Közlöny, 1849. január (1-15. szám)

1849-01-16 / 2. szám

D 14 szám. Horváth Antal, bácsmegyei főispán és kormánybiztos je­lenti, hogy Sztratim­irovics Mladen úr 1 lovat, és a’ következő Bácsmegyében kebelezett helységek, úgymint: Új futok 1 lovat, Ó futok 3, Kula 3, Bukin 2, Piros 3, Ó Léove 2, Új Lőove 2, Begecs 2, Kulpin 2, Petrovácz 3, Glozsán 2, Ókér 2, összesen 28 lovat. Kisács helysége pedig alkalmas lovat nem adhatván annak vásárlására 160 pft ajándékoztak, melly hazafias tettük ezennel köszönettel közhírré tétetik. Kelt Debreczenben jan. 14-kén 1849. Az osztályigazgató hiv. távollétében * Szathmáry Mihály őrnagy. D 18 szám A’ pótlo­vazási igazgatóságtól. Hajdú János, békésmegyei szeghalmi lakos az állodalom­­nak két lovat ajándékozott, melly hazafias tettét közhírré tenni szoros kötelességének tartja a’ pótlovazási igazgatóság. Kelt Debreczenben január 14-kén 1849. Az osztályigazgató hiv. távollétében Szathmáry Mihály őrnagy. 112 R. P. K. Kéretik azon képviselő úr, ki a’ napokban a’ rendőri hi­vatalnál egy eltévedt koffert mint nem sajátját feljelentett, hogy ezt, miután igazi tulajdonosa jelentkezett, a’ rendőri hivatalba (Nagy Czegléd utcza, Komáromiház) mielőbb beküldeni szíves­kedjék. Debreczen jan. 14-kén 1849. A’ Schlick elleni seregosztály vezérletét, miután Mészá­ros Lázár hadügyminister úr, részint meghűlés, részint a’ hófény által okozott szemgyöngeség miatt lemondott, a’ honvédelmi bi­zottmány Klapka György táborkari ezredesre bízta, kinek eré­­lyétöl ’s ügyességétől gyors és hatályos sikert várhatni. Elöleges közlés a’ képviselőháznak jan. 14. déli 12 órakor a’ debreczeni fötanoda teremében tartott üléséről. Hitelesíttetvén a’ f. hó 13-diki ülés jegyzőkönyve, a’ bea­dott szavazatuk szerint Gorove, Szacsvay és Hunfalvy válasz­tattak el jegyzékül. Ezután Hunfalvy Pál, kijelenté, miként töb­ben nem hallották, hogy Nyáry Pálnak tegnap előadott indítvá­nyára a’ ház határozott volna, ’s hogy ő ki a’ tárgyat igen fon­tosnak ismeri, további vitatást óhajt, vagy ha már be is lenne fejezve, új indítványt teend; előadása azonban, miután Nyáry Pál érintett indítványa szavazás utján nem fogadtatott el, ’s igy a’ ház e’ részben világosan határozott, elhangzott. Végre Asz­talos Pál felolvasván a’ ház által a’ nemzethez intézendő, és hogy annál kimerítőbben tárgyaltathassék kinyomatni rendelt procla­­matiót, az ülés eloszlott. CX-dik ülés a’ képviselő házban január 9- kén 1849-ben reggeli 11 órakor, a’ debreczeni ref. collegium teremében. Korelnök: Palóczy László. Elnök: Tisztelt ház! Miután megérkeztünk, jelentem, hogy törvényesen választott fő- és alelnökeink közöl egyik sincs jelen. A’ tegnap tartott előleges tanácskozmányban tetszett a’ tisztelt képviselő uraknak megállapodni abban, hogy ezen eset­ben az elnöki széket a’ háznak korelnöke foglalja el. Én követ­társaimnak ’s a’ tisztelt ház parancsolatának tisztelettel hódolva az elnökséget addig is, és nem tovább, mig a’ törvényesen meg választott elnökök megérkezendenek, készséggel elfogadom. Kubinyi Ferencz: Azt tartom, hogy ezen ülést nem lehet valóságos nyilvános ülésnek tartani, mert minden ok nél­­kül a’ szabályokat elvetni nem lehet, hanem mielőtt még talán arról lehetne szó, hogy a’ szabályok megtartassanak-e vagy sem, azt tartom, hogy ezen kérdés felett minden esetre szük­séges lesz tanácskozni, még pedig választmányig, vagy nomi­­tévé változván által a’ képviselői ház. Miután két alelnökünk van szükségesnek tartom intézkedni, hogy a’ két elnök közöl egyik itt legyen, mert az esett értésemre, hogy az egyik elnök Heves vármegyében intézkedik, és a’ másik Hevesben van, te­hát tehetne intézkedni, hogy egyik mindenesetre ide jöjjön. Szükségesnek látom, hogy comité tartassák, mert szorosan vé­ve a’ háznak tárgya sincs, melly felett tanácskozzék, kivéve az elnök választást, ez pedig olly nevezetes kérdés, hogy minden esetre szükséges lesz előbb comitévé alakulni. De még neve­zetesebb azon körülmény, miszerint jól emlékezhetik a’ tisztelt ház , hogy egy bizottmány küldetett Windisgraeczhez és Bécs­­be, melly a’ kibékülést megpróbálja, annak minden esetre előbb referálni kell, addig ne tartatnék nyilvános ülés, hanem csak comité. (Zaj.) Én vélekedésemet mondom ki, egy hatalmas felkiáltással nem határozhatunk, mert itt a’ többség határoz. Én azokat, kik elküldettek, compromittálni nem akarom, hanem következete­sen akarok működni és bevárni azon bizottmányt, hogy annál alaposabban lehessen intézkedni. A’ többiről, hogy miként kell védeni a’ hazát, a’ honvédelmi bizottmány intézkedjék, és a’ sereget lássa el mindennel. Véleményem tehát, mint kijelentet­tem , a’ két kérdésre nézve az, hogy az elnök választás, és azon kérdésre nézve mikor tartassák nyilvános ülés , és mi tár­gya legyen, elébb comitévé alakuljon a’ ház. Kossuth Lajos: Az előttem szólott érdemes követ úr­­nak véleményében nem osztozom. Egyátalában semmi okot nem látok arra, miért ne kezdené meg , vagy nem is kezdésről van szó, hanem miért ne folytatná az országgyűlés a’ maga munká­ját mint eddig folytatta. Valahányszor akár a’ kormány felhívá­sa , akár pedig a’ képviselő urak kívánsága egyes speciális tár­gyakra nézve bizottmány­, vagy is inkább nem nyilvános üléssé leendő átalakulását a’ háznak szükségessé fogja tartani, az meg fog történni, hanem most zárt ülést tartani, én részemről ki a’ ház parancsából a’ kormány tagja vagyok, nem tartom szüksé­gesnek. Mi mondani valónk van, az a’ nyilván­osság elébe való, ennél fogva én a’ comité formábani tanácskozásnak most helyét nem látom. Két tárgyat hozott elő Kubinyi képviselő úr, egyik az elnök lemondása, ez még nem volt semmi tárgyalás alatt, ’s éppen e’ perezben akarom a’ korelnök úrnak felolvasás végett bémutatni azon levelet, mellyet a’ ház elnöke küldött. Mi a’ má­sikat illeti, azon választmányról, melly az utolsó ülésből ki volt rendelve Magyarország ügyének békés kiegyenlítését megkísér­teni, arra nézve nem tudok egyebet mondani a­ háznak, mint azt, mennyiről tudomásom van, hogy t. i. azon bizottmány elment de hol van, miként járt el, mikor jő vissza, arról semmi jelentést tenni nem tudok. Ha azon bizottmány már itt volna, és előlege­­sem a kormánnyal vagy közölte volna a’ maga jelentését, vagy pedig béjelentette volna azt, hogy szükségesnek tartja a’ maga jelentését előbb nem nyilvános ülésben terjeszteni elő, akkor helyes ok volna, azt a’ szerint tárgyalni, de midőn azon bizott­mány itt nincs, annak bevárásától az országgyűlés munkálodá­­sának folytatását felfüggeszteni nem tartom szükségesnek, sőt károsnak; mert nyíltan kielentem, hogy hadseregünk vitéz ma­ga viselete, és a’ népnek lángoló honvédelmi szeretete után nincs fontosabb ügy, melly nagyobb súllyal nehezkedhessék a’ nemzet sorsának mérlegében mint az , hogy az országgyűlés mi hamarébb mondja ki a’ szót, vagyunk ma mint tegnap voltunk, és tanácskozunk (közhelyelés). Én ebben igen nagy súlyt látok. Záborszky Alajos jegyző: Olvassa Pázmándi Die­nes elnöknek Kecskeméten jan. 5én 1849. kelt lemondó levelét, mellyben előadja miként a’ bekövetkezett aggasztó események olly leverőleg hatottak kedélyére, hogy egéssége végkép meg­romolván az elnöki tisztet tovább viselni nem képes, de mihelyt járuló állapotban leend, örömmel foglalandja el képviselői székét a’ képviselői házban. Elnök: úgy hiszem igen váratlanul lepett meg mindnyá­junkat ezen leköszönés méltóztassanak nyilatkozni az iránt,lehet-e ’s kell-e elfogadni? vagy mit csináljunk ezen lemondó levéllel. Bezerédy István: Azt tartom Kubinyi Ferencz ba­rátom nem azon értelemben volt, miszerint itt mi előre meghatá­rozzuk, hogy bizonyos ideig gyűlést nem tartunk. Mikor kell gyűlést tartanunk azt a’ napi események, kötelességünk érzeté- I tének mivolta hozza magával, és fogja felelni. Nehéz időket élünk, ám de próbának nézi ezt csak a’ jó honfikebel mellyel isten egyéneket mint nemzeteket képesekké teszen egy maga­sabb hivatásuknak teljesítésére, és bízom igazságában, hogy nem hiadja el szentügyünket és annál edzettebben férfiasabban és al­kalmasabban fog a’ nemzet kikelni azon zivatarból, mellyet ő tudja, miért bocsátott reánk. Mi tiszta lelkiismerettel lehetünk, mert nem tettünk mást, mint kötelességünket, képviselői hivatá­sunkat teljesítettük. Mi nem tettünk mást, mint védtü­k királyi es­küvel szentesített törvényeinket, mellyeket a’ múlt év elején az ország képviselői hoztak, mellyeket védeni, épségben fentartani küldöttek minket ide azon milliók, kiket itt képviselni szerencsénk van. Ezen öntudatban bátran nézhetünk minden viharnak elébe, és ne feledk­ezzü­nk el arról, hogy midőn legrosszabbul látszat­t nak alakulni az emberi rövidlátó szem előtt a’ dolgok, isten ha­talmának karja és segítsége annál közelébb van. Tapasztalta ezt a’ magyar nem egyszer, és erős hitem, tapasztalni fogja ezen alkalommal is, csak a’ kötelesség ösvényéről a’ törvények kor­látai közöl ki ne lépjen, mint eddig ki nem lépett. Ezen öntudat késért benünket Debreczenbe, ezen a’ magyarságnak viruló, és nagy jövendőt ígérő fővárosába, ezen öntudat szerint fogunk intézkedni, és nem sok idő fog eltelni, hogy ismét ezen öntudattal megyünk vissza hazánk fővárosába, és a’ magyarságnak ügyét diadalmasan látva, intézkedhetünk hazánknak ’s nemzetünknek virágzására. Mit kell tennünk holnap, holnapután, a’ dolgok fog­ják mutatni, előre megkötni magunkat nem lehet. Most az el­nöki kérdés van szőnyegen. Én e’ részben véleményemet nem nyilvánítottam, lemondás el nem fogadása kérdés nem lehet, ha ő kinyilatkoztatta, hogy lemond, és nincs itt, nincs időnk tudja isten meddig várakozni, de egyébként is nem tartanám a’ dolgok minőségéhez illőleg, hogy itt a’ képviselői ház lépést tegyen.­­ Most van két alelnökünk, tehát vagy új elnököt kell azonnal vá­lasztani, vagy intézkedni, hogy mind a’ kettő vagy az egyik al­­­­elnök minél előbb az országgyűlés helyén megjelenjék, és foly­­­­tassa a’ szabályok szerint hivatalát mind addig mig a’ rendes el­­­­nökség el nem lesz foglalva. Én véleményemet mondom ki abban,­­ hogy nem gondolnám, miként most alkalmas időpont legyen azon-­­­­al az elnök választáshoz fogni, hanem czélszerübnek, jobnak,­­ és alkalmasbnak látnám megbízni a’ kormányt, hogy tegyen ren-­­­i­delést, miként a’ legrövidebb idő alatt vagy az egyik, vagy mind a’ két alelnök Debreczenbe jelenjen meg. Ha addig valami igen sürgős dolog adja elő magát, itt van tisztelt veterán korel­nökünk, megteszi kötelességét, é s addig az elnök­választásra nézve intézkedést tehetünk, de azt gondolom, hogy ma azonnal ne fogjunk elnök­választáshoz, a’ kormány tegyen intézkedést hogy az alelnökök egyike minél előbb jelenjék meg, addig pedig ha a’ ház vagy kormány, ülést kíván tartatni a’ korelnök elnök­lete alatt jelenjünk meg. A’ mai ülés teendője az, hogy mondja ki az országgyűlés, miként azon testület, melly Pestet elhagyta kötelességét teljesítve Debreczenbe jött és üléseit folytatja. Bónis Sámuel: Miután a’ ház nyilvános tanácskozásba tettlegesen bele kezdett, véleményemet a’ napi­renden levő tárgy­ra, az elnöklemondás kérdésére nézve ki akarom szinte jelente­ni. Az a’ kérdés adja magát elő, kellessék-e a’ lemondott elnök helyett újat választani vagy sem? Vélekedésem­ szinte az, mit Bezerédy képviselő úr mondott, hogy t. i. jelenleg a’ választás­sal nem kell bíbelődni, van két alelnök, ’s még megérkeznek, a’ korelnök, és mindenkor, midőn a’ háznak más elnökei nincse­nek, ez vezetheti a’ tanácskozást. Ezen véleménynyel mint mon­dám egyet ér­tek, azon kis különbséggel, hogy úgy kívánnám kifejezni, miként a’ kormány az alelnökök egyikével tudassa a’ háznak azon határozatát, miszerint őket, kötelességüket teljesi­­tendöket ide minél előbb elvárjuk. Ezen kérdést, ha a’ többség megnyugszik benne, el lehetne dönteni. Ha a’ ház ezen kérdést eldönti, bátor leszek a’ másik teendőhöz hozzá szólani. Madarász László : Az ellen, hogy jelenleg nem eresz­kedünk választásba, legkisebb észrevételem sincs, megjelenvén az elnök, intézkedik a’ ház , mit tegyen az elnökválasztás kér­désében. Elnök: Mint látom senki nem kíván többé szólani. Első kérdés az, hogy a’ főelnök lemondása elfogadtatik-e vagy nem? (Elfogadjuk.) Tehát bátor vagyok kijelenteni, hogy Pázmándy Dénes úrnak lemondását a’ ház elfogadta. Másik kérdés, hogy a’ főelnök megválasztása függőbe hagyatván, felszólittatik a’ kormány az iránt, miként a’ törvényesen választott alelnökök egyikét felszólítsa a’ ház határozatából, hogy elnöki székét fog­lalja el, és akkorra tartsa fel a’ ház intézkedését, az elnöki szék betöltésére ezt is végzésnek kimondom. Harmadik kérdés az: mig ez megtörténik, tetszett a’ háznak megállapodni abban, hogy a’ mennyire olly dolgok fordulnak elő, mellyek nyílt ülést kí­vánnak, a’ korelnök elnököljön ? (Közhelyeslés.) Ezek iránt te­hát tisztában volnánk. Kossuth Lajos: (éljenzések között a’ szószékre lép) Tisztelt ház! a’ honvédelmi bizottmány kötelességének ismeri a’ tisztelt házat azon eseményekről, mellyek jó és balszerencse irányzatában az országgyűlésnek utolsó ülése óta közbejöttek, annyiban értesíteni, mennyiben azon értesítés részleteit a’ kö­rülmények megengedik, mert a’ mint mi tudjuk a’ hadi munká­­­­latokra nézve a’ még munkában levő hadi terveknek előleges­­ kitálalása és előterjesztése nem czélra vezető. Az országgyűlés kimondd azon meggyőződését, miszerint a’ nemzet képviseleté­nek folytatását és a’ kormányzatot nem lehet kitenni a’ főváros falai alatt netalán vívandó egyetlenegy h­arcz kétes kimenetelé­nek. Azt gondolom az országgyűlés ezen határozatát helyeselni fogja a’ kérlelhetlen biró a’ história, és már is igazolták az ed­digi körülmények, mert én megvallom, nem számítottam arra, hogy seregünk olly hamar el fogja hagyni a’ fővárost, mint el­hagyta. Január 5-kén vonultak ki seregeink a’ fővárosból a nélkül, hogy a’ főváros falai alatt valamelly eldöntő ütközet megkisértetett volna. Erről lehetnek különbözők a’ vélemények, de m­inden esetre a’ dolog megtörtént, a’ dolog tény. És mi al­kalmasint olly időket élünk, hogy jelenleg nem annyira a’ múl­tak bírálata, hanem a’ jövendő iránti gondoskodás tartozik köte­lességünkhöz. Akárhová forduljanak is az események, méltá­nyolni fogja a’ főváros lakossága hadseregünknek azon magavi­seletét, hogy egy kétes h­arcz kimenetele által, melly a’főváros­­ban lett volna vívandó, nem kívánta koczkáztatni a’ főváros va­gyoni állapotát, nem kívánta kitenni azon dúlásnak, mellynek jeleit Bécs városa, ostrommal lett bevétele alkalmával ugyanazon ellenséges tábortól tapasztalta. Lehet, hogy seregeink kivonulá­sa pillanatnyi kárt okozhat a’ hazának, de ha valaki tartozik irán­ta köszönettel, tartozni fog mindig épen a’ főváros lakossága, ezt megjegyezni szükségesnek tartottam. Seregeink kivonulása akként történt, hogy az egyik igen tetemes rész, a’ másik által kellőleg fedezve, már az ifj hadi munkálatoknak irányában igen sikeres elöhaladást tön akkorra, midőn az ellenség észrevette, hogy a’ főváros kiürittetett. Hogy merre ment seregünknek azon része, arról nem szólhatok bővebben, hanem ez alkalommal arra kell kérnem a’ tisztelt házat az egyik vezérnek jelentése folytán, méltóztassék megengedni, hogy Frideczky képviselő úr néhány napig ne legyen kénytelen megjelenni a’ ház előtt, mert ott ő reá valami teendő vár. (Helyes.) Seregeink kivonulván a’ fő­városból, haditanács tartatott,mellyben jelen voltak, a’ táborvezér­kari főnök Vetter tábornok, nem különben Görgey, Perczel, Répásy és Lázár tábornok urak, és a’ táborvezéri karnak, több tisztjei, —s ennek következtében állapítatott meg egy hadi mun­kálati terv, mellynek végrehajtása körül a’ lehetőségig intéz­kedni a’ bizottmány kötelességének ismeri. Seregeinknek több részeiről — mert úgy kívánván a’ sors, hogy eddig sokfelöli vidékeket valánk kénytelenek őrizni — részint örvendetes, ré­szint nem örvendetes híreket kell mondanom. Örvendetesek az erdélyi események, hol Bem tábornok mindeddig a’ legfényeseb­ben igazolta a’ kormánynak és nemzetnek benne vetett bizodal­mát. (Éljen!) A’ ki által vett mondhatom egy deorganisált, és a’ balesemények által hangulatában megcsökkent csekély sere­get, és azon sereg a’ küzdelmek által a’ bátorság ösvényén mindinkább inkább erősödve, most már a’ legbátrabb és leg­­harezszomjazóbb seregünk közé tartozik annyira, hogy,mint Bem tábornok hivatalos jelentésében írja, csaknem kétségbe esnek azok kiket a’ hadi munkálatoknál fogva egyik, vagy másik pont őrzésére hátra hagyni kénytelen, írja egyszersmind hogy ő nem kíván a’ törvényhozó testnek és kormánynak alkalmatlankodni ez­úttal segítség kéréssel, sem ember, sem fegyver, sem pénz, sem ruházat, sem élelem, sem ló tekintetében. (Közhelyeslés.) A’ sereg, mellyet meglehetős elmállott állapotban és számban adtunk kezébe, egyénekben jelenleg 20,000 körül áll, és azt gondolja, hogy Erdélynek számba vévén hét forrásait, azon sere­get lépései közben mind inkább szaporitandja. Ámbár én ré­szemről kijelentem a’ háznak, hogy Bem tábornoknak hadimun­kálatai mind­ezen szép ajánlatai mellett is különös fontosságot nyernek az által, hogy az országgyűlés itt van, de a’ kormány nem fog csupán arra támaszkodni, és minden esetre intézkedni fog, ha a’ körülmények úgy kivánandják, segéderőről az ő tábo­rának szaporítására és átalában azon vidéknek fedezésére. Utol­só levele mellyet vettem Beszterczéröl szól, mellyet Naszóddal az oláhlázadás fészkével együtt január­ban foglalt el, —és külö­nös méltánylattal kell említenem, hogy eddig még mindig meg­szokta mondani előre mellyik nap, mellyik órában mit fog el­foglalni, eddig még minden előremondásai te­ljesültek. Megírta 20-ik dec. hogy 29-én Kolosvárt el fogja foglalni, 29-én meg­írta hogy január 2-án el fogja foglalni Beszterczét és Naszódot szóval minden tervei eddig pontról pontra te­lyesültek. Miskolcz tájékán úgy hiszem értesítve van már a’ ház, nem olly örven­deztető volt azon harcz mellyet Mészáros hadügyminister inté­zett, egyébiránt jelenthetem hogy egy pár harczedzett zászló­aljnak oda rendelését tartván szükségesnek, a’ kormány intéz­kedett hogy a’ hadvezér azt megkapja, mi már eddig táborával egyesült is, mondhatom, hogy legjobb zászlóaljaink egyike van a’ küldött segítség között. Történtek lemondások a’ tábornál egyes tisztek részéről, történtek egyes átmenetelek is mi illy körülmények között a’ históriában megszokott történni. Egyéb­iránt seregeink megvannak, és nem kívántatik semmi egyébb, minthogy a’ népnek lelkesedése által támogatva, a’ tisztelt kép­viselő ház maga férfias kitartásával vezérelje — az igazságos diadal felé, mert vezéreink akként vannak meggyőződve — többektől kaptam már e’ részben tudósítást’s kevesen vannak már hátra — hogy ha vesztett ütközetek haleseményei nehez­­kednének is a’ hazára, valameddig a’ nemzetnek képviselete, kormánya, és hadserege van, a’ végdiadal felett kétségbe esni nem kell. Azon vidéken vagyunk melly vidék valahányszor Ma­gyarország szabadságáért küzdeni kellett, legkitűnőbb volt a’ szabadság harczában, és a’ melly vidék soha sem tette le fegy­verét, mellyet Magyarország oltalmára emelt fel, valameddig fegyvere gyözedelmével vagy becsületes békekötéssel nem volt a’ nemzetnek szabadsága biztosítva és kivíva. Azon szellem most is megfogja hatni ezen vidéknek népét, miként érzi azon kötelességet, hogy a’ nemzetnek azon szabadságát, mellyet ősei vérükkel szereztek az ivadéknak meg kell tartani, ha a’ mara­déknak átkát nem akarja magára vonni azon szabadság oda en­gedéséért, mellyet ezer év óta megtudott védeni a’ magyar. (Közhelyeslés). Jónak vélném ha egy rövid határozattal vagy felszólítással a’ nép irányában méltóztatnék a’ képviselőház a’ tiszavidékének azon általam biztosan remélt jóhangulatát gyá­­molitani azon tekintéllyel, melly fekszik a’ nemzet képviselői fel­­viditásában. Egyébiránt örömmel mondhatom, merre jöttem utamban a’ nép önként, felhívás nélkül tódult azon igénytelen férfiú körébe, kinek ha van valamely fontossága a’ nemzet előtt, az csak egyenesen azon kötelességnél fogva van, mellyet a’ tisztelt képviselők bizalma gyenge vállaira ruházott. (Zajos él­jenzés.) A’ nép tódult körömbe, alkalmam volt több nagy köz­ségben a’ néppel egy pár szót váltani, és találtam ezen tiszta tősgyökeres becsületes romlatlan szivü népet olyannak minőnek találni óhajtottam, és reméltem. Jelentem­ a’ tisztelt háznak, hogy a’ honvédelmi bizott­mány kötelességének fogja ismerni, azon esetre ha az ellensé­ges seregek a’ tisza vidéknek szent földjét megszentségteleni­­teni akarnák, a’ népet átalános felkelésre hivni fel, azon népet, melly úgy nyilatkozott, hogy óhajtja az órát midőn elbánhat a­ ­ NEMZETI GYŰLÉS. "

Next