Köznevelés, 1945 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1945-12-01 / 11. szám
A MAGYAR VALLÁS- ÉS KÖZOKTATÁSÜGYI MINISZTÉRIUM KIADÁSA TARTALOM• Simon László: A demokrácia iskolái. — Dr. Beresztóczy Miklós: Szellemi devalváció felé? — A tudósképzés problémái. — Dr. Timaffy László: A magyar falu népművelődése. — Muszty László : A megindítandó filmoktatás elé. — Kállay István : Kereszthordozók — útmutatók. — Fiatalok „Candida“-ja. — Közlemények. L ÉVFOLYAM, 11. SZÁM. BUDAPEST, 1945. DECEMBER 1 KÖZNEVELÉS A DEMOKRÁCIA ISKOLÁI (Az országos tanítói átképző tanfolyam elé.) Az úgynevezett világnézeti átképző tanfolyamok — ezt mi pedagógusok tudjuk legjobban — annyira eredményesek, amennyire meg tudják tartani eleven kontaktusukat azzal az életformával, amelynek számára „átképezni“ szándékoznak. Nem szükséges feltétlenül történelmi materialistának lenni ahhoz, hogy belássuk: maga az egzakt ismeret, az eszme, sőt az eszmény, tehát a tisztán szellemi tényező csak úgy tudja formálni a világot, ha éppen magáról a formálandó világról, annak jelenségeiről tisztán, becsületesen, őszintén számol be, őszintén veti fel a valóságban kialakuló nagy belső ellentmondásokat és teljes őszinteséggel igyekszik megtalálni azoknak feloldását. A szellem, az eszme plátói időnként nem teremtheti a valóságot, de a valóságnak azok a jelenségei, amelyeket az ember világának nevezünk, nem alakulhatnak, vagy csak helytelenül, az emberre károsan alakulhatnak akkor, hanem a szellem, tehát az értelem, a forma és a becsületesség alapvető törvényszerűségeit betartó emberi tevékenység oldja fel annak rejtelmeit. Amikor tehát azzal az őszinte meggyőződéssel üdvözöljük ezt a világnézeti átképző tanfolyamot, hogy minden kérdés megoldását nem várhatjuk egy ilyen tanfolyamtól, nem várhatunk tőle csodát, éppen nekünk pedagógusoknak kell legjobban tudnunk, hogy a szellemi tevékenységnek, az elfogultságot lehetőleg távol tartani igyekvő készséggel végzett megismerő, a valóságban eszméltetve és tudatosítva rendet teremtő tevékenységnek mekkora jelentősége van. Ha így fogjuk fel a tanfolyam jelentőségét, ebből két irányú fontos következtetést kell levonnunk. Az egyik a tanfolyam módszerére vonatkozik, a másik pedig kötelezi a nevelők magatartását. A tanfolyam módszere csak akkor lehet eredményes, ha a résztvevők konkrét tapasztalataira, az életben, a demokrácia szerveiben és intézményeiben szerzett közvetlen tanulságokra támaszkodik. Mert nem a tanfolyamok a demokrácia igazi iskolái, hanem az életnek azok az intézményei, azok a szervei, amelyekben a demokrácia mindennapos gyakorlata alakul. A politikai pártok, a szakszervezetek, elsősorban a pedagógusok érdekképviseleti szervei, a sajtó, az önkormányzati szervek és a lassan-lassan életre kelő parlamentarizmus a demokrácia igazi iskolái. A tanfolyam csak akkor lehet eredményes, ha azokat a tapasztalatokat rendszerezi és tudatosítja, amelyeket a tanfolyam résztvevői ezekben szereztek. Ezáltal juthatunk el a demokráciának ahhoz a legmagasabb követelményéhez: mindenkinek nemcsak joga, hanem kötelessége is részt venni a közösség életében. Nyilvánvaló, hogy ez a módszer komoly feladatokat ró a tanfolyam minden résztvevőjére, komoly kötelezettséget jelent a demokratikus nevelés minden munkájára. Magyarságunk ügye a demokrácia ügyével áll vagy bukik. Olyan világ vesz körül bennünket, amelyiknek történelmi hagyományai, szerencsésebb helyzete sokkal több lehetőséget adtak arra, hogy demokráciája mélyebb alapokról induljon, mint a miénk. A nagyvilág tehát nálunk előnyösebb feltételek mellett indul a demokrácia felé, de benne nem fognak kíméletet találni azok a népek, amelyek múltjuk ballasztjai miatt vele lépést tartani nem tudnak. 1