállapított szabályok ne kerüljenek a családjogban alkalmazásra. Ma abban a kérdésben, amelyben ez annak idején felmerült, nevezetesen az apasági vélelem megtámadására megállapított határidő elmulasztása esetére, a tervezett új szabály azt kívánja kimondani, hogy a nevezett esetre a Polgári Törvénykönyvnek az elévülés nyugvására vonatkozó szabályai alkalmazandóak. Megint nincs válasz arra nézve, hogy ez a szabály más, menthető okból elmulasztott határidő elmulasztása esetén is alkalmazható lesz-e vagy nem. Hangsúlyozottan a teljesség igénye nélkül hadd adjunk a továbbiakban valamelyes áttekintést arról, hogy a Családjogi törvényben szabályozott mely kérdésekben merülnek fel, és melyekben nem merülnek fel a családjogi kodifikáció számára megoldandó feladatok. 5. A házassági jog köréből a házasságkötés szabályai nem szorulnak módosításra. Elég gyorsan lecsengett - a kodifikácó részéről sohasem osztott - a kötelező polgári házasságot fakultatív polgári házassággal felváltani kívánó gondolat, és a korábban többször is módosított házasságkötési korhatárok kérdésében is megnyugvás észlelhető, fel sem merült az újabb módosításokra irányuló igény. 6. A házassági bontójog szabályai inkább csak finomításra szorulnak, elvei megfelelnek a mai kor igényeinek és a nemzetközi gyakorlatnak, a nemzetközi tendenciáknak is. A vétkességi elvvel való szakítás a magyar bontójogban már 1952-ben megtörtént, és a magyar bontóperes gyakorlatra is jellemző, hogy a bontóperbeli viták - ahol egyáltalán vannak viták - nem magának a bontásnak a kérdésében, hanem inkább a járulékos kérdések rendezése körül, elsősorban a gyermek elhelyezése és a házastársi lakáshasználat rendezése körül folynak, valamint újabban más vagyonjogi kérdések rendezése körül is. A nemzetközi gyakorlattal megegyező az is, hogy a bontóperek viszonylag magas hányada a házasfelek közös megegyezése alapján folyik. Több külföldi állam bontójogában a közös megegyezésen alapuló bontás önálló bontóokként szabályozott. A bírói gyakorlatban lényegében nálunk is kialakult a közös megegyezés másként, szinte önálló bontóokként kezelése, ezt mégis - természetesen a bontás egyik formájáról a másik formájára való áttérés lehetőségének biztosításával - a törvényhozásnak is nyíltabban kellene elismernie. Attól azonban, hogy a járulékos kérdésekben való megegyezés, vagy legalábbis az azok