Közlekedés, 1960 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 1960-at ír már a naptár, új esztendőben élünk és dolgozunk. És ez az új esztendő — az elmúlt év politikai, gazdasági és kulturális eredményeire, sikereire alapozva — nagyon sok jót ígér a magyar népi demokráciának, az egész magyar népnek. Az ellenforradalom leverése utáni szocialista konszolidációnak a VII. pártkongresszussal lezárult történelmi szakaszában mi, magyar dolgozók is sokat tettünk a béke táborának és a béke ügyének további megerősítéséért. Kedvező a mérleg akkor is, ha — az országos méretekről „szűkebb terület”-re lépve — azt nézzük, hogyan vették ki részüket szakmánk dolgozói, szakszervezetünk tagjai ebből a magyar nép jólétét megszilárdító és jóhírét növelő, nagy munkából az elmúlt esztendőben. Az a tény, hogy az elmúlt évben tovább nőtt a dolgozók bizalma szakszervezetünk iránt ,amely bizalom az alapszervezeti választásokon is ékesen megnyilvánult, fontos szerepet játszott abban, hogy szakszervezetünk komoly szervező részt vállalhatott az 1959. március 6-i párthatározatban megjelölt, fontos és időszerű feladatok teljesítéséért folyó harcban. És éppen mert jól dolgoztunk, mert a kongresszusi verseny hónapjaiban is, mindenfajta „kirakatiság”-ot száműzve, segítettük megismertetni a tömegek előtt e verseny nagyszerű értelmét, céljait, a bizalmat, a szakszervezet iránti szeretet gazdagítottuk. Növelte a bizalmat az is, hogy — a szakszervezet alapvető feladatából következően — több iparágban javítottuk a dolgozók egészségügyi helyzetét ebben az esztendőben. Az űrőskalauz-rendszer alkalmazásának megkezdése, a tehergépkocsik vezetőfülkéjének fűtésére vonatkozó, sikerrel kecsegtető kísérletek stb. azt bizonyítják, hogy leleményességgel és kitartással lehet segíteni „nem megoldható«-nak vélt vélte a bizalmat az is, hogy — a szakszervezet alapvető feladatából következően — több iparágban javítottuk a dolgozók egészségügyi helyzetét ebben az esztendőben. Az ülőkalauz-rendszer alkalmazásának megkezdése, a tehergépkocsik vezetőfülkéjének fűtésére vonatkozó, sikerrel kecsegtető kísérletek stb. azt bizonyítják, hogy leleményességgel és kitartással lehet segíteni „nem megoldható”-nak kikiáltott problémákon is. A közlekedési szakma üzemeinek, vállalatainak gazdasági vezetőivel együtt tovább kívánjuk tanulmányozni a „nem megoldható” kérdéseket, mert dolgozóink egészségvédelme egyike legfontosabb feladatainknak. S itt jegyzem meg, hogy bár 1959-ben sokat tettünk a balesetek megelőzéséért, mindent meg kell és meg is fogunk tenni azért, hogy ez a munkánk még színvonalasabb legyen. Szakszevezetünknek fontos szerepe volt abban, hogy az elmúlt évben több szakmai ágazatban javítottuk néhány foglalkozási ág dolgozóinak fizetési arányát , amelynek évi kihatása közel 10 millió forint volt. Elkezdtük az egészségre ártalmas munkakörökben a heti munkaidő leszállítását, 1959-ben 500 dolgozó részesült abban a kedvezményben, hogy heti 36, il■tesve 42 órát dolgozott. A forgalmi vállalatoknál új beosztási javaslatok születtek, amelyek előbb-utóbb szintén nagy szolgálatokat tesznek majd a dolgozóknak és különösen az anyáknak. Kulturális vonatkozásban is többet, jobbat nyújtottunk, mint azelőtt. Megindultak az első, közlekedési munkásakadémiák, érdekesebbek, aktuálisabbak, a hallgatókat mélyebben megragadók lettek az ismeretterjesztő előadások, fejlődtek az üzemi, vállalati könyvtárak. A budapesti közlekedési dolgozók rendelkezésére bocsátottuk a megszépült és kibővült Közlekedési Klubot és megnyitottuk nyugdíjasaink első klubját. Említettük már, hogy a szakszervezetünk " iránti bizalom további növekedése menynyire összefügg azzal, hogy szakszervezetünk a pártot követi, amely — miként azt a VII. pártkongresszuson is joggal leszögezték — ma már a magyar nép döntő, túlnyomó többségének irányt mutatója. Pártunk és kormányzatunk 1959-ben is nagy segítséget nyújtott szakmánknak, nagymértékben fejlődött a járműállomány, közlekedési vállalatainknál is bevezették az évvégi jutalmazási rendszert stb. Az új ötéves tervnek a VII. pártkongresszuson megtárgyalt irányelvei előirányozzák a magyar közlekedés korszerűsítését. Ezek a tervek reálisak, jól kapcsolódnak az egész magyar népgazdaság fejlesztésének terveihez. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy a magyar közlekedés fejlesztéséhez még több akadályt el kell hárítanunk az útból , többek között az alkatrészhiányt, a szakmunkásképzés lemaradottságát, a létszámhiányt stb. Az 1960-as tervekben tovább növekednek áruszállítási feladataink. A teherautóközlekedésben 30,7%-os, a hajózásban 14,8%-os, a légiközlekedésben 26,4%-os áruszállítási többletet irányoznak elő ez évi terveink. Hasonló mértékben emelkednek személyszállítási feladataink és 7460 személygépkocsi, 600 autóbusz és 5150 tehergépkocsi és dömper növeli ebben az esztendőben a forgalomban működő gépjárművek számát. Tovább kell azonban javítanunk a közlekedés és szállítás gazdaságosságát, ésszerűbben kell megszervezni a szállításokat, okosabban kell kihasználni kocsiparkunkat. A gazdasági vezetéssel, a régi, tapasztalt szakmunkásokkal, a nagy szakmai és mozgalmi múlttal rendelkező gépkocsivezetőkkel, rakodókkal, hajósokkal, repülősökkel, a városi közlekedés dolgozóival egyetemben ebben az évben különösen sokat kívánunk foglalkozni a szakma új dolgozóinak nevelésével, a karbantartás és javítás minőségének emelésével. Szakszervezetünk tervszerűen felkészült szociális és kulturális feladataira is. Nemrégiben Szófiában ülésezett a Szakszervezeti Világszövetség közlekedési szakmai tagozatának vezetősége. Ezen a nagyjelentőségű ülésen — amelyen mint szakszervezetünk képviselője, én is részt vettem —, az a szilárd vélemény alakult ki, hogy a közlekedési dolgozók alapvető érdekeiért csak akkor lehet világszerte eredményesen harcolni, ha a közlekedési dolgozók mindenütt munkálkodnak a tartós békéért, a munkásegység megerősítéséért. Ma már a tőkés országokban is kedvezőbbek erre a feltételek. A szabad szakszervezeteik nemzetközi szövetségéhez tartozó szakszervezetek egyre több vezetője — éppen a szakszervezeti tagság, a munkások nyomására, követelésük hatására — új hangot üt meg. Állást foglalnak a fegyverkezés, a tömegpusztító fegyverek gyártása ellen és hajlandóságot mutatnak olyan lépésekre, amelyek a békés egymás mellett élés útját egyengetik. Szakszervezetünk minden tagjának, a „Közlekedés” minden olvasójának boldog új esztendőt, jó egészséget, újabb nagy sikereket kívánok. A szakszervezet központi vezetősége és elnöksége biztosan számít a csaknem százezer szervezett közlekedési dolgozóra, a sikeresnek és tartalmasnak ígérkező esztendő munkájában és harcaiban, szakszervezeti kongresszusunk előkészítésében és mindazokban a feladatokban, amelyeket az élet a szebb, a jobb, az emberibb életért írt elő számunkra. (.. .KTF?.r.) Eredményes év után lépünk az új esztendőbe Írta: FÖLDVÁRI ALADÁR, a szakszervezet főtitkára A KÖZLEKEDÉSI ÉS SZÁLLÍJ Á£. DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE LAPJA.'ti! A'C.'________________________________ Szakszervezetünk elnökségéhez számos új évi jókívánság és üdvözlet érkezett a közlekedési és szállítási dolgozóktól, üzemi szakszervezeti vezetőktől, aktivistáktól és üzemi gazdasági vezetőktől. Az elnökség ezúton köszöni meg a jókívánságokat, a szakma dolgozóinak, szakszervezetünk tagjainak és aktivistáinak, az üzemi szakszervezeti bizottságok tagjainak és az üzemi vezetőknek. boldog új esztendőt kívánunk. KÖZLEKEDÉSI ÉS SZÁLLÍTÁSI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE ELNÖKSÉGE A Közlekedési Dolgozók Zeneiskolája fennállásának 10 éves fordulója alkalmából ünnepi hangversenyt rendezett 6 1. SZÁM L. ÉVFOLYAM ÁRA: 50 FILLÉR 1960 JANUÁR autóköslekedés 1960. évi feladatai Néhány számban bemutatjuk az 1960. évi feladatokat. A tehergépjármű-közlekedésben a várható 1959. évi 29 millió tonna áruval szemben 1960. évben 35 millió tonna árut kell szállítania, mintegy 2400 darabbal több tehergépkocsival, mint 1959-ben. A távolsági autóbuszközlekedésnek a várható 1959. évi 266 millió utassal szemben mintegy 286,5 millió utast kell szállítani közel 400 darab autóbusz-szaporulattal. Amint látható, a fejlődés előirányzata olyan nagymértékű, hogy ahhoz már most meg kell kezdeni a felkészülést. A felkészülés körébe vonható tehát 1960. évi feladatok közül csak néhányra kívánjuk a figyelmet ráirányítani. A legfontosabb feladat, hogy 1960. év IV. hónapjában, az úgynevezett fuvarhiányos időszakban olyan terveket irányozzanak elő maguk részére a vállalatok az éves terven belül, amely az idényszerűséget, tehát a csökkent szállítási feladatokból származó alacsonyabb foglalkoztatást figyelembe veszi. Természetesen ez a csökkent szállítási igény maga után vonja a forgalmi utazó és munkásdolgozók foglalkoztatásának jelenleginél alacsonyabb szintjét. Számolni kell azzal, hogy az eddigi260—280 órás gépkocsivezetői havi teljesítmények lecsökkennek 210—230 órára, vagyis igazodnak a teljesítményeikhez. Nagyon gondosan ügyelni kell arra, hogy az egyes gépkocsivezetők között az óraszóródások minimálisak legyenek, arányosan alakuljanak a keresetek, nehogy indokolatlan megkülönböztetések és ebből folyóan feszültségek, munkaerő vándorlások stb. következzenek be. Túl a gépkocsivezetői foglalkoztatáson, a karbantartó munkások igénybevétele is korlátozódik az alacsonyabb km-teljesítmények miatt. Itt is gondolni kell az arányos foglalkoztatáson keresztül a kereseti szintek megfelelő tartására. Helyes a dolgozók kívánságára, kérésére fizetés nélküli szabadságot adni, az egyébként ütemszerűen előirányzott fizetett szabadságon felül. Az esetleges létszámkiválások esetén a létszám-feltöltéseket is csak kellő megfontolás után és ütemben kell végrehajtani. Általában mindent el kell követni, hogy a fuvarhiányos időszakban a költségek lehetőség szerint arányosan alakuljanak a csökkent igénybevételekkel, vagyis a teljesítményekkel és bevételekkel. Az eddig felsoroltaknál fontosabb azonban, hogy a forgalmi és kereskedelmi szervei a vállalatoknak a fuvaroztatókkal való azonnali tárgyalások, megállapodások, szerződések alapján maximális lehetőséget keressenek és biztosítsanak a gépjárművek foglalkoztatására. A forgalmi irányú intézkedések felsorolására nincs szükség, mert ebben az ügyben a különféle értekezleteken már foglalkoztak az irányító szervek a kérdéssel. Az eddig elmondottak egészen vázlatosan az év első 4—5 hónapja fuvarhiányos időszakának a kérdésével foglalkoztak. Kellő előkészítés és szigorú gazdálkodás után elérhető az, hogy az év első időszakának nehézségei ne nyomják a vállalatot egész évben a különféle teljesítményi mutatókon keresztül. Sokkal nehezebb, alaposabb és hosszan tartóbb feladat azonban 1960. év további részében a közhasznú gépjárműközlekedésre háruló hatalmas szállítási feladatok elvégzéséhez szükséges alapfeltételek biztosítása. Új gépkocsik, új dolgozók A jelentős számú új gépkocsi forgalombaállítása az anyagi, műszaki feltételek biztosításán felül nagy munkaerőszükségletet fog jelenteni. A legsürgősebb feladat az anyagi műszaki ellátás biztosításában az évi hajtóanyag, gumi és egyéb fenntartási anyagok megfelelő mennyiségben, való tervezése, megrendelése, az amúgy is elégtelen műhelyek, kocsiállások stb. berendezéseinek, felszereléseinek rendbehozása, a legésszerűbb módon való elhelyezése. Fel kell készülni arra, hogy a javításokat több műszakban kell elvégezni, mert egyrészről a műhelyek alapterülete nem bővíthető azonnal, másrészről a gépjárművek egy időben nem vonhatók ki nagy számban a forgalomból a karbantartási munkára. Mint már említettük, a munkaerőpótlás megoldása lesz az egyik legnehezebb feladat. Ennek biztosítása érdekében 1960-ban engedélyt kapnak a vállalatok, hogy a gépkocsivezetőket helyi jelentkezések alapján maguk képezzék ki. Ezzel a gépkocsivezetői szükséglethez időben és menyiségben jobban tudnak igazodni, másrészről a kiképzésnél nyújtandó kedvezményekkel a helyi munkaerők vállalathoz való vonzásával, a törzsgárda kialakítását, a munkafegyelmet is javítják. A szakmunkásképzés tekintetében, bár az MTH lényeges mértékben emeli a szakmában az iparitanuló-létszámot, azonban ez előreláthatólag nem fedezi a szükségletet. Ezért a vállalatoknak egyes helyeken az MTH-iskolákkal való megállapodása alapján vállalaton belüli műhelyfoglalkoztatás biztosításával jelentős számú ipari tanulót lehet beiskolázni. Természetesen a most beiskolázásra kerülő tanulók még az 1960. évben nem oldják meg a szakmunkáspótlást, ezért szükséges kezdeményezni a vállalaton belül több éve becsületes munkát végző segéd- és betanított munkások szervezett tanfolyamon való továbbképzését, átképzését, szakmunkás-vizsgára való bocsátását. Pándi József Az első üzemi esküvő a VI. sz. Autójavító Vállalatnál. A VI. sz. Autójavító Vállalat KISZ szervezete és nőtanácsa, valamint vállalatvezetősége szívügyének tekintette, hogy az első üzemi esküvő feledhetetlen legyen. A vállalat két KISZ tagja, Váradi Dimitrula és Gábor Béla fogadott egymásnak örök hűséget a vállalat szépen feldíszített klubtermében Szatmári elvtárs anyakönyvvezető és Váradi elvtársnő tanácselnökhelyettes jelenlétében. A vállalat dolgozói megajándékozták a fiatal várt A Budapesti Belsped az »aktívák napján« megjutalmazta azokat a dolgozókat, akik a szakszervezeti munkában 1959. évben kiemelkedően végezték feladataikat. Képünkön Viczián Géza elvtárs, az általános szállítási osztály főbizalmija átveszi a jutalmat Németh József szb-titkártól. Baloldalt Csaplár Péter elvtárs, szakszervezetünk elnöke