Köznevelés, 1972 (28. évfolyam, 1-24. szám)
1972-06-02 / 11. szám
Minden valamirevaló neveléstudományi könyv úgy tanítja — s hogyan is taníthatná másképp —, hogy a pedagógia emberekkel foglalkozó tudomány. Szabatosabban : az emberek nevelésével foglalkozó tudomány. Legfontosabb segédtudománya vagy határtudománya, a pszichológia hasonlóképpen. Ez megállapít tényeket, az a tényekre alapozottan cselekszik. Fájdalom, századokon keresztül sem sikerült meggyőzően tisztázni: ki nevel hát embert? Emlegették is a nevelésnek szűkebb és tágabb értelmezését. Korunkban — meggyőződésem szerint helyesen — a tágabb értelmezés kezd érvényesülni. A szűkebb értelmezés szerint elsősorban és főként csak a hivatásos nevelő nevel, s nevelésen csak az ő ténykedését értik. A korszerűbb megfogalmazás szerint a nevelés mindazoknak tevékenykedése, akik hatnak másra, elsősorban az ifjúságra. A probléma szövevényesebb, mint gondolni lehet. A nevelés — ha általános érvényű emberi tevékenység — korra való tekintet nélkül érvényes. Az újabb fejlődéslélektanok szakítanak is a régi szakaszossággal. Nem zárják le a fejlődést az ifjúkornál — mint ahogy a gyermeklélektanok lezárják a serdülőnél —, hanem szólnak a felnőttkor pszichológiájáról, sőt az öregkoréról is. — A nevelés tehát szétterül időben. De szétterül térben is. Ha igaz a tétel: „mindenki nevel”, igaz az is: „mindenki mindenkit nevel”. Ezzel megtörik a neveléstudomány szorosabb értelemben vett zártsága, egyeduralma, s a nevelés olyan általános emberi tevékenységgé válik, s kívánatos is, hogy azzá váljon, melyet minél többen gyakorolnak, annál jobb. Sürgősen hozzá kell azonban tenni, hogy felkészítetten. Kívánatos, hogy a nevelés odakerüljön mindenki házatájára. Sőt, amiről ebben az eszmefuttatásban szó esik — a szónak nemcsak szimbolikus, de valóságos értelmezésében —, az utcára. 2. Közismert a tény, hogy a gépkocsiforgalom mind veszedelmesebb méreteket ölt. A helyzet diktálja hát, hogy fokozottan törődni kell mindazokkal, akik gépkocsit vezetnek. De azokkal is, akik velük kapcsolatba kerülhetnek. A „gépkocsivezető — gépkocsivezető”, „gépkocsivezető — gyalogos” modern képlet cselekvésre ösztönöz. Elsősorban cselekvésre sarkall a gépkocsivezetőkkel hivatalból foglalkozóknál. Ennek a sürgetésnek engedve az új gépjárművezető-oktató iskolákban bevezették a pedagógiai ismeretek és a pszichológia tanítását. Az alapszituáció pedagógiai szempontból a legszerencsésebb. A pedagógiai alapállást tekintve a gépjárművezető-oktató van a legkedvezőbb helyzetben. Míg az iskolában az 1 oktató-nevelő — 20—40 növendék a szabvány, itt az optimális 1 oktató — 1 növendék a természetes. A Közlekedés és Postaügyi Minisztérium kiadta a „Szakoktatói tanfolyamok tantervét”. A kis, 71 oldalas tantervből taníthattam csaknem féléven át. A tanterv a rendelkezések és tanfolyamok ügyrendje mellett dandárjában a tananyag óratervét és az oktatás anyagát adja. A tanfolyam 166 órás. Szerepel az óratervben — nagyon érthetően — a közlekedési ismeretek, s ez 20 órában, gépjárműmozgásismeret 12 órában. A gépjárművezetés oktatásának ismerete és módszertana 28 órában, részvétel a vezetési gyakorlaton 30 órában, egészségtan 6 órában. Mindezeket sorrendben — s higgyük végre talán fontosságban is! — megelőzi a 40 óra pedagógiai ismeretek és a 30 óra pszichológia. S ez a 70 óra sajátosan a mi asztalunk. A tanfolyamnak s a tantervi mondanivalónak majd a fele. A gép és ember kapcsolatában talán több is. 3. A tanterv a pedagógia órakeretének felosztása részt az alábbiak szerint adja: TARTALOM ÓRASZÁM I. NEVELÉSELMÉLET A nevelés fogalma 3 A nevelés lehetősége és szükséségessége 2 A nevelés célja és feladatai 3 Az erkölcsi nevelés, nevelés a termelőmunka folyamatában 4 Konzultáció 2 14 II. DIDAKTIKA A didaktika fogalma 1 Az oktatás fogalma 2 Az oktatás és képzés tartalma 2 Az oktatás folyamata 5 A tanítási óra 2 Az oktatás és képzés módszerei 8 A didaktikai alapelvek 2 Konzultáció 4 26 összesen: 40 Aztán a tanterv az anyagot részletezi is. A következőkben: I. NEVELÉSELMÉLET 1. A nevelés fogalma — a nevelés szerepe a társadalom és az egyén szempontjából; — a nevelés történeti és osztályjellege; — a szocializmus és nemzeti nevelés; — a nevelő és a tanuló viszonya a nevelés folyamatában; a) kire terjed ki a nevelés; b) a nevelés főbb jegyeinek összefoglalása. 2. A nevelés lehetősége és szükségessége : — a marxizmus felfogása az átöröklés, a környezet és nevelés viszonyáról; — a társadalmi és a közvetlen környezet hatása. 3. A nevelés célja és feladatai: — a nevelés célja a szocialista társadalomban ; — a nevelés céljának és feladatainak egymáshoz való viszonya, a szocialista nevelés fő feladatai. 4. Az erkölcsi nevelés a termelőmunka folyamatában: — a munka világnézeti és politikai nevelőhatása; — a munkához és a szocialista tulajdonhoz való helyes viszony kialakítása; — a közösség és annak nevelőhatása; — az elméleti ismeretek és a gyakorlati tevékenység egysége; — értelmi képességek fejlesztése a munkában. 5. Konzultáció. II. DIDAKTIKA 1. A didaktika fogalma. 2. Az oktatás fogalma: — az oktatás és nevelés kölcsönhatása ; — az oktatási alapfogalmak: ismeretjártasság-készség-képesség-teljesítményképes tudás. 3. Az oktatás és képzés tartalma: — a tanítási anyag kiválasztása; — a tanítási anyag kiválasztásának szempontjai. 4. Az oktatás folyamata: — az oktatási folyamat filozófiai alapja; — az oktatási folyamat pedagógiai sajátosságai, fő mozzanatai; —• az oktatási folyamat lélektani vonatkozásai, a motiváció; Másnak háza táján 20___________