Közlekedés, 1973 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1973-09-01 / 9. szám
10 KÖZLEKEDÉS Autóbusz jár minden vasi faluba — Menjünk egyenesen Porpácra, ott még megelőzzük a fél nyolckor érkező iskolajáratot — szólt a gépkocsivezetőhöz Németh Imre, a Volán 17. sz. Vállalat személyszállítási osztályvezetője. Hamarosan a város határában járunk, s Szombathelyt elhagyva szabad előttünk az út. Nyolc százalékkal több Utunk első állomásáig még van fél óránk, jut idő arra is, hogy felidézzük a vállalat személyszállításával kapcsolatos pár évvel ezelőtti helyzetet, beszéljünk a jelen gondjairól. 1970-ben 138 autóbusza volt a vállalatnak, két év alatt tizenkettővel bővült a kocsipark. Az 1970. és 1972. évek Lény számait összehasonlítva eképpen alakultak: hasznos kilométer 6 millió 774 ezer, illetve 8 millió 182 ezer; szállított utasok száma 15 millió 661 ezer, illetve 18 millió 622 ezer; utaskilométer 163 millió 691 ezer, illetve 190 millió 761 ezer; férőhelykihasználás 35,4, illetve 34,1 százalék (vagyis csökkent a zsúfoltság). Az indított járatok száma pedig 429 523, illetve 500 679 volt. Az idén az első hónap alatt összteljesítményben 8 százalékos a felfutás. Ebben az évben sikerült először teljes mértékben kielégíteni Vas megye valamennyi ipartelepülésének munkásszállítási igényeit. Szombathely és az öt vidéki szolgálati hely — Körmend, Szentgotthárd, Kőszeg, Sárvár, Vasvár — körzetéből két, illetve három műszakokhoz igazodva hozzák, viszik munka- és lakóhely között a dolgozókat. Ugyanígy a tanácsok és az iskolák kívánsága szerint szeptember 3-tól menetrendszerűen közlekednek az iskolajáratok. Az első napi várakozás A vállalati Volga virágos, tiszta község házsorai között halad, az út szélére húzódik, majd megáll. Még nem érkezett meg az autóbusz, mely ma először jön Porpácra, hogy a község kis iskolásait Sárvárra vigye. A buszmegállóban egy szöghajú kisfiú ácsorog. — Hogy hívnak? — Süle Jóska. — Még 20 perced van az indulásig, miért álltál ide ilyen korán? A kis ,,hatodikos” szégyenlősen vállat von, zavartan lóbálja a táskáját. — Eddig Porpácon jártál iskolába? — Igen. A testvéreim is. De ők nem jönnek Sárvárra, azt mondják, inkább a községi iskolában fejezik be a hetediket meg a nyolcadikat. Én nem szerettem idejárni, mert az elsősöktől a nyolcadikosokig egy osztályban ültünk, huszonegyen. Az utca végén iskolaköpenyes kis csoport tűnik fel. Cserepes virágokat hoznak kezükben a kislányok. Mamák kísérik őket. Bögöti Viktória és Kis Gabriella már felsősök. ( Régi utazók. ) Évek óta vonattal jártunk be. Háromnegyed nyolckor indult a vonat, s csak negyed kilenckor érkeztünk meg az iskolába. Délután 5 óra volt, mire hazaértünk. — Most ráérünk háromnegyed hétkor kelni, fél nyolckor indul a busz, háromnegyedkor már Sárváron vagyunk, két órakor itthon ebédelünk. Orvoshoz, gyógyfürdőbe... Egy fiatal kismama, Boros Béláné a megilletődött apróságokon felejti szemét. — Orvoshoz megyek. Kár, hogy még nem épült meg az út Csénye felé, akkor az állomás is útba esne, és a Szombathelyre utazóknak sem kellene 3—4 kilométert gyalogolniuk. — Mi a gyógyfürdőbe igyekszünk. Hetenként legalább egyszer Sárvárra megyünk. Jót tesz „nyugdíjas csontjainknak" a meleg víz. Így már van értelme. Nem kell fürdés után a vonatra várni, hazahoz bennünket a busz. Igaz, nem 7,40-ért, mint a vonat, de a kényelem oda-vissza megér 11,20 forintot — vélekedik Dávid Józsefné és szomszédasszonya, Zrínyi Ernőné 10 éves Kati lányát kísérte el. — Jóeszű gyerek, 4,6 volt az átlaga. Úgy gondoltuk, jobb, ha a városban tanul tovább. Tessék megírni: az egész falu nagyon köszöni a Volánnak, hogy elindították az iskolajáratot. Az állomás ide három kilométerre van, hosszú út télen a felnőttnek is, hát még a gyerekeknek. Nyolcszáznyolc járat közben megérkezett a busz. Ódor Emil gépkocsivezető szemében már nyoma sincs az álomnak. — Ez a harmadik fordulónk. Rábakocsiból, Ikervárról , már bevittük az első műszakhoz a dolgozókat, aztán a csényei gyerekek következtek, és most Porpác után felvesszük a bögöti utasokat is. Követjük az autóbuszt. Bőgösdre tizenhárman szállnak fel, most harmincan lehetnek a kocsiban. Dakna Lajost, a községi tanács elnökét — bár betegszabadságon van — kiűzte ágyából a falu gondja. — Kíváncsi voltam, hány utas lesz... — mondja és hozzáteszi. — Máris úgy látszik, hogy kevés a két járat, több kellene... A Volán 17. sz. Vállalat megtette a tőle telhetőt... Jelenleg 69 vonal hálózza át a megyét, valamennyi vasi várost, községet érintve naponta 156 autóbusz 808 járatot bonyolít le. A megye közlekedésének történetében 1973. szeptember 3-a nevezetes dátum. Porpác és Bőgőt járatainak megindításával megszűntek a fehér foltok Vas megyében, valamennyi községbe eljut már az autóbusz. Horváth Anita Indulás az iskolába Az utasok nyugodtan várakoznak, mert tudják, hogy pontosan érkezik a járat Biztonság, gyorsaság, kényelem Megérkezett az első TU—154-es A közelmúltban magyar pilóták utaztak a Szovjetunióba, hogy megismerkedjenek a TU—154-es típusú repülőgéppel. Az történt ugyanis, hogy ebből az új, korszerű utasszállító géptípusból a MALÉV hármat vásárolt a szovjet Aviaexport Külkereskedelmi Vállalattól. A MALÉV TU–154-ese szeptember 5-én érkezett hazánkba, fedélzetén Szergej Mihajlovics Jéger professzor főkonstruktőrrel. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, a légiközlekedés vezetői fogadták a vendégeket és a gép első személyzetét. A fogadáson részt vett dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter és V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. A kékkel csíkozott ezüstszínű gépmadár landolása után dr. Fülöp András főpilóta jelentette, hogy az átvételi munkát befejezték, a gépet hazahozták. A TU-család 154-es tagja a légi utazás hármas követelményét — biztonság, gyorsaság, kényelem — kitűnően teljesíti. A gép 48 méter hosszú, súlya teljes terheléssel eléri a 90 tonnát. A három gázturbinás sugárhajtóművet hátul helyezték el, így az utasok alig hallják a hajtóművek zaját. A gép 128—164 utas és 4—5 tonna áru szállítására alkalmas. Utazási sebessége óránként 900—950 kilométer, repülési magassága átlagban 10—11 000 méter. Ezen a gépen két pilóta, egy mérnök dolgozik hat légi utaskísérővel. A TU—154-es bármilyen meteorológiai körülmények között képes repülni. Navigációs robotpilóta berendezése nemcsak az útirány automatikus vezérlését teszi lehetővé, hanem szükség esetén — a földi irányítótorony bekapcsolásával — az automatikus leszállást is. A gép a főpilóta közlése szerint a Moszkva—Budapest utat két óra 3 perc alatt tette meg. Az összehasonlítás kedvéért két adat: a TU—134-es maximális sebessége 850 km óra, a TU— 154-esé százzal több, az előbbinek felszálló maximális súlya 45 tonna, az utóbbié 94 tonna. A MALÉV vezetői a sajtó képviselőinek elmondták, hogy a másik két TU—154-es is rövidesen megérkezik. Az új gépek a hazai oktató- és próbarepülések után a jövő év áprilisától közlekednek menetrendszerűen a legforgalmasabb járatokon, például a moszkvain, a londonin, párizsin, frankfurtin és a rómain szállítják majd az utasokat. A magyar légiforgalom történetében ez az első alkalom, hogy nagy távolságok megtételére, interkontinentális repülésre is alkalmas óriásgép kerül forgalomba. Teherautók felülvizsgálata A felmérések szerint, a tervidőszak végéig mintegy harmincezer elöregedett, gazdaságtalanul üzemeltethető tehergépkocsit vonnak ki majd a forgalomból. Ez az összes teherautóknak körülbelül egyharmada. Az országos érvényű, a selejtezésre vonatkozó határozat végrehajtásának előkészületei jó ütemben haladnak. A KPM intézkedése alapján az Autófelügyelet november végéig az egész országban befejezi a selejtezéssel kapcsolatos rendkívüli felülvizsgálatot. Vannak vállalatok,amelyek minden felszólítás nélkül üzemen kívül helyezik „lerobbant” teherkocsijukat. Ezeknek az AUTOKER soron kívül ad új kocsit. Bizonyos, hogy az öreg teherautók leállítása a közlekedés biztonságának növeléséhez is hozzájárul. SZTRÁDAHÁLÓZAT Egy évtized alatt csaknem, megkétszereződött az Európát átszelő autósztrádák hálózata. Az érdekelt országok már eleve úgy építik ezeket a korszerű autópályákat, hogy azok az idők folyamán egységes, összefüggő kontinentális hálózattá váljanak. Példák is ismeretesek. Ilyen autópálya az Ausztrián át Olaszországba vezető Brenner sztráda, továbbá az aacheni pálya, amely az NSZK-ból Belgiumon át Párizsba vezet. 1973. szeptember Nemzetközi hajózási konferencia Siófokon Szeptember 15-én véget ért az 1955-ben aláírt bratislavai egyezményben részt vevő dunai hajózási társaságok igazgatóinak XVI. konferenciája. A Siófokon tartott konferencián az egyezmény tagországai — a szovjet, a bolgár, a román, a csehszlovák, az osztrák, az NSZK-beli és a magyar hajózási társaságok, vállalatok delegációin kívül megfigyelőként több nyugati, valamint szocialista szervezet képviselői is részt vettek. Ott volt a tanácskozáson a Lengyel Népköztársaság hajózási vállalatának, a KGST-országok hajóbérlését koordináló irodájának, a Rajnai Hajózási Érdekvédelmi Egyesülésnek és az Osztrák Hajózási Egyesülésnek a képviselője is. A konferencián fő napirendi pontként a dunai nemzetközi új áruszállítási tarifák megvitatása, a szabványosítással kapcsolatos javaslatok, valamint az együttműködés további bővítése, műszaki tapasztalatcsere, továbbá a tolóhajózással összefüggő kérdések szerepeltek. Az 1982-ben megnyíló Duna—Rajna—Majna-csatorna forgalma következtében a rajnai és dunai hajózási társaságok kapcsolatba kerültek egymással, s ennek a kapcsolatfelvételnek a rendszerét is megvitatták. A Rajna—Majna-csatorna megnyitásából adódó feladatok között szerepel egy úgynevezett „európai önjáró hajótípus” kialakítása, amely a Rajnán is tud közlekedni. A MAHART-nál már foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Javaslat hangzott el az új víziútrendszeren a dunai hajózási társaságok, a bratislavai egyezmény hajózási vállalatai közös flottájának létrehozására. Nagy érdeklődéssel hallgatták a konferencián megfigyelőként részt vevő Duna-bizottság igazgatójának tájékoztatóját a bizottság eddigi tevékenységéről. Egyöntetű volt a vélemény, hogy a tájékoztató jelentős segítséget nyújtott a dunai hajózási vállalatok munkájához. Segély a szülőknek iskolakezdéskor , és segítés a munkásgyerekeknek a tanulásban Szeptember eleje az iskolaév kezdetét is jelenti. És az iskolakezdés a gyerekes családoknál kiadásokkal jár. Különösen azok a családok érzik ezt jobban meg, ahol több a gyerek. Ezen igyekeztek segíteni az AFIT IV. sz. Autójavító Vállalatnál, ahol 18 nagycsaládos dolgozót részesítettek beiskolázási segélyben. A segély odaítéléséről a bizottság a bizalmiak javaslata alapján döntött. Sorra vették a három vagy annál több gyermekes szülőket és azokat, akik egyedül nevelik gyermeküket, kiszámították az egy főre eső jövedelmet és megnézték, kinek hátsg iskolás korú gyermeke van. Ennek megfelelően 700—1100 forintig terjedő összegeket fizettek ki, együttvéve mintegy 14 900 forintot. Molnár Ignác szb-titkár elmondta, hogy a gazdasági vezetéssel és a pártszervezettel közösen két éve rendszeresen adnak beiskolázási segélyt az arra rászorulóknak, minden kérés nélkül. Azelőtt csak alkalmanként kapott 200—300 forintot az, aki kért. A beiskolázási segélyeket — kis ünnepség keretében — Szekszárdi Imre igazgató osztotta ki. Hangsúlyozta, hogy ezzel is szeretnék nagycsaládosaik gondjait enyhíteni. Zsumbera Károly párttitkár, arra kérte a segélyben részesített szülőket, hogy munkaterületükön, lakóhelyükön adjanak hangot annak, hogy az AFIT-nál ilyen módon is segítik a dolgozókat. Megtudtuk, hogy a vállalat általános iskolákat patronál. Így a Csanády utcai általános iskolát is, ahol az idén 50 000 forint értékű munkát végeztek az AFIT IV. sz. Autójavító Vállalat dolgozói. Ennek fejében az iskolaigazgató felajánlotta, hogy a fizikai dolgozók gyermekeit szívesen segítik, korrepetálják a nehéz tantárgyakból, vagy segítik az érettségire való felkészülésnél. Szekszárdi Imre igazgató ezt közölte is a megjelent szülőkkel, és ketten rögtön jelentkeztek, hogy szeretnék igénybe venni gyermekük részére a kedvező lehetőségeket. Az egyik: Waldinger Lajosné, akinek három gyermeke van. Férje leszázalékolt, így ő a családfenntartó. Legidősebb fia szakmunkásképzőbe jár, és szakrajzból igényelne segítséget. Megdöbbenést keltettek egy 39 éves aszszony szavai, aki elmondta, hogy sajnos a tanulásban nem tud segíteni gyermekeinek, mert ő maga sem tud írni-olvasni. Egyedül neveli 11, 12 és 14 éves korú gyermekeit, így a felajánlott tanári segítséget szívesen fogadná. Sorra szólaltak fel a többi szülők is, megköszönve a segítséget. Kisabonyi Zoltán karosszérialakatos 1956 óta dolgozik a vállalatnál. Négy gyermek édesapja, közülük kettő nyolc hónapos iker. Így nekik is nagyon jól jött a segély. Knobh Sándor betanított tényezőnek mindhárom gyermeke iskolás. A kapott pénzt ruhára, cipőre, tanszerekre fordítják. A szakszervezeti bizottság a kis összejövetellel kettős célt ért el. Egyrészt anyagilag segítettek a nagycsaládosokon, másrészt elindítottak egy olyan akciót, amely további segítségnyújtást is jelent. Az augusztusi szakszervezeti tanácsülés egyik napirendi pontja a nagycsaládosok és a dolgozó nők helyzetének vizsgálata volt. A nagycsaládosoknak ebben az évben még egyszer — november végén — adnak segélyt. Akkor, számításaik szerint 12 000 forintot tudnak kiosztani. Segítik a gyermekgondozási segélyen levőket is. Az idén sokaknak szereztek örömet, hogy mintegy 8000 forintot vittek ki a kismamáknak. Emlékezetes eset: atz egyik kismama kétéves gyermekének nagyothalló készüléket szándékozott venni. Pénze nem volt, éppen a szakszervezeti bizottságból akart fordulni, mikor meglátogatta a bizalmija, és hozott 1100 forintot. A szülők érdekeit szolgálja az a határozat is, amely a dolgozók javaslata alapján bekerült az idei kollektív szerződésbe. A lényege: az egyedülálló apa vagy anya egy gyermek esetén is jogosult pótszabadságra. Az elhangzottak után nyugodtan mondhatjuk, hogy az AFIT IV. sz. Autójavító Vállalatnál hathatósan segítik a dolgozókat gyermekeik nevelésében, iskoláztatásában. Léner Ilona