Köznevelés, 1983 (39. évfolyam, 1-43. szám)
1983-01-07 / 1. szám
A pedagógusok könyvtára — a pedagógia műhelye Interjú Balázs Mihállyal, az OPKM főigazgatójával Miként a nevében is benne van, az OPKM könyvtár és múzeum. Hogyan lehetne röviden öszszefoglalni feladatkörét? — Az alapító minisztertanácsi határozat szerint intézményünk feladata, hogy könyv- és dokumentációs állományával, illetve szolgáltatásaival, továbbá múzeumi tevékenységével és koordinációs munkájával segítse elő a neveléstudomány és az oktatásügy területén dolgozó gyakorlati és elméleti szakemberek munkáját, szakmai-ideológiai továbbképzését, a pedagógiai kutatómunkát, a pedagógusjelöltek felkészülését, és lássa el a pedagógiai dokumentáció és információ központi bázisának feladatát. Ez legalább két-három fő funkció vagy több is. Az OPKM először is országos jellegű tudományos szakkönyvtár. Ami ennél több: az oktatásügy és a neveléstudomány információs és dokumentációs központja. Pedagógiai információs központi funkciónkat a tudománypolitikai bizottság külön is megjelölte. Ezen kívül az OPKM a módszertani és koordinációs központja a fővárosi, megyei iskolai könyvtári hálózati központoknak. Továbbá el kell látnunk a szakterületi együttműködési kör vezető könyvtári feladatát. Az együttműködési körbe tartoznak például a pedagógiai társintézmények, a pedagógusképző intézmények és a megyei pedagógiai kabinetek könyvtárai. S végül, de nem utolsósorban pedagógiai múzeum is vagyunk, országos gyűjtőkörrel. Ennyiféle osztálya, részlege lenne az OPKM-nek? — Nem, összesen négy úgynevezett szakmai részlegünk van: a könyvtári, az információs, a múzeumi és az iskolai könyvtárak ügyeivel foglalkozó módszertani osztály. Javasolom, hogy emeljük ki a könyvtár gyűjtőköreinek témáját. Mit gyűjtenek, kizárólag pedagógiát? — Gyűjtőkörünk természetesen felöleli a hazai pedagógiai irodalom teljes anyagát és a külföldi szakirodalom jelentős alkotásait. Ugyancsak teljességre törekedve gyűjtjük a határterületek hazai és válogatva a külföldi irodalmát. Például a fejlődéslélektan, a gyermeklélektan, a nevelésszociológia, az ifjúságszociológia hazai irodalmát teljeskörűen, a külföldit válogatva gyűjtjük, ezenkívül — a példánál maradva — gyűjtjük a pszichológia, a szociológia hazai és külföldi irodalmának legjelentősebb alkotásait is. A példákat sorolhatnám a pedagógia és filozófia, okta- tás és politika, oktatás és demográfia, oktatás és foglalkoztatáspolitika, oktatás és tervezés, oktatás és társadalmi struktúra stb. viszonylatában. Gyűjtőkörünk szerves részét alkotják természetesen a külföldi iskolarendszereket bemutató elemző könyvek és dokumentumok is. Mekkora az OPKM könyvállománya? — Mintegy 450 ezer könyvtári egység, amely évente átlagban tízezer egységgel gyarapszik. A könyvtárak leginkább különgyűjteményeikre büszkék. Mivel büszkélkedhet az OPKM? — Mindnekelőtt mi is a különgyűjteményeinkkel, első helyen a tankönyvgyűjteményünkkel. Ideális az lenne, ha tankönyveinket egy, a kutatók számára is hozzáférhető helyiségben elhelyezhetnénk. De mert erre nincs lehetőség, elhatároztuk, hogy kiadjuk a tankönyvek kötetkatalógusait. A kutatók és tankönyvírók örömére terveink szerint 1983- ban a következő tankönyvek kötetkatalógusai jelennek meg: a líceumi, a leányközépiskolai, a felsőbb leányiskolai, a polgári iskolai, a népiskolai, az ismétlőiskolai, az ipari és kereskedelmi tanonciskolai, a reáliskolai, a szakközépiskolai és a sokféle tanulsággal szolgáló kísérleti tankönyveké. Szép és gazdag a gyermek- és ifjúsági irodalom gyűjteményünk is. Mert ez is gyűjtőkörünk. Csodálatos vállalkozás lenne" a legrégibb példányok fakszimile kiadása. Remélhetőleg lesz hozzá erőnk. S intézményünk valóban büszke lehet az értesítő gyűjteményére. Köztudomású, hogy az 1849- es Organisations-Entwurf kötelezte először a gimnáziumokat arra, hogy minden tanévben évkönyvet, értesítőt adjanak ki, és arra, hogy a tantestület egy-egy tagja minden évkönyvben tanulmányt tegyen közzé. Ennek köszönhetjük például, hogy Arany János a nagykőrösi gimnázium évkönyvében jelentette meg először irodalomtörténeti jelentőségű munkáját „A magyar nemzeti versidomról” címmel. De ezek az évkönyvek tanúskodnak Juhász Gyula szakolcai, Babits fogarasi, Lévay József miskolci tanárságáról és több más kiválóságunk iskolai működéséről. Az értesítők belbecsének feldolgozása hallatlanul fontos neveléstörténeti szempontból is. Intézményünk tudományos tevékenységének tervei között ez is szerepel. Mennyire használják könyvtárukat, milyen az olvasóforgalmuk? — Négyezer beiratkozott olvasónk van. Évente több mint 37 ezer művet olvasnak helyben, 25 ezren látogatják a könyvtárat. A fővárosi és Budapest agglomerációs körzetében élő pedagógusok személyes kölcsönzéseinek a száma csaknem 40 ezer. Az ország könyvtárai között a könyvtárközi kölcsönzések számát illetően a második helyen állunk. A kutatók használják-e a könyvtárat? — Egyre többen. Úgy is fogalmazhatnék: e szempontból a minőségi változás idejét éljük. Jó fél évvel ezelőtt ugyanis levéllel fordultunk a kutatókhoz, és külföldi témafigyelési szolgálatot ajánlottunk föl számukra. Meglepő mennyiségben kaptunk viszszajelzéseket. Azóta lakáscímre küldjük a kutatott témával kapcsolatos hozzánk beérkezett könyvek és dokumentumok adatait, összesen háromezernél több értesítést küldtünk ki az utóbbi néhány hónapban. De ugyanilyen szolgáltatást nyújtunk az intézetek kiemelt kutatási témáihoz is. Különféle kiadványainkban például rendszeresen közzétesszük a külföldi könyvek és tanulmányok listáját. Hozzá kell azonban mindehhez tennem, hogy könyvtárunk már régtől fogva nem csupán az úgynevezett hagyományos pedagógia irodalmában nyújt szolgáltatásokat, hanem nagy erőfeszítéseket teszünk abban az irányban is, hogy a rokonterületekről érkező igényeket kielégítsük. A legutóbbi időben nagyon határozott lépéseket tettünk a különböző komplex kutatási témák, tehát nem csupán a szűkebben értelmezett pedagógiai témákkal foglalkozók igényeinek kielégítésére. Gondolom, hogy nem túl sokára kiadványainkban is érzékelhető lesz ez a nyitás. Vajon erre a nyitásra a gyakorló pedagógusok, illetve a pedagógusjelöltek, főiskolai, egyetemi hallgatók igényei is késztetik a könyvtárat? — Ha a kérdés mögött az a feltételezés húzódik meg, hogy a kutatók döntő többségének igényeire ma már az interdiszciplinaritás jellemző, de sem a gyakorló pedagógusok, sem a leendő pedagógusok igényeit ez még nem jellemzi, akkor erre igennel válaszolok. S mindjárt hozzáfűzök két megjegyzést. Az egyik: ez érthető, ám a gondokat, problémákat is jelzi. A másik: bizony nem könynyű a lényegében kétféle igényt egyszerre és egyre javuló színvonalon kielégíteni. — Gondolom, hogy a külföldi könyveket nemcsak vásárolják, hanem csere útján is hozzájuthatnak. — Cserepartnereink száma 86. Nemzetközi kapcsolataink tehát rendkívül szélesek. A szocialista országok testvérintézeteitől az UNESCO* különböző könyvtárain át a washingtoni kongresszusi könyvtárig a legkülönbözőbb szakmai könyvtárakkal vagyunk kapcsolatban. Az információk beszerzése és továbbadása szempontjából e kapcsolatok tartása és továbbfejlesztése nagyon fontos. Állandó kiadványaik — Magyar Pedagógiai Irodalom, Külföldi Pedagógiai Információ, Világszerte — viszonylag széles körben ismertek. Milyen egyéb írásos szolgáltatásokkal segítik elő a pedagógiai tájékoztatást, hogyan támogatják a tudományos kutatást? — A külföldi pedagógiai információval kapcsolatosan jegyzem meg, hogy 450 kurrens külföldi folyóirat közül 280 alapján referáljuk a külföldi szakirodalmat, ma már mintegy 45 ezer magyarra fordított külföldi tanulmány áll az érdeklődők rendelkezésére. Közkedveltek a Nemzetközi oktatásügy című sorozatunk kiadványai, főként az összehasonlító pedagógiai kutatással foglalkozók számára.3