Közlöny, 1848. november (144-173. szám)
1848-11-24 / 167. szám
dt Langsfeld Fülöp az illető bizottmánynak a’ katonai kórházak számára több rendbeli új és ócska fehérruhát küldvén be, az adakozók nevei következők: 1 £ C -4 re O -4 C. 3 Harisnya ! G 'Cj JL ■ Rendők Tépet font Abeies Anton . . 1 5 11 51 ~1 Altstaetter N. ... 10 ~ Abeles Sigmund .-- 1— A. M.........................................f 1 1 Adler Francisca ...1 -— Basch József ....á — — - Bohezer N..............................2 — Braun Máli . . .— Sink Antonia . . .2__— Brandenburg N. .— ' Cohn Leopold1 — — — Cohn Fillöp ....1 1 — — — Cohn Carolina2 2 — — Deutsch Ádám1 2 — — — — Deutsch Rosalia .2 2 — ----.— — Deutsch Julia1 1 i — — — 1 Englaender Salamon .2 2 — 4 — — -— EDgl Károly ....2 — — Eigner M. . . .1 — — 1 Fux Móricz ....1 — — — Fleischmann János . .— 2 — — ----._ — Felsenburg Róza . .3 1 — — Fleischmann Márin . .3 — — — ....— — Fleischmann Sófia2 2 — 2 1 — Fleischer Móricz .— 4 — — Glatter A. .1 2 — — Grünbaum Fani .— i — __j— Grünzweig Henrik2 — — --- ;— Grilnzweig Karolina .1 1 — — --- 1—. Guttmann Róza2 2 — — i— GlUckseelig M. ...— 2 — — 1— — Griln M....................................2 1 — — _ '— — Gaiamfv N..............................2 — — — _ — — Gans M....................................1 2 — — _ ----— Guttmann Borbála . .1 1 — -— |— — Gottlieb A...............................1 2 — = _ — — Hauser Doctor . . .1 1— — __|— — Hoffmann özvegyne .— -—2 — _1— — Iczeles Jozefa ....2 — — 1— — Kraus Ödön ....1 1 — j— — Kramer Netti2 2 — — 1— — Kanitz S. H...........................1 1 — — _J— ---Kanitz W................................1 — — — 1— — Lemberger József .1 1 — !— — Ledinsky Leonora . . —-3 — — — Läufer ti. .... .1 1 — — — — —> Leipnilker Antonia2 2 — -— I— — Lövy M...................................1 1 — — í— — 4 1 1 Langsfeld Fillöp ,3 3 __-_...11_ _— —— Lichtenstern Julias2 *>—— — —! —Müller Ignácz ....2 — — — _ --- ,— Mandl Klára ....2 4 — — — _ Mondschein József2 1 — — — i— Neumann OxvegvnS . ,— — 1— — — Neuveit Armin . . ,— 6 — — 1----—— Pimitzer Zsigmond . .2 3 1 — . — Rosenthal Mari . , ,1 1 ___I~ Reich Mari ,1 1 ___ fteisz Károly ....1 1 ——_ __ | Rosenthal Sarolta. . ,6 — — •--«__ Steiner Károly . . ,3 3 — _ — 1— Schönberger Adolf . ,1 1 — Schlesinger Fül8p . ,i 1 —j Singer V. Jczscfa, . ,0 3 —■— Schacher! M. . , , ,1 1 — i___ Stern Babett > . , ,2 1 ~ — ——___ Strelitzky , ....1 1 —-— —Mií Schönfeld M...........................2 — -j-— — _l Schreiber Jozséfa .— —-2 — — í— Schulhof Móricz .2 2 — 2 ----'--- Tottis Sámson1 — 1 ----— Tettinger Lajos . . .3 3 — — —.— Taubauer N. . .2 1 — — ----.— 2 Wetter B.................................1 2——_ _ , Jnack N..................................2 — — —-— _ — Weiner J. . . . . .2 — — —, Fissenhauser N. . . . 1 -----— — Több egyénektől . . .7 144 103 1 5 Összeadat 12211415184 3 5 fej fehér ruhát adtak tt.m. Grünhut Sarolta .6 6 — 6 Pollack Terézia . .3 3 — Fridman Salamon.3 3—— Warman N............................— — — 4 szalma-Lichtenstein Gyula . .2 2— zsákot. Összeadat 141 141 16 14 szalma-1. 1 zsákot. Iimiterolgi Forss, rend. hivatal Irodaigazg., 794 Az országos honvédelmi bizottmánynak Tallián Ede kormánybiztos úr jelenti, miszerint Csapody Pál somogymegyei nemzetőri százados, hazafias buzgalomból indulva, maga költségén három lovas egyént mindennemüekkel felszerelve az ország védelmére kiállítani késznek nyilatkozott: a nemes tettéért fogadja a haza köszönetét a derék férfiú. Kelt Budapesten, november 22. 1848. Az orsz. honv. bizottmány. A hadügyministeriumhoz következő tudósítás érkezett- Bagsabánya, nov. 15 -én 1848. Ma dicső napot éltünk, hazánknak Krassómegyét talán megtartottuk 320 főből álló csapattal, u. m. oraviczai mozgó század, a lugosi mozgó csapat, és az erdélyi honvéd egy részével, 4 század végvidéki katona ellen, Appel generalis és Gerlits alezredes személyes vezényletével , 4 ágyú és 2—3000-nyi néptömeg ellen, egész nap folytonosan vivtunk, rmg estve felé a’ torlaszokoni kirohanás által az ellenséget végkép megszalasztottuk. Veszteségünk számát még nem tudom. Halottaink között Bonis János erdélyi honvéd hadnagy is vagyon. Appel generalis háromszor hitt fel feladásra, és pedig harmadszor úgy, hogy ha meg nem adjuk magunkat, a várost hamuvá égeti, minket pedig egy tül egyig legyilkoltál. Két első felhívására nem válaszoltunk, csak a harmadikra azt, hogy készek vagyunk utolsó csep vérünkig magunkat védeni. A’ ki ismeri Bogsán fekvését, nem fogja hinni, hogy olly kis erő, egész nap tarthatta magát: három részről egyszerre támadtattunk meg, és csak Ásboth őrnagy eszélyessége, és már több ízben tanúsított Ügyessége által lettünk e’ nap hősei; úgy szerencsénkre 4 ágyú, és derék tüzéreink voltak, kik mindjárt eleinte két ellenséges ágyút demontiroztak. Az egész csapat hősiesen viselte magát. A lugosi nemzetőrség, melly oláh Bogsán felül épült torlasznál állott, nem jött a’ tűzbe; közölök 17 egyén mint csatárok jól viselték magukat. Kapitány Fejér, főhadnagy Szívós és Somlay különösen kitüntették magukat. Az erdélyi honvédek hősiesen harczoltak. Nemzeti gyűlés.• Előleges közlés a képviselőház november 23. üléséről. Új jegyzőknek választottak szavazattöbbséggel: Riskó Ignácz és Bezerédj László képviselők. — A’ nov. 21-ki bizottmány után folytatva tartott nyilvános ülésben elhatározá a’ ház, miszerint a kérdéses királyi íratok, és Windischgraetz féle nyilatkozvány felett az osztályokból kifolyó választmány nyújtson be véleményes jelentést. Az elnök jelenté, miszerint ezen választmány munkája, melly több ivekre fog terjedni, még nem egészen kész. — A’ legközelebbi adókivetési terv a’ kormányelnök úr által beadatván, holnap az osztályokban fog tárgyaltatni. — Olvastatott Minorics Károly kolosvári lakosnak a' bihari biztoshoz intézett levele, mellyben Kolosvár feladása folytán több ismeretes egyéneket árulási váddal terhel, s a' Nagyváradra menekült aristocratáknak, kik a camarilla hívei, további útját bevágatni sürgeti 's at. Ezzel kapcsolatban olvastatott a fentebbi levélben bevádolt gr. Mikes Jánosnak, a kolosvári nemzetőrség főparancsnokának levele, mellyben Minorics mint rágalmazó ellen a törvény szigorát alkalmazni kérvén, az általa tett vád megvizsgálására, mint nemzeti képviselő, a’ képviselőházat hívja fel. — A’ képviselőház a’ vizsgálat alapjául Kolosvárnak váratlan és meglepő feladását vevén fel, a’ honvédő bizottmányt oda utasítja, hogy a' vádakat vizsgáltassa meg. — A' hadügyminister a Ludovicea költségvetésének tervét nyujtá be, melly az osztályokhoz utasittatott. — négy önkintessel szorítottunk baráti kezet. Kiemelendő közölök egy ukránus tiszt, fiatal, de leonidari elszántsága, mint beszéli, a’ szabadság hőseit mindig barátai közé számitá. Egy év és két hónapig politikai fogságot ült, mi szabadelvüségén korán sem ejtett sebet. Jelen utazásában is harmad magával volt elfogva, hanem a’ gondviselés ismét kiszabadná őt, hazánknak, mellyben nyelvét magáévá tevén, örökre letelepdik. Éljen a derék Értei Arthur. Sok van köztök varsói. Állításuk szerint 100 és egynehányt, látunk még körünkben nem sokára, csak rajta, ők is barátokra találnak iR________ Kolozs, nov. 8. )Kis városunk, mellynek fele magyarajku, e’ vészes hónapok alatt sok erélyességet fejtett ki. A' nemzetőrség kétszer doboltatott öszve, a' reánk törni szándékozó oláhok vissza verésére. Az első alkalomkor, melly oct. 11-én történt, a’ helybeli oláhoktól várt zászlós ,tribünök nem jöhettek reánk, mert, a’ szomszéd Báréba a' kolozsvári önkintesek s Kossuth huszárok által elfogattak, s kettő közölök fel is magasztaltatok. A' második riadóveréskor nemzetőrségünk a városunk körül leskelödő százakra menő oláhokat megrohanván, egy csoportot belőlük elfogtunk, a többit be nem érhettünk. Múlt hó közepén városunkba érkezik ötvenhárom szekér pogyász kíséretébe 70—80 Hannover huszár 227 lóval. Városunk szívesen fogadja őket, de észre vévén mi, hogy reactionárius tisztek vezetése alatt hat hét óta bujkálnak, imitt amott, letartóztattuk, nehogy Urbánhoz vagy Puchnerhez menjenek. A‘ nálok találtatott fegyvereket s lőport megtartottuk magunknak, a többit a kir. biztos rendelkezése alá adtuk. A’ legénység Kolozsvárit majd mind Kossuth huszár lett. — Isten éltesse ! Az agyagfalvi székely gyűlésre két követet küldöt városunk is, üdvözölni azon gyűlést, 's felkérni a' vitéz székely nemzetet segítségünkre. Haza érkezett követeinktől meghalván a' helységünkben oláhok, hogy jön a székely, s hozzá illőleg működik: másnap 300-an esküdtek zászlóink alá nemzetőröknek, és azóta naponta esküsznek. Felszólíttatván arra, hogy hazánk szükségei fedezésére valahára ők is járuljanak valamivel, számosan adakoztak. A múlt napokban a kolozsvári honvédekhez egy félszázad nemzetőrségünk is csatlakozván, elfogták vidékünk főbujtogatóját Turkot, a katonai oláh esperestet, Kolozsvártt fel is akasztatott; elfogtak akkor egy csoport kóborló Sivkovich katonát is a mezőségen. Nemzetőrségünk számára királyi biztosunk 450 lándját csináltatott. De nekünk más fegyver is kellene, mert városunk a mezőség kulcsa; itt sóbánya van, s hetenkint ezerekre menő pénz gyűl be , s azt és városunkat oltalmaznunk kell a’ fenyegető vész ellen. Az itt állomásozó hét ellenszenvü katona nem őrzi meg a pénztárt; többszöri kérésre sem szaporították e katonai személyzetet Ma alakul önkintes nemzetőrség nálunk, a’ Torda alá gyűrendő táborba indulandó, mihelyt parancsoltatik. _______ ... ... Belföld. Máramaros, nov. 13-án. Midőn honunk láthatárára a vész, terhes felhőkben nehezül, és ti haza évezredes életének némeily fekete lelkűek gyász ravatalt készitnek, a polgárok közremunkálása második nemzének tekintetik. Vallási pletással olvasom az illy honfiak neveit az érdemjegyzékekben; de tisztelettel emelek kalapot Török Károly főszolgabiránk előtt is, ki a haza egységének fentartását, nemcsak járása nyugalmával támogatja, hanem annak védelmére feléje utazott külhoniakat is különös pártfogásában részesít. A tisztelt főbíró tegnap előtt 14 lengyel önkéntest vendégelt meg, kik Eperjes felé utaztak. Fogadtatásuk egyszerű, a lelkesedés mindkét részről Seirhallan volt. A házi ur megérkezésük küszöbén magyarán kijelenté előttük, hogy mi sem létezik házánál, mit első kérésükre meg nem adna. Megkezdetvén a beszélgetés, a’ lelkes csapat szive fájdalmában panasztá el Lemberg minapi bombáztatását németek által, saját átkelését életveszély közt a hólepte Kárpátokon; de ők ezt mint mondák jóbi türelemmel fogják elszenvedni, csak a‘ két szomszéd haza éljen! kérdésünkre fognak-e többen is jönn ? azt adák válaszul, ha sokan összeállhatnak, hogy az utazás akadályait meggyőzik, mindenesetre számíthatunk rájok, mert ott ,,longus ordo est idem potentium decus.“ Időztek itt a’ nevezett bajnokok körülbelül tizennyolcz tizenkilencz órát, vagy hármat kivéve martialis emberek , fegyverzetük gazdag, mint lengyel nemeshez illik, legnagyobb mértékben akkor fokoztatott fel keblükben a’lelkesedés a' magyarok iránt, midőn látták, mikép a' tisztelt ur nemcsak magyarosan fogadta őket, hanem tulajdon két szekerét fogatot adva három mértföldnyire maga kisérte el a' kedves vendégeket. Köszönet érette a' meleg keblű honfinak. Isten áldása kisérje őket éltük minden utain. II. 1. Az említett lengyel vitézek jól használták Cajus Mucius mondatát , mert a szomszéd Lengyelhon ifjúsága vetélkedve siet a* magyarok iránt rokonlavói tettekbe* tanúsítani. E‘ hó 14. ismét, huszonKossuth Hírlapja „Tászay Lukács“ aláírással következő levelet közöl Soborsinból (Aradmegyéből) nov. 5-ill: „Octob. 23-án hajnalban csendes álmainkból a' szomszéd Bánátból vészharang zúgása riaszta fel; fegyvert s védő eszközt ragada, ki csak mozoghatott, sietvén a' Maros partjához dobszókisérettel. Ott várok a jövendőt, hol is tisztelt vezérünk L. A. a bánáti részen lévő kompokat és csónakokat biztosításunkra embereink által partunkra hozatt, de alig telt letelepedésünktől félóra, már néhány ezer, több falubeli oláh sietett a Maros túlsó partjára, követelők kompjaikat. Ezek a magyar által szabadsággal, testvériséggel és egyenlőséggel megajándékozott rumángok, Tacsádra voltak menendők, szegény elhagyott, Déváról hozzánk jött, tőlünk pedig Krassó megye küldöttsége által oda vitt, nagyobb részt fegyvertelen és ruházatlan önkénteseink lemészárlására. De hírnökük által ezen útjokról, megjelenésünk következtében , visszafordíttatván, figyelmüket ránk fordították, de egész estig mozdulatlanná tettük őket a’ partról. 24-én beteg ránk került multnapi éberségünkért a vad rumuny boszúja. A’ mi részünkön Konoptól kezdve egész Tótváradig az oláhság megdühögve rohant magyart és tisztviselőket ölni, pusztítani, és fegyvereitől megfosztani. Sz. A. tótváradi uradalmi tiszt és számos családatya futásban mentheté övéivel életét, vagyona martalékul maradván a dúlóknak. Onnan L. F. megyei esküttet fegyvereitől megfosztván, kapitányoknak lenni kényszeriték, és csupán az ő bölcs tapintatának köszönhetni, hogy őket visszatartóztatta, azon cselt használván, hogy előadó, miszerint Soborsinban nagyobb fegyveres erő van mintsem ők eleve képzelték. Ők azonban oda nyilatkoztak, hogy még nagyobb számra emelendik erejüket, és akkor meg fognak rohanni, így mi néhány magyarok, és német polgártársaink fegyverben és legaggasztóbb helyzetben töltők a következő éjt, de még aggodalmasabban és rémületesebben viradánk 25-re, mivel hírnökünk azon hírt hozá, hogy Riebel csapatja Zámot, melly tőlünk egy állomásra fekszik, elfoglalta, hol ezen vad nép ront irgalom nélkül, kínos kegyetlenül, mit a zárni postakiadó nején, és ottani uradalmi tiszteken elkövetett kötözés, elegendően tanusit. E hírre körünkben menedékhelyet kereső, és Stiebel kegyetlenségei elől megfutamlott erdélyi atyánkfia, Aradra futamodtak. Ezen naptól kezdve megszűnt a közlekedés, meg posta s gyorsszekérjárás, sőt még a személyes megjelenés is, mivel, ha tőlünk egy magyart vagy németet Zámon megkapnak, Pontumtól Pilátusig vezetik, az onnan jötteket pedig fegyveresekkel egész hozzánk kísérik; csupán az oláhoknak szabad a be és kimenetel. Zámon valami állítólagos határőri kapitány Krikán János kormányoz korlátlanul; a’ népet oláh és fekete-sárga zászlókra esketteti, a’ magyar és németektől elszedet fegyverrel látja el, határvonalt húzott, és csupán a’ nála naponkint megjelenő oláh követeknek parancsvétel végett engedtetik szabad menet. Midőn e sorokat írom, ismét mentek oda követek, parancsokat veendők, s igy Aradmegye marosmarti kerülete elvileg elvált a’ hatóságtól, mivel a’ megyei elöljárót csak pictus masculusnak tartják, minek következtében mind szolgabiráink, mind esküttünk leköszönt. E napon Trojás községe Zámból vett utasítás nyomán reánk rohant dél tájban, miután az erdészöket végkép kirabolták, az uradalmi lakot tetemesen megrongálták. A‘ piacz közepén e asóház előtt fegyverben sereglénk össze valami 64-en, két mozsarat eketaligára szegez*) Elkésett. Szvit.