Közlekedés, 1948 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1948-06-15 / 1. szám

1948 június 15.KÖZLEKEDÉSI.1 Ism Gyócsi Jenő, Földvári Aladár, síprodispai Silván, Tem János és Paksi-Kiss Ottó elvtársak üdvözlik a „Közlekedés” első számnát Amint már valamennyi szaksszervezet sajtója közölte: Kossa István elvtárs, a Szakszervezeti Tanács főtitkára, a szakszervezeti vezetők országos értekezletén kijelentette, hogy az ipari szervezkedésre való áttérést még ebben az esztendőben végre kell hajtani. Ezért szükséges, hogy a rokonszakmák körébe tartozó szakszervezetek egyesüljenek. A Vasutas Szakszervezet központi székházában március 23-án először az öt rokonszakmához tartozó szakszervezet vezetői összejöttek, hogy az első lépéseket az egységes szakszervezet létrehozása végett megtegyék. Az azóta eltelt idő alatt szünet nélkül érdemleges munka folyt ,és ennek első látható eredménye az, hogy az öt szakszervezet megszüntette eddigi kiadott hivatalos közlönyeit. Június 1-én utoljára jelent meg a vasutasok „Szabad Vasutasok és Hajósok Kapja“, a hajósok „Szabad Hajósok” a közlekedési alkalmazottak , „Előre“, a gépjárművezetők „Gépjárművezetők“ és a szállítómunkások „Magyar Szállítási, Közlekedési és Segédmunkások Kapja“ című hivatalos közlönye. Az öt szakszervezet lapjai kivétel nélkül, becsületesen és eredményesen szolgálták a felszabadulás óta a demokráciát és következetesen harcoltak a jobboldali Szociáldemokraták és a reakció minden megjelenési formájával szemben. Ideológiája első pillanatától fogva a marxi, lenini ideológia volt s ezt a vonalvezetést a megszüntetett lapok szerkesztői még jobban, még eredményesebben akarják tovább vinni egyesített új lapjukban, a KÖZLEKEDÉS-ben. A szerkesztők személye megfelelő biztosíték arra, hogy a Marx, Lenin és Sztálin jelölte- urat megalkuvás nélkül, gerincesen fogják képviselni és elvégzik azt a nagy feladatot, amely ma égető szükségesség: a dolgozók oktatását, nevelését. Felkértük az egyesülés előtt álló szakszervezetek főtitkárait, nyilatkozzanak a "Közlekedés" első számában 180.030 olvasónknak létre, melyekben a szakszervezeteinknek nagy szerepük volt. Da hiba volna elhallgatni azt, hogy elsősorban is a Magyar Kommunista Párt vezette ezt az osztályharcot a feudálkapitalizmushoz ragaszttett a régi rend hívei ellen. Ugyanolyan hiba volna elhallgatni azt is, hogy a baloldali szociáldemokrata elvtársak ezekben a harcokban mindig velünk voltak. Éppen ezért történelmi jelentősége van a most megtartott egyesülési kongresszusnak az egész magyar népéé, mert ezzel nemzetünk fejlődését nagyban visszük előbbre. A Magyar Dolgozók Pártjának megalakulásával a szakszervezeti életünkből is eltűnik végérvényesen az az opportunista irányzat, amely hátráltatta, sőt igen sok esetben orvul elárulta az osztályharcos munkásmozgalom ügyét. Ennek az opportunista irányzatnak a felszámolásával sikerült megindítani szakszervezeteink egyesítő tárgyalásait és azt komoly, alapos előkészítés után úgy megvalósítom, hogy a változott viszonyoknak megfelelően az új feladatokat meg tudja oldani. Ezért a magunk részéről örömmel üdvözöljük a „Közlekedés“ c. sajtónkat, mert ma már nemcsak egyes közlekedési vállalat alkalmazottai olvassák, hanem különböző — az egész országra kiterjedő — vállalatok dolgozói, mintegy 180.000.en. De, hogy eddig eljutottunk, abban nagy szerepe van a szakszervezeti oktatásnak, melyet a felszabadulás óta folytattunk és amit a jövőben még fokozottabban kell, hogy elvégezzünk. Tagjainkat fel kell vértezni a marxista-leninista ideológia fegyverével egyrészt azért, hogy a 3 éves terv jelentőségét könnyebben megértsék, másrészt azért, hogy a felvilágosító munkát minél többen tudjuk folytatni, hogy ne történhessenek meg Pócspetri, és hosszú pályi esetek, ahol a régi úri világ hívei a nép elmaradottságát ki tudják használni. De különösen nagy jelentősége van a marxista, leninista ideológia szellemében történő szakszervezeti oktatásnak, mely erősíti népi demokráciánkat és gyorsítja a szocializmushoz vezető útunkat. Ennek a feladatnak a négy szakszervezet egyesülésével jobban meg is tudunk felelni, mert az ideológiai nevelés mellett a szakmai továbbképzést is fejlesszük, ami tervgazdálkodásunk egyik követelménye is. Ezzel elősegítjük munkavers?e nyünk tökéletesebb kifejlődését, mert közelebb kerülnek a közlekedésben dolgozó alkalmazottak egymáshoz az egyesülés révén, így még nagyobb biztosíték lesz arra, hogy a 3 éves munkatervünket két és fél év alatt valósítjuk meg és az itt szerzett tapasztalatokat fel tudjuk használni a következő 5 éves munkatervünkben. Erre garancia az, hogy a dolgozók nagy többsége felismerje, hogy életszínvonalunk emelkedése összefüggésben van a többtermeléssel. Bizonyíték erre nagyszerű élmunkás gárdánk, kik elsőkként ismerték fel a „termelj többet, jobban élsz“ jelentőségét. Minden reakciós rémhírverés, ami népi demokráciánk és tervgazdálkodásunk ellen irányul kudarcot vall, mert adolgozók ma már tudják és érzik saját magukon, hogy övék az üzem és az ország. Abban az államban, amelyik a nép állama, az ember értékmérője az általa végzett munka és nem a származása vagy vagyona. Demokráciánkat nemcsak mi érte. Idérjük így, hanem a többi nemzetek is, elsősorban a Szovjetunió, aki már több ízben tanújelét adta nagylelkűségének, mint legutóbb is azzal, hogy 1943 július 1-től jóvátételi tartozásunk 50%-át elengedte. A szovjet kormánynak ez a lépése újabb bizonyíték a népek békés együttműködésére, a sztálini külpolitika alapján. Ez az összeg, amely 2 milliárd forintot tesz ki, nagyban elősegíti hároméves tervünket, népünk felemelkedését és népi demokráciánk megerősödését. Hitet teszünk amellett, hogy a közlekedétt dolgozók egyesülésével erre a bizalomra méltók is maradunk, hogy még szorosabbra fűzzük kapcsolatainkat a többi békeszerető nemzetekkel és a marxi, lenini és sztálini elvek alapján iparkodunk megválásítani hazánkban a szocializmust, szakmák és a közlekedés minden területére kiterjed a hatáskörük. Tudjuk, hogy sokan gondolnak közülünk a mostani változások közepette is a régi harcos lélkre, aanabrig a szállító és fuvarozó munkásság az élen járt a kizsákmányolók elleni küzdelemben. Azóta azonban nagyot változott a világ. A győzelmes Vörös Hadsereg felszabadító harcának következményeképen a hatalom nálunk is a dolgozó nép kezébe jutott. Most magunknak építjük az országot, amit az űri bitangok kardcsörtető politikájukkal rombadöntöttek. Ezért ha nehéz is a helyzetünk, az átmeneti nehéz időkben sem szabad csüggednünk. A népi demokrácia nem zsákmányolja ki a dolgozókat. De a javakat, amelyek az élet fenntartásához szükségesek, csak olyan mértékben adhat, amilyen mértékben azt az ország erőforrásai megengedik és az elért terméseredmények lehetővé teszik. Hogy még sok mindent nélkülöznünk kell, annak a fő oka az, hogy a romok eltakarítása és a helyrehozás nem gyümölcsöző, hanem csak szükséges munka, amit éppen a termelő munka terhére kell elvégeznünk. A több és jobb termelése a fogyasztási javaknak, ezért mindaddig hiányos lesz, amíg az úri bitangok romboló munkájának a pusztításait teljesen ki nem hevertük. A tervgazdálkodás sikerétől függ tehát a fölemelkedésünk és gondoktól való minél előbb való megszabadulásunk elérése is. Persze akadnak akirt azt mondják, hogy el kell vennni a jómódúaktól a többvásárlás lehetőségét. Ezt a népi demokrácia a törvény, adta kereteken belül meg is teszi. A társadalom azonban élő, működésben levő szervezet, amelyet nem lehet megállítani, mint a gépet, hogy a szükséges, nagy átalakító munkát el lehessen végezni rajta. Mert a társadalom érdekhálózat is, amelynek a szálai nagyon bonyolultak még a népi demokráciában is, mert az államosítás után kevesebb ugyan a munkaadó, aki kizsákmányolja a munkást, azért kis piócák még vannak elegen. Ezeket azonban fokozatosan lehet csak ártalmatlanná tenni. Szerencsére a társadalmi élet nem az elszegényedés, hanem mindenki jólétének az emelése felé halad és rostán csak a munkanélküli jövedelmekből évi, akarok hullanak ki. A munkásság jövőjét a népi demokrácia biztosítja, miként azt két munkáspárt egyesüléséből keletkező új munkáspárt programja világosan ki is mondja: „A Magyar Dolgozók Pártja a dolgozó nép életszínvonalának állandó és rendszeres emolásáért küzd“. A népi demokrácia vezetői éppen ezért a zavartalan építő munka érdekében a két munkáspárt egyesítésén túlmenőlégg is, minden más demokratikus erőt is megbecsülnek. A haladó szellemű polgárságnak is módot adnak, hogy elősegítsék az újjáépítés munkáját. Az újjáépítés munkájában természetesen a dolgozóké a vezető szerep, ezért példaadó módon kell előljárnunk mindenütt. Tudjuk, hogy a félszívvel végzett munka, csak féleredményre vezet, ezért oda kell hatnunk, hogy a szervezett munkásság a mostani jelentős változásokat megértse, hogy a reá váró feladatokat a lehető legjobban elvégezhesse. A közös lap, az egyesített sajtó útján való nevelés és felvilágosítás is azért fontos, hogy a nevelés és felvilágosítás (Folytatása a 4-ik oldon következik. • Földvári Aladár a közlekedési alkalmazottak szakszervezetének főtitkára: A „Közlekedés“ című szaklap első megjelenése alkalmából üdvözöljük a négy testvér szakszervezetben tömörült dolgozókat. A közös szaklapunk első példánya az egyesülésben lévő négy szakszervezet igen komoly állomása, mert közvetlen a felszabadulás után megkíséreltük a Szakszervezeti Tanács főtitkárának Iiossa elvtársinak az Intenciója szerint a modern ipari szervezkedési formát a közlekedési vállalatok dolgozói között. A jobboldali szociáldemokraták magatartásán azonban ez akkor meghiúsult és így az akkor már egy szervezetbe tömörült vasutasok és hajósok, valamint közlekedési alkalmazottak külön váltunk. Ha az egyes közlekedési szakszervezetek vezetői önkritikát gyakorolnak maguk felett, akkor meg kell állapítaniuk tárgyilagosan, hogy ebben nemcsak a szakszervezetek és a Szakszervezeti Tanács egyes opportunista vezetői, hanem mi is hibásak vagyunk, mert mindegyik féltette önállóságát. Demokráciánk három esztendős eredményei nyomán jutottunk el ahhoz a szervezkedési formához, amely a közlekedésben dolgozók érdekeinek legjobban megfelel. A három esztendő alatt nagyot fordult előre a történelem kereke. A földreformtól kezdve a stabilizációig, a tervgazdálkodástól kezdve az államosításokig, mely intézkedések lényegesen megváltoztatták a dolgozók viszonyát az államhatalommal szemben. Ezen változások közben a munkások, parasztért és haladó értelmiségiek mindig közelebb kerültek egymáshoz. Ezzel a közeledéssel viszont mind több és több reakciós gócot sikerült felszámolni és úgy a politikai, mint a gazdasági hatalmat birtokba venni. Az eddig elért eredmények, melyek mind a népi demokráciánkat erősítették, komoly harcokban jöttek Korompcsi István a gépjárművezetők szakszervezetének főtitkára: Örömmel tölt el bennünket a „Köztekedés”-nek, a közös szaklapnak megindulása. Komoly gyakorlati eredménye ez már négy szakszervezet közt megindult egyesülési tárgyalásoknak. De ez az öröm nem válthat ki belőlünk olyan megelégedést, ahi eltereli figyelmünket a még előttünk álló komoly akadályokról és ezek leküzdéséhez szükséges közös munkáról. A gépjárművezető felelősségteljes munkakörének önállóan való ellátása, valamint munkájának veszélyessége annak a hatóságokkal és a közlekedésrendészettel való állandó kapcsoláa miatt annyira sajátos, hogy érthető az idegenkedése, amikor tudomást szerez arról, hogy a szakmai érdekvédelmi szervét, a szakszervezetét beolvasztják vagy tömörítik valamilyen egységbe. Úgy érzi, hogy a róla való gondoskodás, vagy a vele való törődés ilyenformán kissé fel fog higulni vagy el fog sikkadni. Ma már a gépjárművezető társadalorrt nagy része értekezleteken, gyűléseken történt átbeszélések után megértette, hogy az érdekképviselete az egyesülés után az eddiginél még nagyobb mértékben lesz a segítségére. Megértették, hogy részükre is éppúgy, mint a közlekedés összes többi dolgozóira csak a jól megalkotott egységes szakszervezet valósítható meg mindazt, amivel a gépjárművezető a fejlődés során országunk egyforma értékű és egyformán megbecsült dolgozójává válik. Ezért üdvözöljük mi gépjárművezetők is a közlekedés dolgozóinak egységes hangját a „Közlekedésit, amely azon túl, hogy elő fogja segíteni a négy szakszervezet szövetkezésének megvalósulását, úgy külső megjelenési formájával, mint tartalmával méltó képviselője lesz hazánk egyik legjobban fejlődő erejének, a közlekedésnek. Tem János a szállítómunkások szakszervezetének főtitkára. Szaklapunk utolsó számában sajnos, a közbejött akadályok miatt nem tudtuk bejelenteni a szaktárcáinknak, hogy a régi szaklapunk megszűnik és a közlekedési munkások szervezetei közös lapot adnak ki. Ez az egyesülés azért vált szükségessé, mert a régi szakmai szervezetünket a változott viszonyoknak megfelelően át kell alakítani. Az egyesülésnek az a célja, hogy a régi szakmai szervezésről áttérjünk az ipari alapon való szervezésre és minden közlekedési munkás egy táborban legyen. A szakszervezetekre ugyanis most már nemcsak a bérkérdések rendezése vár, hanem a termelés irányításának, szervezésének és fokozásának nehéz felelősségteljes feladata is. Ezt a feladatot azonban csak úgy tudjuk ellátni, ha ipari alapon egyesülnek a rokon ~3 Gyócsi Jen© sí vasutas szakszervezet főtitkára, országgyűlési képviselő. — Tagadhatatlan az, hogy a szakszervezetek különállásának, még ha rokonszakmákról is van szó, van bizonyos jó oldala, de mi az a nyereség ahhoz a károsodáshoz képest, amely a szervezett dolgozókat éri azáltal, hogy a tömegerőt elaprózzuk és ahelyett, hogy országra szóló eredményeket produkálnánk, aprópénzzel hagyjuk értékelni munkánkat. Mind a négy szakszervezet örömmel fogadta az egyesülés hírét. Tudom, hogy teljes egyetértésben csakis dolgozóink, tehát közvetve a népi demokrácia érdekeiért a köööcsönös segítés szellemében fogunk együttműködni. Utunk világos: a marx-leninisztáni elmélet harcos és következetes valóraváltása, amely minden öntudatos dolgozónak végső célja kell, hogy legyen. Az egyesülésre való áttérésünknek első megnyilvánulását a „Közlekedés“ sajtóorgánumunk megindulását már csak azért is, mert legközzvetlenebb érintkezési, oktatási és nevelési lehetőséget rejti magában, büszkeséggel és örömmel köszöntöm. Bízom abban ugyanis, hogy a 130.000 újság, IRO.Oly új apostol lesz, s ahol ezek megjelennek, az új idők szellemét vetik el: a szocializmus szeretetét. Mint a lap főszerkesztője, elvtársi együttérzéstől áthatva köszöntöm régi munkatársamat és a laphoz delegált szerkesztőtársaimat, akii nem mások, mint az egyes szakmai szervezetek harcos és megingathatatlan vezetői. Együttesen, minden erőnkkel, tehetségünkkel, a lapon keresztül a szocializmusért fogunk küzdeni és küzdőtársa akarunk lenni a többi szakszervezeteit lapjaival együtt a Szakszervezeti Tanács irányításával, a Magyar Dolgozók Pártjának, amely minden erőkifejtésével a magyar nép jobb jövőjét, szebb holnapját készíti elő. In ' Mg? rüfffjk' . «IfSI