Közlekedéstudományi Szemle, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 10. szám - Nemeskéri-Kiss Géza: Az Újpesti Vasúti Dunahíd újjáépítése
célra használták fel mindaddig, amíg a hídtól északra el nem készült a folyót egy nyílással áthidaló átfeszítés. 1948-ban a pillérek északi oldalára konzolosan egy könnyű kábelhidat szereltek, a gáznyomócsővezeték és elektromos kábelek átvezetésére (2. ábra). A mederben levő roncsokat — megszakításokkal — 1945—1950. évek folyamán távolították el. Az épen maradt vas áthidaló szerkezeteket a MÁV elbontatta és azokat más vasútvonalak hídjainak újjáépítésénél használta fel. A vasúti felépítményt a népszigeti szakaszon felbontották és eltávolították. Egyéb részeken a régi felépítmény az újjáépítésig a helyén maradt. II. A híd újjáépítése 1. Előkészítő munkák A lerombolt híd újjáépítésének előkészítő munkálatai még 1949-ben megkezdődtek. Mindenekelőtt a megtartandó közigazgatási bejárás alapjául szolgáló általános tervet kellett elkészíteni, majd pedig a részletes tervezéshez szükséges adatokat kellett megállapítani, illetőleg a különböző szervektől beszerezni. A híd újjáépítésénél a vasútüzemi, gazdasági és műszaki követelményeken túlmenően számításba kellett venni az átvezetendő különböző közművek igényeit, továbbá városrendészeti, valamint esztétikai szempontokat is. A közigazgatási bejárás alapjául szolgáló tervet a KPM Vasuti Hídosztály készítette el. Az új híd általános elrendezését a 3. ábra tünteti fel. A híd részletes tervezési munkáját kezdetben (1951. január) az Állami Mélyépítéstudományi és Tervező Intézet (ÁMTI), majd később az Út-, Vasút Tervező Vállalat (UVATERV) hídirodája látta el. A hídszerkezetek méretezésénél minden tekintetben az 1951. évi új Vasúti Hídszabályzat előírásait vették figyelembe. Az új híd tervezésénél az egyvágányú vasúti forgalom biztosítása mellett a KPM Vasúti Hídosztály a híd teljes hosszában lehetővé kívánta tenni a gyalogos- és kerékpár-forgalmat, továbbá a különböző közművek felszerelését is. A tervezéshez szükséges talajfúrásokat és talajmechanikai vizsgálatokat 1951-ben végezték el. A falazatépítési munkák megkezdése előtt mindkét hídrész környékén megfelelő számú magassági és háromszögelési fixpontot kellett létesíteni. Az egyes falazatok kitűzése e háromszögelési pontok felhasználásával geodéziai úton történt. A környező terep erős beépítettsége folytán a fixpontok egy részét háztetőkön kellett, megfelelő biztosítás mellett elhelyezni. 2. A falazati és töltésépítési munkák Az újpesti híd tényleges újjáépítését a Hídépítő Vállalat 1952 májusában kezdte meg, a kikötőági hídrész építésének munkálataival. Mindenekelőtt a romokat és a régi hídnak azon megmaradt részeit kellett eltávolítani, melyeket az újjáépítés során felhasználni már nem lehetett. A kikötőági hídrészen a betonozási munkák keretében, Angyalföld felől haladva, a régi híd — meg nem felelő teherbírása miatt — elbontásra kerülő háromnyílású boltozata helyett egy 9,0 m nyílású vasbeton teknőhíd épült. Ezenkívül a Váci út felett tervezett új kéttámaszú híd pilléreit, valamint az öböl felett létesítendő háromnyílású vasszerkezet falazatait kellett, elkészíteni. A vasbeton teknőhíd volt az első olyan vasúti híd az országban, amely az új Vasúti Hídszabályzat előírásai szerint, a repedésmentesség bizonyos fokig való biztosítása érdekében, a régi gyakorlattal ellentétben, aránylag kis átmérőjű ( 18— 20 mm) köracélbetétek felhasználásával épült. A hídfők és a parti pillérek általában a megmaradt régi falazatok részbeni felhasználásával épültek újjá. A Váci úton lebonyolítandó közúti forgalom szempontjából a híd újjáépítésével a helyzet a régi állapothoz viszonyítva nem változott, viszont a jövő fejlődése érdekében a pillérek építésénél gondoskodás történt arról, hogy a későbbi idők folyamán a teknőhíd helyett egy nagyobb nyílású vas- szerkezetű híd legyen megépíthető, minek következtében a Váci utat törés nélkül lehet majd a híd alatt átvezetni. Ez a megoldás azonban egyelőre belátható időn belül nem valósítható meg, a környező terület erős beépítettsége következtében. Az öbölbe kerülő két új pillér alapjait a régi pillérek alapjaitól független helyre építették. Mélyépítési szempontból ennél a hídrésznél a legnagyobb feladatot e két új pillér alapozása jelentette. A két új pillér alapjának alsó síkja a vízállástól függően átlagosan 10—12 m mélyen volt a vízszint alatt. Az alap elkészítését Larssen-szádfal , - -"T. " - 2. ábra. A nagy-Duna-i mederhíd képe 1948 telén Nagydunsági-híd