Közlöny, 1848. november (144-173. szám)

1848-11-24 / 167. szám

dt Langsfeld Fülöp az illető bizottmánynak a’ katonai kór­házak számára több rendbeli új és ócska fehérruhát kü­ldvén be, az adakozók nevei következők: 1 £ C -4 re O -4 C. 3 Harisnya­­ ! G 'Cj JL ■ Rendők Tépet font Abeies Anton . . 1 5 11 51 ~1 Altstaetter N. ... 10 ~ Abeles Sigmund .-- 1— A. M.........................................f 1 1 Adler Francisca ...1 -— Basch József ....á — — - Bohezer N..............................2 — Braun Máli . . .— Sink Antonia . . .2__— Brandenburg N. .— ' Cohn Leopold1 — — — Cohn Fillöp ....1 1 — — — Cohn Carolina2 2 — — Deutsch Ádám1 2 — — — — Deutsch Rosalia .2 2 — ----.— — Deutsch Julia1 1 i — — — 1 Englaender Salamon .2 2 — 4 — — -— EDgl Károly ....2 — — Eigner M. . . .1 — — 1 Fux Móricz ....1 — — — Fleischmann János . .— 2 — — ----._ — Felsenburg Róza . .3 1 — — Fleischmann Márin . .3 — — — ....— — Fleischmann Sófia2 2 — 2 1 — Fleischer Móricz .— 4 — — Glatter A. .1 2 — — Grünbaum Fani .— i — __j— Grünzweig Henrik2 — — --- ;— Grilnzweig Karolina .1 1 — — --- 1—. Guttmann Róza2 2 — — i— GlUckseelig M. ...— 2 — — 1— — Griln M....................................2 1 — — _ '— — Gaiamfv N..............................2 — — — _ — — Gans M....................................1 2 — — _ ----— Guttmann Borbála . .1 1 — -— |— — Gottlieb A...............................1 2 — = _ — — Hauser Doctor . . .1 1— — __|— — Hoffmann özvegyne .— -—2 — _1— — Iczeles Jozefa ....2 — — 1— — Kraus Ödön ....1 1 — j— — Kramer Netti2 2 — — 1— — Kanitz S. H...........................1 1 — — _J— ---­Kanitz W................................1 — — — 1— — Lemberger József .1 1 — !— — Ledinsky Leonora . . —-3 — — — Läufer ti. .... .1 1 — — — — —> Leipnilker Antonia2 2 — -— I— — Lövy M...................................1 1 — — í— — 4 1 1 Langsfeld Fillöp ,3 3 __-_...11_ _— —— Lichtenstern Julias2 *>—— — —! —­Müller Ignácz ....2 — — — _ --- ,— Mandl Klára ....2 4 — — — _ Mondschein József2 1 — — — i— Neumann OxvegvnS . ,— — 1— — — Neuveit Armin . . ,— 6 — — 1----—— Pimitzer Zsigmond . .2 3 1 — . — Rosenthal Mari . , ,1 1 ___I~ Reich Mari ,1 1 ___ fteisz Károly ....1 1 ——_ __ | Rosenthal Sarolta. . ,6 — — •--­«__ Steiner Károly . . ,3 3 — _ — 1— Schönberger Adolf . ,1 1 — Schlesinger Fül8p . ,i 1 —j Singer V. Jczscfa, . ,0 3 —■— Schacher! M. . , , ,1 1 — i___ Stern Babett > . , ,2 1 ~ — ——___ Strelitzky , ....1 1 —-— —Mií Schönfeld M...........................2 — -j-— — _l Schreiber Jozséfa .— —-2 — — í— Schulhof Móricz .2 2 — 2 ----'---­ Tottis Sámson1 — 1 ----­­— Tettinger Lajos . . .3 3 — — —.— Taubauer N. . .2 1 — — ----.— 2 Wetter B.................................1 2——_ _ , Jnack N..................................2 — — —-— _ — Weiner J. . . . . .2 — — —, Fissenhauser N. . . .­ 1 -----— — Több egyénektől . . .7 144 103 1 5 Összeadat 12211415184 3 5 fej fehér ruhát adtak tt.m. Grünhut Sarolta .6 6 — 6 Pollack Terézia . .3 3 — Fridman Salamon.3 3—— Warm­an N............................— — — 4 szalma-Lichtenstein Gyula . .2 2— zsákot. Összeadat 141 141 16 14 szalma-1. 1 zsákot. Iimiterolgi F­orss, rend­. hivatal Irodaigazg., 794 Az országos honvédelmi bizottmánynak Tallián Ede kor­mánybiztos úr jelenti, miszerint Csapody Pál somogymegyei nemzető­ri százados, hazafias buzgalomból indulva, maga költsé­gén három lovas egyént mindennemüekkel felszerelve az ország védelmére kiállítani késznek nyilatkozott: a nemes tettéért fogadja a haza köszönetét a derék férfiú. Kelt Budapesten, november 22. 1848. Az orsz. honv. bizottmány. A hadügyministeriumhoz következő tudósítás érkezett- Bagsabánya, nov. 15 -­én 1848. Ma dicső napot él­tünk, hazánknak Krassómegyét talán megtartottuk 320 főből álló csapattal, u. m. oraviczai mozgó század, a­ lugosi mozgó csapat, és az erdélyi honvéd egy részével, 4 század végvidéki katona ellen, Appel generalis és Gerlits alezredes személyes ve­zényletével , 4 ágyú és 2—3000-nyi néptömeg ellen, egész nap folytonosan vivtunk, rmg estve felé a’ torlaszokoni kiroha­nás által az ellenséget végkép megszalasztottuk. Veszteségünk számát még nem tudom. Halottaink között Bonis János erdélyi honvéd hadnagy is vagyon. Appel generalis háromszor hitt fel feladásra, és pedig har­madszor úgy, hogy ha meg nem adjuk magunkat, a várost ha­muvá égeti, minket pedig egy tül egyig legyilkoltál. Két első felhívására nem válaszoltunk, csak a­ harmadikra azt, hogy ké­szek vagyunk utolsó csep vérünkig magunkat védeni. A’ ki ismeri Bogsán fekvését, nem fogja hinni, hogy olly kis erő, egész nap tarthatta magát: három részről egyszerre tá­­madtattunk meg, és csak Ásboth őrnagy eszélyessége, és már több ízben tanúsított Ügyessége által lettünk e’ nap hősei; úgy szerencsénkre 4 ágyú, és derék tüzéreink voltak, kik mindjárt eleinte két ellenséges ágyút demontiroztak. Az egész csapat hősiesen viselte magát. A lugosi nem­zetőrség, melly oláh Bogsán felül épült torlasznál állott, nem jött a’ tűzbe; közölök 17 egyén mint csatárok jól viselték magukat. Kapitány Fejér, főhadnagy Szívós és Somlay különösen kitüntetté­k magukat. Az erdélyi honvédek hősiesen harczoltak. Nemzeti gyűlés.• Előleges közlés a­ képviselőház november 23. üléséről. Új jegyzőknek választottak szavazattöbbséggel: Riskó Ignácz és Bezerédj László képviselők. — A’ nov. 21-ki bizott­mány után folytatva tartott nyilvános ülésben elhatározá a’ ház, miszerint a kérdéses királyi íratok, és Windischgraetz féle nyi­­latkozvány felett a­z osztályokból kifolyó választmány nyújt­son be véleményes jelentést. Az elnök jelenté, miszerint ezen választmány munkája, melly több ivekre fog terjedni, még nem egészen kész. — A’ legközelebbi adókivetési terv a’ kormányel­nök úr által beadatván, holnap az osztályokban fog tárgyaltat­ni. — Olvastatott Minorics Károly kolosvári lakosnak a' bi­hari biztoshoz intézett levele, mellyben Kolosvár feladása foly­tán több ismeretes egyéneket árulási váddal terhel, s a' Nagy­váradra menekült aristocratáknak, kik a camarilla hívei, továb­bi útját bevágatni sürgeti 's at. Ezzel kapcsolatban olvastatott a fentebbi levélben bevádolt gr. Mikes Jánosnak, a­ kolosvári nemzetőrség főparancsnokának levele, mellyben Minorics mint rágalmazó ellen a­ törvény szigorát alkalmazni kérvén, az általa tett vád megvizsgálására, mint nemzeti képviselő, a’ képvise­­lőházat hívja fel. — A’ képviselőház a’ vizsgálat alapjául Kolos­­várnak váratlan és meglepő feladását vevén fel, a’ honvédő bi­zottmányt oda utasítja, hogy a' vádakat vizsgáltassa meg. — A' hadügyminister a Ludovicea költségvetésének tervét nyujtá be, melly az osztályokhoz utasittatott. — négy önkintessel szorítottunk baráti kezet. Kiemelendő közölök egy ukránus tiszt, fiatal, de leonidari elszántsága, mint beszéli, a’ szabad­ság hőseit mindig barátai közé számitá. Egy év és két hónapig poli­tikai fogságot ült, mi szabadelvüségén korán sem ejtett sebet. Jelen utazásában is harmad magával volt elfogva, hanem a’ gondviselés is­mét kiszabadná őt, hazánknak, mellyben nyelvét magáévá tevén, örök­re letelepdik. Éljen a derék Értei Arthur. Sok van köztök varsói. Ál­lításuk szerint 100 és egynehányt, látunk még körünkben nem sokára, csak rajta, ők is barátokra találnak iR________ Kolozs, nov. 8. )Kis városunk, mellynek fele magyarajku, e’ vészes hónapok alatt sok erélyességet fejtett ki. A' nemzetőrség kétszer doboltatott öszve, a' reánk törni szándékozó oláhok vissza verésére. Az első alkalomkor, melly oct. 11-én történt, a’ helybeli oláhoktól várt zászlós ,tribünök­ nem jöhettek reánk, mert, a’ szomszéd Báréba a' kolozsvári önkintesek s Kossuth huszárok által elfogattak, s kettő kö­zölök fel is magasztaltatok. A' második riadóveréskor nemzetőrsé­günk a városunk körül leskelödő százakra menő oláhokat megrohan­ván, egy csoportot belőlük elfogtunk, a többit be nem érhettünk. Múlt hó közepén városunkba érkezik ötvenhárom szekér pogyász kíséretébe 70—80 Hannover huszár 227 lóval. Városunk szívesen fogadja őket, de észre vévén mi, hogy reactionárius tisztek vezetése alatt hat hét óta bujkálnak, imitt amott, letartóztattuk, nehogy Urbánhoz vagy Puchnerhez menjenek. A‘ nálok találtatott fegyvereket s lőport megtartottuk magunknak, a többit a kir. biztos rendelkezése alá ad­tuk. A’ legénység Kolozsvárit majd mind Kossuth huszár lett. — Isten éltesse ! Az agyagfalvi székely gyűlésre két követet küldöt városunk is, üdvözölni azon gyűlést­, 's felkérni a' vitéz székely nemzetet segítsé­günkre. Haza érkezett követeinktől meghalván a' helységünkben olá­hok, hogy jön a székely, s hozzá illőleg működik: másnap 300-an es­küdtek zászlóink alá nemzetőröknek, és azóta naponta esküsznek. Fel­­szólíttatván arra, hogy hazánk szükségei fedezésére valahára ők is já­ruljanak valamivel, számosan adakoztak. A múlt napokban a kolozsvári honvédekhez egy félszázad nem­zetőrségünk is csatlakozván, elfogták vidékünk főbujtogatóját Turkot, a­ katonai oláh esperestet, Kolozsvártt fel is akasztatott; elfogtak akkor egy csoport kóborló Sivkovich katonát is a mezőségen. Nemzetőrségünk számára királyi biztosunk 450 lándját csi­náltatott. De nekünk más fegyver is kellene, mert városunk a­ mező­ség kulcsa; itt sóbánya van, s hetenkint ezerekre menő pénz gyűl be , s azt és városunkat oltalmaznunk kell a’ fenyegető vész ellen. Az itt állomásozó hét ellenszenvü katona nem őrzi meg a­ pénztárt; többszöri kérésre sem szaporították e katonai személyzetet Ma alakul önkintes nemzetőrség nálunk, a’ Torda alá gyűrendő táborba indulandó, mihelyt parancsoltatik. _______ ... ... Belföld. Máramaros, nov. 13-án. Midőn honunk láthatárára a vész, terhes felhőkben nehezül, és ti haza évezredes életének némeily fe­kete lelkű­ek gyász ravatalt készitnek, a­ polgárok közremunkálása második nemzének tekintetik. Vallási pletással olvasom az illy honfiak neveit az érdemjegyzékekben; de tisztelettel emelek kalapot Török Károly főszolgabiránk előtt is, ki a­ haza egységének fentartását, nem­csak járása nyugalmával támogatja, hanem annak védelmére feléje utazott külhoniakat is különös pártfogásában részesít. A­ tisztelt főbíró tegnap előtt 14 lengyel önkéntest vendégelt meg, kik Eperjes felé utaztak. Fogadtatásuk egyszerű, a lelkesedés mindkét részről Seirhal­­lan volt. A házi ur megérkezésük küszöbén magyarán kijelenté előt­tük, hogy mi sem­ létezik házánál, mit első kérésükre meg nem adna. Megkezdetvén a­ beszélgetés, a’ lelkes csapat szive fájdalmában pa­­nasztá el Lemberg minapi bombáztatását németek által, saját átkelé­sét életveszély közt a­ hólepte Kárpátokon; de ők ezt mint mondák jóbi türelemmel fogják elszenvedni, csak a‘ két szomszéd haza éljen! kér­désünkre fognak-e többen is jönn ? azt adák válaszul, ha sokan össze­állhatnak, hogy az utazás akadályait meggyőzik, mindenesetre számít­hatunk rájok, mert ott ,,longus ordo est idem potentium decus.“ Időz­tek itt a’ nevezett bajnokok körülbelül tizennyolcz tizenkilencz órát, vagy hármat kivéve martialis emberek , fegyverzetük gazdag, mint lengyel nemeshez illik, legnagyobb mértékben akkor fokoztatott fel keblükben a’lelkesedés a' magyarok iránt, midőn látták, mikép a' tisz­telt ur nemcsak magyarosan fogadta őket, hanem tulajdon két szeke­rét fogatot adva három mértföldnyire maga kisérte el a' kedves ven­dégeket. Köszönet érette a' meleg keblű honfinak. Isten áldása kisérje őket éltük minden utain. II. 1. Az említett lengyel vitézek jól használták Cajus Mucius mon­datát , mert a­ szomszéd Lengyelhon ifjúsága vetélkedve siet a* magya­rok iránt rokonlavói tettekbe* tanúsítani. E‘ hó 14. ismét, huszon­Kossuth Hírlapja „Tászay Lukács“ aláírással következő levelet közöl Soborsinból (Aradmegyéből) nov. 5-ill: „Octob. 23-án hajnalban csendes álmainkból a' szomszéd Bánátból vészharang zúgá­sa riaszta fel; fegyvert s védő eszközt ragada, ki csak mozoghatott, sietvén a' Maros partjához dobszókisérettel. Ott várok a jövendőt, hol is tisztelt vezérünk L. A. a bánáti részen lévő kompokat és csó­nakokat biztosításunkra embereink által partunkra hozatt, de alig telt letelepedésünktől félóra, már néhány ezer, több falubeli oláh sietett a­ Maros túlsó partjára, követelők kompjaikat. Ezek a magyar által sza­badsággal, testvériséggel és egyenlőséggel megajándékozott rumángok, Tacsádra voltak menendők, szegény elhagyott, Déváról hozzánk jött, tőlünk pedig Krassó megye küldöttsége által oda vitt, nagyobb részt fegyvertelen és ruházatlan önkénteseink lemészárlására. De hírnökük által ezen útjokról, megjelenésünk következtében , visszafordíttatván, figyelmüket ránk fordították, de egész estig mozdulatlanná tettük őket a’ partról. 24-én beteg ránk került multnapi éberségünkért a­ vad ru­­muny boszúja. A’ mi részünkön Konoptól kezdve egész Tótváradig az oláhság megdühögve rohant magyart és tisztviselőket ölni, pusztítani, és fegyvereitől megfosztani. Sz. A. tótváradi uradalmi tiszt és számos családatya futásban mentheté övéivel életét, vagyona martalékul ma­radván a­ dúlóknak. Onnan L. F. megyei esküttet fegyvereitől meg­fosztván, kapitányoknak lenni kényszeriték, és csupán az ő bölcs ta­pintatának köszönhetni, hogy őket visszatartóztatta, azon cselt hasz­nálván, hogy előadó, miszerint Soborsinban nagyobb fegyveres erő van mintsem ők eleve képzelték. Ők azonban oda nyilatkoztak, hogy még nagyobb számra emelendik erejüket, és akkor meg fognak rohanni, így mi néhány magyarok, és német polgártársaink fegyverben és leg­­aggasztóbb helyzetben töltők a­ következő éjt, de még aggodalmasab­ban és rémületesebben viradánk 25-re, mivel hírnökünk azon hírt hozá, hogy Riebel csapatja Zámot, melly tőlünk egy állomásra fekszik, elfoglalta, hol ezen vad nép ront irgalom nélkül, kínos kegyetlenül, mit a­ zárni postakiadó nején, és ottani uradalmi tiszteken elkövetett kö­tözés, elegendően tanusit. E hírre körünkben menedékhelyet kereső, és Stiebel kegyetlenségei elől megfutamlott erdélyi atyánkfia­, Aradra f­utamodtak. Ezen naptól kezdve megszűnt a­ közlekedés, meg posta s gyorsszekérjárás, sőt még a személyes megjelenés is, mivel, ha tő­lünk egy magyart vagy németet Zámon megkapnak, Pontumtól Pilátu­­­sig vezetik, az onnan jötteket pedig fegyveresekkel egész hozzánk kí­sérik; csupán az oláhoknak szabad a­ be és kimenetel. Zámon valami állítólagos határőri kapitány Krikán János kormányoz korlátlanul; a’ né­pet oláh és fekete-sárga zászlókra esketteti, a’ magyar és németektől elszedet fegyverrel látja el, határvonalt húzott, és csupán a’ nála na­ponkint megjelenő oláh követeknek parancsvétel végett engedtetik szabad menet. Midőn e sorokat írom, ismét mentek oda követek, parancsokat veendők, s igy Aradmegye marosmarti kerülete elvileg elvált a’ ható­ságtól, mivel a’ megyei elöljárót csak pictus masculusnak tartják, minek következtében mind szolgabiráink, mind esküttünk leköszönt. E napon Trojás köz­sége Zámból vett utasítás nyomán reánk ro­hant dél tájban, miután az erdészöket végkép kirabolták, az uradalmi lakot tetemesen megrongálták. A‘ piacz közepén e a­­sóház előtt fegy­verben sereglénk össze valami 64-en, két mozsarat eketaligára szegez­*) Elkésett. Szvit.

Next