Községi Jegyzők Közlönye, 1871 (1. újfolyam, 1-52. szám)
1871-01-03 / 1. szám
Első évi uj folyam, 1. szám, Pest, jan. 3-án, 1871^^ SZAKLAP: A KÖZSÉGI- ÉS KÖRJEGYZŐK SZÁMÁRA. SZAKBELI, POLITIKAI S VEGYES TARTALOMMAL. SZERKESZTI ÉS KIADJA: KISS (ILMÉKl) ISTVÁN, JOGTUDOR ÉS ÜGYVÉD. MEGJELENIK minden kedden. — ELŐFIZETÉSI ÁRA: negyedévre 1 frt 50 kr.. — félévre 3 frt.. — egész évre 6 frt. — Egyes számok 12 krjával kaphatók. Az ELŐFIZETÉSI PÉNZEK s a felszólamlások a KIADÓHIVATALHOZ, a KÉZIRATOK pedig a SZERKESZTŐSÉGHEZ intézendők Mindkettő a Szentkirályi-féle házban van (Váczi-utcza s régi posta-utcza sarkán.) Előfizetési felhívás a „KÖZSÉGI JEGYZŐK KÖZLÖNYE“ czimű hetilapra, mely az 1871. évi jan. 3-ától kezdve minden kedden legalább egy évnyi terjedelemben jelenik meg. Midőn a múlt 1869. évi april elején a „Magyar jegyző“ czimű lapot megindítottuk, irodalmunkban egy régóta érzett hézagot iparkodtunk kitölteni, és pedig talán nem eredménytelenül. Tért nyitottunk egy szorgalmas és művelt testületnek, a községjegyzői karnak, hogy eléggé nem méltányolható, —és azelőtt alig méltányolt — állása rendezésére hathasson, egyúttal pedig a gyakorlati életből merített észrevételekkel s javaslatokkal a tervezett új községrendszer czélszerű alakítására befolyhasson. Összehívtuk a községi jegyzők országos értekezletét, mely a községek és jegyzőségek rendezése tárgyában kérvényt s emlékiratot intézett a törvényhozáshoz. Továbbá javaslatba hoztuk, hogy a községek rendezésére vonatkozó törvényjavaslat célszerű módosítása iránt kérvényeket intézzenek a képviselőházhoz a községi jegyző urak, ami meg is történt. E lépéseket, sok tekintetben siker koronázta, és részünkről mindig életünk legszebb emlékei közé fogjuk számítani azon igénytelen működésünket, melyyel — a községrendezés érdekében megkisérlett kezdeményezésünk által — a községi jegyző urakat élénk eszmecserére indítottuk, mely eszmecsere eredménye lett az ismert emlékirat s azon nagyszámú kérvények, melyeket a képviselőház központi bizottmánya nagyrészt figyelembe vett, s remélhetőleg a képviselőház plénuma is figyelembe veendi azokat a községrendezésről szóló törvényjavaslat megfelelő átalakításával. Az új ügyállás szükségessé teszi, hogy t. közönségünk lapja újévtől kezdve újult erővel s tágabb programmal folytassa pályafutását. Ennélfogva, a több felől nyilvánult óhajtások értelmében, e lap nem többé mint a „Községek Újságának“ melléklete, hanem mint külön hetilap fog megjelenni; olykép, miként azelőtt a „Magyar jegyző“, de bel- és külpolitikai tartalommal s tárczával bővítve. Tartalma a következő teend: I. A községi jegyzők teendőinek magyarázata, s a fenforgó kétségek eloszlatására czélzó eszmecserék. II. Egyleti ügyek: a községi jegyzők testületi érdekeinek fejtegetése; a létező megyei s illetőleg járási „községjegyzői egyletek“ életmozzanatainak ismertetése ; uj egyletek alapítására vonatkozó tervek, indítványok, eszmecserék. III. Községi ügyek: a községi önkormányzat köréből, a községi élet figyelemreméltó mozzanatai, az uj községrendszer hiányainak földerítése stb. IV. Az uj törvények. V. Szabályrendeletek, hivatalos hirdetmények, utasítások, felhívások, jelentések és kinevezések. VI. Országgyűlési tudósítások. VII. Belügyi szemle: a hazai közügyekről tárgyilagos ismertetések. VIII. Ausztriai ügyek. IX. Külföld : a politikai fejlemények tárgyilagos vázlata. X. Tárcza. XI. Vegyes hírek, újdonságok, piaczi tudósítások, börze stb.* * * Minthogy a „Magyar jegyző“ czimet sok kortárs határozatlannak találta, vagy azt egyébként kifogásolták , ennélfogva a czimet a folyó évi július elején sokak kivonatára a „Községi és körjegyzők közlönye“ czimre változtattuk át, a mely czimből most kihagyva a „kör“ szót, (mely szükségtelennek látszik, minthogy a körjegyzők is tulajdonkép községi jegyzők) újévtől kezdve a lap „Községi jegyzőkközlönye“ czim alatt, s az érintett új beosztással fog folytattatok * * * A lapot tartalmára nézve emelni óhajtván, ezúttal jobb müvekre pályázatot hirdetünk, a következő módon: A fentebb közlött programm I., II., III. pontjainak keretébe illő, s lapunkban január és február hóban közlendő müvek közül a két legjobb mű, 5—5 darab magyar aranynyal dijaztatik. — Arra nézve, hogy a pályadíj mely művek szerzőinek ítéltessék oda, mindent előfizetőnk jogosítva van, levélben vagy levelezési lapon márczius elejéig nyilatkozni, s az odaítélés e nyilatkozatok alapján fog megtörténni. Továbbá, — hasonló eljárás kikötésével — egy t. ügybarátunk ezennel 2 darab 10 frankos aranyat tűz ki pályadijul, a következő kérdés megfejtésére: „Mily állást kell a községi jegyzőnek szemben a közönséggel elfoglalni, hogy mind tekintélye, mind pedig népszerűsége csorbát ne szenvedjen.“ A lap előfizetési ára, miként eddig: negyedévre 1 ft 50 kr, félévre 3 ft, egész évre 60 ft. Pest, nov. 24-én, 1870. A „Községi jegyzők közlönye“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Felhívás szaklapunk érdekében. Biharmegye, Sárrét. A mily fájdalmas érzést keltett bennünk a „Magyar Jegyző“ igen tisztelt szerkesztőjének lapja 27. számában foglalt azon kényszerűség szülte elhatározása, hogy az ország községjegyzői érdekében az 1869. évben megindított „Magyar jegyző“ czimű szaklapot pártfogolás miatt beszüntetni, s azt csak a „Községek Újsága“ mellett pótlapként fogja folytatni: épen oly benső öröm töltötte el keblünket, a több oldalról nyilvánult érdekeltségből folyó kívánalmaknak engedett azon újabb ígérete, hogy új évtől kezdve, ha az eddiginél nagyobb mérvű pártfogolás helyeztetik a községi jegyzők részéről kilátásba, a községi jegyzők ezen egyetlen szaklapját —politikai és szépirodalmi részszel is bővítve — ismét mint külön hetilapot fogja kiadni. Nem hihettük soha, hogy legyen a jelen haladni törekvő korszaknak, épen a haladás zászlója alá elsősorban hivatott férfiai között olyan, ki állása fontosságának magaslatát önként a törpeségig sülyeszsze s ne legyen képes felfogni, hogy ma már e haza legfélreesőbb vidékeit lakó legmiveletlenebb népesség körében működő községi jegyző sem képes a maga — habár fényes — észjárásával megfelelni hivatásának, úgy, hogy munkálkodása áldásos s a népre ép úgy, mint a kormányra nézve kielégítő legyen;—és fájdalom roppantul családánk! Azt hiszik talán kartársaink, hogy az iskolából hozott képzettségi alapon ma már, — vagy jobban mondva még most is — egypár évi gyakorlat elegendő arra, hogy valaki jó községi jegyzőnek tartassák? Gondolják talán, hogy a hatósági rendeletek száraz teljesítése, s a törvények és rendeletek tárának a községi levéltár részére tett megvétele által elég van téve azon kötelességeknek, melyeket a községi jegyzőktől a nemzet és haza vár? avagy nem tudnák-e, hogy a községi jegyző a maga kis körében oly igazgatási fórum, kinek egy jól vagy rosszul elejtett szava — mit tanácsként ad a naponta hozzájárulóknak — gyakran egész családok, és egy egész község jó vagy balsorsának koczkáját veti el? Ki merné tehát állítani magáról, hogy mindent tud, s képes hivatalának és a hivatalával járó kötelességeknek megfelelni anélkül, hogy kétes esetekben tanácsért másokhoz ne folyamodnék? És midőn mindezek oly kérdések, melyekre minden józan gondolkozású pályatársunknak tagadólag kell válaszolni: alig hiszszük, hogy a két magyar hazában akadna jegyző, ki a megifjodott phönixet teljes lelki örömmel ne üdvözölné. Mi üdvözöljük azt, mint olyat, mely kárpótolni fog bennünket a néhány havi veszteségért; üdvözöljük a jövőért, mely reményt nyújt, hogy a községi élet és kormányzat tanácsadóját, és tükörét kizondjuk abban. — Nincs hazánkban egyetlen lap, egyetlen folyóirat, mely a meghozott törvények magyarázatával, vagy végrehajtásának részleteivel e szaklapon kívül foglalkoznék; nincs lap, mely a községi érdekeket legközvetlenebbül érintő ügyekkel oly tüzetesen foglalkozzék mint e szaklap; nincs lap, mely épen a községi jegyzők állásának szilárdítására hatna és törekednék, e szaklapon kívül; — és nincs hírlapi vállalat, hol a községi jegyző oly őszintén és bizalmasan, s mondhatni behatóan tolmácsolhassa bármely ügybeni nézetét, e lapon kívül, — és tán nem lesz az országban sem most, sem jövőre más oly lap, melyben a kilátásba helyezett országos segély és nyugdíjazás érdekében minden oldalról szabadon nyilatkozhassunk, azért, hogy utat és irányt jelöljünk azon hatalomnak, mely hivatva leend ez érdemben törvényjavaslatot terjeszteni a törvényhozás elébe. Sorakozzunk tehát, kedves pályatársaink, az újévtől kezdve meginduló „Községi jegyzők közlönye“ köré! Ne legyen községi jegyző nevezetesen senki, ki ezen lap előfizetői sorából kimaradna! Legyünk egyszer valahára — ha másként nem lehetünk — e lap körül egy tömör testület! gyújtsuk meg e lap körül az okulva haladás fáklyáját; hadd ismerje meg a haza, hogy midőn így sorakozva tömörülünk, bennünket nem az önző személyes érdek, hanem a közjólét nemes czélja tart össze! Küzdjünk, fáradjunk, tanuljunk, világosítsuk fel s tanítsuk egymást a nyilvánosság útján, melyre édes mindnyájunknak van elég szüksége, hisz mi a közélet hivatalnokai vagyunk, amely folytonosan változik, a változatosság pedig egy állandó ponton létező tudományosságot nem ismer! Ne mondja senki, hogy szegénysége miatt nem járulhat az előfizetéshez, mert gondolja meg, hogy bennünket ezután nem vagyonosságunkról, hanem képességünkről ítélnek meg. Vágó Ferencz, községi jegyző, a „Bihar megye sárréti járás népjegyzői egylet“ jegyzője. Juhos Ferencz, községi jegyző, a „Biharmegye sárréti járás népjegyzői egylet“ elnöke.