Közlekedés, 1964 (54. évfolyam, 1-24. szám)

1964-01-07 / 1. szám

­ „Más éve” te az 1864-es év a BHÉT-nél? ~A Budapesti Helyiérdekű Vasút 1964-ben ünnepli 75 esz­tendős fennállását. Ez alka­lomból felkerestük a vállalat vezérigazgatóját, Pászti István elvtársat, aki a »Közlekedési­nek a vállalat legközelebbi feladatairól, a téli felkészült­ségről, és az 1964-ben várható fejlesztésről a következőket nyilatkozta: — A téli felkészültsége vál­lalatunknak ez idén sokkal jobb, mint az elmúlt eszten­dőben — mondotta az igaz­gató. — Sokat tanultunk az elmúlt, rendkívül szokatlan nehéz télből és e tapasztalatok felhasználásával készültünk fel az idei télre. Gyakorlatilag ezt úgy oldottuk meg, hogy külön elkészítettük azokat a feladatokat, amelyeket szak­mai nyelven klasszikus fel­adatoknak nevezünk. Ezek közé tartozik a homokozás, seprés előkészítése, a kocsik felülvizsgálata, fagymentes olaj beszerzése és a munkásel­látás kérdéseinek megoldása.­­ Ehhez kapcsolódik dol­gozóink szociális ellátottságá­nak biztosítása. Mondhatom, hogy ezen a téren is mindent megtettünk. Gondoskodás tör­tént a laktanyák, a várakozó és pihenőhelyiségek fűtéséről, a téli ruhák beszerzéséről. Minden dolgozó megkapta a szükséges vattaruhát, a bun­dát, a meleg bakancsot és mindazt, ami elviselhetővé te­szi a téli nehéz munkát. A munkásellátó csoport dolgozói kitűnő újítással leptek meg. Olyan hőtároló edényt készí­tettek, amely műanyaggal és kukoricalánccsal van befedve és amellyel megoldható, hogy a teát forrón vigyék ki és osz­­szák szét a pályafenntartási dolgozóknak.­­ Ezzel párhuzamosan mű­szaki dolgozóink is teljes ütemben felkészültek azoknak a feladatoknak végrehajtására, amelyek a tavalyi rendkívüli télben jelentkeztek, így M/8-as kocsijaink közül próbaképpen 5 motoron átszereltük a fék­­berendezést és azzal elértük azt, hogy eddig egy fagyás sem történt e kocsikon. Most van folyamatban a többi ko­csik fékberendezésének átsze­relése. A kompresszorok át­alakítása, a motornyílások el­zárása, az ajtók jobb szigete­lése, mind megtörtént, mivel ezek a kirívó hibák tavaly megmutatták hatásukat. — Természetesen nem min­denütt ilyen rózsás a helyzet — folytatta az igazgató elv­társ. — Nehézségek vannak például az alkatrész­pótlás­nál. Ez abból adódik, hogy egész kocsiparkunk elavult, 26 féle motorkocsitípussal és 20 féle pótkocsitípussal dolgo­zunk, melyek nagy része fél­évszázadnál idősebb. Emiatt rengeteg típusú alkatrészre van szükségünk, és a Nemzeti Bankkal állandó vitában va­gyunk a túl magas alkatrész­­készlet miatt. Most a tanács és a Nemzeti Bank közös megegyezésével — mert úgy látszik, ők is tanultak a ta­valyi tapasztalatokból — kap­tunk külön 6 000 000 forintos keretet, amiből alkatrészeket tárolhatunk. — Ezek előrebocsátásával merem állítani, hogy jobb a felkészültségünk, mint a múlt­ban és dolgozóink lelkes és önfeláldozó munkájával, ha nem is zökkenő nélkül, de jól megoldjuk majd a várható feladatokat. A téli felkészült­ség eredményességét szolgál­ja az is, hogy 18 000 forint céljutalmat tűztünk ki a for­galom irányítóinak, amelyet vállalatunk márciusban fizet ki, abban az esetben, ha a me­netrendszerű forgalom nem lesz rosszabb, mint a kétévi átlag. Az egy-egy kocsiszín ellenőrzését önként vállaló műszaki dolgozóink — az úgynevezett kocsi-instruktorok — részére 1000 forint prémiu­mot tűztünk ki. Ezekkel az intézkedésekkel reméljük el­érni, hogy a kocsifordulókban ne legyen kiesés sem a sze­mélyforgalomban, sem a te­herforgalomban, amely utóbbi népgazdasági és vállalati szempontból igen fontos. Pászti István vezérigazgató ezután rátért az 1964-es jubi­leumi évben várható fejlesz­tési tervre és ezt az évet a fordulat évének nevezte. Ezt meg is indokolta. Elmondotta, hogy 1964-ben kezdődik meg az elavult, idejét múlt sok­féle típusú kocsik kiselejte­zése. 280 000 000 forintot for­dítottak az M/9-es kocsik gyár­tására és 1964-ben 4 szerel­vény készül el, amely tulaj­donképpen 8 motorkocsiból és 4 pótkocsiból áll majd. Az M/9-esek teljes szériája — 54 motorkocsi és 27­ pótkocsi, tehát 27 szerelvény, melyek mindegyike 600 utast képes szállítani —, 1965-ben készül el. A szekrényvázakat a Du­nakeszi Járműjavító készíti, a villamosmotorokat a Demok­ratikus Németország szállít­ja és az összeszerelést a BHÉV javítóműhelyek végzik. Ezzel hatalmas lépéssel halad előre a B­HÉV a világszínvonalú közlekedés terén, mert ezek­nek az új típusú szerelvények­nek a menetsebessége 70—80 km lesz. Ezzel kapcsolatban beszél­nünk ■kell egy másik beruhá­zásról, az épülő új szerviz­műhelyről, amelynek célja az új kocsik javításának megol­dása. Ez Cinkotán fog felépül­ni. A BHÉV igazgatója tájékoz­tatott bennünket még a jövő évi 60 000 000 forintos pálya­felújítási munkálatokról, de beszélt a vállalat nehézségei­ről is. Ez különösen a pálya­­fenntartási és forgalmi dolgo­zóknál mutatkozó mind na­gyobb hiányban jelentkezik Itt meg kell jegyeznünk, hogy ezen a vállalatnak segí­teni kell. Nagyobb merészség­gel és jobb műszaki felké­szültséggel kell megold­ni, hogy a kísérletképpen már bevált kalauz­ nélküli kocsifor­galmat mind szélesebb kör­ben terjesszék ki és ezzel a forgalmi dolgozóknál létszá­mot takarítsanak meg. A pá­lyafenntartási munkálatoknál is már ideje lenne a korszerű gépesítésnek, mert ami most folyik, azt mindennek, csak éppen gépesítésnek nem ne­vezhetjük. Zsadányi Oszkár Javulás helyett — visszaesés 1962. június 20-án írtunk utoljára az FVV Ferencvárosi pályaudvarának újítási moz­galmáról. Cikkünkben annak idején azt is megírtuk, hogy Itt, sajnos, az újítási moz­galmat elhanyagolták, a be­adott újításokat vagy nem, vagy hónapok múlva, késedel­mesen bírálták el. Ezért a lel­kes újítók elkedvetlenedtek és ez meglátszott az eredménye­ken is. Másfél év múlva, a múlt év decemberében ismét kilátogattunk a Ferencvárosi pályaudvarra, ahol elbeszél­gettünk az szjo-titkárral, Antal B. Sándorral. A szakszervezeti titkár őszintén elmondotta, hogy az­óta a helyzet változatlan. Most már ugyan elbírálják az újí­tásokat, de az a baj, hogy beadott újítás alig van. Ebben az esztendőben összesen 7 újí­tást nyújtottak be a dolgozók és a szakszervezet titkára ezt az eredménytelenséget és passzivitást azzal magyarázza, hogy a Ferencvárosi pályaud­var az FVV-nek az úgyneve­zett »rozsdatemetője«. Kocsi­parkja teljesen elavult, kise­lejt­ezésre szorul és így a szak­­szervezeti titkár szerint nem tudnak újítani a dolgozók. Nekünk ezzel szemben az az álláspontunk, hogy éppen itt lenne a legnagyobb szükség az újítómozgalom fejlődésére, de ehhez a vállalat újítási felelő­sének és a szakmai bizottság­nak is nagyobb segítséget kel­lene nyújtania. Külön újítási feladatot lenne helyes kitűzni a régi kocsik megjavítására és fokozni az újítási kedvet a Fe­rencvárosi pályaudvar dolgo­zói körében is. A Ferencvárosi pályaudvar dolgozói lelkesen és derekasan veszik ki részüket a munká­ból, de valamivel jobb törő­dést várnak a vállalat vezetői­től. És ha az igényelt segítsé­get megkapják, nem is ma­rad el a várt eredmény. Szá­mos helyen bebizonyosodott már, hogy ahol újítói munká­jukhoz kellő segítséget kap­nak a dolgozók a szakmai bi­zottságtól, szakszervezeti bi­zottságtól és az üzem műsza­ki vezetőitől, ott fellendül az újítási tevékenység, aminek nemcsak a dolgozók, hanem az üzem, a vállalat is hasznát látja. Erre van szükség a Fe­rencvárosi pályaudvaron is ahhoz, hogy a visszaesés he­lyett javulásról adhassunk számot. Zs. O. A szardínia D-vitaminban gazdag. Bő választékból megtalálja az ízlésének megfelelőt. A Bicsky magyaros ízlésnek megfelelő para­dic**uw* iM&icaban. A Treska futam olíva ólaiban. Az Ámbra finn­ontott étomj­a „Teleit óvatosabban vezetek..." — mondja Kiss Sándor, a Fővárosi Autótaxi Vállalat gépkocsivezetője Neve: Kiss Sándor. Foglalkozása: gépkocsiveze­tő. 1926-ban ült először a volán mögé, 1932 óta, éppen 32 esz­tendeje taxisofőr. Gépkocsijának rendszáma: JA 03—63. Warszawa. Fél éve jár ezzel a kocsival, korábban öt évig vezetett ugyancsak egy Warszawát. Százezer kilométe­ren felüli, főjavítás nélküli ve­zetésért a lengyel autógyár ajándék­órával lepte meg. Közel négy évtized a nagyvárosi forgalomban tisz­teletet érdemlő idő­s Kiss Sándor ezt a teljesítményt még azzal tetézte, hogy semminemű balesete nem volt. Olyan sem, hogy hátulról gépkocsijába szaladt volna egy másik jár­mű. — Többé-kevésbé a mögöt­tünk haladó autókkal való ösz­­szeütközést is meg lehet előz­ni — vallja. — Soha sem ha­gyom, hogy egy másik gépko­csi »rám ragadjon«. Ha azt lá­tom, hogy a nyomomban járó jármű vezetője nem tartja be a féktávolságot, vagy igyek­szem »megugrani«, vagy ha azt látom, hogy az illetőnek versenyezni van kedve, magam elé engedem. Csak száguldjon, ha annyira sürgős!... — Az utasnak, aki a taxiba száll, többnyire sietős a dolga, elvárja, hogy gyorsan szállít­sák el a kívánt helyre — szó­lok közbe. Az óvatos vezetés korántsem jelent lassúságot — — mondja. — Nemcsak az utasnak érdeke, hogy mielőbb végezzünk, én sem szánhatok a szükségesnél több időt egy­­egy fuvarra. Mindig igyekszem a lehető leggyorsabban célhoz érni (a legrövidebb útvonalat választom ki, lehetőleg főútvo­nalon haladok) — de hogy mi­lyen sebesen haladjak, azt egyedül én határozhatom meg. Harmincnyolc év tapasztalata alaposan kioktatott a vezetés közben hirtelen felbukkanó baleseti lehetőségekre... — S melyek ezek közül a leg­j­ellegzetesebbek ? — Minden évszaknak meg­van a maga veszélye. Tavasz­­szal például a vezetők, gyalo­gosok egyaránt könnyelművé válnak. Ilyenkor (de máskor is) nem csupán arra kell fi­'SHSZ5H5HF2SH5ESH55SZSHSc!SÜS? A ferencvárosi pályaudvar szakszervezeti bizottsága tag­gyűlésen vitatta meg az 1963. évben elvégzett munkák ered­ményeit és hiányosságait. Az idei tennivalókat a múlt év eredményeinek és hiányossá­gainak tükrében rögzítették fe­­gyelni, nehogy az én kocsim elé lépjen egy vigyázatlan gya­logos, arra is ügyelni kell, nem lép-e egy előttem haladó, vagy szemben jövő jármű elé ... Ha a másik gépkocsivezető kény­telen félrerántani a kormány­kereket és ez engem váratla­nul ér, könnyen összeütközhe­tünk. Vezetés közben nem sza­bad másra gondolni, nem sza­bad otthoni gondok miatt mér­gelődni, vagy előre örülni az esti színháznak ... — Ez minden esetben meg­valósítható? Rövid szünetet tart, azután válaszol: — Nem. Előfordul, hogy az ember gondolatai a legjobb szándék ellenére is elkalandoznak De szokás, akarat kérdése, hogy ez minél ritkábban for­duljon elő! Visszatérünk az évszakok­hoz — a most aktuális télhez. — Hóban, sárban, jeges úton igen lényeges az elindulás — mondja határozottan. — Ha erősen taposok bele a gázba, a kocsi hátulja megcsúszhat, ne­kiütközhet egy másik álló jár­műnek és ezzel komoly balese­tet­ is okozhat. Vagy az is elő­adódhat, hogy a kerekek egy ideig csak forognak a hóban, majd hirtelen, nagy sebesség­gel megugrik az autó. Termé­szetesen hasonló óvatossággal kell eljárni a megálláskor is. Kiss Sándor nemcsak most mondja el tapasztalatait, gyak­ran ad tanácsot a fiataloknak is. Sok időt tölt közöttük — 1945 óta tagja a vállalat ének­karának (12 évig vezette is a dalárdát, de tavaly, 55 éves ko­rában átadta a vezetői tisztet egy fiatalabb szaktársnak). A fiatalok zöme hallgat az intő szóra csak néhányan akadnak, akik azt felelik, hogy felettem már »eljárt az idő«, meg hogy »lé­pést kell tartani a korszellem­mel, ma már nyolcvannal kell száguldani! «... Az énekkar fellépéseinek szünetében arról is szó esik, hogy mennyit kell vezetés előtt aludni. — Én mindennap hajnali 4 órakor kezdek, ezért de esti progra­mom van, délután alszom négy órát és éjjel már X1-kor lefek­szem. Ha nincs semmi dolgom, már este 6 órakor pihenni té­rek. Ma már alig lehetne ponto­san kiszámolni, hogy 38 eszten­dei vezetése alatt hány száz­ezer­ kilométert tett meg bal­esetmentesen. Ám a pontos adat nem is lényeges. Vitatha­tatlan, hogy Kiss Sándor nagy­szerű teljesítménye nem a vé­letlen, a szerencse műve. For­tuna asszony elégedett lehet, ezzel a vérbeli taxisofőrrel nem volt sok gondja. S ezért hasznos, ha a fiatalabb szak­társai hallgatnak megfontolt szavára. F. T. Az óesztendő­ végén és az új esztendő küszöbén az üze­mekben járva, néhány helyen azzal a kéréssel fordultak hoz­zám a dolgozók, hogy tolmá­csoljam ez egyszer azt, ki mit vár az 1964-es esztendőre. Helyt adtam kérésüknek és most azt mondom el, hogy az egy­es üzemekben, vállalatok­nál mi szerepel a kívánságlis­tán. A szolnoki 7. sz. AKÖV 4. telepének dolgozói hatható­sabb intézkedéseket kérnek a munkásvédelem területén és azt, hogy ezek az intézkedések valóban a balesetek megelő­zését szolgálják. Kérésük volt az FVV Damjanich utcai troli­garázs műszaki dolgozóinak is, ak­ik már egy esetben elnyer­ték a szocialista brigád címet. Azt kívánják a műszaki és gazdasági vezetőktől az 1934-es évre, hogy a sok ígérgetés he­lyett — amit elmondott prob­lémáik válaszául kaptak — tegyenek is valamit annak ér­dekében, hogy újra elnyerhes­­sék a címet. A Debreceni Köz­lekedési Vállalat szakszerve­zeti bizottságának igazán cse­kély a kérése. Csupán azt sze­retnék, ha a nők is hozzájá­rulnának ahhoz, hogy érvénye­síteni tudják a nők egyenjo­gúságáról szóló törvényt és ők is megjelennének az szb-ülé­­sen. A VII. sz. Autójavító Vál­lalatnál a motor- és az 5-ös revíziós műhelyben dolgozók kevesebb benzingőzt kérnek, illetve azt, hogy a meglevő el­szívó berendezések a most kezdődött új évben működje­­nek. A miskolci 3. sz. AKÖV bérelszámolóinak is van kéré­sük: az, hogy a vállalat veze­tősége úgy szervezze meg a munkát, ne kelljen nekik egyik reggel 7 órától másnap 16 óráig egyfolytában dolgoz­ni. A beérkezett hosszú kíván­ságlistában felsoroltak közül még csak egyet említenék meg. A szegedi 10. sz. AKÖV újítóinak óhaját, lelkiismere­tesebb munkát kérnek a vál­lalat vezetőségétől, és azt, hogy a beadott újításokat ne gyűjtögessék időtlen időkig. Végezetül a Pécsi Közleke­dési Vállalat szakszervezeti bizottságának én kívánom az 1964-es évre: az 1963-as évben szerzett tapasztalatokból okul­va következetesebben és hatá­rozottabban fogjanak össze, hogy a vállalat dolgozói is elé­gedettek legyenek a szakszer­vezeti bizottság tagjainak és a bizalmiak végzett munkájá­val. Az új évben tovább növekszik az idegenforgalom 1963-ban rekordot ért el az idegenforgalom. A hazánkba érkezett külföldiek száma meg­haladja a félmilliót. Csupán az IBUSZ szervezésében, a baráti országokból mintegy 90 000 tu­rista érkezett Magyarországra. Legtöbben Csehszlovákiából látogattak el, de az itt töltött idő vonatkozásában a Német Demokratikus Köztársaság tu­ristái »vezetnek«. A nyugati országokból mintegy 50 000 tu­ristát fogadtunk az IBUSZ út­ján. Legtöbb látogató Ausztriá­ból érkezett. A második he­lyet a Német Szövetségi Köz­társaság turistái foglalják el. Itthonról nagyjából ugyan­csak mintegy félmillióan utaz­tak külföldre. Ezeknek az uta­zásoknak mintegy 15%-át bo­nyolította le az IBUSZ. Rövi­den összegezve így lehet össze­foglalni az IBUSZ elmúlt évi mérlegét. S ha ehhez még hoz­závesszük a mind népszerűbbé váló hazai országjáró kirándu­lásokat, akkor csak elismerés­sel szólhatunk az IBUSZ 1963. évi tevékenységéről. Az IBUSZ —TIT országjáró autóbusz kü­lönjáratok 79 vonalon közle­kednek. A különjáratokat több mint 1,2 millió utas vette igénybe. Csaknem 200 000 diák vett részt az elmúlt esztendő­ben országjáráson. Nagy sike­rük van a Fővárosi Idegenfor­galmi Hivatallal közösen indí­tott városnéző, budai hegyvi­dékeit látogató és az éjszakai Budapestet bemutató járatok­nak. 1964-ben előreláthatóan to­vább növekszik az ország ide­genforgalma. Az IBUSZ-nak Bécsben önálló irodája, Lon­donban, Frankfurtban, Párizs­ban és Stockholmban képvi­selője van, s csaknem 350 ki­­sebb-nagyobb külföldi utazási irodával tart kapcsolatot. Az idén várhatóan Rómában és Berlinben is állít fel az IBUSZ utazási képviseletet. A szocialista országokba in­duló társasutazások ugyancsak gazdag programot ígérnek. 58 különféle túrát terveznek. Új­donság lesz a Moszkva—Lenin­grád—Helsinki és a Berlin— Koppenhága útirányú túra. A nyugati országok közül Ausztriába, Olaszországba, Franciaországba, Angliába, Svédországba, Finnországba és Egyiptomba tervez társasuta­zásokat az IBUSZ. A nagy nemzetközi sporteseményekre, így a párizsi francia—magyar és az osztrák—magyar labda­rúgó mérkőzésekre ugyancsak elutazhatnak majd az érdek­lődők. Egyiptomba előrelátha­tóan 10 utat rendeznek. Az utak többségét a MALÉV-vel k közösen bonyolítják le. Általános tapasztalat, hogy mind többen veszik igénybe az egyéni útlevél nyújtotta lehe­tőségeket. Az IBUSZ az egyé­ni utasok gondtalanabb túráját is szeretné segíteni. Ezért egy olyan részleg felállítását terve­zik, amely nemcsak az útlevél és a vízum megszerzésében működik majd közre, hanem a Lehetőség szerint a külföldi szállodai elhelyezésről és a szakszerű idegenvezetésről is finnHnsfc­nh­ik Túrónál, kirándulásnál, autószerelésnél nélkülözhetetlen a SZÁRAZ KÉZTISZTÍTÓ Víz és szappan nélkül tisztít A tubus tartalmából 2­3 cm-nyit nyomunk a tenyerünkre és addig dörzsöljük, míg a szennyeződés lemorzsolódik.

Next