Közlekedéstudományi Szemle, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1955 / 10. szám - Nemeskéri-Kiss Géza: Az Újpesti Vasúti Dunahíd újjáépítése

célra használták fel mindaddig, amíg a hídtól északra el nem készült a folyót egy nyílással át­hidaló átfeszítés. 1948-ban a pillérek északi olda­lára konzolosan egy könnyű kábelhidat szereltek, a gáznyomócsővezeték és elektromos kábelek át­vezetésére (2. ábra). A mederben levő roncsokat —­ megszakítások­kal — 1945—1950. évek folyamán távolították el. Az épen maradt vas áthidaló szerkezeteket a MÁV elbontatta és azokat más vasútvonalak hídjainak újjáépítésénél használta fel. A vasúti felépítményt a népszigeti szakaszon felbontották és eltávolítot­ták. Egyéb részeken a régi felépítmény az újjá­építésig a helyén maradt. II. A híd újjáépítése 1. Előkészítő munkák A lerombolt híd újjáépítésének előkészítő mun­kálatai még 1949-ben megkezdődtek. Mindenek­előtt a megtartandó közigazgatási bejárás alap­jául szolgáló általános tervet kellett elkészíteni, majd pedig a részletes tervezéshez szükséges ada­tokat kellett megállapítani, illetőleg a különböző szervektől beszerezni. A híd újjáépítésénél a vasútüzemi, gazdasági és műszaki követelményeken túlmenően számításba kellett venni az átvezetendő különböző közművek igényeit, továbbá városrendészeti, valamint esz­tétikai szempontokat is. A közigazgatási bejárás alapjául szolgáló tervet a KPM Vasu­ti Hídosztály készítette el. Az új híd általános elrendezését a 3. ábra tünteti fel. A híd részletes tervezési munkáját kezdetben (1951. január) az Állami Mély­építéstudományi és Tervező Intézet (ÁMTI), majd később az Út-, Vasút Tervező Vállalat (UVATERV) hídirodája látta el. A hídszerkezetek méretezésénél minden tekintet­ben az 1951. évi új Vasúti Hídszabályzat előírásait vették figyelembe. Az új híd tervezésénél az egyvágányú vasúti forgalom biztosítása mellett a KPM Vasúti Híd­­osztály a híd teljes hosszában lehetővé kívánta tenni a gyalogos- és kerékpár-forgalmat, továbbá a különböző közművek felszerelését is. A tervezés­hez szükséges talajfúrásokat és talajmechanikai vizsgálatokat 1951-ben végezték el. A falazatépítési munkák megkezdése előtt mind­két hídrész környékén megfelelő számú magassági és háromszögelési fixpontot kellett létesíteni. Az egyes falazatok kitűzése e háromszögelési pontok felhasználásával geodéziai úton történt. A kör­nyező terep erős beépítettsége folytán a fixpontok egy részét háztetőkön kellett, megfelelő biztosítás mellett elhelyezni. 2. A falazati és töltésépítési munkák Az újpesti híd tényleges újjáépítését a Hídépítő Vállalat 1952 májusában kezdte meg, a kikötőági hídrész építésének munkálataival. Mindenekelőtt a romokat és a régi hídnak azon megmaradt ré­szeit kellett eltávolítani, melyeket az újjáépítés során felhasználni már nem lehetett. A kikötőági hídrészen a betonozási munkák kere­tében, Angyalföld felől haladva, a régi híd — meg nem felelő teherbírása miatt — elbontásra kerülő háromnyílású boltozata helyett egy 9,0 m nyí­lású vasbeton teknőhíd épült. Ezenkívül a Váci út felett tervezett új kéttámaszú híd pilléreit, vala­mint az öböl felett létesítendő háromnyílású vas­szerkezet falazatait kellett, elkészíteni. A vasbeton teknőhíd volt az első olyan vasúti híd az országban, amely az új Vasúti Hídszabályzat előírásai szerint, a repedésmentesség bizonyos fokig való biztosítása érdekében, a régi gyakorlat­tal ellentétben, aránylag kis átmérőjű (­­ 18— 20 mm) köracélbetétek felhasználásával épült. A hídfők és a parti pillérek általában a megmaradt régi falazatok részbeni felhasználásával épültek újjá. A Váci­ úton lebonyolítandó közúti forgalom szempontjából a híd újjáépítésével a helyzet a régi állapothoz viszonyítva nem változott, viszont a jövő fejlődése érdekében a pillérek építésénél gon­doskodás történt arról, hogy a későbbi idők folya­mán a teknőhíd helyett egy nagyobb nyílású vas-­ szerkezetű híd legyen megépíthető, minek követ­keztében a Váci utat törés nélkül lehet majd a híd­ alatt átvezetni. Ez a megoldás azonban egye­lőre belátható időn belül nem valósítható meg, a környező terület erős beépítettsége következtében. Az öbölbe kerülő két új pillér alapjait a régi pillé­rek alapjaitól független helyre építették. Mély­építési szempontból ennél a hídrésznél a legna­gyobb feladatot e két új pillér alapozása jelen­tette. A két új pillér alapjának alsó síkja a vízállástól függően átlagosan 10—12 m mélyen volt a víz­szint alatt. Az alap elkészítését Larssen-szádfal , - -"T. " - 2. ábra. A nagy-Dun­a-i mederhíd képe 1948 telén Nagydunsági-híd

Next