Közlöny, 1848. november (144-173. szám)
1848-11-08 / 151. szám
Számfelettieknek. Századosul A’honvéd 11-ik zászlóaljához: Antos Ferencz, eddigi főparancsnoksági segédtiszt. Hadnagyokul: A’ honvéd sereghez: Szerelmey Miklós, nemzetőrségi tiszt, hadügyministeriumnál alkalmazva. „ „ „ Kenessey Béla, keresk. tenger alkapitány. Alorvosokut: A’ honvéd 6-ik zászlóaljához: Dr. Hoffmann Vilmos helyébe Berzay Károly. A’ honvéd 37-ik zászlóaljához : Dr. Grünwald helyébe Komáromba Rutay János. Mindezen kinevezések, ’s előléptetések rang ’s illetményre nézve folyó évi november hó 1-ső napjától számítandók. Kelt Budapesten, nov. 6-án 1848. Mészáros Lázár, hadügyminister. ». «. A honvéd tüzérséghez kineveztetnek Századosokul: Klock N. Joksman Károly Sztrakoniczky Basil. Főhadnagyokul: Blaskó Antal Dávidek István Turcsáni György Gruber Fülöp. Uadnagyok ul: Német Antal Kittig Péter. Mind ezen kinevezések ’s előléptetések folyó hó első napjától számíttatnak úgy rangra mint illetményre nézve. Budapesten, november 6-án 1848. Mészáros Lázár, hadügyminister. A’ budapesti részvényekre alakult lovagda társulat I. é. nov. 12-kén (vasárnap) reggel órakor a’ tigris vendéglői teremben közgyűlést tartana, mellyre minden részvényes, vagy az lenni akaró, ezennel illően meghivatik. Pest, nov. 6. 1848. G. Ráday Gedeon, elnök. A’ székes-fejérvári középtanodai igazgatóság ezennel közzéteszi , hogy az ottani középtanodában a’ nyilvános előadások MV. hó 6-án megkezdődnek. Kelt Székes-Fejérvárott nov. 4-én, 1848. Azon tisztelt szülők, kik gyermekeiket jelen iskolai évben, nagykanizsai gymnasium, — elemiskola — vagy tanítóképzőébe küldeni óhajtják, ezennel értesittetnek, hogy a’ rendes tanfolyam november hó 15-én kezdetik. Nagykanizsa, oct. 31-én 1848. Szép Lajos tanigazgató. nemzeti gyűlés. Előleges közlés a’ képviselőház nov. 7-ki üléséről. A’ felsőtáborról jelentetett, miszerint Görgey tábornok a' sereget organisálja és gyakorolja. — S i m o n i c h igen siet kivinni irháját, utócsapatait azonban a’ mi élcsapataink már utolérték. A’ királyhágón túlról kedvező tudósítások érkeztek, Szász-Régennél a’ székelyek megverték Urbán csordáját, miért a’ képviselőház köszönetet szavaz a’ derék székelyeknek, kiktől a’ bán nevében elvárja, hogy a’ milly dicsőségesen kezdék, olly eredménydusan végzendik szent működésűket. Pestnek Teréz városi kerülete engedelmet kére a’ háztól, hogy a’ hazából hűtlenül eltávozott Trefort Ágoston helyett uj országgyűlési képviselőt választhasson. A’ ház mitsem habozott az engedetem megadásában. Belföld. *Egy kapitány a’ Jellachich táborából azt írja Fischamentsról, hogy: a' magyarokkal összecsapván, először az igaz, mi (a’ horváth-ausztriaiak) hátráltunk, mert „die ungarischen Canoniere, schossen teuflisch,“ hanem 11 órakor nagy számú Cavallerie küldetvén segedelmünkre, ez eldöntötte a csatát. Az Üldözésről nem emlékezik, sem nyereséges diadalról. Az alteuflisch“ a’ mi tüzéreinknek isteni dicsérete. Ez után a’ kapitány Pesten lakó kedvesét biztatta, nov. 3-ról, hogy még e’ hónapban Pestre jüvendenek, és jövendő is, és jaj a’ magyaroknak, ha magukat meg nem adják. Lehetetlen a' diadalmas seregnek ellenállások, melly pusztítani és dúlni fog. Eddig a' levél. Mi következik ebből ? Az, hogy ha öldökléstől, pusztítástól , kinektűl meg akarunk menekedni, keljünk fel mindnyájan és szabadítsuk meg magunkat. Fegyverre, fegyverre! Hevesből. Eger, nov. 5-én. A’ viszonyok ollyanok, hogy az önvédelmi tárgyakon kivűli egyéb egyáltalában semmi érdekkel nem bir. Úgy vagyunk hangolva, 's annyira betaláltuk magunkat a’ harcz változékony mozgalmaiba, mikép nem csak magán', de még tagasb, különösen a' nemzetet polgárilag érdeklő ügyek is úgy állanak fel előttünk, hogy azoknak tárgyalását akkorra halasztjuk, midőn a harc? győzelemmel hozza még közénk a' higgadt gondolkozást, ’s azt, miszerint tájékozottan rendezhessük jövendőnket. És ezekért a' megyei élet változékonyságban nem gazdag. A' bizottmányok színezetéről, vagy inkább annak elveiről, mellyeket követni látszik, határozottan szóltani, s még megítélni is a' mint nehéz, ’s a' körülmények szerint csak feltételes: épen úgy időelőtti lenne. Mert a' mostani politikai élet nem az elvek egymásutáni fejleményének , vagy is azok diadalának szüleménye, hanem inkább az örök változhatlan igazság, 's a' világ rendeltetésének nagybani megváltása, így lévén a' dolog, azon, hogy a megyéknek egyszer zajos teremeiben az elvek tusája megszűnt, legkevesbbé sem lehet csodálkozni. Ennek ideje most elmúlt: helyette az isten ege alatt a népeknek sorsa karddal 's ágyúkkal döntetik el valószinüleg egy időre ; mert az bizonyos, miszerint az igazság és szabadság harcza az elnyomásokból nagyobb erővel és áldozattal mint valaha fog újra felkelni. Azért a már elmondott előzményeknél fogva , a megye bizottmányáról csak annyiban emlékezem meg, mennyiben azok közérdekűek. Elárult és fegyveres kézzel megtámadt hazánk védelmére a felső megyékbe Simonies és tábora ellen 3000 nemzetőrt rendeltünk ki. Erdély kerületben pedig 500 önkénteseket, kik mind puskákkal láttattak el. Az első már útban van. A második pedig holnap indul. Én már ezelőtt több hetekkel nyíltan kimondottam azt, hogy a nemzetőrség úgy organizálva, amint van, egyáltalában hasznos szolgálatot nem tesz. Ez világosnak látszik. A’ nemzetőrség soraiban idős, gyermekes, 's nagy részben olly egyének vannak, kik tudván azt, hogy halálok esetében egy vagy másnak jövendőjét koczkáztatják, nem teszik ki magokat a’ netaláni veszélynek, ’s az elől vagy megfutnak, vagy olly dispositiót vesznek, hogy őket az ellenség ne bánthassa, de ők se árthassanak annak. Ez legközelebben, a’ lajtai táborban is bebizonyodott. Tehát én azt tartom nem lenne hasznosabb annál, ha a nemzetőrségi minden zászlóaljakból azok, kik arra alkalmatosak, mobilizáltatnának, és a tábori szolgálat ezekre bízatnék. Egyrészről ez azért lenne czélszerű, mert munkáiktól, s foglalkozásaiktól nem vonattatnának el azok kik különben hon hasznot tesznek, de a táborban bizony feleslegesek. Másrészről ez azért lenne czélszerű, mert így ama sok kellemetlen orvosi felmentések, kifogások, elkedvetlenítéseknek eleje vétetnék. Ha minden megye nemzetőrsége számához képest felállítana imigyen mozgó zászlóaljakat, s azokat házi pénztárából a’ lehetőségig csekély áron felruháztatná, valóban nem lenne azon kellemetlen helyzetben , hogy az őszi időben mezítlábas, vagy gatyás embereket kellessék táborba szállítania. A' ruházat nem kerülne sokba. Szűznadrágja 's attilája egynek-egynek 15-vft-nál többe nem jönne, mit a’ hasonlithatlanúl nagyobb rész örömmel venne,s kész lenne valamint mozgó nemzetőr lenni, úgy a’ reája esendő pénzt megfizetni. Ajánljuk ezt figyelmébe azoknak kik ennek foganosítására hivatva vannak. Megyénk derék aljegyzője Erdélyi József ,honvéd kíván lenni. Olly meleg, határozott szavakkal ajánljuk őt a’ nemzetőrseregi tanácsnak , mint megyénk által, hivatalos levél útján valóban ajáltatott. Ennek megemlítésével azon eljárást nem hagyhatjuk helyben, hogy a’ bizottmány mindenkit, ki hozzája, folyamodik, hadnagysággal ajánl. Valóban ezen eljárás által a’ nemzetőrségi tanács azon, mondhatni kellemetlen helyzetbe hozatik, hogy a' megyének ajánlatát nem veheti úgy, mikép annak azonnal sikert adjon, mert ollyakat, kik alig tizenkilencz évesek, s még exercitozni sem tudnak,azért,hogy katonának álltak, nem emelhet tiszti rangra. A' democratia azt kívánja, hogy mindenki közlegénységen kezdje, s ha katonai érdemei vannak akkor menjen elő. És kell hogy a' nép is lássa, mikép az egyenlőség nem vak ámítás, és hogy érdem szerint osztatik a' jutalom. Ez a, mint kívánatos, úgy a’ hadsereg szellemére nézve elkerülhetetlen, Breznóbányáról, nov. 1-én. Azon Breznobánya sz. kir. városról, mellyről sok magán hírek szállongtak , hogy panslavisticus mozgalmaknak fészke, akarok egy kis felvilágosítást ennek közlés végett beadni, miszerint a’ közönség törjön felette palozát. Breznobánya belváros külvárosaival együtt 10 ezer tiszta tót ajkú lakost számlál, mellyek közül azonban sokan magyarul és németül beszélnek. * ' • . Ezen város közönségéhez Beniczky Lajos országos biztos úr sebespostán egy levelet küldött oct. 26-án, mellyben Simonics seregeinek Trencsén- és Árvamegyékbe történt berohanásáról a' közönséget értesítvén, a' nemzetőrség felfegyverzését parancsolja. Ezen levél az oct. 27-én tartott közgyűlésben tárgyalás alá vétetvén , olly határozat hozatott, miszerint a' nemzeti őrsereg négy tizedrésze sorshúzás által mozgó őrséggé alakittassék; sorshúzás előtt azonban a’nemzetőrség Önként leendő besoroztatására felszóllttassék, és a' határozat mindjárt délután foganatosittassék. Szoutsek Tamás nemzetőrségi főhadnagy lelkes hazafi, 's a' magyar alkotmánynak, 's magyarhonnak megrendíthetlen bajnoka első mindjárt az ülésben önként a táborba menni kíván . Csipkay András főhadiadószedő és nemzetőrségi százados nem akarja magát csak itthon kitüntettetni békében , de az országnak veszedelemben is szolgálni akar, habár e szolgálat alól felmentetik is, s kész letenni századosi hivatalát ha csak a’ határbeli szolgálatra szorittatnék működése . Csipkay János törvényszéki jegyző , kit panszlávnak akartak némellyek bélyegezni feláll, 's a' szabadság megtartása végett a’ táborba menni, 's mint alhadnagy az ellenséggel szembeszállni óhajt. Lopussny Adolf, Lopussny Samu, Dvonts Dániel tanácsnokok, Szlabel Mátyás főügyész, Bretska János aljegyző, két írnok nem akar honülni , midőn a’ haza veszedelemben van, s mindnyájan nagy lelkesedéssel fegyverük élét kivánják éreztetni az ellenséggel. Délután a' polgármester elnöklete alatt működő választmány a’ sorshúzást véghezviendő vala, minekelőtte azonban ez megtörtént volna, 140 nemzetőr nem akart sorsot húzni, hanem a' camarilla veszedelmes művének megrontására, 's az országos boldogító alkotmány fentartására véröket 's éltöket önként ajánlották. 240 egyén azonban sorsot húzott, mindazonáltal legnagyobb készséggel 's örömmel nézett szent hivatásának eleibe?E’ városi nemzetőrség négy századba el van osztva, 's e’ századoknak főtisztjei mind menni akarván a’ táborba, sorsot húztak, hogy kik lesznek honmaradni kénytelenek, és a’ szerencse, sújtott hazánknak szolgálhatni, Lepényi János, és Polonyi Dániel századosokat találta. E’ város tehát 380 nemzetőrt két századba elosztva küldött er* táborba szuronyos puskákkal, lándzsákkal, és vadászpuskákkal, többek fejszékkel, fűrészekkel és csákányokkal is mentek , kiki egy pengő forintot kapván a házi pénztárból három napi tartás fejében. Minthogy azonban igy alakított seregünknek kiinditására semmi határidő ki nem tűzetett,és az őrnagy által az indulási idő bizonytalan időre halasztatott, az őrség mozgott, ő menni kíván , s mindjárt menni, hogy megmutassa a' nemzetnek, mikép Breznóbányán a’ szabadság malasztjait tisztán felfogni, s azt legnagyobb elszántsággals erőfeszítéssel is védelmezni tudó, akaró betsületes tótajkú nép lakik, ki a’ szabadságot, 's alkotmányt életénél többre becsülni tudván, egymagyarajkú lakosnak sem áll háta megé, ha ember kell a’ gátra. — Illy körülményekben meghatott az őrnagynak, hogy 380 emberünk november 1-je napján indulni akar, é s illy helyzetben a' városban tovább nem is hagyathatik. Azonban még October 30-kán éjjel ismét egy futár által küldött levél érkezvén az őrnagytól, mellyben őrseregünk Ulmanka és Jakab közt felütött táborba October 31-kére parancsoltatik. Minthogy a' külvárosok a' belvárostól távol lévén, és még távolabb a' tábor a’ várostól. October 31-kén csak a belvárosi szuronyos puskákkal ellátott 170 nemzetőr indult el. Szivemelő jelenet volt, mikép férjek nejeiktől, ‘s gyermekeiktől búcsút vevén, könyezve oda nyújták kezeiket egymásnak, 's csókolva gyermekeiket, csikorogva kiálták: a' szabadságot és titeket, kik hon maradtok, védeni megyünk, „szabadság!“ jelszavunk, azt veszni nem hagyjuk, életünket, mindenünket a' honnak, és szabadságnak áldozatul viszük, Isten veletek kedveseink ! 's elfordítván könyező szemeiket az őket kisérő töméntelen néptől, vidám arczczal hagyák el városunkat. Én legközelebbi falura kikisérem barátimat, 's szivem örömömben majd megrepedett, midől láttam, hallottam, hogy ezen lelkes őreink egytől egyig tudván rendeltetési czélját, szabadságért, alkotmányért vívni 's halni szent köteleségöknek tartván, olly készséggel, 's olly elszántsággal az ellenség eleibe sietett. Ma reggel ismét 210 külvárosi nemzetőrségünk" a' tegnap indultak után sietett nem kisebb akarattal és lelkesedéssel. — Isten kisérje lépteit, és engedje, hogy a’ magyar alkotmány Ellenségei, éles fegyvereiktől tisztelni és becsülni tanulják az emberiség jogait, és szabadság malasztait. Mindezekből csak azt hozom ki, hogy ha az országban illy lelkesedés s illy öntudat uralkodik, híjába harczol ellene a katona, mert a’ katona hűlni és napról napra keresbedni, az ország ereje pedig óriásként nőni és szaporodni fog,s ha elnyomatik is egy időre a’ szabadság, az később nagyobb robajjal törend ki, és magát a’ pokol kapui közül is kiragadandja. Trencsinből, nov. 1. October 26-dikán kebelrázó félelem szállotta meg polgárainkat. Simonies két órára távol, a' városban parányi és jelentéktelen erő, ágyúk nélkül. Hátulról senki A’ hazafiság, hazánk szabadsága, a' feladás kérdése nyomasztólag halottak reánk. Az ellenséget elölről nyomó, 's hátulról kergető seregek csak puszta hirek voltak. Nem volt mire alapíthatók árva ügyünket. Felállítottunk ugyan két torlaszt a' reggelig érkezendő segítség reményében, és ásott mindenki, a' ki csak egy kis erővel birt, ásott vén és fiatal, pap, ur, polgár, mesterember, csak a' parasztság még pénzzel sem vala rá vehető. Azonban reggelig segítség nem érkezvén, 's illy körülményekben öt erős zászlóalj gyalogság, 's egy osztály lovasság, 12 ágyú kiskezében nyomuló ellenségnek ellenállani teljes lehetetlen lévén, még csekély számú harcosaink is korán elutaztak, majd másik helyen többre szaporítandó csatárokkal az ellenségre rohanandók, így minden ellenállás nélkül 27-kén reggel 10 órakor csakugyan beütött városunkba Simonies sáskaserege,s minekutánna katonáit úgy elhelyezé, hogy városunkat egészen ostromállapotba tette volna, küldöttje által katonáinak szállást és élelmet kért polgármesterünktől; azonban tagadó választ nyervén, nem sokára maga Simonics uram lóháton a' tanácsház elébe vágtatott, s a' polgármestert lehivatta, ismételvén előbbi kérését. De akkor is nemmel visszautasittatván, utolsó kisér ' letet teendő egy század gyalogsággal körülvétette a' tanácsházat, mire egy tiszt hat katonával beronhanván a'’tanácsterembe, a’ polgármester*, főbíró- és kapitánynak elől hátul kétkét szuronyt szegezve, eljáróinkon zsarnokoskodék. Azonban a' borzasztó halálveszedelem közepette is a' hazafiság szent lelkületétől áthatott főnökeink, kősziklás állhatatossággal úgy a' beszállásolást, mint minden élelmet nagy elszántsággal megtagadtak; mire a' tiszt kinyilatkoztatta, hogy majd önmaguk segítendenek magukon, s elhagyva a' teremet, magok rendezték a' beszállásolást, és az élelmezést minden módon zsarolták. Aznap délután két negyed háromra Jeruzsálem pusztulásához hasonló jelenetnek valánk tanúi. Az újvilágról nevezett csapszék mellett a’ mieink puskalövésekkel köszöntvén meg előőreit, ezek visszafutamodtak táborukat felriasztandók. Mire a' borzasztóan lármázó dobok szavára a' már pihenni kezdő csorda, villámgyorsasággal csoportokra alakulva nagy hurravivával a' küzdhelyre sietett. E' szokatlan zavarra a' bent maradt polgárok kétségbe esetlen, sápadt arczczal fel 's alá járkáltak; siránkozás, pakolás, futás, jajgatás, minden helyen más vala látható, ki sem tudta mi történt. És alig tudtuk meggondolni mi lenne czélszerűbb, az erdőkbe vonulnn-e ? vagy csak ben a’ városban a végső eredményt elvárni ? már is az ellenség az előbb történteket csak kis ingerlésnek tekintve, visszavezette a’ városba feldühösödött csordáját, 's megkezdte a' kutatást. Szobák, pinezék, papiak, kegyes rendűek háza, templomok szóval minden nagyobb ház nyers vadsággal felvezetett, mindenki ellen, a kit csak az utczán láttak szuronyokat szegeztek, ütötték , szidalmazták. És ezt tették lengyelek, ama nép, kihez a magyar annyi rokonszenvet és barátságot tanúsított, kinek szabadságát mint öhnön magáét forróat óhajtja, kinek szolgaságát kesergi, és ki maga annyi tömérdek Sokat azínagyarok pártolásában épit. Kényeztek szemeink, miként törekedhetik a' szabadság elnyomására azon népfaj, a' melly a magáét olly sokszor szerencsétlenül kisérte meg. Ők a' felvert házak-, pinezék-, és templomokban csak gárdistákat kerestek, ezeket szerették volna becsipni, de mindenütt csak 730