Községi Jegyzők Közlönye, 1872 (4. évfolyam, 40-53. szám)
1872-12-03 / 49. szám
magaviselete fölött nyíltan ily ítéletet mondhasson. Ha pedig kollega ura jegyzők ügyének ily módon vélt használni, akkor mondhatom, nagyon téved, mert ezzzel igen rosz szolgálatot tett. V. F. 394 — A jegyzői szigorlat tárgyában. Igazmondó József urnak, a „ Községi Jegyzők Közlönye“ 47. számában megjelent czikkére, — melyben akkép nyilatkozik, hogy tegye le minden jegyző a szigorlatot, mert minél öregebb jegyző, annál nagyobb schlendrián lehet — egyéni nézeteimet nyilvánítani kívánom. A honatyák, figyelemmel kisérvén a tettleges szolgálatban lévő öreg s tapasztalt jegyzőknek érdemeit, — tanúsított érdemeiknél fogva az 1871. évi 18. törvényczikk által a kiérdemlett állásukat jutalomképen biztosították. Ennek következtében, midőn Igazmondó József ur a jegyzői szigorlatot taglalta, nem vette figyelembe az 1871. évi 18. t. sz. 70. §-át, hol az a) betű alatti pontban törvényhozásilag megállapittatott, hogy a kötelességeinek teljesítésére való elégtelenségek, és a b) betű alatti pontban pedig a hivatalbeli hanyagság eseteiben, a törvényes vizsgálat alapján elmozdíthatók. Ebből kiviláglik, hogy a hanyag és képességgel nem biró jegyzőknek elmozdításáról is a honatyák gondoskodtak. Hanem az volna az én nézetem, hogy a 48-as évek előttieket, — ha a jegyzői terhes munkára öregségüknél fogva képtelenekké válnának, — azokat nyugdijaztatni, — de nem elmozdítani, vagy a jegyzői szigorlat alá szorítani kellene Thury György, főjegyző. A községi törvény végrehajtása iránti interpellatió a képviselőház nov. 27-iki ülésében. HOFFMANN Pál: Interpellatiója a belügyministerhez. Tekintve, hogy a községek rendezéséről szóló 1871. XVIII. t. sz. immár közel másfél év óta bir kötelező erővel, és hogy ezen törvénynek helyes és gyors foganatosítását számos és nagyfontosságú érdekek, sőt sürgős törvényhozási teendők is követelik; tekintve továbbá, hogy azon tetemes nehézségeknél fogva, melyekkel a mondott törvénynek végrehajtása jár, az utóbbi legnagyobb erőfeszítés mellett is hosszabb időt veszen igénybe.—kérdem az igen t. belügyminister urat, hajlandó-e az 1871. XVIII. tcz. foganatosítását czélzó munkálatok addigi eredményéről már legközelebb, mennyiben pedig azon munkálatoknak az egész országban leendő befejezése még hosszabb időt igényelne, ezek folytáról időnként ezentúl is a képviselőháznak jelentést tenni? TÓTH Vilmos belügyminiszer: T. ház! Az igent interpelláló képviselő úr azt a kérdést intézte hozzám, hajlandó vagyok-e jelentést tenni a községi törvény végrehajtásáról, miután — mint beszédében mondá — még absolut államokban is szokás jelentést tenni. Erre nézve csak röviden azt vagyok bátor megjegyezni, hogy a t. háznak joga van a miniszerekkel parancsolni,és ha a t. ház oly határozatot fog tenni, melynél fogva jövőre a ministérium az egyes törvények mikénti és mikor eszközlött végrehajtásáról a háznak jelentést tegyen ; kötelességemnek fogom tartani azt a magam részéről is mindenkor teljesíteni. (Helyeslés.) Egyébiránt a t. képviselő úr megnyugtatására bátor vagyok annyit válaszolni, hogy igaz, miszerint a községi törvény már másfél éve, hogy megalkottatott, hogy annak végrehajtása nagyon sürgős és szükséges, de méltóztatik tudni, hogy a községi törvény végrehajtásának eszközléséhez főfaktor a megye, a törvényhatóság, először tehát a törvényhatóságot kellett rendezni, hogy a községi rendezés eszközöltethessék. Méltóztatik azután tudni, alig lett a megyei törvény végrehajtva, azonnal következett a bírói szervezés, s utána következett a képviselő-választás. Hogy mindezek közben én nem sürgettem a községi törvény végrehajtását, talán a t. ház indokoltnak fogja látni, anélkül, hogy annak okait bővebben fejtegetném. A községi rendezés most javában folyik, s miután a t. képviselő úr azt a kérdést intézte hozzám : hajlandó vagyok-e jelentést tenni, meg fogja engedni a t. ház, hogy élő szóval mindjárt röviden elmondjam, hogy a községi rendezés most az országban javában foly. Már eddig is a következő adatok jutottak tudomásomra. Nevezetesen, hogy a törvényhatóságokban már véglegesen be van fejezve a községek rendezése. Azonkívül jelenthetem azt is, hogy a törvény értelmében 7 nagy község átalakult rendezett tanácsú várossá; 17 rendezett tanácsú város átalakult nagy községgé ; 16 kis község átalakult nagy községgé és végre 137 nagy község, vagyis oly község, mely eddig önállóan tartott jegyzőt, átalakult kis községgé, vagyis szövetkezett körjegyzőséggé. Ha jól emlékszem, 9. puszta pedig községgé alakult át. Ezek azok, mikkel eddig szolgálhatok a t. képviselő úrnak. Ha jövőben kérdést intéz hozzám, kötelességemnek fogom tartani a dolog stádiuma felől felvilágosítást adni. (Helyeslés.) HOFFMANN Pál: Bátor vagyok megjegyezni, hogy nem volt célom a belügyminiszer urat felszólítani, hogy mindenféle törvény végrehajtásáról tegyen jelentést, hanem csak különösen a szóban lévő törvény végrehajtásáról. — Ha csakugyan a most közölt adatok tüntetik fel az eredményt, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy nagyon csekélynek tartom azokat. Éi részemről óhajtom, hogy a községi törvény a lehető leggyorsabban vitessék keresztül. Igenis függ a törvény végrehajtásának módja a községektől, a törvényhatóságoktól, de a törvénynek utolsó szakasza a belügyminiszert bízta meg a végrehajtással és a végrehajtás iránt a felelősség a belügyminiszer urat illeti. Én részemről azért tettem ez interpellation mert kívántam a gyors eljárást. Néhány községben már a törvény végre van hajtva, ha e végrehajtás a jövőben a többiekben is meglesz, semmi kifogást sem lehet tenni a törvény végrehajtása ellen. Én részemről tehát csak azon föltevés szerint lehetek megelégedve az adott válaszszal, ha a községi törvény végrehajtása gyorsan be lesz fejezve és a belügyminiszer a maga részéről mindent megteeni, amit a törvény gyors keresztülvitelére megtenni lehet. TÓTH Vilmos belügyminiszer : bátor voltam azokat az indokokat előadni, melyeknél fogva a törvényt nem lehetett eddig végrehajtani s igy csodálkozom a képviselő úron, ki azon indokokat nem méltányolva, engem mintegy hanyagsággal akar vádolni. Kijelentettem, hogy ama három nagy adás alatt, a megyerendezés, a bírói szervezés és a képviselőválasztás alatt nem tartottam czélszerűnek a községi rendezést sordírozni; azt hirem, hogy a képviselőház ezt méltányolni fogja. (Helyeslés.) A képviselőválasztás után megindult a községek rendezése és alapos reményem van, hogy az év végéig az sok törvényhatóságban be is lesz fejezve. Eddig — mint jelentettem — kilencben fejeztetett be. Hogy sok törvényhatóság a községek rendezését újévre tűzi ki, annak practicus oka van, mert a községi elöljáróság újévkor szokott megválasztatni és ezzel egyidejűleg akarták a rendezést keresztülvinni. (Helyeslés.) Azonkívül méltóztassék meggondolni, hogy van megye, melynek 300 —400 községe rendezendő, a mely rendezésnél a szolgabíráknak és egyáltalában a megyei közegeknek van hivatásuk és kötelességük. Ott tehát nem lehet — miként a papíron az íróasztal mellett — a rendezést egy napon keresztülvinni. Exmittálni kell embereket, ami sok időt vesz igénybe. Méltóztassék megnyugodva lenni: én sürgetem a községek rendezését és természetes, hogy ezt néhány óra vagy néhány nap alatt nem lehet keresztülvinni. (Általános helyeslés.) A ház a választ tudomásul veszi. Egyletek és társulatok. A magyar birodalom jogászaihoz! A magyar jogászgyűlés hivatásának, miszerint határozatai a jogi közönség közvéleménye kifolyásának tekintessenek, s mint ilyenek a törvényhozásra is kellő befolyást gyakoroljanak, csak úgy felelhet meg kellő mérvben, ha a hazai jogász közönség azt nem csak az által, hogy annak tagjává lesz, hanem tényleges részvételével is gyampsítja. A horderő s a befolyás ugyanis, melyet a jogászgyűlés parlagon heverő jogintézményeink reformja terén gyakorolni hivatva van, a tanácskozásokban tettleg résztvevő tagok számától feltételeztetik, mert a tagok tekintélyes gyülekezete által kimondott határozat biztosíthatja csak, hogy a jogászgyűlés ne egyesek puszta eszmecseréjének, hanem a magyar jogászok közvéleményének illetékes tolmácsául tekintetvén, mint ilyen kiváló tekintélyt nyerjen, mely tekintély fogja viszont csak biztosítani, hogy a törvényhozás a magyar jogászgyűlést fontos tényezőként elismervén, ennek határozatait kellő tekintetbe vegye. A magyar jog elodázhatlan reformja tehát minden jogásznak a közreműködést erkölcsi kötelességévé teszi, s e kötelesség megtagadása a szakértők befolyását szorítaná le azon térről, melyen épen a szakértelem s csakis egyedül ez biztosíthatja a nemzet életképességét, s biztosíthatja, hogy hazánk, mint jogállam Európa országai között méltó helyet foglaland el. E kötelesség teljesítését nemcsak a tudomány érdeke, hanem elsősorban a hazagság követeli különösen azoktól, kik mint jogi tanárok, bírák és ügyvédek a jog elméleti művelését, vagy annak gyakorlati alkalmazását tűzték ki czéljukul, és ezen czélok minél sikeresebb valósítására egyleteket is alakítottak, melyekben elméleti és gyakorlati ismereteiket vállvetve értékesítik. E nemes kötelesség teljesítésére hívjuk fel ismét a magyar birodalom összes jogászait, bizton remélvén, hogy a magyar jogászgyülés magasztos czéljait a lelkesedés egész hevével felkarolandják, és az 1873. évi junius 2-kán összeülendő negyedik magyar jogászgyűlésben ismét