Közlöny, 1848. szeptember (84-112. szám)
1848-09-10 / 93. szám
.az ' 476 szabadsága szabadossággá fajul; midőn ön hasznát keresi, szomszédjait megtapossa ; és ha a’ törvény sajtoló kardja akkor talál rávillanni, mikor képzelt szabadsága mámorában ámolyg , a' hibát nem önmagában keresi; hanem átkozza az illyen, ’s ollyan szabadságot, ’s vissza óhajtja a’ boldog múltat, mellytől pedig haja égre borzad, s mellynek vérhólyag kérgei még most sem hámlottak le tenyereiről. Képzelj a’ nép illyen gondolkozás módjához egy gonosz embert, ki kapva kap az alkalmon, hogy a’ kedélyeket felszíthassa, hogy zavart idézhessen elő , ’s kész a’ fejetlenség, melly mint láng a’ száraz cseréken terjed, és harapózik. Megyénkben egy ismeretlen, de radikálitás kereng a nép közt, mellynek czélja a’ népet arra bujtani, miként csak magyar sorkatonaság közé engedje magát beosztatni, és sárga fekete szint ne öltsön magára. Ezen irás helységről helységre jár , és a’ népjegyzők aláíratják a’ néppel, tán majd mintegy húsz aláirásu petitióval meglependők a’ hadügyministert. Jól ismerem a’ szellemet, melly a’ sorokat átlengi, s ujjal tudnék mutatni azon radikál férfiúra, kinek műhelyében kovácsolták ez irományt , de nem húzom meg előre a’ lármaharangot, majd ha kiüti magát a szeg a zsákból, sújtsa az illy bujtogatókat a’ közvélemény. Nem vagyok ellensége a’ kérelmezésnek , ’s annak útját elzárni akarni szabad polgár előtt alkotmányos bűn volna; de józanon lehetlen helyeeslni olly petitió kerengtetését, melly a' katonaság elleni antipathiát legyezgeti, ’s olly időben, midőn az ujonczok összeírása végett működő küldöttségek épen most teljesítik az összeírást. Ha népünk neveltetése nem volna annyira elhanyagolva , s hazafiuságára általában támaszkodni lehetne , akkor talán tudnám helyeselni ezen petitiot; de most egy átalában csak káros következményeket von maga után. A’ nép különben is ellenszenvvel viseltetik a’ katonáskodás iránt, s most midőn arra szólitalik fel, hogy német comandó, és sárga fekete szin alá ne adja magát; örömmel ragadja meg a’ tagadó alkalmat, és ellent mond — nem a német comandónak — hanem egyenesen a katonáskodásnak. Mennyire képes sok ember sülyedni! olcsó népszerűségért oda adja cserébe hazája nyugalmát, a’ nép boldogságát; ’s diadal kaczajt üt, midőn a’ nép képzelt boldogsága romjain könyüzve átkozza, ki őt tévútra vezette. Szomorú példák tanúsítják szavaim igazságát. Perkáta nevű helységben alig kezdett a’ küldöttség működéséhez, egy népszónok a ministerium ellen szórt isten káromlásokkal spékelt beszédében a' népet ellenállásra buzditá , kiabálván hogy ez nem törvény, hanem hamisság , hogy az urak csalják a’ népet, — és a' küldöttséget ökölfenyegetés közt verték ki a’ faluból. Herczegfalván vasvillákkal fegyverkezve rontottak a' helység házára , s ajtót törve a’ küldöttségre, mellynek csak az ablakon kiugrálva sikerült a’ menekülés; azonban a megyei hajdút, s az orvos személyében egymást földik verték. Az alcsuti uradalomhoz tartozó Máriavölgyön az urasági cselédek vasvillákkal támadták meg a küldöttséget, a’ megyei hajdút leverték, ’s a’ küldöttség innen is csak életveszély közt menekült. Mondják az urasági tiszt — ki azt mondta hogy a’ cselédek munkán vannak, holott neje vallomása szerént reggeltől délig a’ korcsmában ittak — bárány hidegséggel nézte a’ bandabandát, s csak egy árva szóval sem csillapította a’ szavára tán hajlandó garázdákat. Az első alispán rögtön 350 nemzetőrt küldött a’ fejérvári polgárokból a’ helyek színére, a’ fő bűnösök kinyomozására, 's elfogalására. Mit fog azután tenni nem tudom , de tanácsolnám, hogy a' fejsze vettessék a’ fa gyökerére, melly rósz gyümölcsöt terem , és tétessék a’ tűzre. Iszonyatos példát kell mutatni a' népnek, hogy lássa , mikém a törvény szigorúan borzulja meg magát az őt megtapodókon. Szegény nép mire visz tudatlanságod , és ámitóid ?! Pozsony, September 6-án. Megyénk e’ hó 4 dik és 5-dik napjain tartatott rendkívüli bizottmányi ülésében a kiállítandó magyar hadsereg iránt a két ház által elfogadott törvényjavaslat megküldése mellett az előkészítő rendeleteket tudató s a’ sürgető körülményeknél fogva az ujonczok rögtöni összeírását meghagyó ministeri rendelet felolvastatván: a kerületi szolgabirák, az összeírásnak, az illető lelkészek és helységek elöljárói befolyásával leendő eszközlésére azonnal kiküldettek , az összeírásokat a’ rendeletben megszabott határidőre a’ főispánnak, mint kiküldött kormánybiztosnak beadandók. A’ nemzeti őrseregnek a’ megyéből kimozditását tiltó ministeri rendelet folytán három században 600 önkintes állittatik ki toborzás utján, kik ruházattal és fegyverrel, 10 p. forint fejpénzzel ’s 12 krajczár napdijjal, a' megye által elláttatván, a’ béke helyreállításig fegyverben maradandnak; az a’ végre szükséges költségek fedezésére a’ fő- és első alispánok 20,000 p. forintnyi kölcsönnek, biztosítékul a’ megye ház lekötésének felvételére megbizattak. Nagy László, Pápay Károly, Csarada János, Gyipko Szilárd, Takács Gyula és gróf Zamojszky Ferencz aljegyzők, Takács Kálmán, Csenkey Vendel esküdtek, és Bittó Ferencz számvevő, a’ kiállítandó önkintesek sorában a’ táborba szálhatásra engedelmet kérvén, hazafiui lelkesedésük méltánylattal fogadtatott ’s az engedelem megadatván, Bittó Ferncz mint toborzási tiszt elnöksége alatt, toborzó biztosokul kineveztettek ’s a’ toborzást azonnal meg is nyitották. A’ félállandó önkintesek, századonkint a' váczi táborba fognak szállitatni. Megyénkben csend és rend uralkodik, miért is a' csendre ügyelő állandó bizottmány tegnap megszüntetett. Komárom, sept. 8 ún. Tegnap délután 3 órakor indult el 65 önkéntes nemzetőr a’ város által felfegyverezve el ruházva, a’ Pápán összevonandó táborba; mindnyája, különösen pedig vezetőik előtt pélánykép áll Leonidas csapatának emlékezete, minélfogva bizton számíthatni reájok, hogy valamint ők városunk virágai, úgy a’ haza védelmére tántorithatlan hűséggel életüket is feláldozni készek, — a’ gőzösre, mellyen Gönyőig vitettek több ezer ember, zene és áldáskivánatok mellett kiséré őket, — legyen velők a’ magyarok istene ! Zemplén. S. a. ujhely , sept. 6-án. Önkintes nemzetőr csapatunk két hétig tartott toborzás után illy nagy kiterjedésű megyében, nem többre mint 600-ra megy, a’ megye alsó magyarabb részéről 500 akkor, midőn a' felsőbb vidékekről csak 100, ’s mig Patak városában 120, addig a’ három szolgabirói kerületből álló Bodrogközön mind öszve 17 állott ki, bár egészen magyarajku lakosokból áll. ’S ez még hagyján, ha csak e’ seregben minden néposztályból kellő arányban volnánk , hanem fájdalmasan kell tapasztalnunk , hogy azon néposztály, mellynek kedvéért a' kiváltságos osztály lemondott előjogairól, 's még e’ felett vagyonának tetemes részét neki ajándékozó, nem tanúsit részvétet a' hon iránt, midőn ezt, ’s benne őt magát is a’ vész fenyegeti. Vagy csak akkor nyúl majd fegyverhez, ha a’ vész tulajdon küszöbéhez ér ? Igaz hogy a' népnevelés hiánya nagyrészt oka ezen lelketlen részvétlenségnek, hanem hol keressük azon gyönörü kifejezéseknek eredetét ? mellyeket a' szabad föld birtokosai ejtenek, akkor midőn a' hon iránti áldozattételre buzditatnak, mellyeket ha ide írnék, kidobná kezéből boszujában vagy fájdalmában e' lapot az olvasó , — sem másutt, mint a' sajtószabadság kies ligetében buján termő ama fattyú növényekben, mellyek a’ munkások újsága, 's más illy lapokban szórják a’ kábító illatot büntelenül, mivel az első elrendezés gondjaival felettébb elfoglalt kertész, a’ kiirtásra még reá nem ért. — Tegnap és tegnapelőtt tartott bizottmányi gyűlésünkön tanácskozásaink utolsó tárgyát épen ez 's mivel átlátták a' bizottmányi tagok, hogy ezen lap irányának további terjedése nem olyan hatást nz, mint a' millyet reméltünk, midőn ezt néhol magunk adók a nép kezébe, a’ belügyminister megkéretett, hogy ezen mindennemű érdekttot Unitalag ébresztő lapot , mellyben a’ tulajdon szentsége is immár lábbal tiportatik, ’s a’veszély magva lázitólag hintetik, tekintve azt hogy a’ rendkívüli idők, rendkívüli intézkedéseket igényelnek, tekintve e' részben Francziaország példáját is, lefoglaltassa, melly ebbeli felterjesztésünknek pártolására körlevelek utján a’ megyék is felszólítanak. Tanácskozásaink első tárgyát azonban az ujjonczállitás tévé, egy közösl sóhaj kisérte e’ rendelet felolvasását, minden ajk ezt mondá: „ régen kellett volna már ! “ — Ezen bizottmányi ülést megelőzőleg épen a’ rendelet megérkezte utáni reggelen, egy az első alispán által öszvehitt tanácskozmány, minden e' részben teendő intézkedést előkészítvén s a' bizottmányi gyűlésre épen megérkezett főispánunk, s a’ bizottmány mind magáévá tette, s e’ szerint már tegnap mind a’ 21 kerületben 4 tagból, egy orvosból, egy katonai egyénből, ’s a’ helybeli tisztviselőkből álló küldöttségek elkezdették munkálódásaikat, ezeket a’ hét végéig befejezendők. Áttérve a’ bizottmány a’ kimozdítandó önkintes nemzetőrség körüli szükséges határozatokra, és intézkedésekre, legelőször is a’ toborzást megszűntnek nyilvánitá, azután az öszvevonulási napot f. hó li kérte mind a’ lovas úgy a’ gyalog sereg részére S. Patakra határozó. A’ 14 tagból álló megyei zenekart a’ mozgó sereghez rendes zsold, és a’ többi önkintesekéhez hasonló szabályok szerint a’ sereghez csatoló. A’ felszerelésre egy három tagból álló választmányt bízott meg, kik a’ szükséges költségeket a’ megyei házi pénztárra utalványozzák, biztosan remélvén a' megye, hogy mind ezen költségek az álladalom részéről meg fognak téríttetni. A' lelkészek ’s tanítók biztosítása, valamint az ügyvédek tekintetében a' pörlekedés megszüntetése iránti felterjesztésünk, a’ nemzetőrségi tanács által tárgyaltatván, ’s ez által az igazságügy-s cultusministeriumokhoz tétetvén át, e’ részben az illető ministerek felirásilag felkéretnek. Az önkintes nemzetőrök, családjuk biztositása iránti, még a’ toborzás előtt kelt határozat az illetők megnyugtatása végett, egész terjedelmében, érintve a’ szolgálati időt, feltételeket, ’s mindent mi erre vonatkozik, hiteles megyei pecséttel ellátott bizonyítvány alakjában minden érdeklettek részére helységenként kiosztatni határoztatott, minden olly helyen, hol önkintesek ajánlkoztak. Felolvastatván végre azon iv, mellyre azon tisztviselők, kik a’ táborba készülve, 's hivatalaikat a’ bizottmány kezébe letéve, neveiket feljegyezék, ezek helyett mig visszatérnének 50 évet meghaladt többnyire volt tisztviselők választattak, a’ többi közt egy szolgabirónak helyét apja töltendi be. Tiszti karunkban hiányzó alügyészi, és két szolgabirói hely betöltése a’ táborbóli visszatértünk idejére hagyatik. Több mondani valóm lenne talán, ha nem úgy hiszem elnémul, azaz nem olvastatik vidéki kisebb fontosságú dolog akkor, midőn a' hon szivében nagy dolgok dőlnek el épen e' napokban, s azért, mielőtt még egyszer az önkintes sereg számáról, s alakjáról egy pár szót írnék akkor midőn kiindulunk, leteszem ez úttal a' tollat azon óhajtással, hogy ha a' harczmezőről hazatérve azt felveendem jobb színbe tűnjön elő megyém, hacsak addig a’ sors máskép nem végez mindnyájunk fölött. Bártfa, sept. 2-bán. A' 18. év óta Lemberg városában szállásolva volt, „porosz herczeg“ nevét viselő (volt Benzur) magyar gyalog ezredének három első százada és vezérkara, zeneszó kísérete mellet mai napon városunkban szerencsésen megérkezett — többi zászlóaljt holnap és holnaputánra várjuk. A'mennyire tapasztalhattuk, a' közvitézeket hazájok iránti jó szellem lengi át, szülőföldjük határára örömmel léptek, mind a’ mellett, hogy azon időtől fogva 7 krnyi zsoldjok 4 kra leszállittatott. Vezesse őket az ég további utjokban, hogy ők is megmutathassák, miként életükkel, verőkkel készek a' sorstól hányatott szeretett hazánk kivivott, de fenyegetett szabadságát ’s függetlenségét biztosítani. Ezen ezrednél szolgálatban volt 17 magyar születésű tiszt magát az önkintesekhez áttétteté. — Csendes városunk a’ gyakrabban előforduló katonaszállitások által most elevenebb szint öltött ; junius végén ugyan is a’ „Wartenberg király“ nevét viselő lelkes magyar huszárezred utazott városunkon keresztül honunk alsóbb részeire; néhány nap múlva pedig a „Vilmos főherczeg“ nevű Kassa ’s Eperjesen tanyázott lengyel gyalog ezredének négy százada és vezérkara városunkon át veendi útját Galliciába. — A’ „Közlönyében megjelent azon rendelet, mellyben galliciai mozgalmakról tétetik említés , bennünket meglepett, mert minekünk, kik a’ szomszéd gallicziaiak által gyakran látogatottunk, arról mindeddig legkisebb híreink nincsenek. — A’ háromszázat jóval meghaladó nemzetőrseregünk kétszer hetenkint tartja gyakorlatait. Fegyvereink még nincsenek, ezeknek megszerezhetése iránt azonban a’ városi hatóság már is lépéseket tett. — Kolozsvár, sept. 3. Ma kora reggel ismét szokatlan nép csoportozás volt a’ városház előtt. Oka a’ múlt éjjel érkezett azon ministeri rendelet, melly a’ nemzeti gyűlés által megajánlott 60 ezer sorkatona kiállítására sürgetőleg rendeli az előintézkedéseket megtétetni; s ennek következtében mai 10 órára hirdetett városgyűlés. A’ hir az ülés megnyitása előtti pár óra alatt szörnyű agyrémeket gyártott ez egyszerű valóságból: beszélték, hogy a’ volt Erdélyben is fellázzadt vad csoportok dúlnak ellenségképen, hogy a’ veszély közel van hozzánk, hogy tömegestül kell fegyvert fognunk 'sat. Tiz órára a’ terem zsúfolva volt. A' főbíró megnyitván az ülést, felolvastatja az érintett rendeletet, mellyhez a’ mindkét ház által megállapított katonaállitási tzikk ’s rovatozott összeirási mintalap volt mellékelve. A’ feszültség, melly ez alkalommal valami szörnyűséges dolgok hallására számított, lecsillapul, s Kolozsvár polgárai megértvén, hogy a szeretett hon megmentésére kell áldozni, hogy az erdélyi kerület minden törvényhatóságai a jelen évben kiállított ujonczok betudásával tartoznak csak illetőségeiket kiállítani, hogy a’jelen törvény nem különböztet meg pastokat, hanem az összes népből, osztálykülönbség nélkül, kell a’ hon védelmezőit állitni, 's hogy végre a’ szolgálati idő nem csak az ezután állitandókra, hanem a’ múlt alkalommal állitottakra nézve is 8-ról 4 évre van leszállítva, az ügyet lelkesedéssel karolták fel. Egyedül Mátéfi Ferencznek volt némi aggodalma az önkintes honvédségek részére folyó toborzás s a’ mozgó nemzetőrsereg miatt, hol kedvezőbb feltételek kínálkozván, az ifjak oda sietnek ’s ez által tetemesen kevésül azok száma, kikből a' sorkatonaság volna kiállítandó. Ámde ez aggodalmat eloszlatta Takács János és a’ főbíró, felfejtvén, mikép a toborzást az ujonczállitás ideje alatt maga a’ törvény megszüntetni rendeli; a nemzetőrt pedig nem lehet sorkatonának, 's igy a' sorkatonáskodási terhe alól kivettnek tekinteni. Illy értelmű rövid szóváltás után a főbíró a’ gyűlés megegyezésével, városnegyedenként összeíró bizottságokat nevezett, kik esküt tettek le, hogy kötelességükben híven fognak eljárni. Meg kell még említenünk a gyűlésnek egy igen üdvös és fájdalom korszerű határozatát. Takács János barátunk előadá, mikép sajnosan tapasztaljuk, hogy léteznek közöttünk is emberek, kik a' közügyekbe kevésbé avatott polgártársaink előtt a’ ministeriumnak legüdvösebb rendeleteit is népszerütlenitni, ingerültséget, zavart előidézni s ez által a reactionak kezére dolgozni elég istentelenek. Lesznek kétségen kívül, kik a' jelen rendeletet is illyen formán fogják a' nép előtt ajánlani : látjátok: ez a’ szabadság; keresetetök megcsokkent, vagyonotokat a’közszükségek igényli, s most fiaitokat kell mészárszékre vinni. Azért szóló lelkes együttmunkálásra hívja fel minden polgártársát, hogy az illy kárhozatos törekvéseket meghiúsítsák, felvilágosítván a’ jelen nem élő I köz dolgokkalj tevésbi foglallnk polgártársakat a’ hazánk fölébe tornyosult veszélyek, a’ jelen ujonczállitási törvény humánus elvei s azon kedvezményei felől, mellyeket az eddigi ujonczállitási rendszerhez képest nyújt ’stb. ’s inditványozá határozatilag kimondatni, hogy az ollyan szóval vagy tettel lázitót a’főbírónak rögtön bejelenteni ismerje minden becsületes polgár hazafi kötelességének. A’ gyűlés helyeslést menydörgött ez indítványra, mellyhez a’ főbíró összhangzó meggyőződésének nyilvánítása is járulván, határozattá lett. Sokan a’ tagok közül nyilvániták, mikép nemcsak bejelentik a’ lázitókat, hanem nyakon csípvén őket magukat fogják bevinni. Helyesen ! Kiváltkép bizonyos dús gazdag bárókat ajánlunk lelkes polgártársaink figyelmébe, kik a' hon szükségeire áldozatokat gyűjtő polgártársakat gúnyos szavakkal utasítják el ’s hazafiui kötelességüket a’ törvények 's alkotmányunk elleni izgatásban ’s szabadságunk aláásásábani törekvésben vélik teljesíthetni. Még várunk egy keveset; majd lesz alkalmunk az illyen hazaárulókat napfényre hozni. (Kolozs: Híradó.) Sz. Udvarhely, aug. 15. Az 1-ső székely gyalog ezred egyik zászlóalja ma érkezett városunkba, elfogadásuk forróbb mint valaha, és mégis keserű; — ők mennek az alvidékre hazánk közös ellenségeit megalázni, ’s mi gyáván, mi tétlen maradunk itt, mert nincs fegyverünk; erő és akarat nem hiányzanék, de nincs központositó erő, de van több helyütt visszavonulás és dacz. így jön ma is az udvarhelyi őrsereg kivezetésével, Szeles Károly egyik századosuk, a’ dobot, 's miután az őrsereg dob nélkül is megindult, érkező testvéreink fogadására, kiballagott maga is, s amúgy kézzel foghatólag jeleit adá merő képtelenségének, elvétette;ha erélyesebb parancsnokunk nem lesz, az udvarhelyi őrsereg minden egyéb lehet, csak az nem, mire hivatva van, ’s ezt követi a’ többi is, pedig 11,791 főből áll az egyébiránt hiányosan összeirt őrsereg. Induló székely testvéreinknek egy aggodalmuk van, mi — igy szólanak — olly utasítással vagyunk, miszerint a’ ministerium által megszabott zsoldot majd akkor kapjuk, ha Magyarország határain beléptünk ; mi Magyarország határait a’ már megerősített unió után, innen a’ tölgyesi vámon keressük. — Testvéreink ezen aggodalmát osztók mi is, ’s azon reménynyel biztatók egymást, hogy osztani fogja a’ ministerium. Udvarhelyszék iszonyú pangásba sülyedett, tisztsége erélytelen, ha még soká nem lesz fő királybiránk, zavarok állhatnak elő. Reméljük hogy az erdélyi követség már értekezésbe tette magát a’ ministeriummal. Ha az országgyűlés már codificatiókba kezdett vegyülni, az az erdélyi részek közigazgatási kérdése halasztást nem szenvedhet. Népünk azt sem tudja honnan kelljen függnie, — főkormányszéknek is, úgy látszik, nincs tisztában magával. Marosszékből, aug. 31-én Figyelmünk merőben a’csatatéren függ, a’ harcz hirek, s katonáskodási sűrű mozgalmak miatt a’ hivatalvágyra kapott, ’s lázas kitörésekre ébredt kedélyek is szunyadozni látszanak követeléseikkel. Székünk nyugodt, s fő királybiránk erélyes és igazságos igazgatása alatt e’ háborús időkben is háboritatlan napoknak örvendünk, bár nem minden aggodalom nélkül a’ jövendő iránt. Csak nehány hiú kebel elégedetlen a' dolgok rendes folyásával, nagyobb hasznot remélvén a' zavarosban halászatban. Innen eredett ama híressé vált zajongás is, mi miatt főkirálybiránk múlt hó 24-kére hirdetett gyűlést még kezdetén szétoszlatni kényszerült. Távollétem miatt az akkor történteknek tanúja nem lehetvén, hallomást — ha mindjárt hitelest is — közölni nem kívántam. Hanem remélhetni, hogy azon kinyomozási munkálat, mellyel főispán b. Iíánffy János és itélőmester Kados Dániel urak e tárgyban nem rég bevégzének, majd napfényre deritendi a’ kormány előtt az oktalanul hetvenkedők működéseit, ’s talán még sikeresebb eljárást várhatni e’ részben k. biztos Veér Farkas úrtól, kinek megjelenését naponta reméljük, s óhajtva várjuk, hogy közgyűléseink csendessége ’s tanácskozási jó rend minél hamarább helyreállittassék, ’s jövendőre nézve biztositassék; e mellett főkirálybiránkban is bízunk, miként igazságszereteténél fogva mihelyt törvény és körülmény engedendik, a' botránkozás köveii, az elégületlenek elől elháritni kész leend. Tegnapelőtt érkezett M.Vásárhelyre korm. biztos Berzenczei László Kossuth-lovagokat toborzani. A' kitűzött név népszerűsége, ’s a' vállalat újdonsága, remélhetőleg sokakat fog csőditeni zászlója alá, egy nap alatt is már 24 legény csapott fel. E czélra jövő hó 5-kore közgyűlés van hirdetve a’székben, helyben a’ városban is népgyűlés tartozik, mellyekben a’ kormánybiztos szavai nem fognak hatás nélkül visszapattanni a’ tűzről pattant székelyfiak kebeléről ; a’ szép huszáröltöny sem téveszti el befolyását. Csupán azt óhajthatni, hogy a' többféle toborzási működések egybevágólag ne gátolják épen azon sz. czélt, mellyet áltatok sikeresiteni kívánunk. Beküldő kivánatára közöljük a' jelen nyilatkozatot: Szabolcs megyéből. A' közlöny 69-ik számában egy szikkel olvasok, a’ népjegyzők jelen mindinkább nyomasztó helyzetéről. — Nem tudtam megállni, hogy e' czikk elolvasása után tollat ne ragadjak, — 's e’ felhívásnak némi tekintetben ellent ne mondjak, ámbár más részről kénytelen vagyok én is őszintén bevallani, miszerint az említett czikkben a’ t. Írónak sok méltányos kérését tagadni lehetetlen. Untatni nem kívánva a’ nagy közönséget, röviden szólok a tárgyhoz. — Mi az írónak felhívását illeti: miként mi népjegyzők, vegyük igénybe ottan olvasható kérvényeit, — használjuk fel a' sajtónak hatalmát, minden erőnket oda irányozván, hogy még e' hongyülésen helyzetünk szilárdítása eszközöltessék. Ez ellen kénytelen vagyok szót emelni, ’s viszont felhívni e honban létező tiszttársaimat az iránt, hogy ne vegyék tekintetbe a székes-fejérmegyei népjegyző felhívását, — bízzuk szeretve tisztelt nemzetünk bölcs belátására helyzetünk javítását, hiszen úgy is megmondá már tisztelt pénzügyministerünk a’ hongyülésen , hogy az adó leendő kivetése alkalmával gondoskodandnak igazán szomorú helyzetünkről. Vegyük inkább tekintetbe a hazánk felett emelkedő vészjellegeket, 's igyekezzünk ezeket elhárítani, nem pedig a' hongyülésnek jelen mostoha viszonyainknál fogva alkalmatlankodni, bizonyosan lesz gondja, akkor a' midőn jónak látandja rólunk intézkedni. — Végre pedig fogadja az említett czikkíró bizodalmas köszönetemet helyzetünk megemlítéséért, mellyet olly híven ecsetelt, —s ne nehezteljen azért reám, hogy felhívását, még pedig ismételve és komolyan mondva, jelen aggodalmas helyzetünkben nem pártolhatom. Egy szabolcsi népjegyző. Fel vagyunk szólítva, hogy a’ következő nyilatkozatot lapjainkba iktassuk. Nyilatkozat. A’ „Közlöny“ 86-ik számában, a’ képviselőház September elsejéni Ülése közlésében két népképviselő úr által azzal vádoltatom, mintha hazámat elárultam, a’ Bécsből ellene tett lépéseket elősegítettem, ’s Horvátországra vonatkozó bizonyos irományok elenyésztetésére segédkezet nyújtottam volna; e gyanú mondatva a’ nemzetgyűlésben, olly fontos, ’s annyira mélyen sértő, hogy sebzett becsületem parancsolja: nyilván válaszolni. Az ellenem intézett vádak vagy a márczius 15-e előtti 23 éves szolgálati pályámra vonatkoznak, vagy az az utáni