Köznevelés, 2004 (60. évfolyam, 1-41. szám)

2004-12-03 / 39. szám

60. évfolyam 39. szám 2004. december 3. ■ Az iskolai hitoktatás történetéről 1949 őszén - ötvenöt éve - nagy változá­sok történtek a magyar iskolaügyben. Az az esztendő az egész ország életében az átalakulások ideje volt, az 1945-től beveze­tett félliberális, féldemokratikus elvek és működési rendek végleges felszámolása. Ekkor hirdették ki az új alkotmányt, amely előírta az állam és az egyház szétválasztá­sát, ebből következően a kötelező vallás­­oktatás megszüntetését. A Horthy-korszakban kötelező tantárgy volt a hittan, az iskolásgyerek kötelezően járt templomba, az állami iskola diákja is. A haladó, demokratikus Európa akkorra már túljutott ezen az állapoton, hiszen az ellen­kezett a lelkiismereti szabadsággal. De 1945 előtt nyíltan senki nem javasolt válto­zást. 1939-ben a nyilas sajtó arról írt, hogy a „hungarista” hatalomátvétel után a kor­mány államosítani fogja az egyházi iskolá­kat, de a közlemény a felekezeti alapú kö­telező vallási nevelés fenntartására is utalt. 1945-ben sem történt változás, maradt az a szabály, amely a polgári demokráciával is alig fért össze. 1947-ben felvetődött a fakultatív hitok­tatás gondolata, de a nagy ellenállás miatt le kellett mondani a megvalósításáról; a kommunista párt a polgári oldalra mutoga­tott mint kezdeményezőre, hogy elterelje magáról a „vallásellenesség” gyanúját. (Annyiban igaza volt, hogy a választásnak ez a szabadsága a polgári eszmekörnek fe­lel meg.) Mindszenty bíboros azzal érvelt, hogy a gyereknek joga van a vallásos neve­léshez akkor is, ha azt nem kapja meg a szülőtől. Ezzel a logikával azonban azt is ki­jelenthetjük, hogy joga van a materialista neveléshez annak a tanulónak is, akinek vallásosak a szülei - az ötvenes években tulajdonképpen ezt erőltette a hatalom. Ravasz László református püspök köz­vetítő jellegű javaslattal próbálkozott, eredménytelenül. A helyzet maradt az is­kolák államosítása után is, a kormány nem akarta túlfeszíteni a húrt, izgatni az államo­sítással amúgy is felizgatott vallásos szülő­ket. 1949 nyarán a párthatalom már elég erősnek érezte magát, hogy elkezdje ki­húzni a talajt a hagyomány alól. Az új alkot­mányra hivatkozott, meg arra az - elvileg helyes - érvre, hogy a feudális hagyatékkal terhelt országban a szocializmusnak kell bevezetnie a korábban elmaradt polgári re­formokat. Megszüntette a hitoktatás köte­lező jellegét, de általános jellegét egyelőre nem: az iskolások túlnyomó többsége je­lentkezett hittanra, és járt is az 1949-50-es tanévben. (Egy magát ateistának valló ma­­turandus tanítványom is „hittanos” lett, va­lószínűleg éppen a kommunista ifjúsági szervezetben vállalt tisztsége miatt nem akart a közvéleménnyel szembeszállni.) Egy év múlva aztán már elég erősnek érezte magát a hatalom a „nyomás” alkal­mazására is. 1950-től kezdve az általános iskolákban is fogyatkozott a hittanra járók aránya, a gimnáziumokban minimálisra csökkent. A szakjellegű iskolákban formá­lisan is megszüntették a hitoktatást, amely így csak az „általánosan képző” intézmé­nyekben maradt meg úgy-ahogy. Az 1949-50-es tanévnek a Nyugatéhoz vala­mennyire hasonló demokratikus vallások­tatási rendje megszűnt. A szabad gondolat logikája szerint téve­dés azt állítani, hogy 1950-ben megszűnt a vallás iskolai szerepe - nagyon is volt ilyen, csakhogy a következő évtizedekben a hivatalos vallást marxizmus-leninizmus­­nak hívták... Az ügy a következő nagy politikai fordu­lat idején került elő megint. Sokféle gondo­lat vetődött fel, még a kötelező hitoktatás visszaállításának kívánalma is. Az Európai Unió alapelvének alkalmazásával kellene pontot tenni a történet végére, ez pedig­ a szülő irányíthatja gyermekének világnézeti fejlődését, de nem írhatja elő, s nem ren­delkezhet róla. Ebből következik az is, hogy jár-e az iskolás hittanra vagy sem. BÁN ERVIN ■ Ötven év a zene szolgálatában Fennállásának ötvenedik évfordulóját ün­nepli a dunaújvárosi Móricz Zsigmond Ének-zenei Általános Iskola. Az 1954-ben megnyílt intézményben 1957-ben indult az ének-zenei képzés Kodály Zoltán útmuta­tása alapján, melynek lényege, hogy a gye­rekek a népdalon, a szolmizáción keresztül zenét értő és szerető felnőttekké válnak. Akkoriban ez az iskolatípus egyedülálló volt a világon, ma csupán Magyarországon kétszáz ilyen iskola működik. Jelenleg há­rom kórusa van az iskolának: kiskórus a 8-11 éveseknek, nagykórus a 11-14 éve­seknek és a vegyes életkorú fiúkórus. Mind a három kórus megszerezte az arany minő­sítést. Külföldön, itthon egyaránt ismerik őket, hiszen számos nemzetközi és hazai versenyt megnyertek, sok rádió- és lemez­­felvételt készítettek velük. Ötvenedik évfordulója alkalmából az iskola november 13-án ünnepi hangversenyt adott a Duna­­ferr Sportcsarnokban. N. G. ■ Harmincéves a lengyel nyelv oktatása Október közepén szlavisztikai napok kere­tében - rangos hazai és külföldi előadók részvételével - emlékezett meg a Debrece­ni Egyetem Szláv Intézete a lengyel nyelv egyetemi szintű oktatásának újraindításá­ról, a lengyel tanszékcsoport harmincéves, illetve önálló tanszékké válásának húsz­éves évfordulójáról. Jóval szerényebb ke­retek között tette meg ugyanezt a debrece­ni Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium, ahol szintén harminc évvel ezelőtt kezdő­dött meg a lengyel nyelv tanítása fakultatív tantárgyként. Ez az egyidejű kezdés való­színűleg kölcsönösen jótékony hatást fej­tett ki, hiszen az egyetem bővítette a vá­lasztható tantárgyak körét, a gimnázium pedig az utánpótlás bázisának megterem­tésében vállalt szerepet. Egyébként a Csokonai Gimnázium szí­nes és érdekes nyelvi palettát kínál diákjai­nak, mert nyolc idegen nyelv közül választ­hatnak: négy világnyelven kívül (angol, né­met, francia, orosz), valamint a klasszikus latin nyelv mellett három úgynevezett „kis” nyelvet (olasz, lengyel, finn) tanul­hatnak érdeklődésüknek megfelelően. Napjainkban az idegen nyelvek ismerete különösen felértékelődött, uniós csatlako­zásunkkal az európai országok zöme sok fiatal számára jelenthet izgalmas kalandot, kalandozást vagy egzisztenciát. Mire számíthatnak azok, akik elvégzik az egyetemet, diplomát szereznek lengyel nyelvből és irodalomból? Milyenek a kilátá­sok, találnak-e munkahelyet maguknak? Nem kell különösebben kommentálni azt a tényt, hogy bármilyen szakon végez ma va­laki egyetemet vagy főiskolát, a diplomás túlképzés miatt igen nehéz elhelyezkednie, de ha egyszakos, szinte kilátástalan a hely­zete. A nagy konkurencia miatt csak a jó

Next